Egyszer

Egyszer volt,
hol nem volt,
egyszer valahol
útjára indult
egy mosoly.
Köröz körülöttünk,
kit érhet el,
kérdésre kérdés,
dalra dal felel.
Már nem tudod,
mi miért,
ki kivel,
ami fáj, már
az sem érdekel.
A pillanatot várod,
azt a pillanatot,
nem jön el,
kárpótlásul érezheted,
egy mosoly ölel.

Bemutatkozás

Kedves Martfűiek!

56 éves vagyok, elvált, van egy 18 éves lányom, közel 50 éve élek Martfűn. Jogi egyetemet végeztem, kerekes-székkel közlekedek. Számtalan hazai és nemzetközi sikeres pályázatban vettem részt. Több száz közéleti cikkem és szépirodalmi írásom jelent meg. Ötödik ciklusban vagyok a város önkormányzati képviselője.

2006-2010. közötti felelős várospolitikával megteremtettük az alapját egy sikeres Martfűnek, ez folytatódott 2010-2014 között is.

Céljaim:

-         Martfű soha többé ne kerüljön csőd közelbe, biztonságos pénzügyi gazdálkodás folytatása, a város folyamatosan és jó színvonalon tudja működtetni intézményeit,

-  beruházásokban, befektetésekben továbbra is megmutatkozzon az előző nyolc év gazdálkodásának az eredménye, preferálni kell a működési költségekben megtakarításokat eredményező beruházásokat,

-         a foglalkoztatás bővítését elősegítő vállalkozások ide településének segítése az önkormányzat lehetőségeihez képest,

-     a fiatalok tanulásának, továbbtanulásának ösztöndíjakkal történő segítése továbbra is, a fiatalok martfűi letelepedésének elősegítése,

-   megőrizzük és fejlesszük az egészségügyi, a szociális ellátás, oktatás, sportélet és közművelődés színvonalát,

-         a város környezeti kultúrája fejlődjön (még több zöldövezet, fa virág, szökőkút).

Köszönöm a martfűiek ajánlásait, amivel segítették, hogy ismét önkormányzati képviselőjelölt lehetek. Kérem megtisztelő szavazataikat 2014. október 12-én. Segítsenek, hogy képviselő lehessek, hogy továbbra is segíthessem Önt és családját, valamint Martfűt! Segítsenek, hogy folytathassam!

Napló

Már nem érhet bennünket meglepetés. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr egy gazdasági konferencián bejelentette, hogy a következő három évben több mint ezerötszáz-milliárd forintot kívánnak megspórolni a költségvetésen. Bennfentesek tudni vélik, hogy az intézkedések elsősorban az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás területét érintik.

            Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a szociális terület, mint a leggyengébb láncszem, biztosan nem marad ki a változásokból. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de a sérült emberek sem. 

            A változások, a változtatások arra is jók, hogy le lehet cserélni a munkatársakat. Jöhetnek a még inkább lojális emberek, akiknek már annyi fenntartásaik sem lesznek, mint elődeiknek.

            Természetesen a miniszter úr bejelentéséhez azt azért hozzáfűzték, hogy ez nem megszorítás.

            Már nem érhet bennünket meglepetés. De mintha el sem hangzott volna Varga Mihálytól ez a kijelentés. Mindenki a közelgő választással van elfoglalva.

x x x

Az idén lett volna a 45. Filmszemle. Nem lesz.

            Az idén lesz az első Filmhét.

            Nehogy már megmaradjon a régi elnevezés!

           

Képben

Ott volt szemben velem
egyszer csak hirtelen
az értetlenség,
a tükörben,
a tükör előtt
a fölöslegesség;
egy fél fordulat,
más a kép,
marad a tudat:
dióhéjban a védelem,
a jövő már csak
vélelem.

Fáj, ami fáj

Fegyver nélküli harcos,
nem szúr, nem vág,
vér sem folyik,
a szava karcos...
Fáj, ami fáj,
fáj, ami talál.
Egy végig nem
gondolt gondolat, 
súlytalan világ,
súlytalan szavak.

Dokumentum - képekben

Mottó: "Amíg van energiánk, az életünk önmagában maga a szépség és sajnálatos volna nem kihasználni ezt."
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Kérem az Olvasót, hogy mielőtt elolvassa ezt az írást, nézze meg előbb az alábbi linken elérhető összeállítást.

Akik ebbben az összeállításban láthatók, valamennyien a járványos gyermekbénulás - Heine-Medin kór - áldozatai. Ez a közös nevezőnk.

     A kór különböző módon érintett bennünket. Van, aki éppen csak biceg, van, aki gyógyászati segédeszközt használ (bot, járógép, kerekes-szék)...

        Életutak: lehetőségek és sorsok. Valamennyien handicapel indultunk az életbe. Nekünk is megadatott mindaz a nehézség, mindaz a lépcsőfok, ami bárki másnak.

        Tanultunk, dolgoztunk, szerelmesek voltunk, házasodtunk, gyerekeink lettek, olykor váltunk is... Szóval semmi küllönös.

        De az a handicap mindig velünk volt, van és lesz.

        Közöttünk már a legfiatalabb is ötvenöt fölött van.

        Vannak, akiknek  már unokáik vannak. És ez jó, ez fantasztikus.

        Összességében nem teljesítettünk rosszul. Adófizető polgárai vagyunk a társadalomnak.

      Ezzel együtt is félünk a jelenben, félünk a jövőtől. Féljük, hogy elveszítjük a párunkat, a barátainkat, egymást... A szüleink már elhunytak, vagy nagyon idősek. Izgulunk a gyerekeinkért, az unokáinkért... Félünk, hogy lesz-e segítségünk, ha kell...

        Ezeken a képeken szinte mindenki mosolyog. Örülünk, hogy - még - láthatjuk a másikat. Sajnos már nincs mindenki közöttünk.

        Ajánlom mindenkinek ezt az összeállítást. Kevés kell a bánathoz, a tragédiához, de kevés kell az örömhöz, a boldogsághoz is. Addig, amíg együtt vagyunk, együtt lehetünk, biztosan örülünk egymásnak és talán még boldogok is vagyunk. Én biztosan.

 

Üzenet - 103.

A lányom mondta: "Nem az érzelmek sétálnak el csak úgy , hanem az emberek ..." (Urbán-Szabó Emília).

Elmosódott képek

Ódon falak
a  fák alatt,
mesélnek 
a kövek,
beszédes minden
pillanat.
A múlt a jelent 
nem bánja,
a jelen
a jóvőt várja,
mint valami keret:
fák, falak,
a pillanat
a foglalat.

Napló

Bródy János a szöveget megírta, zenét is szerzett hozzá és elénekli. A szám címe Ezek ugyanazok.
        A szöveg nagyon bródys, szóval olyan ütős. És nagyon közéleti.
        Ha az Illés együttes számait hallgatjuk, a szövegeknek ma is van súlyuk.
        Részlet az Ezek ugyanazok dal szövegből:

"Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad "

x x x

Lassan annyi eső esik, hogy kezdhetjük megrendelni Noé bárkáját.
       Vízzel teli útmenti árkok, eldugult csatornák...
       Rendkívüli helyzet. Ez csak úgy jön, hol ilyen, hol olyan. A helyzet adja magát, hogy mikor mit kell tenni.
Nem lehet előre fölkészülni rá. Azért is rendkívüli.

x x x

Minden településen vannak és lesznek problémák. Mindig lesznek kátyúk, lesz lenyíratlan fű.... Ezeket a mindenkori városi vezetés szemére lehet vetni. Különösen önkormányzati választás előtt.
       Választási láz van.
       Mérleget kellene vonni, nem pedig kiragadni egy-egy problémát.

A hegy szelleme

Hetedhét országon innen, a sziklás hegy lábánál elterülő perzsa faluban élt Maladin. A falu utolsó rogyadozó háza volt az övé, itt élt egyedül, magányosan. Nem volt teljesen lusta, de dolgozni is csak annyit dolgozott, hogy éhen ne halljon.

            Tavasztól őszig a kapufélfának támaszkodva nézte a falubeliek szorgoskodását, ki a földre, be a földről. Aztán egyszer csak arra lett figyelmes, hogy fogyott a falubeliek lendülete.

            - Mi van, elfogyott a munka? – kérdezte egyik komáját.

            - Hej, Maladin, csoda történt! Nem kell már annyit dolgozni, pótlást ad a hegy Fényességes Barlangja.

            Maladin oldalát csak addig fúrta a kíváncsiság, míg fogta magát, és fölment a hegyre, oda, amiről a falubeliek beszéltek.

            Szeme-szája tágra nyílt az ámulattól. Annyi aranyportékát elképzelni sem tudott, mint amennyi ott volt. Mérgelődött is, hogy nem vitt magával több tarisznyát.

            Elkezdte telepakolni a magával hozottakat, meg a zsebeit és még a bő bugyogójába is rakott.

            Pakolás közben egy feliratra lett figyelmes, a nagy ákombákom betűk ezt hirdették: „Annyit vihetsz, amennyit dolgozol! Vigyázz, nehogy pórul járj!” 

            - Lárifári! – hahotázott Maladin.

            Szép lassan cihelődött kifelé a barlangból. Csak úgy szuszogott a sok aranytól.

            A barlangbejárat közepe tájékán elakadt, beszorult a nyílásba. Se előre, se hátra nem bírt mozdulni. Maladin kegyetlenül izzadt idegességében, félelmében. Aztán kiabálni, bömbölni kezdett: „Segítség! Segítség!”

            A falubeliek hangfoszlányokat hallottak fentről. Meg is ijedtek rendesen. „Valamiért haragszik a hegy szelleme”, mondogatták. Hetekig nem is mertek fölmenni.

            Amikor fölmentek, megrökönyödve tapasztalták, hogy a Fényességes Barlang bejárata elzáródott. „Tényleg megharagudott ránk a hegy szelleme”, vélekedtek egymás között.

            A nyílást elzáró kőben egyesek Maladin kőarcát vélték fölfedezni, de ezt a gondolatot gyorsan elhesegették maguktól.

            A falubeliek nem tehettek mást, ismét szorgosabbra fogták a munkát. Maladin elárvult házánál senki nem figyelte őket.

            Maladinról az a hír járta, hogy elköltözött valahová, egy másik perzsa faluba, hetedhét országon túlra.

Üzenet - 102.

Esőisten siratja Magyarországot.

Metró: Mária volt

Üzenet - 101.

Kiírás a martfűi Korzó Kávéház hirdetőtábláján: "Nálunk nincs wifi. Beszélgess! Hívd föl anyádat! Élj!"

Napló

Megkezdődtek az önkormányzati választásokra az előkészületek. Első körben az ajánlások gyűjtése zajlik, lassan be is fejeződik. Egy ember egy emberre csak egyszer adhat ajánlást, de több embert is ajánlhat.

            Megszűnt a korábbi szabályozás merevsége, amikor is egy ember csak egy embernek adhatott ajánlószelvényt. De a mostani ajánlási szabályozással komolytalanná vált az egész.

          Mindenesetre, aki ezt a minimális ajánlást sem tudja összegyűjteni, vagy csak nagyon nehezen, annak többet eszébe se jusson polgármester-jelöltnek, képviselőjelöltnek indulni.

x x x

Elhunyt Richard Attenborough filmrendező. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A tíz kicsi néger, A híd túl messze van, Gandhi… A filmes világ egyik nagy öregje volt.

x x x

Néhány nappal ezelőtt az egyik kommentelőm megrótt, mert azt írtam, hogy Ukrajna és Oroszország között háború van.

       Ma már az európai országok neves politikusai is így beszélnek erről a konfliktusról. Ha tévedtem, amit nem hiszek, csak néhány napot tévedtem.

x x x

Hankiss Elemér A befejezetlen ember című kötetében olvastam a következő történetet (nem szó szerinti a hivatkozás): Molotov izgatottan megy Sztálinhoz. „Sztálin elvtárs, teljesen mást tapasztaltam az emberek között, mint amiről a Pravda ír.” Mire Sztálin: „Molotov elvtárs, maga csak olvassa a Pravdát!”

            Ez jutott az eszembe a fideszes martfűi polgármester-jelölt programadó filmjének a kapcsán, ami a youtube-n is látható. Ez a tizenkét perces film olyan mint egy vegyes saláta, van itt minden, csak az élethez, a valósághoz nem sok köze van.

Nem ellened

Mivégre
az áldozat,
ha nincs bocsánat,
csak kárhozat?
Veled
és nem ellened,
jön a hajnal
értünk küzdő
karddal.

Bármi jöhet

Mondanád, 
átmeneti
volt csupán,
egy villanás,
részként
az egészben,
karnyújtásnyira
a feledésben.
Átmenet
a tegnapból
a holnapba,
ma bármi
jöhet,
cipelheted 
naponta a követ.
Marad az átmenet,
a múltról
a látlelet.

Martfűi levelek - Furcsa hangulatban

Kedves Barátom,

Mondhatnám azt is, hogy miért ne lenne melankolikus a hangulatom? Az elmúlt háromnegyed évben havonta, másfél havonta jártam temetésre. Meghalt az a munkatársam, aki huszonkét évig volt gépkocsivezető az egyesületünkben… Meghalt a barátnőm, akit épp csak megismertem, de bármi is lehetett volna a kapcsolatunkból… Elment a keresztanyám, és még sorolhatnám…

            Az elmúlt időszakban többet voltam temetésen, mint az elmúlt tíz évben együttvéve. Volt olyan temetés, amire azért nem bírtam elmenni, mert azzal egy időben máshol egy másikon voltam.

            A Mama kórházban is volt. Mára rendeződött az egészségi állapota, de jól ránk ijesztett.

            Soroljam még?

            Szóval nem nagyon van, ami földobjon.

            Az írás az, ami elviselhetőbbé teszi számomra az életet, a világot. Ha minden jól megy, szeptemberben kijön egy novelláskötetem.

            Tudod, Barátom, az ember a magánéleti problémáival így vagy úgy még csak kezd valamit, a közéletünkben zajló eseményekkel viszont nem tudok mit kezdeni. Bántanak, de nem tudok hatni rájuk.

            Azt írod, hogy a következő időszak nem a liberális szabadságjogok ideje lesz, nem csak nálunk, az egész világon. Ebben sok igazság van.

            A fél életemet tettem rá, hogy a sérült emberek problémáiról emberjogi megközelítésben beszéljünk, gondolkozzunk.

            A miniszterelnök úr kijelentette Tusnádfürdőn, hogy "ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal". Ez egy valóban keresztény szellemiségű erkölcsi elv. Ez alapján is a sérült embereket ért méltánytalanságok számon kérhetők, vagy még inkább számon kérhetők volnának. Ezzel együtt is látom leépülni azt, amit nagyon nehéz volt fölépíteni.

            A miniszterelnök úr hivatkozik említett beszédében „az erősebb jogára”, az erősebb mondja meg, hol legyen a kocsibejáró…, és hogy ez nem jól van így. Ebben igaza van. De ki mondja meg, hogy a kereszténységből, a szabadságból, az emberi jogokból mit tekintünk - ma – értéknek, követendőnek? Nem ugyanúgy az erősebb?

            Jó volna már bizonyos kérdésekben konszenzusra jutni. Társadalmi szinten.

            Kertész Imre esete is jól példázza közéletünket. Annak idején a Nobel-díjának sem tudott örülni mindenki, ahogy mostani állami kitüntetésének, a Szent István Rendnek sem. Örülni kellett volna mindkét esetben mindenkinek, és csendben maradni, nem pro és kontra teleírni az újságokat, a folyóiratokat. Abban a pillanatban, ha elkezdünk méricskélni, hogy ki, melyik oldal a hibás, a hibásabb, már nincs is miről beszélni.

            Ha Nádas Péter legutóbb megkapja, vagy egyszer megkapná az irodalmi Nobel-díjat, félek, megismétlődne a Kertész-ügy.

            A minap gondoltam rá, hogy Móricz megírhatná korunkról a Rokonok 2-tőt, Bacsó Péter elkészíthetné a Tanú 3 című filmet. De Mikszáth Kálmán is találna témát.

            Kérdések sorjáznak bennem, amiket nem értek és nem találom rájuk a választ. Csak néhány: Hol van az emberekben a demokrácia-minimum határa, aminek a megsértése az emberekben már kiveri a biztosítékot? Miért gondolják azt sokan, hogy amiről már sokadjára bebizonyosodott, hogy rossz, az jó lesz, jobb lesz, ha mások csinálják? Miért gondolják sokan, ha mi csináljuk, társadalmi igazságosság, ha ők, társadalmi igazságtalanság?

            Keressük együtt a válaszokat!

            Addig is üdvözöl barátod:

Napló

Martfű Város Önkormányzatának képviselő-testülete posztumusz „Martfű város díszpolgára” címet adományozott dr.Bakonyi Péternek a város 2006-2010. közötti polgármesterének 2014. augusztus 20-án.

        Tizennyolc évesen elkerült Martfűről. Bölcsész- és jogi diplomát szerzett, letette a jogi szakvizsgát. Két nyelven, angolul és franciául társalgási szinten beszélt, de jól beszélte és értette az orosz és a német nyelvet is. Iskolái elvégzése után különböző önkormányzati szakigazgatási területeken dolgozott, volt ügyintéző és jegyző. Ezzel egyidejűleg tanított az ELTE-n magyar jogtörténetet. A Jogtörténeti Szemlébe rendszeresen írt recenziókat.

         Ezekkel az előzményekkel jött vissza 2006 nyarán-őszén Martfűre polgármester-jelöltnek többek, köztük az én kezdeményezésemre is.  Szerencséjére (szerencsétlenségére?) megválasztották  Martfű polgármesterének.

            Polgármesteri munkája mellett sem adta föl a tanítást. Ekkor már a szolnoki főiskolán tanított gazdasági jogot magyar és angol nyelven.

         Most is csak azt mondhatom, hogy az ilyen kvalitású fiatalemberek vagy maradnak a fővárosban, a főváros közelségében, vagy mennek külföldre, de legkevésbé vissza a szülővárosukba. Ő visszajött.

            Amikor megválasztották polgármesternek, két-három év arról szólt, hogy Martfű elkerülje a csődhelyzetet, megpróbálja stabilizálni gazdaságilag-pénzügyileg a helyzetét.

            2006-2010 között a város ötszázmillió forint körüli adósságot dolgozott le úgy, hogy a ciklus végére közel háromszázötven millió forintos többlete lett. És közben pályázott folyamatosan és fejlődött a város.

         Ezekre az eredményekre is figyelemmel 2010-ben közel kilencven százalékos szavazati eredménnyel választották újra polgármesterré. Az általa is támogatott képviselő-jelöltek is elsöprő többséggel kerültek a képviselő-testületbe.

          Örök szívfájdalma volt, hogy a martfűi közéletben a legtöbb támadást, bántást jobboldali pártok tagjaitól kapta, fideszesektől és jobbikosoktól. Keresztény érzelmű, jobboldali beállítottságú ember volt, amivel sosem hivalkodott.

            Annyi más mellett gondnoka volt a helyi református gyülekezetnek.

          A 2010. évi önkormányzati választásokat követő néhány nap múlva váratlanul elhunyt. El se tudjuk képzelni, milyen élet zárult le ilyen tragikus hirtelenséggel!

            Dr.Bakonyi Péter rendkívül képzett, művelt polgármestere volt a városnak.

           Ilyen előzményekkel érdemelte ki a posztumusz díszpolgári címet harmincnégy éves korára. Ilyenre nem is tudok másik magyarországi példát.

        Szellemi örökségét közel négyezer kötetes könyvtárával emlékszoba őrzi a martfűi városi könyvtárban.

     Egy felmérés alapján elmondható, hogy négy évvel a halála után is a legismertebb, legelfogadottabb személyiség Martfűn. Beépült a város történetébe és a helyi köztudatba.

            Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy ismerhettem, barátja és munkatársa lehettem.

A befejezetlen ember, avagy Meddig építjük magunkat?

- Hankiss Elemér A befejezetlen ember, könyvajánló -

Az idei könyvhétre jelent meg a Helikon Kiadónál Hankiss Elemér A befejezetlen ember című könyve (Budapest, 2014.). Egy életút összefoglalása, egy olyan életé, amelyben mindig ott volt a teljességre törekvés. Ezzel együtt is ez a törekvés kísérlet, az ember befejezetlen.

     Hankiss nem szakmai összegzést készít. A tapasztalatait az emberekről, az emberek egymáshoz való viszonyulásáról, az állam, a hatalom és az emberek kapcsolatáról, a társadalom működési elveiről foglalja össze.

     Teszi ezt nem okoskodó, kioktató módon. Szinte minden kérdésre, szempontra életszerű példákat hoz fel, vagy a személyes életében megtapasztaltak, vagy a különböző irodalmi példák alapján. A példákkal tanít, nevel bennünket, ezekkel tükröt tart elénk, hogy lássuk, milyenek is vagyunk.

    Az alábbi példa, amelyre korábbi írásaiban is többször hivatkozik, jól mutatja az emberek együttműködési képtelenségét, a hatalom arroganciáját:

„Haditengerészeti tiszt: Kérem, hogy ütközés elkerülésére módosítsa pályáját 15 fokkal észak felé.

Civil: Javaslom, hogy az ütközés elkerülésére Önök módosítsák pályájukat 15 fokkal dél felé.

Haditengerészeti tiszt: Itt Egyesült Államok Haditengerészetének hajóskapitány beszél. Ismétlem, módosítsanak pályát.

Civil: Nem. És ismétlem, Önök módosítsák pályájukat.

Haditengerészeti tiszt: Ez itt Enterpise repülőgép-anyahajó. Az Egyesült Államok Haditengerészetének nagyméretű hajója. Azonnal módosítsák pályájukat.

Civil: Ez itt egy világítótorony. Döntsenek.”

    Hankiss vesszőparipája a polgári értékek védelme, hangsúlyozása, sulykolása. Személyes élményeinek egyik esetét is fölhozza példának:

„- De nagyapa, miért tépted el a jegyeket? - kérdeztük döbbenten.

- Mert nem jött a kalauz - felelte.

- De hát ez tiszta szerencse! Legalább nem kellett fizetnünk.

- Uraim (általában így szólított minket, ha valami haszontalanságot mondtunk vagy követtünk el), a villamoson jegyet kell váltani…

- De hát nem jött kalauz…

- Nem a kalauz miatt. Hanem azért, mert Budapest polgára vagyok, és így ez a villamos az enyém is. Miért csapnám be önmagamat?”

     Élvezetes olvasmány A befejezetlen ember (alcíme: Gondolatok a világról, az emberről, a szabadságról). Könnyen adja magát, közérthető. Sok részlet ottmarad az emberben, amik továbbgondolásra érdemesek.

Nyitott ajtó

Nyújtottam kezem...
Miért is?, kérdezem.
Van, akinek sok voltam,
van, akinek kevés,
nincs menekvés,
nincs egyenleg,
nincs egy meg egy;
maradok egy szál magam,
pedig az ajtó
nyitva van...
Marad a magány,
a napi talány...