Vegyes saláta

- ajánló sorok Spiró György Magtár című kötetéhez –

Ez a kötet cikkeket, tanulmányokat tartalmaz, amelyek 2004 és 2012 között íródtak. Tényleg olyan, mint a vegyes saláta. Az embernek olyan érzése van, mintha volna itt minden, amiből salátát lehet készíteni.

            Vannak itt egy-másfél oldalas regényismertetők, emlékezések kortársi művészekre, hosszabb értekezések mai társadalmi viszonyainkról.

            Kardos G. György új kiadásban megjelent regényei kapcsán beavat bennünket az olvasás rejtelmeibe: „És úgy kell olvasni, ahogyan ma kevesen szoktak, mert azt hisszük nincs rá idő: lassan, tűnődve. És persze reménytelenül” (Kardos G. György regényei új kiadásban).

            Spiró regényismertetői, ajánlásai kis remekek. Egy több száz oldalas regényről mit lehet írni egy-másfél oldalon úgy, hogy a teljesség érzetét adja, összeszedett és lényegre törő?

            Például: „A fekete város egy keserűvé bölcsült ironikus mesemondó elfogulatlan meséje, amelyben a remekül prosperáló, mert példaszerűen szigorú szász város , Lőcse derék polgármesterei közül ketten is számító gyilkossá válnak, szemben a felindulásból gyilkoló, amúgy jóravaló tépett lelkű alispánnál”.

            Később: „Tanácstalanul nézünk frl a végén – hát ilyen ez? Ilyen kiszámíthatatlanok az emberek, a viszonyok, amennyire iránytalan, céltalan az élet? Ezt akarta mondani Mikszáth? Ezt” (Mikszáth Kálmán A fekete város).

            Ezek az ismertetők nyílván többet mondanak azoknak, akik már olvasták az ajánlott művet. Abban is biztos vagyok azonban, hogy ezekből az ajánlásokból bárki kedvet kaphat az adott mű olvasására.  Aki pedig úgy olvas, ahogy azt  fentebb citáltam, az meg végképp.

            Spiró mai viszonyainkat elemző írásai vitathatóak. Miben értünk ma egyet? Ezek a vélemények viszont arra nagyon jók, hogy állásfoglalásra késztessék az embert.

            Egyik írásában – Hogyan győznek a provinciák? – a Római Birodalom elemzésétől eljut az aktuális európai problémákig. Lásd a következő sorokat: „A Szovjetunió széthullását sem csak a fegyverkezési verseny okozta, hanem az is, hogy a perifériáról a centrumba kerültek a a teljesen sohasem pacifikált kaukázusi népek jól működő érdekképviseleti szervei, a maffiák. Európa mai problémáiról is lehet ezen a nyelven beszélni: a perifériáról a centrumba áramlottak más vallású, eltérő mentalitású tömegek, Európában nem sikerült integrálni őket, létszámuk nő, és Európa nem tudja, mihez kezdjen velük, immár saját állampolgáraival”.

            A 2005-ben keletkezett A tanuló diák című írásában már arról ír, hogy az oktatásban már vagyoni cenzus van, a tehetséges szegény gyerek a középiskolába se jut be. Az elmúlt hét év csak igazolta ezt az igazságot, a mai oktatáspolitika pedig betetőzte.

            Spiró György Magtár című kötete (Magvető, 2012.) szellemi kalandra hívja az olvasót. Tartsunk vele!

Idézet - 17.

„Egyszer régen, már egy hónapja is lehet, azt tanácsolta valaki, hogy a friss gyászt úgy a legkönnyebb elviselni, ha fölszed az ember egy bigét, leissza magát, és lefekszik vele. Nem hittem volna, hogy ennyien kipróbálják a receptet. Akkor is sejtettem, hogy ez nekem nem fog menni. Kavargott a gyomrom, amíg a jó tanácsot hallgattam. Úgy látszik, az életkor növekedésével a gyomor is erősödik. K tudja. Bár az is lehet, hogy csak a fantázia gyöngül.”

x x x

„Az agresszivitás nem szerzett tulajdonság. Ilyeténképpen örökölhető.”

x x x

„Abban meg igen válogatós vagyok, hogy kitől fogadok el szívességet.”

x x x

 

„Vedd végre észre, milyen piti ostobaságokért szarunk bele egymás életébe.”

x x x

„Nekem is van fegyverem, nem is kevés. Az egyik nesztelen, akár a vajba futó kés, a neve könnyű mosollyal elsuttogott rágalom. A másik hangos sikoly, fület tépő zokogás. A harmadik édes-mérges, veszedelmes gyümölcs, úgy hívják, jól forgatott szó. De akad kövér könnycsepp, mitől a szív szakad. Ha kell, betegség. Bízzátok csak rám, válogatok közülök.”

x x x

„… ha egy lány a fenekén ül, beszélhetsz napestig, nem érhetsz célba.”

x x x

„Minden háborúba bele lehet halni.”

x x x

„Szakbarbárnak lenni nem kényszer, csak lehetőség.”

x x x

„Ha már túl sűrű az unalom, valamit mindig ki lehet találni.”

  

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Bizalom

Rozsdálló lélek,

napról napra remények -

holnapi tétek.

Üzenet - 39.

A gyógyszer festék a rozsdásodás ellen.

Üzenet - 38.

A segítség eredményénél mindig fontosabb a segítség maga.

Idézetek - 16.

„Mi tagadás, félelmem a talpamig ér.”

x x x

„Éljen a szabadság, ha már végre eljött.”

x x x

„A friss halott némi kis tekintélyt kölcsönöz az itt hagyott élőknek is.”

x x x

„Nem szelídített törvényszerűséggé megalkuvást. Azt tartotta, nem érdemes a vízbe szarni, mert nem lehet elúszni tőle.”

x x x

„De az, hogy a világon lényegeset nem változtathatok, mentségem sem lehet. Elismerem, egyetlen ember rémítően keveset tehet. De azt a keveset legalább minden körülmények között meg kell tennie. Nekem is, másnak is. Az, hogy kevés a lehetőségem, nem menlevél arra, hogy semmit nem kell megkísérelni sem.”

x x x

„De tudnod kell, csúnya dolog a világ, ha nem létező tekintélyt védeni fog össze.”

X x x

„A valódi tekintély nem szorul védelemre. Az áldolgokat meg hiába védik.”

x x x

 „Nem okosnak látszani szeretnék, megoldást keresek.”

x x x

„Mindenki maga dönti el, mikor, hogyan hagyja magára a barátait.”

x x x

„A sok pénz igyekszik elmosni a korkülönbségeket.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Sulic és Hauser: Benedictus

Üzenet - 37.

"Nyerges szamarak, terhes szamarak, meglássátok, szép lesz az élet, s a kis csacsik víg legelőkön várhatják az új dolgokat. Hála néked, kis fiatalember, a kövek most már a maguk helyén, az útszélen maradhatnak, s nem potyognak ezentúl, mint eddig, a szamarakra. Még valamit. Tulajdonképpen mért olyan vesződséges az utunk, minek az a  sok lejtő meg az az örökös hegymászás? Nem volna-e jobb mindenkinek, ha minden út sík volna? S hogy van, hogy ez az ökör itten, amelyik sokkal erősebb nálam, sose hordoz a hátán senkit?  Mért oly hosszú a két fülem, mért olyan csupasz a farkam, mért oly kicsik a patáim, mért oly szűk a szügyem, és a hangom mért hasonlít a rossz idő színéhez? De ugye, mindez nem végleges s van remény a változásra?" (Jules Supurvielle: A jászol szamara meg az ökre, fordította Gyegyai Albert)

Széljegy - 59.

Számomra kideríthetetlen, hogy eredetileg mit értettek a nemzeti együttműködés rendszerén, valójában a hivatalos kommunikációban sem találtam erre magyarázatot. Sőt, a gyakorlat alapján sem volt mit megállapítanom.

       Aztán egyszer csak kezembe került Gárdonyi Géza Szunyoghy miatyánkja című regénye (Kossuth Kiadó, 2012.). A regény ezzel a párbeszéddel kezdődik:

       "- Nálam nélkül nincs kenyere a királynak se! - mondta a gazdatiszt.

       - Nálam nélkül meg neked se! - vágta rá a pap. - Nem az én kezemből száll-e az áldás, az Ég áldása?

       - S ha én nem őrlöm meg? nevetett a gőzmolnár.

       - Hát a pecsenyét ki adja a kenyeretekhez? - durrant rájuk a fővadász.

       - De megehetitek-e, ha betegek vagytok? - mosolygott az orvos."

       Hát ez a nemzeti együttműködés rendszere! Szerintem. 

2013.01.09.

Holdviola: Egyszer egy madárka

Napló

"Nincsenek meg a szakközépiskolai képzéshez szükséges tárgyi és infrastrukturális eszközök a Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthonban", így hangzik az indokolás, amely alapul szolgált a budapesti mexikói úti intézményben a középiskolai oktatás megszüntetéséhez.Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az iskolának az érintett részét pár évvel ezelőtt újították föl több milliárd forintért.

       Akkor itt most megint kidobtunk egy csomó pénzt az ablakon? 

       Miért csak most tűnik fel, hogy hiányzik egy-két feltétel? 

       Akkor valaki hibázott korábban? 

       Nem egyszerűbb a hiányosságokat pótolni, mint megszüntetni az oktatást?

       Nem inkább építkezni kellene, "a rombolás" helyett? 

       Mi következik mindebből?

       Ismét a sérült embereken akarnak spórolni, és ismét a sérült gyerekeken. 

   Ahhoz, hogy ezek a gyerekek felnőttként sikeresen rehabilitálhatók legyenek, a rehabilitációjukat gyerekkorban kell elkezdeni. Amit gyerekkorban elmulasztanak azt később nem lehet pótolni. Ami tíz év múlva hiányozni fog, kin fogjuk számon kérni? 

       Nádas Pál évtizedekig volt igazgatója az intézménynek. Úgy ment el nyugdíjba, hogy egy modern intézményt hagy az utódjára. Kíváncsi lennék, mi a véleménye a mostani történésekről? Mi a véleménye arról, hogy egy döntéssel tönkre lehet tenni évek munkáját? 

Napló

Vízkereszt, a háromkirályok napja van, ma fejeződik be tulajdonképpen a karácsonyi ünnep és ma kezdődik a farsang időszaka.

     A héten eltörölte az Alkotmánybíróság a választási eljáráshoz kapcsolódó regisztrációt, illetőleg a regisztrációs eljárást. Csak az életvitelszerűen külföldön élő magyar állampolgárok esetében tartotta meg. 

       A Fidesz mindjárt le is szögezte, hogy 2014-ben nem lesz regisztráció. 

       Természetesen most megy oda-vissza az adok-kapok a politikai szereplők részéről. 

    Maradjunk annyiban, hogy jól van ez így, ahogy van. Azt azért megjegyzem, hogy a mozgássérült emberek regisztrálási lehetősége sem volt megnyugtatóan szabályozva. 

     Arra azért kíváncsi leszek, hogy az Alkotmánybíróság részéről ez egy kivételes döntés volt a demokratikusság irányában és nem "politikai" döntés, vagy egy új időszak kezdődik a bíróság életében.

     Nem tudom, hogy a békemenetesek vajon most mennek-e tüntetni a parlament elé, ahogy azt előzetesen ígérték?

     Még karácsony előtt, advent idején, Budapesten utcanév-változások voltak. Tersánszky Józsi Jenő és Gelléri Andor Endre nevét nem viselheti utca. Mit vétetek? Két jeles íróról van szó. Az ő nevük, műveik akkor is ismertek lesznek, amikor azokra már senki sem fog emlékezni, akik most ellenük kardoskodtak. Ez is Magyarország.

       A fővárosban arra is van idő és pénz, hogy utcanév-változásokkal bíbelődjenek, miközben a nincstelenek - öregek, fiatalok, egyedül élők, családosak - hat órát vártak meleg ételre az ingyenes ételosztáskor karácsonykor. 

       Kiráz a hideg, ha erre gondolok.

   A minap valaki megkérdezte, hogy mit várok 2013-tól. Némi gondolkodás után azt válaszoltam, hogy túléljem.

Mi a szerelem? - 3.

3.

Titkát keresed...

Éled az életed

nap nap után,

s ha úgy érzed,

időd fogytán

és még mindig

nem tudod

a titkot, 

nyugtasson meg,

ez olyan talány,

hogy majd

holnap talán!

Idézet -15.

„…nem az a fontos, ami valóban megtörténik, mindössze az, hogy mit hogyan él meg az ember. Hasznos elképzelés. Minden kudarcot eredménnyé, sikerré növeszt. Ha üres mozik előtt pergeti a szerencsétlen gépész a filmet évről évre, hónapról hónapra, az nem jelenti a film készítője kudarcát. Ha a felé áramló közönyt, érdektelenséget úgy éli meg az alkotó, hogy műve sikeres és nagyszerű, akkor melldöngetve követelheti a pénzt és a bizalmat a következő munkájához is. Egyszerűbb, mint valóban jó filmeket csinálni. Ilyenkor mindössze annyi történik, hogy arra költik egy közösség pénzét, nyersanyagát és más emberek munkáját, amire az a közösség nem tart igényt. Az éhező megélheti éhségét a jóllakottság csömörének, a szomjazó szomját üde forrásvíz élvezésének is megélheti.”

x x x

„Énnekem gyilkosság a szó is, ha más ember halálához vezet. És gyilkos az, aki kimondja. És az is, aki engedi kimondani.”

x x x

„… sok ideig együtt levő emberek, barátok, házastársak egy idő után hasonlítanak is egymásra. Nem utánozzák egymást, csak hasonló indulatok hasonló arcrezdüléseket szülnek.”

x x x

„A mások örömét tisztelni kell.”

x x x

„Zsákkal önthetem elé a pénzt. Bármi megtörténhet, csak az nem, hogy (…) egyszer úgy érezze, hogy amije van, az éppen elég.”

x x x

„Én igazam, ő igazuk. Kit érdekel, kinek van igaza? Azt kell megtudnom, hogy mi az igaz. Tekintélytől, hiúságtól, minden hülye sallangtól letisztítva.”

x x x

„… nem igaza van, hanem tekintélye.”

x x x

„… amit evidenciának hittem, csak egy álomvilág álomlehetősége. Álom.”

x x x

„Részt veszünk egy szép örömünnepen, vigyázva, észre ne lehessen venni, hogy a menekülésed ünnepeljük.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

 

Mi a szerelem? - 2.

2.

A szerelem

nem jogosít semmire,

csak ölelésre

és két önzésre.

Mi a szerelem? - 1.

1.

Mi a szerelem?

Akkor is itt vagy,

ha nem vagy velem.

Hobo Blues Band A vadászok kara

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XI.

Ekkoriban ismertem meg B. Lacit és feleségét, mindketten heine-medinesek voltak. Laci nevelő volt a közeli bentlakásos homoki általános iskolában, ahol enyhe és középsúlyos fogyatékos gyerekek tanultak.

            Az ő példájuk példázat volt a barátaim számára, hogy előbb-utóbb én se fogom megúszni a házasságot.

x x x

Janské Láznéban egy alkalommal megkérdezte M. Imi, hogy szeretnék-e megtanulni úszni. Fiatalos lendülettel válaszoltam, hogy igen. Na, akkor ő megtanít, mondta.

            Így kezdődött. Ettől a naptól kezdve napi egy-két órát tanított - okított – az úszásra. Kezdetben a pancsolóban, ahol az én lábam is leért a medence aljára. Ez a tudat nekem is biztonságérzetet adott.

            Annyira jól haladtunk, hogy egy hét után a nagy medencében gyakoroltunk.

            Imi folyamatosan biztatott, bátorított. De nem csak ő! Akik körülöttünk voltak és látták, hogy mit csinálunk, miben mesterkedünk, szurkolóink lettek. Ott akkor mindenki azt szerette volna, hogy sikerüljön a próbálkozásom.

            Amikor először végigúsztam az uszodát, nagy ováció tört ki. Imivel akkor este megünnepeltük az esetet.

            Azt érzést el se tudom mondani. Nekem az úszás élménye a járás élményét pótolta tizennyolc éves koromban. Hogy ott vagyok a vízben és nem süllyedek el, ez korábban elképzelhetetlen volt a számomra addig! És még haladok is előre!

            A mai napig hálás vagyok Iminek a tanításért, a csendes rámenősségéért. Azért ez is kellett.

x x x

Olyan intenzíven se előtte, se utána nem olvastam, mint mikor Tibor barátom hozta a szamizdatos könyveket, fénymásolt iratokat, folyóiratokat. Szolzsenyicin Gulágját, a több mint ezerötszáz oldalt, egy hét alatt olvastam el. Ennyi időm volt rá, Tibi az egyik hétvégén hozta, a másik hétvégén pedig már vinnie kellett. Szó szerint kézről kézre adtuk ezeket a könyveket, iratokat akkor.

            Akkor kezdtem olvasni Bibót, Méray Tibort, Arthur Koestlert…, a Beszélőt. Így olvastam a Társadalmi szerződést is a Beszélőben. Ez volt az a pont, amikor már nem csak arról volt szó, hogy valami nem jó, nem tetszik, hanem itt már szó volt valami olyasmiről is, hogy minek kellene lennie.

x x x

Egyik ismerősöm megkérdezte, hogy tulajdonképpen hányszor voltam kint Janské Láznéban. Miért?, kérdeztem vissza. Mert olyan sokat írsz róla a visszaemlékezéseidben, válaszolta.

            Ismerősöm hitetlenkedett, mikor közöltem vele, hogy csak egyszer voltam kint. Azt meg már nem is mondtam neki, hogy írhattam volna még a liftes néniről, a mamikáról, aki egy alkalommal se mulasztott el megsimogatni a vállamat, az idős bicebóca gyógytornász férfiről... Ők egy másik történet szereplői lehetnek. Írhattam volna a hosszú sétáinkról.

            Azt korán megtanultam, hogy a teljességet sosem az jelenti, ha mindent kipakolunk a tarisznyánkból.

x x x

Sokan biztattak annak idején, az nem probléma, hogy a húgom és köztem akkora a korkülönbség, mint amekkora, tizenhét év.  Egyszer csak össze fogtok öregedni, mondogatták.

            Igazuk lett, ma már a húgomnak is vannak ősz hajszálai, rólam meg ne is beszéljünk. Vagyis a legjobb úton vagyunk afelé, amiről a biztatók szóltak.

            A köztünk lévő korkülönbségnek viszont van egy mai napig tartó előnye. A mai napig nagyon jó a kapcsolatom a húgom generációjával. Közülük többekkel baráti kapcsolat is kialakult.

            Így ismertem meg B. Petit és B. Árpit még általános iskolásként, később Tamit, Olgát, Emesét középiskolásként, vagy Anettát, Mariannt, Szilvit, Ágit egyetemistaként, majd a párjaikat is, már akinek lett.

x x x

Hetedikes volt B. Peti, amikor a húgom révén megismertem. Rengeteget beszélgettünk. Törzshelyünk volt a házunk végén a platánfa árnyékában lévő pad. Ezt a fát a bölcsek fájának neveztük el.

            Peti már az általános iskolában kivételes tehetség volt, különösen történelemből. Az olvasottsága, tájékozottsága fantasztikus volt. Már ekkor is jellemző volt rá, hogy nagyon szerette a történelmi példákat, adomákat. Szinte minden helyzetre tudott egy-két esetet. Ő tanult a történelemből.

            Az egyik kedvenc példázata a következő volt: Kant német filozófusról közismert volt, hogy soha nem tette ki a lábát Helsingörből, és délutánonként mindig sétált a városban. A legenda szerint egy alkalommal valamilyen oknál fogva elmaradt a délutáni körútja. Na ekkor tört ki a franci forradalom a tizennyolcadik században.

            Sokan nem értették, hogyan tudunk órákat beszélgetni, ezzel mintegy utalva a köztünk lévő korkülönbségre is. Hát az előzőleg elmondottak miatt!

 

Cseh Tamás: Karácsony

Napló

Ha az elmúlt évre gondolok, csak kérdőjelek vannak bennem. 

       A politikusok miért mennek folyamatosan szembe korábbi állításaikkal? Írhattam volna azt is, hogy az elveikkel? A politikusoknak vannak egyáltalán elveik?

       Írhattam volna azt is, hogy általában az emberek miért mennek szembe elveikkel, korábbi állításaikkal? Ma már a kimondott, leírt szó csak ennyit ér?

       A politikai pragmatizmus, az emberi haszonelvűség felülírhat minden elvet?

       Az emberek észrevették egyáltalán, hogy a politika új házat - hazát - épített köréjük? 

       Megkérdezte már valaki, hogy anyagilag ez mibe került eddig és mibe fog kerülni a jövőben?

    Mi kellene ahhoz, hogy az emberekben több szolidaritás legyen, társadalmi csoportok kiálljanak egymásért, egymás mellett?  

      Hová lett a szavak tartalma? A plágium nem plágium, a megszorítás nem megszorítás, a tandíj nem tandíj...? Minek nevezzem ezt az egészet? Újra tanuljuk a magyar nyelvet? Már ahhoz is szótárt kell használnunk, hogy egymást értsük?

     A tiltakozó diákok, hallgatók szülei, nagyszülei, testvérei mit csináltak, mikor ők éppen próbálták védeni az érdekeiket? A szülők, nagyszülők mit gondoltak, ki fizeti majd a révészt? 

     Lehet, hogy a politikusok már nem is bánják, ha a fiatalok külföldre mennek tanulni, dolgozni? Nem azt gondolják, hogy ennyivel is kevesebb az itthoni elégedetlenkedő? 

       Nyugdíjasok szoktak forradalmat csinálni? 

      Mit gondolnak az emberek, amikor az ételért sorban állókat látják, amikor azt hallják, hogy valaki a saját lakásában hűl ki?

       Mit gondolnak az emberek önmagukról és gyerekeikről, önmaguk és gyerekeik jövőjéről?

       Ha nem keressük közösen a válaszokat ezekre a kérdésekre, ki fog nekünk válaszolni?...

      

x x x 

Tavasz a télben. 

       Kegyes volt hozzánk az időjárás karácsonykor és az azt követő napokban is. A gyerekek biztosan örültek volna egy kis szánkózásra alkalmas hónak.

The best of Mozart

Idézetek - 14.

„…az a fajta ember, aki öregnek született.”

x x x

„A lélek védelme csak az életben maradottak számára fontos.”

x x x

„A tényekkel nem lehet vitatkozni. Sem indulatokkal, sem indulatok nélkül.”

x x x

„Végtére is nem kevésbé fontos annál, ami történik, az, hogy az ember hogyan éli meg.”

x x x

„Tudnom kell, hol az a határ, ahol már nem jog a tévedés a másik ember számlájára.”

x x x

„Aki belehal az elhanyagolható kis részletekbe, annak nem volt szerencséje.”

x x x

„Csak annyit, ha segíteni keveset is tudok, ártani legalább ne ártsak.”

x x x

„Végtére is egy ember szépen, illedelmes halkan belehalhat más hibás döntésébe.”

x x x

„A sok új benyomás lazítja a túlhajtott munka feszültségeit.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Üzenet - 36.

„Lehet, hogy az a nemzet, amelyik nem segít magán, azon az Isten sem segít? Lehet, hogy az a nép, amelyik folyton csak maszatolja a bűneit, ahelyett, hogy előbb bevallaná, aztán megbánná, az nem számíthat az isteni föloldozásra? Lehet, hogy aki folyton mástól (Isten Úrtól, Sors Elvtárstól, Állam Bácsitól) várja a megváltást, ahelyett, hogy maga állna neki a megváltozásnak, annak nincsen remény, nincsen remény?" (Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk)

Kylie Minogue: The Loco-Motion

Krónika 2012. december 17-ről

Hogy valami jóról is írjak!

            Hetvenkét másodpercről szeretnék szólni, Csillag Ádám filmrendező másodperceiről.

    Csillag Ádám hetek, hónapok óta ott van szinte minden polgárjogi, emberjogi, esélyegyenlőségi társadalmi eseményen, amelyek felvételre érdemesek. Krónikás, semmi különös.

      Évek, évtizedek múlva ezeknek a felvételeknek az alapján is megírható lesz mai mindennapjaink hiteles története. Hitelesebben, mint politikusaink nyilatkozatai alapján.

       December 17-én is tette a dolgát. Ott volt a budapesti Szalay utcában is a diákok tüntetésén, erről is készült a Gimnazisták lázadása című dokumentumfilmje. Ennek része az a bizonyos hetvenkét másodperc.

            A fiatalok skandálják, hogy „Viszlát Viktor, viszlát Rózsa, mi vagyunk a helyzet kulcsa!” szöveget.

            A kamera rátéved egy háromrészes emeleti ablakra. A jobbszélső ablakban megjelenik egy fiatal nő – egy anya egy babával -, majd a másik két ablakszárnyban szintén egy-egy fiatal nő egy-egy kicsivel, akik szemmel láthatóan élvezik az utcai látványosságot.

        Az utcai tömegből többen észreveszik az ablakban lévőket. Egyre többen kezdik skandálni: „Szervusztok, szervusztok!”, majd: „Ti vagytok a jövő! Ti vagytok a jövő!”. Közben a kamera végigpásztáz a sorfalat álló rendőrök bakancsain.

           Az egész jelensor hetvenkét másodperc. Egy filmetűd, ami rendesen szíven üti az embert. Amit vagy megnézel huszonötször, és még akkor is találgatod, hogy valójában mi is fogott meg benne, vagy írsz egy tanulmányt, és akkor sem biztos, hogy megfogtad a lényeget.

            Egy ilyen hetvenkét másodpercre szokták mondani, hogy nagyon el lett találva.

          Ezt a filmrészletet - filmetűdöt – látni kell! Nagyon emberi. A gyerekeink mutatnak éppen példát.

            Miről is? Miből is?

            Hát ez az! Ezt kellene megfejtenünk. Ezért kell megnézni ezt a filmet. 

Széljegy - 58

Ha egy társadalom a gyerekeken akar spórolni, akkor ott baj van. Ha az egyre kevesebb lélekszámú gyereken, akkor ott nagyon nagy baj van. Ha pedig a sérült gyerekeken, az tragédia.

        Baj is van és tragédia is.

       Egy pár nappal ezelőtt találkoztam egyik ismerősömmel, aki egy sérült gyerekekkel foglalkozó speciális óvodában dolgozik. Elmondása szerint december 31-ével megszűnik a sérült gyerekekkel való foglalkozás anyagi okok miatt. Januártól nem tudják fogadni a gyerekeket. El se tudja képzelni, mihez kezdenek a szülők a gyerekekkel.

      A minap láttam egy összeállítást a jászberényi Maci óvodáról. Az alapítványi ovi munkatársai ugyanazt mondták el, amit ismerősöm. Nem tudják, hogy mi lesz januárban a sérült gyerekekkel és velük, a legrosszabb esetben megszűnnek.        
       Ez olyan, mintha az állam lemondana ezekről a gyerekekről.

       Van hozzá szavunk? Lesz hozzá szavunk?

2012.12.25. 

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

- könyvajánló -

Időutazáson vesz részt, aki elkezdi olvasni ezt a Magvetőnél 2009-ben megjelent karcsú kötetet. Az utazás a kisesszéken keresztül íróktól írókig, művektől művekig tart.

            Még mielőtt bárkit csalódás érne, rögzítem itt az elején, hogy ezeknek a kisesszéknek semmi közük a klasszikus esszékhez, a klasszikus íróportrékhoz és műelemzésekhez. Ahogy a nyári mikulásnak se sok köze van a decemberihez.

            Ezek a kisesszék – nem is biztos, hogy jó ez a meghatározás, de az egyszerűség kedvéért mégiscsak neveznem kell őket valahogy – érzésekről, hangulatokról szólnak. Eldönthetetlen, hogy Cserna-Szabó az érzéseihez, hangulataihoz találta meg ezeket az írókat, műveket, vagy fordítva.

            Arra viszont készüljön föl mindenki, hogy határozottan jól fog szórakozni. Talán még olyanok is lesznek, akik hangosan fölnevetnek olvasás közben. Ne szégyelljék! Ne tartsák vissza magukat!

            Cserna-Szabó nem vesz tudomást az irodalmi közhelyekről, félretolja a kiüresedett masékat. Már-már szemtelenül, pimaszul ír szerzőkről, művekről. Akár föl is háborodhatnánk!

            Holott csak arról van szó, hogy Cserna-Szabó „az égben lebegők csarnokából” lehozza ezeket a szerzőket, műveket közénk, a mai Magyarországra a maga fiatalos lendületével.

            Ezért nem érzem szentségtörésnek Isten nem segít, Kölcsey bukott imája című írását, amelyben megpróbálja a mára értelmezni a himnuszt. Ennek az írásnak a végén teszi föl a következő kérdéseket: „Lehet, hogy az a nemzet, amelyik nem segít magán, azon az Isten sem segít? Lehet, hogy az a nép, amelyik folyton csak maszatolja a bűneit, ahelyett, hogy előbb bevallaná, aztán megbánná, az nem számíthat az isteni föloldozásra? Lehet, hogy aki folyton mástól (Isten Úrtól, Sors Elvtárstól, Állam Bácsitól) várja a megváltást, ahelyett, hogy maga állna neki a megváltozásnak, annak nincsen remény, nincsen remény?”

            Lehet ezekkel a kérdésekkel vitatkozni? Mondhatja-e bárki is, hogy ezek nem a ma kérdései?

            A szerző látásmódját jól példázza a következő részlet is: „Ha a   keresőprogramba beírjuk a „boccaccio” szót, a gép első helyen egy pécsi szexbolt honlapját fogja kidobni: rücskös óvszerek, spéci villantós fehérneműk, művaginák, zselés vibrátorok és egyéb erotikus segédeszközök.

            És még mielőtt bárki felháborodna ezen a ledér világon, jelentsük ki, nagyon is rendben van ez így, ennél nem is lehetne jobban, hiszen Boccaccio főműve, a Dekameron hatszáz éven keresztül volt a Gutenberg-galaxis egyik legkedveltebb erotikus segédeszköze. Nem véletlenül égette meg e könyvet Savonarola, az a csávó nem lobbantott lángra akármit – értette ő a tréfát, csak nem szerette. A savonarolai melót egyébiránt már Boccaccio el akarta végezni – ha Petrarca nem fogja le, porrá égeti a Dekameront.”

            Ezekben a sorokban benne van a középkor szellemisége, benne Boccaccio és műve, a Dekameron helye és mai világunk kuszasága.

            Cserna-Szabó egyszer sem írja le, hogy olvassuk az általa megidézett szerzőket, műveket. Mindenesetre szemtelenkedő stílusával közelebb hozza hozzánk azokat.

Holdviola: Mikor lesz már nyár?

Idézetek - 13.

„Az ember évekig fújja az ügyeletes zseni után az éppen legdivatosabbnak tűnő szavakat. Teheti bátran, felelőtlenül. Eszébe sem jut végiggondolni, miket beszél. Gépisen mondja az állandóan hallott szöveget. Ha véletlenül megérinti egy szerény szó értelme, vagy bele botlik akaratlanul az eredménybe, melyet majomkodása hozott létre, már más az ábra. Shaw írja Szent Johannájában, hogy más dolog dühödt haraggal máglyát követelni egy bűntelen élő ember alá, és más az ártatlant megégni látni.”

x x x

„Egy kis bajt abból is össze lehet hozni, ha az ember nagyon odafigyel.”

x x x

„Értelmes ember nem hazudik olyant, amiről azonnal tudni lehet, hogy nem igaz.”

x x x

„… már nem hisz feltétlenül a pénz, rang, szülők társadalmi helyzete szerinti összetartozásban, s ennek következtében az elkülönülésben sem.”

x x x

„Mondják, a kutya az emberhez ragaszkodik, a macska a helyhez, ahol lakik. A gyík a boldogsághoz.”

x x x

„Ha a szavak értelmét egyetlen pillanatra megtalálod, veszélyhelyzetbe jutsz.”

x x x

„Használni akarom az előttem járók tapasztalatát, s később az utánam jövők lendületét.”

x x x

„Rabja szép elképzeléseinek, hozzájuk akarja alakítani a kevésbé szép valóságot.”

x x x

„Talán a tökéletessége sok nekem. Jó néven vennék pár porszemet a cipőjén. Esetleg egy homályosabb foltot.”

x x x

„Valójában még ahhoz is elhanyagolt, a maga mércéje szerint, hogy kilépjen az utcára.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Rolling Stones: Tell me...

Karácsonyi varázslat

                                               

                                    Súlyos teherként rám telepszik

                                    a melegség és a szeretet…

                                    Mindez nekem jólesik.

                                    Karácsony van, mindenkit ölelek.

                                    Ilyenkor minden más,

                                    pedig nincs is változás:

                                    és mégis a fájó seb jobban fáj,

éhesebb az éhes száj,

megnő, kitárulkozik az öröm

és csalfa testvére a káröröm.

Nem szeretni mily nagy kár!

Te is, ő is ellenkezőjére vár.

Akik szeretnek,

viszonzást csak remélnek…

És inkább szeress!

Mindenki keres,

s hátha gyöngyszemét

benned találja meg.

Súlyos teherként rám telepszik

                                    a melegség és a szeretet…

                                    Mindez nekem jólesik.

                                    Karácsony van, mindenkit ölelek.