Üzenet - 45.

                                                                        
     Ha valamit megbocsájtasz, azt ne hánytorgasd fel többet.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

Vad Fruttik: Lehetek én is

Üzenet - 44.

Ha nagyon magad alatt vagy, tanulj!

Üzenet - 43.

Az aggodalommal nem oldasz meg semmit, csak nem tudsz aludni.

Üzenet - 42.

Tehetsz számtalan jót valakivel, ha egy olyat is teszel, amit ő nem tart annak, arra az egyre fog emlékezni leginkább.

Ez a hang

                                  Ez a hang

                                  egy

                                  az ezernyi hang közül,

                                  csapódik embertől emberig,

                                  utcákon bolyong

                                  értetlenül,

                                  házak falait átjárja,

                                  míg nem némaságában

                                  az arcon

                                  megfeszül.

Füstölgés - 30.

A hír: 2013-ban nem lesz filmszemle. Ez azt jelenti, hogy tavaly nem készült magyar film, vagyis nincs mit bemutatni. Ilyenre még nem volt példa, mióta van magyar filmszemle.

Ez már épp elég volna a füstölgésre, de még nincs vége.

Egy mai filmes főember belemondja a kamerába, hogy az öncélú művészfilmek kora lejárt. Egy ilyen elszólás, beszólás után nehéz megszólalni.

Mi az, hogy öncélú? Mi az, hogy az öncélú művészfilmek kora lejárt? Aztán ki mondja meg, hogy mi az öncélú?

Láttam művészieskedő filmet, amit fél óra után nem tudtam nézni. Igen, csökken a mozifilmek nézettsége, köztük a magyar filmeké is.

Egy művészfilm sosem volt közönségfilm. Ha volt is ilyen, az egy kivételes pillanat volt.

Erős kétségeim vannak, hogy ma egy Fábri Zoltán, egy Ranódy László, egy Jancsó Miklós, egy Mészáros Márta… készíthetne-e egyáltalán filmet? Vagy olyan külföldi nagyságoknak, mint Menzel, Tarkovszkij, Antonioni, Bergmann… esélyes volna-e?

Mi soha nem fogunk olyan közönségfilmeket csinálni, mint például az amerikaiak, mert soha nem lesz annyi pénzünk.

Mitől lehetett népszerű nemzetközileg is Fábri Zoltán Körhintája, Jancsó Szegénylegényekje, Szabó István Mephistoja?

Nekünk ilyen filmeket kellene készítenünk. Addig pedig bosszankodhatunk, füstölöghetünk a a mai helyzeten…

Annna&The Barbies: Márti dala

 

Napló

A húgom középiskolai tanár, és mesélte, hogy  filmesztétikai órán megnézték az Életrevalók című filmet. Ezt követően pedig a következő órákban beszéltek a filmről. A legnagyobb meglepetésére a gyerekek szerették és élvezték a filmet. 

     Philippe, a gazdag arisztokrata ejtőernyős balesete miatt nyaktól lefelé teljesen lebénul, tolószékbe kényszerül. Egy segítőre, gondozóra van szüksége a mindennapi ellátásában. Választása egy börtönből most szabadult külvárosi fekete srácra. Driss először igazolásért keresi meg Philippe-ket, hogy kaphassa továbbra is a segélyt, esze ágában sincs dolgozni. Aztán mégis elvállalja a munkát úgy, hogy kezdetben elutasítja az egyes munkafeladatokat (a harisnya felhúzását, a fürdetést...). A két férfi aztán fokozatosan összehangolódik, már-már barátságra emlékeztető kapcsolat alakul ki közöttük, Driss fokozatosan mindent megcsinál, amitől először elzárkózott. 

        A fiatalokhoz Driss áll közel, ő a ma embere, szabad szájú, kemény csávó, akitől korábban a kisebb-nagyobb bűnök elkövetése sem állt távol. Humorával és rámenősségével elbűvöli környezetét. 

    Abban már csak én reménykedek, hogy ezeket a középiskolás fiatalokat megérinti valamennyire a sérült ember sorsa is.

x x x

Az idén van Weöres Sándor költő, drámaíró, műfordító születésének századik évfordulója. Az egyik legkedvesebb költőm.

       A nyolcvanas években nagy olvasmányi élményem volt a Gita Govinda, amelyet ő fordított. Csak Weöres tud ilyen mondatot fordítani: "szegfűviráglehelletzuhatagos délövi szélben Hari vigad". 

       Versei játékosak, filozófikusak, csupa zene. 

 

 

Szentpéteri Csilla: Intro inferno

Szenpéteri Csilla: Sirály

Üzenet - 41.

Nem a remény hal meg utoljára, hanem a reménykedő.

Mi a szerelem? - 9.

9.

A jobban szerető

a szerelem koldusa;

várja, de hiába,

hogy mi a jussa.

Mi a szerelem? - 8.

8.

Egy hajó,

mely kikötőt keres;

bolyong

távoli vizeken,

zászlaján ennyi:

Szeress!

Hobo - Viszockij: Ballada a gyemrekkorról

Puccini Zümmögő kórus

Zümmögő kórus
hangja parttalan éjben,
fáj ott lent mélyen.

Napló

Rosszkedvünk tele mikor akar véget érni?
       Ismerőseim közül sokan csodálkoznak azon, ami az LMP-n belül történt. Ha jól végiggondoljuk, nincs min csodálkozni.
       A Fidesz részéről "zseniális húzás" volt az országgyűlési választás egyfordulóssá tétele. Ezzel az ellenzéket, ha komolyan gondolják a kormányváltást, mintegy összefogásra kényszeríti. Ha az ellenzékiek ugyanis nem fognak össze, szétaprozódnak ezen az oldalon a szavazatok, és semmi esélyük. 
       Egyre inkább látszik, hogy nem lesz összefogás. Erre jó példa az LMP. Ha már egy párton belül sincs összefogás, akkor nincs mit várni különböző pártok, érdekkörök között. Aztán némelyek túlzott nyomulása eleve rontja az összefogás esélyét (lásd Gyurcsány Ferenc, az MSZP levitézlett öregjei...).
       Valljuk meg őszintén, a Fidesznek nem okozott különösebb erőfeszítést ez a fölismerés. Az összefogás érdekében mindenkinek le kellene mondania valamiről, de senki nem akar lemondani semmiről. Nem akar itt alkalmazkodni senki senkihez. 
       A lemondásra, az együttműködésre még a házastársak, a szerelmesek sem képesek a legtöbbször (nem véletlen a sok válás, az egyre több szingli, az egyre több magányos ember).  A legtöbb ember olyasmit várna el az ellenzéki pártoktól, amelyre önmaguk sem képesek szűkebb környezetükben.
       Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha a magyar társadalom előbb-utóbb nem ismeri fel a korporáció lényegét, mi leszünk a legbalkánibb ország Európában a kontinens közepén.
       Most már csak az a kérdés, hogy az ellenzéki pártok valóban szeretnének kormányváltást?

x x x

Szombaton lett volna hetvenöt éves Vlagyimir Viszockij költő, dalszerző, dalénekes. Magyar szöveggel Hobótól ismerem a számait. Mintha tényleg ma íródtak volna, holott szerzőjük évtizedek óta halott. A maradandóság valahol itt kezdődik. 

x x x

Most olvasom, hogy nagyon fiatalon meghalt az Anna&The Barbies együttes Márti dala című számának ihletője. Pásztor Anna egyik rajongójukról - Mártiról -beszélt, akiről ezt a számot írták, aki példaképük volt, neki és az együttesnek...

Mi a szerelem? - 7.

7.
 

Mint egy fonott kalács,
egybefonódik két szál.

Mi a szerelem? - 6.

6.

A szerelem erotikája

a szenvedélyek bálja.

Üzenet - 40.

Egy bejegyzésben olvastam, és milyen igaz: "Amikor elveszítetek valakit, akkor jöttök rá, hogy nem éltetek. Kezdjetek szeretni!"

Mi a szerelem? - 5.

5.

A szerelem
esztétikája:
akkor is szép vagy,
ha nem vagy az;
aminek érezlek,
annak látlak.

Mi a szerelem? - 4.

4.

Nem ölel, nem szorít, 

szenvedni tanít.

Vegyes saláta

- ajánló sorok Spiró György Magtár című kötetéhez –

Ez a kötet cikkeket, tanulmányokat tartalmaz, amelyek 2004 és 2012 között íródtak. Tényleg olyan, mint a vegyes saláta. Az embernek olyan érzése van, mintha volna itt minden, amiből salátát lehet készíteni.

            Vannak itt egy-másfél oldalas regényismertetők, emlékezések kortársi művészekre, hosszabb értekezések mai társadalmi viszonyainkról.

            Kardos G. György új kiadásban megjelent regényei kapcsán beavat bennünket az olvasás rejtelmeibe: „És úgy kell olvasni, ahogyan ma kevesen szoktak, mert azt hisszük nincs rá idő: lassan, tűnődve. És persze reménytelenül” (Kardos G. György regényei új kiadásban).

            Spiró regényismertetői, ajánlásai kis remekek. Egy több száz oldalas regényről mit lehet írni egy-másfél oldalon úgy, hogy a teljesség érzetét adja, összeszedett és lényegre törő?

            Például: „A fekete város egy keserűvé bölcsült ironikus mesemondó elfogulatlan meséje, amelyben a remekül prosperáló, mert példaszerűen szigorú szász város , Lőcse derék polgármesterei közül ketten is számító gyilkossá válnak, szemben a felindulásból gyilkoló, amúgy jóravaló tépett lelkű alispánnál”.

            Később: „Tanácstalanul nézünk frl a végén – hát ilyen ez? Ilyen kiszámíthatatlanok az emberek, a viszonyok, amennyire iránytalan, céltalan az élet? Ezt akarta mondani Mikszáth? Ezt” (Mikszáth Kálmán A fekete város).

            Ezek az ismertetők nyílván többet mondanak azoknak, akik már olvasták az ajánlott művet. Abban is biztos vagyok azonban, hogy ezekből az ajánlásokból bárki kedvet kaphat az adott mű olvasására.  Aki pedig úgy olvas, ahogy azt  fentebb citáltam, az meg végképp.

            Spiró mai viszonyainkat elemző írásai vitathatóak. Miben értünk ma egyet? Ezek a vélemények viszont arra nagyon jók, hogy állásfoglalásra késztessék az embert.

            Egyik írásában – Hogyan győznek a provinciák? – a Római Birodalom elemzésétől eljut az aktuális európai problémákig. Lásd a következő sorokat: „A Szovjetunió széthullását sem csak a fegyverkezési verseny okozta, hanem az is, hogy a perifériáról a centrumba kerültek a a teljesen sohasem pacifikált kaukázusi népek jól működő érdekképviseleti szervei, a maffiák. Európa mai problémáiról is lehet ezen a nyelven beszélni: a perifériáról a centrumba áramlottak más vallású, eltérő mentalitású tömegek, Európában nem sikerült integrálni őket, létszámuk nő, és Európa nem tudja, mihez kezdjen velük, immár saját állampolgáraival”.

            A 2005-ben keletkezett A tanuló diák című írásában már arról ír, hogy az oktatásban már vagyoni cenzus van, a tehetséges szegény gyerek a középiskolába se jut be. Az elmúlt hét év csak igazolta ezt az igazságot, a mai oktatáspolitika pedig betetőzte.

            Spiró György Magtár című kötete (Magvető, 2012.) szellemi kalandra hívja az olvasót. Tartsunk vele!

Idézet - 17.

„Egyszer régen, már egy hónapja is lehet, azt tanácsolta valaki, hogy a friss gyászt úgy a legkönnyebb elviselni, ha fölszed az ember egy bigét, leissza magát, és lefekszik vele. Nem hittem volna, hogy ennyien kipróbálják a receptet. Akkor is sejtettem, hogy ez nekem nem fog menni. Kavargott a gyomrom, amíg a jó tanácsot hallgattam. Úgy látszik, az életkor növekedésével a gyomor is erősödik. K tudja. Bár az is lehet, hogy csak a fantázia gyöngül.”

x x x

„Az agresszivitás nem szerzett tulajdonság. Ilyeténképpen örökölhető.”

x x x

„Abban meg igen válogatós vagyok, hogy kitől fogadok el szívességet.”

x x x

 

„Vedd végre észre, milyen piti ostobaságokért szarunk bele egymás életébe.”

x x x

„Nekem is van fegyverem, nem is kevés. Az egyik nesztelen, akár a vajba futó kés, a neve könnyű mosollyal elsuttogott rágalom. A másik hangos sikoly, fület tépő zokogás. A harmadik édes-mérges, veszedelmes gyümölcs, úgy hívják, jól forgatott szó. De akad kövér könnycsepp, mitől a szív szakad. Ha kell, betegség. Bízzátok csak rám, válogatok közülök.”

x x x

„… ha egy lány a fenekén ül, beszélhetsz napestig, nem érhetsz célba.”

x x x

„Minden háborúba bele lehet halni.”

x x x

„Szakbarbárnak lenni nem kényszer, csak lehetőség.”

x x x

„Ha már túl sűrű az unalom, valamit mindig ki lehet találni.”

  

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Bizalom

Rozsdálló lélek,

napról napra remények -

holnapi tétek.

Üzenet - 39.

A gyógyszer festék a rozsdásodás ellen.

Üzenet - 38.

A segítség eredményénél mindig fontosabb a segítség maga.

Idézetek - 16.

„Mi tagadás, félelmem a talpamig ér.”

x x x

„Éljen a szabadság, ha már végre eljött.”

x x x

„A friss halott némi kis tekintélyt kölcsönöz az itt hagyott élőknek is.”

x x x

„Nem szelídített törvényszerűséggé megalkuvást. Azt tartotta, nem érdemes a vízbe szarni, mert nem lehet elúszni tőle.”

x x x

„De az, hogy a világon lényegeset nem változtathatok, mentségem sem lehet. Elismerem, egyetlen ember rémítően keveset tehet. De azt a keveset legalább minden körülmények között meg kell tennie. Nekem is, másnak is. Az, hogy kevés a lehetőségem, nem menlevél arra, hogy semmit nem kell megkísérelni sem.”

x x x

„De tudnod kell, csúnya dolog a világ, ha nem létező tekintélyt védeni fog össze.”

X x x

„A valódi tekintély nem szorul védelemre. Az áldolgokat meg hiába védik.”

x x x

 „Nem okosnak látszani szeretnék, megoldást keresek.”

x x x

„Mindenki maga dönti el, mikor, hogyan hagyja magára a barátait.”

x x x

„A sok pénz igyekszik elmosni a korkülönbségeket.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Sulic és Hauser: Benedictus

Üzenet - 37.

"Nyerges szamarak, terhes szamarak, meglássátok, szép lesz az élet, s a kis csacsik víg legelőkön várhatják az új dolgokat. Hála néked, kis fiatalember, a kövek most már a maguk helyén, az útszélen maradhatnak, s nem potyognak ezentúl, mint eddig, a szamarakra. Még valamit. Tulajdonképpen mért olyan vesződséges az utunk, minek az a  sok lejtő meg az az örökös hegymászás? Nem volna-e jobb mindenkinek, ha minden út sík volna? S hogy van, hogy ez az ökör itten, amelyik sokkal erősebb nálam, sose hordoz a hátán senkit?  Mért oly hosszú a két fülem, mért olyan csupasz a farkam, mért oly kicsik a patáim, mért oly szűk a szügyem, és a hangom mért hasonlít a rossz idő színéhez? De ugye, mindez nem végleges s van remény a változásra?" (Jules Supurvielle: A jászol szamara meg az ökre, fordította Gyegyai Albert)

Széljegy - 59.

Számomra kideríthetetlen, hogy eredetileg mit értettek a nemzeti együttműködés rendszerén, valójában a hivatalos kommunikációban sem találtam erre magyarázatot. Sőt, a gyakorlat alapján sem volt mit megállapítanom.

       Aztán egyszer csak kezembe került Gárdonyi Géza Szunyoghy miatyánkja című regénye (Kossuth Kiadó, 2012.). A regény ezzel a párbeszéddel kezdődik:

       "- Nálam nélkül nincs kenyere a királynak se! - mondta a gazdatiszt.

       - Nálam nélkül meg neked se! - vágta rá a pap. - Nem az én kezemből száll-e az áldás, az Ég áldása?

       - S ha én nem őrlöm meg? nevetett a gőzmolnár.

       - Hát a pecsenyét ki adja a kenyeretekhez? - durrant rájuk a fővadász.

       - De megehetitek-e, ha betegek vagytok? - mosolygott az orvos."

       Hát ez a nemzeti együttműködés rendszere! Szerintem. 

2013.01.09.

Holdviola: Egyszer egy madárka

Napló

"Nincsenek meg a szakközépiskolai képzéshez szükséges tárgyi és infrastrukturális eszközök a Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthonban", így hangzik az indokolás, amely alapul szolgált a budapesti mexikói úti intézményben a középiskolai oktatás megszüntetéséhez.Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az iskolának az érintett részét pár évvel ezelőtt újították föl több milliárd forintért.

       Akkor itt most megint kidobtunk egy csomó pénzt az ablakon? 

       Miért csak most tűnik fel, hogy hiányzik egy-két feltétel? 

       Akkor valaki hibázott korábban? 

       Nem egyszerűbb a hiányosságokat pótolni, mint megszüntetni az oktatást?

       Nem inkább építkezni kellene, "a rombolás" helyett? 

       Mi következik mindebből?

       Ismét a sérült embereken akarnak spórolni, és ismét a sérült gyerekeken. 

   Ahhoz, hogy ezek a gyerekek felnőttként sikeresen rehabilitálhatók legyenek, a rehabilitációjukat gyerekkorban kell elkezdeni. Amit gyerekkorban elmulasztanak azt később nem lehet pótolni. Ami tíz év múlva hiányozni fog, kin fogjuk számon kérni? 

       Nádas Pál évtizedekig volt igazgatója az intézménynek. Úgy ment el nyugdíjba, hogy egy modern intézményt hagy az utódjára. Kíváncsi lennék, mi a véleménye a mostani történésekről? Mi a véleménye arról, hogy egy döntéssel tönkre lehet tenni évek munkáját? 

Napló

Vízkereszt, a háromkirályok napja van, ma fejeződik be tulajdonképpen a karácsonyi ünnep és ma kezdődik a farsang időszaka.

     A héten eltörölte az Alkotmánybíróság a választási eljáráshoz kapcsolódó regisztrációt, illetőleg a regisztrációs eljárást. Csak az életvitelszerűen külföldön élő magyar állampolgárok esetében tartotta meg. 

       A Fidesz mindjárt le is szögezte, hogy 2014-ben nem lesz regisztráció. 

       Természetesen most megy oda-vissza az adok-kapok a politikai szereplők részéről. 

    Maradjunk annyiban, hogy jól van ez így, ahogy van. Azt azért megjegyzem, hogy a mozgássérült emberek regisztrálási lehetősége sem volt megnyugtatóan szabályozva. 

     Arra azért kíváncsi leszek, hogy az Alkotmánybíróság részéről ez egy kivételes döntés volt a demokratikusság irányában és nem "politikai" döntés, vagy egy új időszak kezdődik a bíróság életében.

     Nem tudom, hogy a békemenetesek vajon most mennek-e tüntetni a parlament elé, ahogy azt előzetesen ígérték?

     Még karácsony előtt, advent idején, Budapesten utcanév-változások voltak. Tersánszky Józsi Jenő és Gelléri Andor Endre nevét nem viselheti utca. Mit vétetek? Két jeles íróról van szó. Az ő nevük, műveik akkor is ismertek lesznek, amikor azokra már senki sem fog emlékezni, akik most ellenük kardoskodtak. Ez is Magyarország.

       A fővárosban arra is van idő és pénz, hogy utcanév-változásokkal bíbelődjenek, miközben a nincstelenek - öregek, fiatalok, egyedül élők, családosak - hat órát vártak meleg ételre az ingyenes ételosztáskor karácsonykor. 

       Kiráz a hideg, ha erre gondolok.

   A minap valaki megkérdezte, hogy mit várok 2013-tól. Némi gondolkodás után azt válaszoltam, hogy túléljem.

Mi a szerelem? - 3.

3.

Titkát keresed...

Éled az életed

nap nap után,

s ha úgy érzed,

időd fogytán

és még mindig

nem tudod

a titkot, 

nyugtasson meg,

ez olyan talány,

hogy majd

holnap talán!

Idézet -15.

„…nem az a fontos, ami valóban megtörténik, mindössze az, hogy mit hogyan él meg az ember. Hasznos elképzelés. Minden kudarcot eredménnyé, sikerré növeszt. Ha üres mozik előtt pergeti a szerencsétlen gépész a filmet évről évre, hónapról hónapra, az nem jelenti a film készítője kudarcát. Ha a felé áramló közönyt, érdektelenséget úgy éli meg az alkotó, hogy műve sikeres és nagyszerű, akkor melldöngetve követelheti a pénzt és a bizalmat a következő munkájához is. Egyszerűbb, mint valóban jó filmeket csinálni. Ilyenkor mindössze annyi történik, hogy arra költik egy közösség pénzét, nyersanyagát és más emberek munkáját, amire az a közösség nem tart igényt. Az éhező megélheti éhségét a jóllakottság csömörének, a szomjazó szomját üde forrásvíz élvezésének is megélheti.”

x x x

„Énnekem gyilkosság a szó is, ha más ember halálához vezet. És gyilkos az, aki kimondja. És az is, aki engedi kimondani.”

x x x

„… sok ideig együtt levő emberek, barátok, házastársak egy idő után hasonlítanak is egymásra. Nem utánozzák egymást, csak hasonló indulatok hasonló arcrezdüléseket szülnek.”

x x x

„A mások örömét tisztelni kell.”

x x x

„Zsákkal önthetem elé a pénzt. Bármi megtörténhet, csak az nem, hogy (…) egyszer úgy érezze, hogy amije van, az éppen elég.”

x x x

„Én igazam, ő igazuk. Kit érdekel, kinek van igaza? Azt kell megtudnom, hogy mi az igaz. Tekintélytől, hiúságtól, minden hülye sallangtól letisztítva.”

x x x

„… nem igaza van, hanem tekintélye.”

x x x

„… amit evidenciának hittem, csak egy álomvilág álomlehetősége. Álom.”

x x x

„Részt veszünk egy szép örömünnepen, vigyázva, észre ne lehessen venni, hogy a menekülésed ünnepeljük.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

 

Mi a szerelem? - 2.

2.

A szerelem

nem jogosít semmire,

csak ölelésre

és két önzésre.

Mi a szerelem? - 1.

1.

Mi a szerelem?

Akkor is itt vagy,

ha nem vagy velem.

Hobo Blues Band A vadászok kara

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XI.

Ekkoriban ismertem meg B. Lacit és feleségét, mindketten heine-medinesek voltak. Laci nevelő volt a közeli bentlakásos homoki általános iskolában, ahol enyhe és középsúlyos fogyatékos gyerekek tanultak.

            Az ő példájuk példázat volt a barátaim számára, hogy előbb-utóbb én se fogom megúszni a házasságot.

x x x

Janské Láznéban egy alkalommal megkérdezte M. Imi, hogy szeretnék-e megtanulni úszni. Fiatalos lendülettel válaszoltam, hogy igen. Na, akkor ő megtanít, mondta.

            Így kezdődött. Ettől a naptól kezdve napi egy-két órát tanított - okított – az úszásra. Kezdetben a pancsolóban, ahol az én lábam is leért a medence aljára. Ez a tudat nekem is biztonságérzetet adott.

            Annyira jól haladtunk, hogy egy hét után a nagy medencében gyakoroltunk.

            Imi folyamatosan biztatott, bátorított. De nem csak ő! Akik körülöttünk voltak és látták, hogy mit csinálunk, miben mesterkedünk, szurkolóink lettek. Ott akkor mindenki azt szerette volna, hogy sikerüljön a próbálkozásom.

            Amikor először végigúsztam az uszodát, nagy ováció tört ki. Imivel akkor este megünnepeltük az esetet.

            Azt érzést el se tudom mondani. Nekem az úszás élménye a járás élményét pótolta tizennyolc éves koromban. Hogy ott vagyok a vízben és nem süllyedek el, ez korábban elképzelhetetlen volt a számomra addig! És még haladok is előre!

            A mai napig hálás vagyok Iminek a tanításért, a csendes rámenősségéért. Azért ez is kellett.

x x x

Olyan intenzíven se előtte, se utána nem olvastam, mint mikor Tibor barátom hozta a szamizdatos könyveket, fénymásolt iratokat, folyóiratokat. Szolzsenyicin Gulágját, a több mint ezerötszáz oldalt, egy hét alatt olvastam el. Ennyi időm volt rá, Tibi az egyik hétvégén hozta, a másik hétvégén pedig már vinnie kellett. Szó szerint kézről kézre adtuk ezeket a könyveket, iratokat akkor.

            Akkor kezdtem olvasni Bibót, Méray Tibort, Arthur Koestlert…, a Beszélőt. Így olvastam a Társadalmi szerződést is a Beszélőben. Ez volt az a pont, amikor már nem csak arról volt szó, hogy valami nem jó, nem tetszik, hanem itt már szó volt valami olyasmiről is, hogy minek kellene lennie.

x x x

Egyik ismerősöm megkérdezte, hogy tulajdonképpen hányszor voltam kint Janské Láznéban. Miért?, kérdeztem vissza. Mert olyan sokat írsz róla a visszaemlékezéseidben, válaszolta.

            Ismerősöm hitetlenkedett, mikor közöltem vele, hogy csak egyszer voltam kint. Azt meg már nem is mondtam neki, hogy írhattam volna még a liftes néniről, a mamikáról, aki egy alkalommal se mulasztott el megsimogatni a vállamat, az idős bicebóca gyógytornász férfiről... Ők egy másik történet szereplői lehetnek. Írhattam volna a hosszú sétáinkról.

            Azt korán megtanultam, hogy a teljességet sosem az jelenti, ha mindent kipakolunk a tarisznyánkból.

x x x

Sokan biztattak annak idején, az nem probléma, hogy a húgom és köztem akkora a korkülönbség, mint amekkora, tizenhét év.  Egyszer csak össze fogtok öregedni, mondogatták.

            Igazuk lett, ma már a húgomnak is vannak ősz hajszálai, rólam meg ne is beszéljünk. Vagyis a legjobb úton vagyunk afelé, amiről a biztatók szóltak.

            A köztünk lévő korkülönbségnek viszont van egy mai napig tartó előnye. A mai napig nagyon jó a kapcsolatom a húgom generációjával. Közülük többekkel baráti kapcsolat is kialakult.

            Így ismertem meg B. Petit és B. Árpit még általános iskolásként, később Tamit, Olgát, Emesét középiskolásként, vagy Anettát, Mariannt, Szilvit, Ágit egyetemistaként, majd a párjaikat is, már akinek lett.

x x x

Hetedikes volt B. Peti, amikor a húgom révén megismertem. Rengeteget beszélgettünk. Törzshelyünk volt a házunk végén a platánfa árnyékában lévő pad. Ezt a fát a bölcsek fájának neveztük el.

            Peti már az általános iskolában kivételes tehetség volt, különösen történelemből. Az olvasottsága, tájékozottsága fantasztikus volt. Már ekkor is jellemző volt rá, hogy nagyon szerette a történelmi példákat, adomákat. Szinte minden helyzetre tudott egy-két esetet. Ő tanult a történelemből.

            Az egyik kedvenc példázata a következő volt: Kant német filozófusról közismert volt, hogy soha nem tette ki a lábát Helsingörből, és délutánonként mindig sétált a városban. A legenda szerint egy alkalommal valamilyen oknál fogva elmaradt a délutáni körútja. Na ekkor tört ki a franci forradalom a tizennyolcadik században.

            Sokan nem értették, hogyan tudunk órákat beszélgetni, ezzel mintegy utalva a köztünk lévő korkülönbségre is. Hát az előzőleg elmondottak miatt!

 

Cseh Tamás: Karácsony

Napló

Ha az elmúlt évre gondolok, csak kérdőjelek vannak bennem. 

       A politikusok miért mennek folyamatosan szembe korábbi állításaikkal? Írhattam volna azt is, hogy az elveikkel? A politikusoknak vannak egyáltalán elveik?

       Írhattam volna azt is, hogy általában az emberek miért mennek szembe elveikkel, korábbi állításaikkal? Ma már a kimondott, leírt szó csak ennyit ér?

       A politikai pragmatizmus, az emberi haszonelvűség felülírhat minden elvet?

       Az emberek észrevették egyáltalán, hogy a politika új házat - hazát - épített köréjük? 

       Megkérdezte már valaki, hogy anyagilag ez mibe került eddig és mibe fog kerülni a jövőben?

    Mi kellene ahhoz, hogy az emberekben több szolidaritás legyen, társadalmi csoportok kiálljanak egymásért, egymás mellett?  

      Hová lett a szavak tartalma? A plágium nem plágium, a megszorítás nem megszorítás, a tandíj nem tandíj...? Minek nevezzem ezt az egészet? Újra tanuljuk a magyar nyelvet? Már ahhoz is szótárt kell használnunk, hogy egymást értsük?

     A tiltakozó diákok, hallgatók szülei, nagyszülei, testvérei mit csináltak, mikor ők éppen próbálták védeni az érdekeiket? A szülők, nagyszülők mit gondoltak, ki fizeti majd a révészt? 

     Lehet, hogy a politikusok már nem is bánják, ha a fiatalok külföldre mennek tanulni, dolgozni? Nem azt gondolják, hogy ennyivel is kevesebb az itthoni elégedetlenkedő? 

       Nyugdíjasok szoktak forradalmat csinálni? 

      Mit gondolnak az emberek, amikor az ételért sorban állókat látják, amikor azt hallják, hogy valaki a saját lakásában hűl ki?

       Mit gondolnak az emberek önmagukról és gyerekeikről, önmaguk és gyerekeik jövőjéről?

       Ha nem keressük közösen a válaszokat ezekre a kérdésekre, ki fog nekünk válaszolni?...

      

x x x 

Tavasz a télben. 

       Kegyes volt hozzánk az időjárás karácsonykor és az azt követő napokban is. A gyerekek biztosan örültek volna egy kis szánkózásra alkalmas hónak.

The best of Mozart

Idézetek - 14.

„…az a fajta ember, aki öregnek született.”

x x x

„A lélek védelme csak az életben maradottak számára fontos.”

x x x

„A tényekkel nem lehet vitatkozni. Sem indulatokkal, sem indulatok nélkül.”

x x x

„Végtére is nem kevésbé fontos annál, ami történik, az, hogy az ember hogyan éli meg.”

x x x

„Tudnom kell, hol az a határ, ahol már nem jog a tévedés a másik ember számlájára.”

x x x

„Aki belehal az elhanyagolható kis részletekbe, annak nem volt szerencséje.”

x x x

„Csak annyit, ha segíteni keveset is tudok, ártani legalább ne ártsak.”

x x x

„Végtére is egy ember szépen, illedelmes halkan belehalhat más hibás döntésébe.”

x x x

„A sok új benyomás lazítja a túlhajtott munka feszültségeit.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Üzenet - 36.

„Lehet, hogy az a nemzet, amelyik nem segít magán, azon az Isten sem segít? Lehet, hogy az a nép, amelyik folyton csak maszatolja a bűneit, ahelyett, hogy előbb bevallaná, aztán megbánná, az nem számíthat az isteni föloldozásra? Lehet, hogy aki folyton mástól (Isten Úrtól, Sors Elvtárstól, Állam Bácsitól) várja a megváltást, ahelyett, hogy maga állna neki a megváltozásnak, annak nincsen remény, nincsen remény?" (Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk)

Kylie Minogue: The Loco-Motion

Krónika 2012. december 17-ről

Hogy valami jóról is írjak!

            Hetvenkét másodpercről szeretnék szólni, Csillag Ádám filmrendező másodperceiről.

    Csillag Ádám hetek, hónapok óta ott van szinte minden polgárjogi, emberjogi, esélyegyenlőségi társadalmi eseményen, amelyek felvételre érdemesek. Krónikás, semmi különös.

      Évek, évtizedek múlva ezeknek a felvételeknek az alapján is megírható lesz mai mindennapjaink hiteles története. Hitelesebben, mint politikusaink nyilatkozatai alapján.

       December 17-én is tette a dolgát. Ott volt a budapesti Szalay utcában is a diákok tüntetésén, erről is készült a Gimnazisták lázadása című dokumentumfilmje. Ennek része az a bizonyos hetvenkét másodperc.

            A fiatalok skandálják, hogy „Viszlát Viktor, viszlát Rózsa, mi vagyunk a helyzet kulcsa!” szöveget.

            A kamera rátéved egy háromrészes emeleti ablakra. A jobbszélső ablakban megjelenik egy fiatal nő – egy anya egy babával -, majd a másik két ablakszárnyban szintén egy-egy fiatal nő egy-egy kicsivel, akik szemmel láthatóan élvezik az utcai látványosságot.

        Az utcai tömegből többen észreveszik az ablakban lévőket. Egyre többen kezdik skandálni: „Szervusztok, szervusztok!”, majd: „Ti vagytok a jövő! Ti vagytok a jövő!”. Közben a kamera végigpásztáz a sorfalat álló rendőrök bakancsain.

           Az egész jelensor hetvenkét másodperc. Egy filmetűd, ami rendesen szíven üti az embert. Amit vagy megnézel huszonötször, és még akkor is találgatod, hogy valójában mi is fogott meg benne, vagy írsz egy tanulmányt, és akkor sem biztos, hogy megfogtad a lényeget.

            Egy ilyen hetvenkét másodpercre szokták mondani, hogy nagyon el lett találva.

          Ezt a filmrészletet - filmetűdöt – látni kell! Nagyon emberi. A gyerekeink mutatnak éppen példát.

            Miről is? Miből is?

            Hát ez az! Ezt kellene megfejtenünk. Ezért kell megnézni ezt a filmet. 

Széljegy - 58

Ha egy társadalom a gyerekeken akar spórolni, akkor ott baj van. Ha az egyre kevesebb lélekszámú gyereken, akkor ott nagyon nagy baj van. Ha pedig a sérült gyerekeken, az tragédia.

        Baj is van és tragédia is.

       Egy pár nappal ezelőtt találkoztam egyik ismerősömmel, aki egy sérült gyerekekkel foglalkozó speciális óvodában dolgozik. Elmondása szerint december 31-ével megszűnik a sérült gyerekekkel való foglalkozás anyagi okok miatt. Januártól nem tudják fogadni a gyerekeket. El se tudja képzelni, mihez kezdenek a szülők a gyerekekkel.

      A minap láttam egy összeállítást a jászberényi Maci óvodáról. Az alapítványi ovi munkatársai ugyanazt mondták el, amit ismerősöm. Nem tudják, hogy mi lesz januárban a sérült gyerekekkel és velük, a legrosszabb esetben megszűnnek.        
       Ez olyan, mintha az állam lemondana ezekről a gyerekekről.

       Van hozzá szavunk? Lesz hozzá szavunk?

2012.12.25.