Szeressétek Odor Emíliát!

- filmajánló -

A napokban egy elfeledett film villant belém, Szeressétek Odor Emíliát!, Sándor Pál rendezte, 1968-ban készült és 1970-ben mutatták be.

            A szereposztás fantasztikus, a főszerepet Szabó Ildikó játssza, további szereplők Bulla Emma, Súlyok Mária, Törőcsik Mari, Ronyecz Mária, Moór Marianna, Pataki Ágnes.

            Azt kevesen tudják, hogy Szabó Ildikó maga is filmrendező lett, Hótreál, Gyerekgyilkosságok, Csajok.

A film: egy millenniumi leányneveldébe érkezik Odor Emília, az örök lázadó tizenhat éves, a kissé szeles, érzékeny, de határozott és következetes pesti lány, aki feldúlja a világtól távol lévő, elszigetelt Zrínyi Ilona Leánynevelő Intézet katonás rendjét. 

            Szembeszáll az intézmény normáival, vezetésével. Ráveszi a lányokat, hogy ne tűrjék a mindennapos megaláztatásokat. 

            A zsarnok igazgatónő cselhez folyamodik, azzal próbálja leszerelni Emíliát, hogy ő is elutazhat a millenniumi ünnepségre. A lány érzi, tudja, hogy ez a kegy a lányok előtti hiteltelenítése miatt van. Az addig vele tartó lányok ellene is fordulnak.

Emília csapdahelyzetbe került. A lányok közül csak ő látja át az igazgatónő mesterkedését

Az igazgatónő a szemébe is mondja, hogy nem várják vissza. Ha elmegy az ünnepségre, lejáratja magát a lányok előtt, azt meg nem teheti meg, hogy nem megy el. A lány az utazás előestéjén öngyilkos lesz, leveti magát a kastély tetejéről.

        Az élet rendre választás elé állítja az  embert. A legtöbben elfogadják a felkínált lehetőséget, ezzel adott esetben mintegy belekurvulva a világba.

            A Régi idők focijában Sándor Páltól nagyon megtanultuk, hogy kell egy csapat, mindig kell. Odor Emília is kialakít egy csapatot maga köré, de ez a film arról is szól, hogy mindig vannak, lesznek, akik nem akarják, nem szeretnék, hogy legyen csapat.

Azt hiszem, többet kellene néznünk az 1960 és 1990 között készült magyar filmeket.

Üzenet - 66.

Mindenki annyit ér, amilyen kapcsolati tőkéje van? Mindenki annyit ér, amennyi kapcsolati tőkéje van.

Napló

Horn Gyula halála szimbolikusnak is tekinthető. Már a politikából történő kivonulása is, de a halála még inkább azt erősíti, hogy az MSZP történetében is korszakváltás van, illetőleg korszakváltásnak kellene lennie.

       Hallgatom, olvasom a két héttel ezelőtti szárszói találkozóval összefüggésben a különböző nyilatkozatokat, amelyeket baloldali, liberális politikusok, értelmiségiek tesznek.  Igaza van Schiffer Jánosnak, az LMP elnökének, ez a csapat egy lényeges körülménnyel képtelen szembenézni még mai is, nagy mértékben hozzájárultak ahhoz - ők is okai -, hogy ma a Fidesz-KDNP pártszövetségnek kétharmada van a parlamentben.

       Ehhez én már csak annyit teszek hozzá, hogy amíg ez a szembenézés elmarad, addig bármilyen összefogás is lesz, nem lesz hiteles. És nem lehet nyerő.

x x x

Holnap nyitnak a Nemzeti Dohányboltok.

       Megnyugtatok mindenkit, lesznek itt még Nemzeti Italboltok, Nemzeti Gyógyszertárak, Nemzeti Takarékszövetkezetek... is.

x x x

Egyik ismerősöm meséli, hogy a kórházakban tapasztalata szerint a szakapparátus félgőzzel működik. Ugyanis meg van határozva, hogy naponta hány vizsgálatot végezhetnek, mert csak azt finanszírozza az OEP. Tulajdonképpen ma ezért kell várni hónapokat egy vizsgálatra, egy műtétre.

       Tegnap olvasom, hogy a telki magánkórház bezár, mert ilyen betegellátási finanszírozás mellett nem bírják működtetni az intézményt.

 

Üzenet - 65.

"Ők tulajdonképpen gyűlölik a nagyvárosi polgári középosztályi kultúrát, mert nem tudnak beletalálni. Ezek az egykor vidéki emberek eljárnak a budai villáikból azokba a városokba, falvakba, ahol felnőttek. De ott kiderül, hogy lent már minden szálat elvágtak, nem értik az ottaniak problémáit, nem értik, hogy azok honnan nézik a világot. Vidéken hirtelen budai polgárrá változnak, de amikor visszajönnek a fővárosba, csak gyűlölni tudják azt a réteget, ahová nem képesek tartozni. Ennek a történeti tudatát akarják megváltoztatni, de nem tudnak újat hozni, és amit hoznak, őket se érdekli. Ettől kezdve minden komikus lesz" (Szénási Sándor interjúja Grecsó Krisztiánnal, 168 óra, 2013. évi 11. szám).

Sünék fáznak

A süncsalád fázott, ami télen nem egy rendkívüli esett. Az is biztos, hogy rendkívüli hideg volt. Erősen tanakodtak, hogy mitévők legyenek. - Építsünk házat, mint az emberek – javasolta a legfiatalabb sünfiú. - Lárifári! – így sünpapa. – Télvíz idején építkezni! Mire elkészül a ház, vége a télnek. - Menjünk a kutyaólba! – csattant föl Sünpiroska. A többiek lehurrogták. A félelemtől már jobban remegtek, mint a hidegtől. Ismerték Leó barátságtalan oldalát. Egyáltalán nem voltak kíváncsiak a vendégszeretetére. - Látszik Piroskám, hogy nincs elég tapasztalatod a világ dolgairól – sóhajtotta sünmama. - Bújjunk össze! – ajánlotta sünpapa. - Tényleg! Hogy ez nekünk nem jutott az eszünkbe! – örvendezett sünmama. – Mégiscsak te vagy a legokosabb közöttünk. Sünék addig helyezkedtek, míg egy nagy tüskés gombóc nem lett belőlük. Kezdetben nagyon jó volt az összebújás melege. Aztán egyikük is, másikuk is elkezdett pisszegni. - Jaj, ez fáj! - méltatlankodtak egymás után. - Nagyon szúrsz - így az egyik. - Te szúrsz - erre a másik. Minél jobban fészkelődtek, annál jobban szúrták egymást. - Kezdjük elölről! – mondta sünpapa. - Megint igazad van – állapította meg sünmama. – Nemhiába, te vagy a legokosabb közöttünk! A sünök szétváltak. - Látjátok, látjátok, nem is olyan egyszerű egymásnak segíteni – szögezte le sünpapa. – Magunkon meg még nehezebb. Sünék újból elkezdtek helyezkedni. Óvatosak voltak. Megtapasztalták, úgy kell összebújniuk, hogy melegítsék, de se ne szúrják, se ne sértsék egymást.

Egy pillanat - a tankönyvekről és azok áráról

Valaki kitalálta, hogy a következő tanév tankönyveinek az árát a szülőknek legkésőbb július 31-ig meg kell előlegezniük.

            Új idők új szele.

            Az államilag fönntartott iskolákba államilag kötelezően járó tanulók szülei megelőlegzik a tankönyvek államilag támogatott árait.

            Mi van akkor, ha a szülő nem előlegzi meg a tankönyvek árát? Mi van, ha valaki nem tudja megelőlegezni?

            Az illetékes minisztérium – nyílván a felháborodásokra reagálva – teljesen gyakorlatias módon úgy rendelkezett, hogy a tankönyvek árának előlegzését a szülőknek augusztus 15-ig kell teljesíteniük.

            Hogy egy ilyen megoldásra nem gondolt senki!

Üzenet - 64.

Amíg lesz, akinek fáj a hülyeség, van remény.

Játék

Játék az élet;
nappal kelsz, holddal fekszel.
A hit megemel.

Julee Cruise: World spins

Napló

Túl vagyunk a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége Heine-Medin Szekciójának tegnapi közgyűlésén. Annak rendje és módja szerint lezajlott a közgyűlés, a régi vezetés beszámolt egyéves tevékenységéről, megerősítették a vezetőségi tagok korábbi lemondásukat, a közgyűlés viszont új vezetőséget nem választott, erre feltehetően legkésőbb ez év szeptember 30-ig kerül sor. 

       Kapitány nélküli hánykolódó hajó a vízen. Emiatt akár kudarcosnak is tekinthetjük a tegnapi napot. Vajúdtak a hegyek, és még csak egy egér sem született.

         Számomra a  tegnapi nap tanulságai:

         Az elmúlt egy évben rosszul kommunikáltunk, rengeteg problémával küszködünk, amelyeket jó lett volna legalább kibeszélni, a megbeszélésről már nem is beszélve. Egymásra sincs időnk.

         Nem vagyunk szolidárisak sem egymás személyével szemben, sem egymás problémái iránt. 
         Néha kétségbe vonjuk, hogy a másik problémája miért probléma.
         Szeretjük a facebookot, de utáljuk is - különösen ha bennünket frocliznak.
         Nem szeretjük a nicknéven írókat, de nem nevezzük meg őket.
        Nem mindegy, hogy ki mondja ugyanazt. A közgyűlés előtt Cs.H.E. fölvetette, hogy még a közgyűlés előtt jó volna találkozni... A javaslatra egy félreértésből adódó árnyékra vetődés volt csupán,  egyébként senki nem mozdult rá. Most más javaslatára lehet, hogy lesz belőle valami.
         Megjegyzem, hogy a tanulságok sorát nyilván lehetne folytatni. Ezek összessége vezetett oda álláspontom szerint, hogy a szekció válságba került. Túl egyszerű dolog volna és a problémák szőnyeg alá söprése, ha egy-két ember nyakába akarnánk varrni mindezt, és ez nem volna több, mint bűnbakképzés. A bűnbakképzés mellesleg a legjobb módszer egy közösség részéről, hogy megoldottnak higgye ezzel a problémákat és onnantól kezdve ne foglalkozzon velük.
         Észrevételeim a jövőre nézve:
    Mindenki problémája fontos, de a szekciónak, illetőleg a vezetésnek prioritásokat kell megfogalmaznia. Irány nélkül még a hajó sem megy. 
         Egymás iránti szolidaritás hiányában sem fog menni semmi. Ez a mentális minimum.
         Meg kell fogalmazni, hogy mit várunk el a MEOSZ-tól. A szekció nem veheti át a MEOSZ szerepét.
       A szekció tagsága nem azonos a magyarországi Heine-Medinesekkel, csak részben fedi le azokat.
     A facebookot nem kell utálni, de ezt is és általában a net világát fel kell használnunk a tájékoztatásra, az információáramlásra. 
        Nyilván ezeket a szempontokat is lehetne folytatni.
        Többször leírtam már, öregszünk és fogyunk. Ezzel az erőnk és a lehetőségeink is fogynak. Addig, míg erőnk és lehetőségeink vannak, kellene tennünk. Hogy miket, azok is eléggé kézenfekvők. A késedelem veszélye azzal fenyeget, hogy egyszer csak már nem lesz kikért, meg miért.
        







 

      

Remény születik

Remény születik...
Lassított lépések,
fölösleges töprengések,
élni most és itt
az elnyújtott
várakozásban.
Remény születik
a hajnali hasadásban,
amit már este
vártam.
Élni most és itt,
a semmin túl,
a vanon innen
remény születik.

Széljegy - 65.

Jó, jó, vannak a költségek, intézkedések... Ilyenkor szoktuk kérdezni, de kifizeti a révészt?
        Ma már ez a kérdés egyre banálisabb. Mindig is mi fizettük, a fogyasztó polgár. Most is mi fizetjük, aki mást mond, az tévedésben van.

2013. 06. 19.

Üzenet - 63.

Várkonyi Benedek: "A lélektantól már jól tudjuk, és a történelem is megtanított bennünket arra, hogy az áldozatokra éppoly súllyal nehezedik a csönd, mint az elszenvedett kín; sokkal jobban fáj, ha bajukat nem hallgatják meg, ha egy társadalom készakarva süketnéma" (Kényszerhallgatás, Élet és Irodalom 2013. évi 23. szám).

Változások kora vázlatosan

- a Heine-Medinesek helyzete Magyarországon 2013-ban -

A Heine-Medinesek – gyermekparalizisesek – jelenlegi átlagéletkora ötvenöt év felett van, egy lassan elöregedő társadalmi csoportról van tehát szó. A csoport tagjainak közös jellemzői egyrészt a Heine-Medines létből fakadnak, másrészt az életkorból. A tagok között több közös vonás nem is nagyon van, de még ezeken belül is óriási különbségek vannak.

            A Heine-Medinesek nem egy homogén csoport, ezt még inkább erősítik az eltérő életlehetőségek, életminőségek.

            Gondoljunk csak bele, kerekes-székesként vagy járógéppel közlekedni teljesen mást jelent Budapesten, mint egy vidéki városban vagy faluhelyen. Ezek a különbségek megmutatkoznak az életlehetőségekben, életminőségekben is és mindezek a közlekedési lehetőségeken túl megmutatkoznak az eltérő földrajzi, területi, települési sajátosságokban is.

            A heinések nagyon különböző családi, társadali háttérrel indultak, ami a mai napig végigkísér bennünket. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a kerekes-szék kerekes-szék, a bot bot mindenkinek, de egyébként minden más.

            Van még egy momentum, ami mindenkinek ugyanaz, ez pedig az ötvenöt év feletti életkor.

            Tapasztalatom szerint a Heine-Madinesek legtöbbje dolgozott valahol és még sokan dolgoznak ma is. A munkajövedelem mellett szinte mindenki kap valamilyen ellátást is, néha többet is (rokkantsági ellátás, fogyatékossági támogatás).

            Az ellátások együttes mértéke átlagosan a minimálbér nettó összegének felel meg, ezt egészíti ki szerencsés esetben valamennyi munkajövedelem. A bármilyen jogcímen kapott pénzösszegek együttes mértéke nem éri el a magyarországi átlag nettóbérek mértékét.

            Ma ott tartunk, hogy lassan kikopunk, kiöregszünk a munkaerőpiacról.

            A legtöbbünknek a szülei vagy már nem élnek, vagy nagyon idősek. Akikre a leginkább számíthattunk – testvérek, barátok, ismerősök -, velünk együtt öregedtek meg.

            A gyerekeink ma ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, mint általában a fiatalok (munkahely, megélhetés, családalapítás, gyereknevelés…). Anyagi segítségre számíthatunk a legkevésbé tőlük.

            A legtöbbünk számára ma kérdéses, hogy amennyiben indokolt és szükséges lesz, be tudunk-e kerülni egy bentlakásos intézménybe, illetőleg tudjuk-e majd fizetni a térítési díjat. A mai ismereteink szerint erre nem lesz lehetőségünk.

            Az előzőek után feltehető a kérdés, hogy vannak-e közös érdekeik a Heine-Medineseknek?

            Az előzőek alapján állíthatjuk, hogy vannak ilyenek, de csak nagyon szűk területre vonatkoztathatók.

            Fontos alapelvként, előfeltételként kimondhatjuk, hogy valamennyiünk jogos igénye az emberhez méltó öregkor megélése.

            Mi szükséges ehhez?

1.      Az anyagi ellátásunk mértéke nem csökkenhet tovább, és értékállónak kell lennie.

2. Az egészségügyi intézményeknek - különösen a kórházaknak – alkalmasnak kell lenniük a beteg Heine-Medinesek fogadására, kezelésére. Nekünk  nem csak a post politól kell tartunk, hanem minden betegségtől.

3. Legyen meg az elérhető és megfizethető intézményes háttér az otthoni ellátás biztosításához.

4. Indokolt és szükséges esetben legyen alkalmas és megfizethető bentlakásos intézményi háttér az elhelyezésünkre.

5. Az előzőleg jelzett intézmények munkatársai ismerjék a Heine-Medinesek speciális helyzetét, szükségleteit.

Ezekbe a pontokba úgy gondolom sok minden belefér részletező módon is.

Annak idején a MEOSZ-t, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségét túlnyomórészt Heine-Medinesek által vezetett egyesületek hozták létre. A MEOSZ mai elnökségében négy Heine-Medines van.

Ennek ellenére, ettől függetlenül nem érzem, hogy a mai MEOSZ-os vezeetés hangsúlyozottan jelenítené meg a Heine-Medines érdekeket.

A MEOSZ-on belül működő Heine-Medin Szekciónak – HMSZ-nek - az említett érdekek érvényesítésére is ösztönöznie, ostoroznia kell a MEOSZ mindenkori vezetését. A HMSZ ebben az érdekérvényesítésben nem veheti át a MEOSZ szerepét, segítenie kell a MEOSZ vezetését és emellett maga is artikulálhat a társadalom felé adott esetben érdekeket.

Ezzel azt is szeretném sugallni, hogy nem látom sem indokoltnak és szükségesnek, sem az esélyét annak, hogy a HMSZ önállósuljon, jogi személyiségű szervezetté váljon.

Befejezésül néhány zárógondolat. Ma még sok Heine-Medines gondolhatja úgy, hogy az általam említett problémák nem érintik és talán nem is fogják érinteni soha. Az baj, hogy amikor meg érinteni fogják őket, késő lesz. Ebben a néhány kérdésben kellene összefognunk, egymást segítenünk – de nagyon.

 

Julee Cruise: Falling

Hajnali születés

Az éjszaka szeret,
mint anyaméh 
magába ölel,
veled lélegzik 
és táplál,
vére a tiéddel lüktet,
szívdobbanásra
szívdobbanása válasz...
Csodálkozva nézed
a feketeséget,
a szemmel 
mérhetetlen teret,
és fölkiáltasz:
Mily nagy vagy anyám!
És lomhán elúszik
az éjszaka,
szelíden kitol 
magából a világosságba
és magába fogad
a nappal vágya.
Halljátok,
új ember született!

Hajléktalan blues

Nem mennydörgés,
reggeli kukacsörgés;
hajnali őrjárat,
hajléktalan bánat...
Lesz-e kenyérre való,
s ha lesz, lesz-e rá szó?
Túl a kannás boron,
a reggeli mámoron,
kukától kukáig,
míg az ember
föl nem bukik...
Elnyúlt arccal
mámorosan, 
fázós éj után álmosan
turkálni derékig,
sóhajtani az égig...
Az ébredő város
zajában,
élet van a kukában.

 

Széljegy - 64.

Nórika hároméves. A szülők nagy gondossággal választották ki a neki megfelelő óvodát, ami előkészítő óvodája annak az általános iskolának, ami pedig gyakorló általános iskolája annak a jó nevű gimnáziumnak, ahonnan könnyen be lehet kerülni az ELTÉ-re.

       Emlékeztetőül, Nórika hároméves. A tervezést azonban nem lehet korán kezdeni.

2013. 06. 11.

Napló

Tegnap fent voltam Pesten az Ünnepi Könyvhét rendezvényén a Vörösmarty téren. Kellemes idő, rengeteg könyv és ember volt, szóval minden együtt.

       Sok ismerőssel találkoztam, és jó volt találkozni, beszélgetni ismeretlenekkel is. 

       Az egyik dedikálós asztal előtt megközelítőleg negyvenen álltak sorban, Böszörményi Gyulára, a Gergő-könyvek, vagy most már inkább a Lúzer Rádió könyveinek írójára. Gyula ma az egyik legismertebb kerekesszékes, az írók között mindenképp.

       Jóérzés volt látni a sok fiatal érdeklődőt. Az egyik nyakigláb fiatal hölgy, első-másodéves középiskolás lehetett, azzal lépett az asztalhoz, hogy neki tizenkét könyve van az író úrtól, de csak ötöt hozott el dedikálásra. 

       Később visszamentem és ekkor már beszélgetni is tudtunk. Az mindjárt kiderült, hogy kölcsönösen érdeklődünk egymás - írásai - iránt. Gyula elmondta, hogy a minap készült el egy filmforgatókönyvvel, amit feltehetően egy francia rendező visz filmre. Hamarosan ismét megjelenik a Fiókszavak, a mozgássérültekről szóló könyve, ami egyébként főiskolai kötelező irodalom... 

       Kiderült az is, hogy olvassa a Librariusra fölkerült írásaimat. Kérdeztem tőle, hogy miért nem írja meg a Fiókszavak "folytatását", mire ő azt vetette föl, hogy erre ma én alkalmasabb lennék, mivel jobban benne vagyok az érdekvédelmi dolgokban.

      Hát majd meglátjuk, kinek-kinek mik lesznek a terveiből.

x x x

A Vörösmarty téren jó volt kézbe venni a Beavatás című antológiát, amelyben nekem is megjelent egy novellám.

x x x

Rengeteg jó könyvet láttam. Az érdeklődés, mások által is elmondottan, kevesebb volt, mint a korábbi években.

Üzenet - 62.

"Esterházy Péter megfigyelése: valamennyien vágyunk a boldogságra, de csak örömök jönnek, ezért beérjük az "élvezettel" is" (Cserhalmi György után, 168 óra, 2013. évi 11. szám).

Napló

A Duna nagy "tréfát űz" velünk. Soha nem látott áradásának lehetünk tanúi. Emberek tízezrei vannak a gátakon, egy települést, Győrújfalut, tegnap ki kellett lakoltatni, a kilakoltatás közel kétezer embert érintett. Budapesten hétfőn reggel tetőzik a Duna.

       Abban az egyben mégis bízhatunk, hogy azért már nem a víz az úr.

x x x

Gobbi Hilda most lett volna százéves. 

       Évtizedekig az ország Szabó nénije volt. Nekem Spiró György Csirkefej című darabjában nyújtott alakítása volt a csúcs.

        Alapítója volt a színészmúzeumnak és a színészotthonnak. Közéleti ember volt, írígylésre méltó aktivitással.

 x x x

Miközben ezeket a sorokat írom, Koncz Zsuzsa 2011-es arénabeli koncertjét hallgatom. "Jelbeszéd az életünk...".

x x x

A napokban egy elfeledett film villant belém, Szeressétek Odor Emíliát!, Sándor Pál rendezte, 1970-ben mutatták be.

       Egy millenniumi leányneveldében érkezik Odor Emília, a lázadó, a kissé szeleburdi, érzékeny, de következetes pesti lány, aki feldúlja a világtól távol lévő, elszigetelt intézet katonás rendjét. 

      Szembeszáll az intézmény normáival, az intézmény vezetésével. Ráveszi a lányokat, hogy ne tűrjék a mindennapos megaláztatásokat. 

      A zsarnok igazgatónő cselhez folyamodik, azzal próbálja leszerelni Emíliát, hogy ő is elutazhat a millenniumi ünnepségre. A lány érzi, tudja, hogy ez a kegy a lányok előtti hiteltelenítése miatt van. A lányok ellene is fordulnak.

       Emília csapdahelyzetbe került. Az igazgatónő a szemébe mondja, hogy nem várják vissza. Ha elmegy az ünnepségre, lejáratja magát a lányok előtt, azt meg nem teheti meg, hogy nem megy el. A lány az utazás előestéjén öngyilkos lesz, leveti magát a kastély tetejéről.

       Az élet rendre választás elé állítja az  embert. A legtöbben elfogadják a felkínált lehetőséget, ezzel adott esetben mintegy belekurvulva a világba.

       Azt hiszem, többet kellene néznünk az 1960 és 1990 között készült magyar filmeket.

Üzenet - 61.

Bizakodva kételkedek.

Gyökerek

                                                          

                                   Csak a gyökereket, a gyökereket,

                                   mindig azokat keresd!

                                   Ha megtaláltad,

                                   megfejtheted a lényeget…

                                   Csak keresd, keresd,

                                   mindig a gyökereket!

                                   És ne feledd, ó, ne feledd

                                   a lényeget,

                                   mert a gyökerek,

                                   igen, a gyökerek,

                                   ezek a megbúvó szövevények,

                                   tartják össze a másképp

                                   részekre hulló egészet!

Katie Malue: Blue Shoes

Belőled épültem

Formálódott a nemrégen még
újszülött.
Már akkor is a holnapra
készültem,
már akkor is minduntalan
világgá akartam
bömbölni valamit.
Karodba vettél anyám,
ringattál,
arcomon a szeretetre méltó
önzést simítottad
és melledre vontál,
a bimbót számba adtad,
csitítottál és csillapítottam
magam.
Belőled épültem anyám,
magamba
szívtalak.

Katie Malue: Nine Million Bicycles

Depeche Mode

- szabálytalan ajánló sorok Szerhij Zsadan regényéhez -

Ki ismeri Szerhij Zsadant? Mond általában bárkinek is ez a név valamit?

            1974-ben született. A rendszerváltás idején is még csak tizenhat éves volt. És 2004-ben megjelent tőle a rendszerváltás regénye, a mélyrétegben élők felől nézve. Akiknek esélyük sincs, hogy bármilyen változás nyertesei legyenek.

            A regény 1993-ban játszódik, egy ipari külvárosban, Harkovban. A regény ideje már nem a régi rendszer és még nem az új, valahol a kettő között vagyunk.

            Ez a kettősség jellemzi a szereplőket is, mintha életet élnek, olyan mintha, és mégsem.  Még a nevüket sem tudjuk, illetőleg a ragadványnevükön ismerjük meg őket (Kutya, Kakaó, Tengerész, Karburátor…).

            A szereplők néha álmodoznak is, leginkább a drog és az ital hatására. Egyre lejjebb kerülnek. Ezt a világot „a tőke bacilusa” megfertőzte, ahol már nincs mit lopni, ahol „ezeknek az új kommunistáknak megvan a maguk homályos zenje”.

            A helyszínek: a külváros, a stadion, kocsma, vonat…

            Egy határozott történeti szál van, a fiúk keresik Karburátort, hogy megmondják neki, meghalt a nevelőapja.

            A többi életérzés, hangulat, nem finomkodó lelkek nyers, ösztönszerű megnyilvánulásai.

            A Zsadan által ábrázolt világ különös világ. Ha nem tudnánk, hogy Ukrajnában vagyunk, azt is gondolhatnánk, hogy Pesten a nyockerben bolyongunk valahol.

            Hogy ez mennyire így van, íme néhány idézet bizonyságul: „Megfelelt az ország, ahol éltem, megfelelt a szar mértéke, amivel tömve volt, s ami itt élésem legkritikusabb szakaszaiban a térdemig és azon felül ért. Tudtam, simán születhettem volna más országban is, sokkal rosszabb körülmények közé, például zordabb éghajlat alatt, vagy autoriter államberendezkedésben, ahol nem egyszerűen vadbarmok vannak hatalmon, mint hazámban, hanem holmi sötét vadbarmok, akik átörökítenék a hatalmat a gyerekeikre, együtt a külső adóssággal és a belső mucsával…”

            „… a győzelem magával hozza a csoportba tömörülést és a boldog kollektivitást, az üdvrivalgásokat és a közös éneklést, csupán a vereség, a keserű, személyes vereség nem hoz magával semmit, csak részeg ápolókat és lélegeztetőgépet, amely ráadásul nem is működik, helyesebben – működik, csak senki sem tudja hogyan…”

            „- Egyszerűen nem értetek az egészhez. Csak szajkózzátok, hogy marxizmus, marxizmus, és fogalmatok sincs, mi az.

            - Jól van, egyedül te értesz mindent.

            - Hogy jövök én ide. Nem rólam van szó. Azt mondjátok: marxizmus. A marxizmus igazából nyerésre áll, értitek?

            - Na persze. És hol áll nyerésre?

            - Nem áll nyerésre sehol. Elvi síkon áll nyerésre…”

            A regény szereplői sodródnak a fentebb körülírt világban. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a helyüket keresik, elvannak ebben a világban.

            A zsadani világ nagyon hasonló Fejes Endre Rozsdatemetőjének a világához. Mindkét regény valaminek a végéről és valaminek a kezdetéről szól, és mindkét regény egy-egy nagy felkiáltó jel: baj van!

            Szerhij Zsadan Depeche Mode című regényét 2010-ben az Európa Könyvkiadó adta ki a Modern Könyvtár sorozatban  Körner Gábor fordításával.

            Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, de azoknak különösen, akik legalább részben szeretnék megérteni a mai magyar valóságot, és még szeretnének is jót röhögni rajta.

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XVI.

A KOORDINÁTÁK első száma 1990 februárjában jelent meg. A bevezető írást, a Prológust én írtam. Huszonhárom év után is időszerűnek tartom az abban foglaltakat.

            Írásom mottójául Nádas Péter Évkönyv című regényéből választottam idézetet: „A csöndben mindenki azt gondolja, amit akar, az igazságnak azonban nem kedvez a titkolt vélemény”.

            A Prológusból idézek: „Az aktualitások adottak, tág megközelítésben lakókörnyezetünk politikai, gazdasági és kulturális élete, társadalmi összefüggésekkel kiegészítve oly mértékben, amilyen mértékben az a helyi kérdések, események jobb megértéséhez szükséges.

            Az aktualitások körében szeretnénk figyelemmel kísérni, amennyiben rendszeres megjelenésünk biztosított lesz, hogy az általános szervezeti és politikai változások milyen értékváltást foglalnak magukban, illetve fognak át helyi – vidéki – viszonyaink között.

            Az érvényes és távlatos megfogalmazáson múlik, hogy a tények és a tettek alapján kibontható legyen kérdésekben és válaszokban az igazság árnyalataiból az éppen leghangsúlyosabb. Ha ez sikerül, akkor egy-egy – vitatott – kérdés időszerűsége nem lehet kétséges és az általunk megfogalmazott álláspont vagy befogadásra, illetőleg elfogadásra talál az olvasóknál vagy elutasításra, de mindkét esetben inspiratív élményként hathat akár újabb tanulságok levonására, újabb álláspontok kialakítására. (…)

A siker vagy a kudarc, vagy éppen mindkettő egyaránt élményünk lesz.

A kockázat- és felelősségvállalás készségével indítjuk útjára lapunkat. Kockázatvállalásunk a lapindítás, illetve a lapkészítés és közírás lehetősége korlátainak megtapasztalása.

Felelősségünk egy adott minőség nyújtása, a sok színes újságot látva, lapunk csak sokszínű tartalmával lehet versenyképes. A közírás felelősségét az adja és adott esetben ebben rejlik értéke is, hogy mások érdekében kell írni, ami korántsem tekinthető fogadatlan prókátorságnak. Lényegi sajátossága ugyanis a közírásnak a hitvallás valamiről, a kiállás valami mellett, vagyis: a credo”

x x x

1989. június 16-án többekkel együtt néztük Nagy Imre újratemetését a tévében. Megrendítő és felemelő volt..

            A huszonéves Orbán Viktor beszéde fölért egy k.o-val a múlttal szemben.

            A saját környezetemből is tudom, hogy sokan nem értették pontosan mi történik, de azt valahogy mindenki érezte, valami fontosnak vagyunk szem- és fültanúi.

            Az ember életében ritkán adódnak ilyen történelmi pillanatok, az enyémben ez volt az első és ezen kívül volt még kettő, de ezekről majd később.

x x x

1991-ben szakvizsgáztam az Igazságügy-minisztériumban. Úgy izgultam, mintha az első vizsgám lett volna.

            V. Bandi barátommal voltam, aki kint toporgott, idegeskedett az aulában, míg én bent voltam az izzasztóban.

            A következőket Bandi barátom mesélte: Végtelen hosszúnak tűnt a várakozás, mikor hárman-négyen jöttek felé. Mikor odaértek hozzá, az egyik hölgy megszólította:

            - Maga az Urbán-Szabó Béla barátja? Őt várja?

            Alig bírta kinyögni, hogy igen.

            - Gratulálunk, a barátjának sikerült a szakvizsgája.

            Bandi azóta se mulasztja el mesélni, ha alkalma adódik rá, hogy előbb tudta, hogy sikerült a jogi szakvizsgám, mint én. 

Kötnek

Viszed a terhet,
kötnek és nem engednek
régmúlt gyökerek.

Apa

Magadban négy
ember terhét hordtad.
Az asztal mellett
fáradtan ültél,
a hokedli 
veled moccant.
Hosszabbodnak 
a napok,
nekem már 
hosszabbodnak,
mondtad,
s gondolataidban
elmerültél.

Trafiktörténet - 4.

A trafiktörténetnek van egy olyan oldala, amelyre kevésbé szoktunk hivatkozni. Ez pedig az, ha ezt a dohánytermékekkel meg lehetett csinálni, akkor ezt bármikor bármilyen termékkel meg lehet csinálni.

            És mit ad Isten! Hallom, olvasom, hogy már vannak elképzelések a szeszesitalokra vonatkozóan is. Valami hasonló, mint a dohánytermékekre.

            Bosszankodhatunk azon, ami van, de jobban tarthatunk attól, amiről nem tudunk.

            Ez a trafik-ügy összességében engemet emlékeztet a húszas évek Amerikájára a szesztilalom idején. Nem tudom, hogy miért ez ugrik be, de ez ugrik be.

            És ez baj! Ez tragédia!

Életvonal

Ámítás a múlt
- a jövő képmutatás -
és álomba hullt.

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XV.

A nyolcvanas évek végén az SZDSZ Martfűi Szervezetében fölmerült, hogy ki kellene adnunk egy helyi újságot. Voltak mellette szóló érvek, elsősorban az, hogy mégiscsak a miénk, mi határozhatjuk meg az arculatát és legfőképp a tartalmát. Ellene szóló érv volt, hogy rengeteg időt vesz el mind a technikai, mind a tartalmi előállítása. A többség amellett volt, hogy legyen újságunk.

            A következő lényegi kérdés az volt, hogy mi legyen a neve, ki legyen a szerkesztője… Szóval jöttek a részletkérdések. Itt már jóval lassabban haladt a csapat. Amikor kiderült, hogy ebből bizony csak akkor lesz valami, ha csináljuk is, azok közül többen elbizonytalanodtak, akik az újság mellett voltak.

            Hosszas vívódás után az újság neve KOORDINÁTÁK lett. Aztán szép lassan összeálltak a mozaikkockák és 1990 februárjában megjelent az első szám.

x x x

Martfűnek ebben az időszakban már volt városi lapja, a MÁS újság, amit még a helyi tanács alapított. A MÁS elnevezés a Martfűi Állampolgárok Sajtója elnevezés mozaikszavas rövidítése volt. Elég bizarr a dolog, mert ugye martfűi állampolgár nincs. De az alapítók kicsire nem adtak.

            Az első néhány számtól eltekintve rendszeresen írtam az újságba, egyik állandó szerzője lettem. Közéleti szereplésem az írással kezdődött. Már az első írásaim egyikével nagy port kavartam, holott nem tettem semmi mást, csak megírtam, ami történt, vagyis semmi vélemény.

            A történet röviden a következő: A tanácsrendszer időszakában vagyunk. Martfűn van családi házas településrész is. Ezeken az volt a szokás, hogy csak az egyik oldalon volt járda. Hogy ne legyen vita belőle, valamikor azt is meghatározták, hogy mindig melyik oldalon. Ilyen előzményekkel került sor az egyik utcában is járdaépítésre. Ebben az utcában azonban a szokásokkal ellentétes oldalon lett járda. Ezen az oldalon lakott az egyik tanácstag.

            A helyzetet bonyolítja, hogy az a tanácstag, akiről az írásom szólt - név nélkül -, édesanyám munkatársa volt. Természetesen mindenki tudta, hogy kiről van szó.

            Amit azért az írásomért kaptam, máig emlékezetes. Anyámtól olyan dorgálásban részesültem, hogy csak úgy szikrázott. Az már csak hab volt a tortán, hogy ezután hetekig nem szólt hozzám. Szóval a mamától szekundát kaptam közéleti írásomért.

            A jelenetnek, amelyben a mama lerendezett, tanúja volt a főnököm, aki még hetek múlva is jót nevetett, ha szóba került az eset. Olyan intelmeket fogalmazott meg felém, amelyek – mondhatnám, sajnos – a mai napig igazak: „Nem nagy dicsőség az igazság megírása. Ezért pedig hálát ne remélj! Kárhoztatni is leginkább azok fognak írásaidért, akikről a legkevésbé gondolnád”.

x x x

A kilencvenes évek elején ismertem meg személyesen dr.D. Jánost és P. Gábort, mindkettőjüket a MEOSZ székházában.

            János adta az inspirációt, hogy jogot tanuljak, vele a mai napig tart a kapcsolat.

            Gábor paraplég volt, ügyes szervező, alapított egy céget, ahol megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációs foglalkoztatása történt. Úgy rehabilitálta önmagát, hogy ezzel együtt sokakat is rehabilitált. Ő már néhány éve nincs közöttünk.

x x x

Tibi barátom a nyolcvanas évek felé a Magyar Nemzethez került. Olyan volt, mintha a levelezésünkben fölvetődő gondolatokat, témákat folytatta volna újságcikkekben.

            Ch. Attila mellett volt tanársegéd a budapesti közgázon, a tanári pályát cserélte föl az újságíráskodásért.

            Akár a barátaim példáján, akár az enyémen is mondhatom, hihetetlenül sűrű életünk volt.

Üzenet - 60.

A törtető ember receptje: "Rúgj bele, aztán kérdezd meg, hogy van!"

Napló

Májusi ősz. 

       Nem sokon múlott, hogy tegnap nem gyújtottam be. Ilyen tavaszra, májusra nem emlékszek, pedig már megettem kenyerem javát.

       A természet ezzel együtt szép arcát mutatja, szépen zöldellnek a fák, a fű, még a települések belterületén is virágzik a pipacs. Ez az utóbbi is kuriózum. Szarkalábat viszont nem látok sehol, kivéve, ha tükörbe nézek.

x x x

Még ki se hevertük a trafik-ügyet, itt az újabb kormányzati ötlet, a reklámadó. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e még új adónem a tarsolyban? Ötletelésből nincs hiány, nagyon üres lehet a kassza. Az a baj, hogy mindig azok járnak rosszul, akik a sor végén vannak, vagyis a fogyasztók, mi.

x x x

Az egyesületben, ahol elnökösködök, küldöttközgyűlést tartottunk. Két és fél óra alatt letudtuk a kötelező penzumot. Megjegyzem, hogy az országos szövetségünknél ugyanezek a napirendek húsz perc alatt lementek. Igaz, ott körülbelül tízszer akkora költségvetés van.

        Lehet, hogy minél nagyobb egy szervezet, minél nagyobb költségvetés, annál inkább simábban zajlik minden? 

       A küldöttek hangulata vegyes volt, összességében elkeseredett. Mindenki érzi az anyagi ellehetetlenülést. És ehhez már csak hozzáadódnak az egyesületünket érintő kedvezőtlen tendenciák. 

x x x

A hétvége eseményeihez tartozik,  hogy meglátásom szerint válságba került a Heine-Medin Szekció a MEOSZ-on belül. Az a baj, hogy sem korábban, most meg már végképp nem alkalmasak a körülmények a problémák megbeszélésére, kibeszélésére.   

       Úgyis mondhatnám, hogy három táborra szakadt a csapat. Az egyik tábor a jelenlegi, illetőleg a korábbi vezetés híve (elsősorban szimpátia alapján, érzelmi alapon). A másik táborba azokat sorolnám, akik kritikus hangot ütnek meg egyrészt általában az érdekvédelmet illetően, másrészt a szekció vezetését illetően is. A harmadik táborba pedig tartoznak azok, akik csendesen szemlélődve figyelik, hogy mi történik.

       A helyzetet fokozza, ha szabad így mondanom, hogy az egyes táborok között nincs átjárás.  Ilyen legalábbis nem vagy alig érzékelhető.

        A heine-medinesek öregszenek és fogynak. Az öregedéssel együtt járó nehézségekkel is szembe kell néznünk az alapproblémánkból adódó nehézségek mellett, ezek a nehézségek pedig egymást erősítik.
       A következő néhány héten belül eldől, hogy megmaradunk-e egy fogyatkozó csoport összeférhetetlen tagjainak vagy képesek leszünk bizonyítani, hogy akarunk és tudunk egymásért is tenni.

Trafiktörténet - 3.

Miért is van baj a trafikpályázatokkal?

            Az egyik legfontosabb problémának tartom, hogy mire lezárultak a pályázatok, az egész ügynek már semmi köze az eredetileg kitűzött célokhoz. Ki beszél ma már az egészségmegőrzési szempontokról? Ki beszél ma már a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítéséről?

            A kérdésekben megfogalmazott célok elvileg jó célok voltak.

        A sajtó ma politikailag irányított bírálati szempontokról, állás nélkül maradó korábbi trafikosokról… ír.

    Egyértelmű, hogy a kormányzó pártok pénzügyi-gazdasági eszközökkel építik klientúrájukat. A pályázati elbírálásokban meglévő kivételek erősítik a főszabályt.

            Egy sajátos társadalmi újraelosztás történik.

           Azon meg már alig-alig ütközünk meg, hogy a trafikpályázaton elnyert koncesszió húsz évre szól, hogy a pályázatok elbírálását követően emelik meg a magasabb nyereségességet biztosító haszonkulcsot.

            A történet habja, krémje, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megnehezítése, vagyis amennyire csak lehet, a történtek részleteit fedje homály.

         Egészen biztos, hogy ez még nem az a szép új világ, amit valamennyien várunk, remélünk.

Tavaszi capricio

                                                                   

                                                           Távol és közel,

                                                           karod már nem ölel.

                                                           Szívem arra vágyott,

                                                           mit tegnap közelinek

                                                           látott.

                                                           Mentél

                                                           felhőről-felhőre szökellve,

                                                           mentél,

                                                           mint hegyen a zerge.

                                                           A felhők elfogytak,

                                                           látod,

                                                           a hegyek elkoptak.

                                                           Szíved latrokkal

                                                           is játszott.

                                                           Lehetsz és legyél bárhol,

                                                           közel vagy távol,

                                                           karod már nem ölel,

                                                           jöttél, mint a pillanat,

                                                           s a pillanat vitt el.

Ha egy kicsit is...

Ha egy kicsit is élnéd
az életem,
bérletet vennél hozzád
nekem.

Kevés alvással,
forgolódással éjszaka,
pedig altatna
az éj szava.

Ha kicsit is élnéd
az életem, 
tudhatnád, miért neked
és nem énnekem.

Ha akarnád, tudhatnád,
de nem akarod,
a világgal együtt
a másikat vádolod.

Ha egy kicsit is élnéd
az életem,
ha szeretnél
se lennél velem.