2014. január 24., péntek

Napló


Neizer Anita lett a HVG főszerkesztője. Egészen fiatal és különösen csinos hölgy. Nem emlékszek, hogy valaki is ilyen fiatalon került-e ilyen pozícióba valamelyik újságnál. És ráadásul nőként.
       A magam részéről szurkolok neki.

x x x

Ma még elkerült bennünket - Szolnok megyét - a télies időjárás. A hírek szerint az ország nagy részében, különösen a Dunántúlon, már havazik. A hideg szeles idő viszont már itt van.
       Ma temetésen voltam. Temetésre sosem jó dolog menni, ilyen időben pedig pláne nem.
       Egyesületünk - a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete Támogató Szolgálatának - munkatársát temettük, ötvennyolc éves volt. 
       Az egyesületnél húsz éve dolgozott gépkocsivezetőként. Rengeteget jöttem-mentem vele. Annak idején egyszer a felesége, aki négy hónappal ezelőtt hunyt el, megjegyezte, hogy több időt töltünk együtt, mint a családtagjainkkal.

x x x

Egyik ismerősöm mondta, a szegénység, az elszegényedés az utcán hever. Bezárt üzlethelyiségek kiadó felirattal, az emberek nagy része kopottas ruhában, az arcuk nyúzott, fáradságot tükröz.
       Ha a szegénységről beszélünk, nem feltétlen a hajléktalanokra, a kukásokra kell gondolnunk.

x x x

Az euró háromszáztíz-háromszázhúsz forintos árfolyamát emlegetik, prognosztizálják a közeljövőre. Már napok óta háromszáz forint fölött van.
       Mit ne mondjak, a devizahiteleseknek ez egyáltalán nem jó hír.
       Az árfolyampolitikáért a mostani döntéshozók mennyiben felelősek?

2014. január 23., csütörtök

2014. január 20., hétfő

2014. január 18., szombat

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 3.



Ha a súlyosan sérült, fogyatékossággal élő emberek mai helyzetét meg akarjuk érteni, azt is látnunk kell, hogy hogyan kerülhettek ebbe a helyzetbe.
            A politikai döntéshozók reflektorfényébe került ez a társadalmi csoport. Ennek több oka van.
            Társadalmi tapasztalat volt, hogy vannak visszaélések a leszázalékolások, a különböző kedvezményi jogosultságok megszerzése területén, amelyekből adott esetekben sajtóhírek lettek. Az ebből adódó fel-fellángoló társadalmi ellenszenvet a politikai kommunikáció ügyesen használta ki. Ehhez társult az a hivatkozási alap, hogy e körben az állami költségeket csökkenteni kell.
            Emiatt is, és az érdekvédelem gyengesége miatt ez a társadalmi csoport gyenge láncszemnek minősült a döntéshozóknál.
            A politika tett is az érdekvédelem gyengítéséért. Az érdekvédelem egyes képviselőit magukhoz kapcsolta, pozícióba segítette őket. Ez alól ebben a körben jószerivel csak a Vakok és Gyengén Látók Szövetsége, valamint a MEOSZ a kivétel.
            Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az érdekvédelmi szervezetek – nemcsak ebben a körben – a mai napig nem találták meg az ellenszerét a mai politikai hatalomgyakorlásnak.
            Az érdekvédelem súlytalanságába belejátszik a társadalmi szolidaritás hiánya. Ma Magyarországon minden társadalmi csoport be van szorulva a saját problémáiba.
Kit érdekel ma a rokik társadalmi, szociális helyzete az érintetteken kívül?
Amíg ez így lesz, a mindenkori politikai hatalomgyakorlóknak könnyű dolguk lesz.
A sérült embereknek társadalmi szinten szövetségeseket kell keresniük és találniuk. E nélkül nem megy.
Végül, de nem utolsó sorban, a sérült embereknek maguknak is rendezniük kell a soraikat. Ha magunk között nincs szolidaritás, a társadalom tagjaitól, csoportjaitól se várjunk.
Első körben magunkra vagyunk hagyatkozva, de ha egymástól is elfordulunk, végképp elveszünk. És várhatjuk külön-külön, mindenki a saját várában, hogy mi lesz holnap.  

Üzenet - 93.


Miért gondolják az emberek, hogy csak akkor csinálhatok, érezhetek valamit, ha van viszonzása, ellentételezése? Miért az adok-kapok viszonylatban gondoljuk végig, éljük az életünket? 
       Ahhoz, hogy valakit szeressek, nem kell, hogy a másik is szeressen. 
       Ahhoz, hogy valakiről jót gondoljak, nem kell, hogy jót is tegyen velem.

2014. január 17., péntek

Martfűi levelek - A kilátástalanság vizén





Kedves Barátom,

ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja, hogy ötven fölött olyasmik miatt kell idegeskednem, mint ma, nem hittem volna, talán még ki is nevetem.
            Sajnos ma, ma van, s a ma valósága nagyon lehúz.
Ha a plakátokat nézem, a média többségét látom, hallgatom, olvasom, akár örülhetnék is.
            A napi tapasztalat azonban az, hogy az ismeretségi körömbe tartozók hetven százaléka munkavállalási, megélhetési … problémákkal küzd. Engem is körbecsapkodnak a hullámok.
            A kilencvenes évek végén egyik ismerősöm megjegyezte, nem is gondolta, hogy ennyi kerekes-székes van Magyarországon. Mindig is ennyien voltak, csak nem bírták elhagyni otthonaikat, nem bírtak közlekedni az utcán.
            A kerekes-székesek ma szép lassan visszaszorulnak meglévő otthonaikba, aminek elsősorban anyagi okai vannak.
            Valami hasonló játszódott, játszódik le a hajléktalanokkal is. Valamikor a szocializmusban még a szegénység is tabutéma volt, hivatalosan nem is volt szegénység. Aztán a kilencvenes években a nagyobb városok, különösen Budapest utcáit ellepték a hajléktalanok. Most meg őket akarják, szeretnék eldugni hatóságilag. Ha nem látjuk őket, akár még azt is gondolhatjuk, hogy nincsenek is.
            Megjegyzem, hogy a hajléktalanok között nő a súlyosan sérültek, a kerekes-székesek aránya.
            A társadalom hozzáállása az egész problémához olyan, hogyha nem tudunk vele mit kezdeni, tűntessük el.
            „… Akiknek van még veszteni valójuk, azok nem akarnak tudomást venni azokról az emberekről, akik már rég elvesztettek szinte mindent. Nem akarnak rájuk nézni sem, ki akarják őket zárni a közterekről, és a társadalom láthatatlan, szürke zónájába száműznék őket. A szegény ember kellemetlen látvány, és arra emlékeztet, hogy a jómód viszonylagos: a társadalom anómiás állapotában bárki bármikor lecsúszhat, valamint kínos felelősségérzetet kelt azokban, akik úgy ítélik meg, hogy ők nem tehetnek semmit. A nagyon szegény ember többnyire rosszul öltözött, mosdatlan, és nem is mindig viselkedik kifogástalanul. A szegény ember nem jó társaság, nem jó vele egy térben tartózkodni, nincs értelme vele szóba elegyedni. A szegényektől való arrogáns félelem a szeparációban látja a megoldást, emberi életeket és sorsokat kezel rendészeti kérdésként…” (Deczki Sarolta Tudósítás a legszéléről, 2000 folyóirat, 2013. szeptemberi szám).
            Egyre többen eveznek a kilátástalanság vizén..
            Tudod Barátom, jó volna, ha rám cáfolnál.
            Addig is üdvözöl barátod:
 
           Adalbert
                                     

Üzenet


Mosolyognak 
az égiek,
türelemre intenek:
"Figyeld a jelet,
szeretet 
mindenek felett."

2014. január 16., csütörtök

Várhatom én...


Várhatom én, 
hogy egyszer...
Mit is, miért is?
Hogy fölhívj
egyszer...
Miért is, minek is?
Hogy több legyek,
mint egy enter,
hogy egyszer
megkérdezed...
Mit is, minek is?
Hogy mit 
jelentesz nekem,
mit jelentek neked?
Várhatom én,
hogy egyszer...
Mit is, miért is?
Hogy megkérdezed,
miért szeretsz ember?




2014. január 14., kedd

Az idő múlása


Ülök és várlak;
nappalok és éjek múlnak.
Uram, adj szárnyat!

Napló


Ma kaptuk meg a hírt, hogy az egyesületünk támogató szolgálata az idén mennyi pénzből gazdálkodhat. Csökkentették a feladatmutatót, így csökkent a keretösszeg is - pontosan egymillió forinttal.
    Egymillió forintot nem lehet kigazdálkodni, miközben a költségek - lásd bérek, üzemanyag... - változatlanok, de inkább emelkednek.
       Egyesületünk - a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete - már eddig is hozzájárult a szolgálat működéséhez, a tavalyihoz képest többel biztosan nem tud.
       A kör valahol itt zárul be. 
       Az állam nem azt mondja, hogy ne csináld. Ennyit adok és kész. Döntsd el, hogy akarod-e, tudod-e így csinálni!

x x x

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium egyik diákja az iskolai rendezvényen nem olvashatta föl a versét politizáló tartalma miatt. A gimnázium igazgatója rendelkezett így.
       És még mondják azt, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika!

x x x

Szűcs Gábor évekkel ezelőtt kiment Amerikába szerencsét próbálni. Éveken keresztül mosogatásból élt. Aztán tavaly ősszel megnyerte a legrangosabb amerikai bluesversenyt. 
       Meghallgattam néhány számát, tényleg fantasztikus gitáros.

2014. január 12., vasárnap

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 2.




A Fidesz-KDNP szövetség kormánya 2010-2013 között a sérült – a fogyatékossággal élő, a megváltozott munkaképességű – embereket, ellátó rendszereiket érintő jogi szabályozás rendszer-átalakító változását olyan könnyedén hajtotta végre, ahogy a kés a vajban átsiklik.
Hogy mik ennek az okai? A meglévő rendszerben valóban voltak elemek, amelyek változásra szorultak, az ellenzék gyenge és súlytalan volt, a különböző érdekvédelmi szervezetek szintén, negyedrészt pedig a társadalmi szolidaritás teljes hiánya.  
A kormányzat ismerve, felismerve ezeket az elemeket, kommunikációjában felhasználta ezek hatását, végrehajtotta a változásokat.
Most a szolidaritás hiányával kívánok foglalkozni.
Kutatások, felmérések igazolják, hogy az elmúlt ötven év viszonylatában Magyarországon a társadalmi szolidaritás mértéke mindig is igen csekély volt. A skálán a vagyoni értékű szempontok mindig előrébb álltak, mint az értékalapú szempontok, ebbe az utóbbiba tartozik a szolidaritás is.
Az Alaptörvény elfogadását követően a közvetlen változások előzménye, hogy a hivatalos kommunikációban elkezdték hangoztatni, a rokkantak sokan vannak, sok köztük a csaló.
Ha a társadalomban a szolidaritásnak egy kis szikrája is lett volna, ez nem történhetett volna meg. A többségi társadalom gyanakodva kezdte el nézni a rokkantakat és többnyire még helyeselte is azt, ami történik. A rokkant emberek pedig magyarázkodhattak kézzel-lábbal.
Legalább ilyen nagy probléma, hogy a rokkant emberek között sem érvényesült a szolidaritás. A kerekes-székesek kezdetben sérthetetlennek vélték magukat, a korábbi kategóriák szerinti harmadik fokú csoportba tartozók problémáival, félelmeivel nem tudtak mit kezdeni. És ez fordítva is igaz, sok esetben a kevésbé sérültek sem tudtak, tudnak mit kezdeni a súlyosan sérültekkel.
A különböző internetes oldalakon, különösen a facebookon, a sérült emberek – minden érdemi vita nélkül – olyan vehemensen bántották, szapulták egymást, hogy az ember nem győzte kapkodni a fejét. Egymásért sem álltunk ki! Csoportokból való kilépések, kizárások történtek, sértődések, megbántódások minden oldalról .... Vélt és valós sérelmek miatt inkább egymással szembefordultunk, mintsem kifelé demonstráltunk volna felháborodásunkat.  
Az érintettek szűk körében sem alakult, alakulhatott ki egység. Egység és erő nélkül olyanok lettünk, mint a partra vetett hal, a döntéshozók azt tehettek velünk, amit akartak.
            A helyzet ebből a szempontból is tragikus. Alfában vagyunk, a nulláról indulhatunk el. Nem érdemeltük meg, amit kaptunk, de miattunk is történtek úgy a dolgok, ahogy történtek.


2014. január 11., szombat

2014. január 10., péntek

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 1.






Azt, hogy egy fogyatékossággal élő, egy megváltozott munkaképességű ember milyen körülmények között él ma Magyarországon, számtalan tényező együttes hatása határozza meg. Itt most csak példálódzó jelleggel említek meg néhányat: lényeges, hogy az adott személynek milyen gyerekkora volt, milyen feltételek között szocializálódott, milyenek a családi, jövedelmi viszonyai, milyen az egészségi állapota…
          Most a jövedelmi viszonyokra térnék ki részletesebben.
          A mindenkori kormányok a megszorítások előestéjén szeretnek arra hivatkozni, hogy az állam sokat – erején felül – költ az egészségügyi, szociális … kiadásokra. Mihez képest, kérdezhetjük mindjárt?
      Európai viszonylatban az elmúlt harminc évben ez sosem volt igaz. A GDP-arányos ráfordítások tekintetében Magyarország az európai országok között az utolsó ötödben volt mindig.
        A megszorítások, a ráfordítások csökkentésére a leggyakrabban elhangzó másik érv, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége indokolja a visszafogást. Ez a hivatkozás annyiban sántít, hogy mindig arra van pénz, amire a politikai döntéshozók akarják.
        Az viszont tény, hogy a különböző ellátási formákban juttatott összegek rendkívül alacsonyak. Az átlag rokkantsági ellátás hetvenezer forint körül van.
        Az is látszik, hogy a többféle jogcímen – például rokkantsági ellátásként, fogyatékossági támogatásként és mondjuk munkabérként – kapott jövedelmek együttes összege is legfeljebb százharminc-száznegyvenezer forint körül van. Ez még mindig alatta van az átlag magyar nettó jövedelemnek.
     A három évvel ezelőtt elkezdett rendszer-átalakító jogszabályi változások következményeként - a változással érintett személyek esetében – az említett jövedelmi viszonyok összességében még csökkentek is. Sőt, vannak esetek, amikor megszűnik az ellátás.
       Mindent összevetve megállapítható, hogy a sérült emberek ellátottsági mértéke nagyon alacsony. Ez a társadalmi réteg összességében elszegényedő, egyre inkább a társadalom perifériájára szorul.
        Egy pozitív irányú fordulatnak először is a további elszegényedést kellene megállítania. A jogszabályi változások, változtatgatások önmagukban nem elégségesek, ha a különböző ellátások mértéke nem emelkedik. 


Karjaimban maradt


Tudhatnád,
nem tudod, 
ilyen is, 
olyan is vagyok,
lehetnék,
nem vagyok jobb.
Gondolhatsz bármit,
a percekkel fogyok;
alábbhagyott
bennem a késztetés,
karjaimban maradt
ezernyi ölelés.

2014. január 8., szerda

2014. január 7., kedd

Üzenet - 92.


"Csak a derű óráit számolom", mondja a latin mondás. Ezt könnyebb, mert kevesebb.

Egy pont


Próbáld ki:
úgy éled,
nem érted!
Mondhatja
bárki,
próbáld ki!
Elfogyott a szó,
lényegtelen
már mi a jó;
egyedül maradtál,
üres a kas,
üres a tál.
Tudod, jómagam,
a Holdnak
sötét udvara van;
egy pont vagy ott,
szavad elfogyott,
sikítanád;
mosolyszava
lebeg hozzád.


2014. január 5., vasárnap

Értetlenül


A tehetetlenségben
időtlenné válik minden,
álomba szőtt képzetek
már nem védenek.
Újra és újra 
kérdezed: minek?
Visz a lendület,
kihűlt a hevület,
mindenki a saját
köreit éli,
a másikat, 
a másikét féli;
aki a szeretet
szavát nem érzi,
Jézus szavát sem érti.

Napló


Egy legendával ismét kevesebb. Hetvenegy éves korában elhunyt Eusebio, portugál labdarúgó. Ő még úgy focizott, hogy miatta talán még stadiont is érdemes lett volna építeni.
       Én még láthattam játszani. Olyan egyéniség volt, akiért az ember megnézett egy meccset.

x x x

Minden előrejelzés még a jövő hétre is tavaszias időről szól. 

x x x

Néha belegondolok, hogy Apám, ha élne, mit szólna ehhez a mai világhoz. Abban biztos vagyok, hogy nagyon nem tetszene neki. Nem is annyira a történések miatt, hanem azért, mert milyenek lettek az emberek, milyenek lettek az egymáshoz való viszonyaik. Ez már olyan, mint a tizenkilencedik század, amilyennek a romantikusok leírták, mondaná. 
       Hát az biztos, hogy Dickens, Victor Hugó, Jókai... nagyon otthonosan mozogna benne. 

 x x x

Minden felkérés nélkül "a magyar csapat" tagja vagyok. 

x x x

Barátom mondja, hogy a legjobb esetben körülbelül van még hétezer-ötszáz napunk. Ez körülbelül húsz év. Miért kell nekünk ezt a kis időt politikai görcsökben élnünk?, kérdezi. 
       Több mint húsz évvel ezelőtt volt a rendszerváltás. És milyen gyorsan eltelt ez az idő. És feltételezhetően nekünk már nincs ennyi.
       A minap olvastam egy írást, amelyben a szerző arra hivatkozik, hogy a második világháború után a mémeteknek - az NSZK-nak - tizenöt év elég volt ahhoz, hogy talpra álljanak, politikailag is konszolidálódjanak. Mi pedig húsz év után ott tartunk, hogy sehol.
       Mindennel együtt is szép az élet barátom. Vigadjunk!

2014. január 4., szombat

A nincstelenek közöttünk élnek






- ajánló Borbély Szilárd Nincstelenek című regényéhez -



Kétségtelenül a 2013-as év sikerkönyve Borbély Szilárdnak a Kalligramnál megjelent Nincstelenek című regénye. Egy sikerkönyvről pedig nehéz írni, nehezebb, mint általában. Ilyenkor mindig az motoszkál bennem, nehogy ismételjem, amit előttem akár már többen is elmondtak, leírtak.
            A regény több mint negyven évvel ezelőtt játszódik egy kis faluban, a Nyírségben, a román határhoz közel. A szocializmus korszaka van, de a benyomások, a leírások, a történetek alapján akár ma is játszódhatna.
            A nincstelenek, a szegények köztünk, velünk élnek. Azt hihettük, hogy Móricz, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Tar Sándor… után a nincstelenek ábrázolásában nehéz újat mondani. De lehet.
            Mondhatnám azt is, hogy Borbély Szilárd műve hiánypótló. A húszas-harmincas években a magyar szegénységről, a nincstelenek nyomoráról máig érvényes műveket írtak – elsősorban – a népiek.
            A legutóbbi népiek közül Illyés Gyula, Fekete Gyula, Sánta Ferenc halottak, Csoóri Sándor, Juhász Ferenc idősek.
            Nem maradt szószólója ennek a társadalmi rétegnek a szépirodalomban. Ebbe az űrbe robbant be Borbély Szilárd a regényével. Szó szerint berobbant és szólt nagyot.
            Ennek az is kézzelfogható jele, hogy fél éven belül másodjára is kiadta a kiadó. Mai világunkban ez nem kis teljesítmény.

x x x

Egy kisfiú szemszögéből látjuk a történteket. Ennek nyelvi megjelenési formája a rövid, tömör mondatok.
            Ez a stílus nagyon hasonlít Agota Kristof Trilógiája első darabjának, A nagy füzetnek a stílusára.
            A stílusból adódóan a szöveg leíró jellegű. Ahogy egy gyerek látja, tapasztalja maga körül a világot. Fényképszerűen rögzít, nem magyaráz. A regény maga is mozaokszerű történetek, képek füzére.
            A fiú a szegénységet sem éli meg szegénységként, ez a mindennapok természetes állapota számára.

x x x

A regény tele van visszatérő motívumokkal. Ilyenek a prímszámok, a három, az öt, a hét, a tizenhét…, amelyek csak eggyel és önmagukkal oszthatók.
            A másik ilyen visszatérő motívum az elvágyódás. A család kirekesztettségben él a faluban. El szeretnének, el akarnak menni onnan. Ezt a vágyat tolják maguk előtt, aztán a regény végén elmennek.
            Visszatérő motívum az erőszakosság, a trágárság, az anya öngyilkossággal való fenyegetőzése... Nem terhelt módon, de annyira éppen, hogy így is érzékeljük, milyen világ ez. 

x x x

A téeszesítés után vagyunk. Elvették, amilyük volt, nem sok volt, ahhoz azonban éppen elég, hogy kuláknak tartsák őket.
            „… Mert mi vagyunk az urak. Máma már a nép az úr. A tegnapi kizsákmányoltak. Most mi zsákmányoljuk ki a kulákokat… Ha nem tetszik, untetszik! Oszt punktum!”, mondják az egykori zsellérek” (10. oldal).
            Az apa ezért sem kap munkát helyben, pedig a téeszelnök barátja volt valamikor. Most meg már nem is tegezheti.

x x x

A kuláksággal van összefüggésben a vidéki zsidóság kérdése is. Ez is része és oka a kirekesztettségnek. Elég, ha egy utcai ablakkal több van a házon.
            „Mert nekik mindenki zsidó, aki nem ott hal meg, ahol született. Aki el fog menni közülük, azon megérzik, hogy más. Aki nem olyan, mint ők, azon érzik az idegenszagot. Csak a magukfajtáját viselik el. Aki elmegy, az áruló. Aki másmilyen, az is. És aki más akar lenni, az is. Mindenkit zsidónak tartanak, aki használja az eszét. Aki okosabb náluk: az zsidó. Ha észreveszik egy gyereken, hogy okos, akkor pálinkás kenyeret adnak neki. Cukrozott borral itatják, hogy elbutuljon. Hogy ne hagyja el a szüleit öreg korukra. Hogy megmaradjon a faluban. Hogy egész életében csak a kocsmáig merészkedjen el. Mert mindenkit gyűlölnek, aki nem olyan, mint ők. Aki gondolkodik. Aki spekulál. Aki mást akar. Aki egyáltalán valamit akar. Akinek csillag van a homlokán”, mondja anyám” (154-155. oldal).

x x x

A regény alcíme: Már elment a Mesijás?
            Volt és már nincs. Elment, így múlt időben.
            A regénybeli Mesijás a cigány, akit mindenki visszavár, mert ő takarítja az udvari budikat, és csak ezért várják vissza. A budik idővel megtelnek.
            Mesijás kirekesztett, megtűrt, de szükség van rá.

x x x

A Nincstelenek letehetetlen regény, a régmúlt és a közelmúlt keveredik benne. Úgy vetül elénk, hogy a jelenünket is látni véljük.
Megérthetjük-e azt, ami megérthetetlen? Elfogadhatjuk-e azt, ami elfogadhatatlan? A válasz mindkét esetben nem. És akkor mit lehet tenni?
Tényleg, mit?

2014. január 3., péntek

Napló


Hatvanhat éves korában elhunyt Helyei László színművész.
    Láthattam játszani a kilencvenes évek elején a Szolnoki Szigligeti Színházban, számomra a legemlékezetesebb alakítást a Száz év magányban nyújtotta.
       A magyar népmesékben Mátyás király - magyar - hangja volt. Ilyen szinkronhangja Mátyás királynak sosem lesz.

x x x

Téli tavasz van. Nyílik a hóvirág, az aranyeső és az ibolya.
       Abban már csak bízhatunk, hogy nem lesz böjtje a jó időnek.

x x x

Néha olyan érzésem van, hogy nem egy nyelvet beszélünk. De szó szerint. 
     Állítok valamit, aztán más olyat gondol, magyaráz bele a mondataimba, ami nekem eszembe se jutott. Ha magyarázkodok, akkor nekem már régen rossz. Semmiképp nem jöhetek jól ki a dologból. Hallgatni pedig nagyon nehéz egy ilyen helyzetben.

x x x

Miért gondolják az emberek, hogy csak akkor csinálhatok, érezhetek valamit, ha van viszonzása, ellentételezése? Miért az adok-kapok viszonylatban gondoljuk végig, éljük az életünket? 
       Ahhoz, hogy valakit szeressek, nem kell, hogy a másik is szeressen. 
       Ahhoz, hogy valakiről jót gondoljak, nem kell, hogy jót is tegyen velem.


2014. január 2., csütörtök

Üzenet - 91.


Aki tudással akarja megtalálni a szerelem ösvényét, az olyasmiről beszél, aminek semmi köze a szerelemhez. Itt érzések vannak, és van, aki enged az érzéseinek, van, aki nem.

Évkezdés


Az óévtől 
elrugaszkodás,
újabb napok,
régi feltételek,
semmi szárnyalás.
A jövőt tervezed,
sakkozol
a feltételek között;
töretlenül vársz,
hátha az egész
látomás;
magadba csípsz,
nem tévedtél,
nincs változás.

2013. december 31., kedd

Napló


Lassan alakulok. Pakoltam Luca napján és annyira előrecsúsztam a kerekesszékben, hogy valahogy megbillent és kicsúszott alólam, én meg ráestem a lábaimra, különösen a két térdemre. Akkorák lettek, mint két cipó. Lassan lappadnak le, és még fáj a hajlítás.
    A százszázalékos sérültből hirtelen háromszáz százalékos lettem, ez szinte egyenlő volt a totális tehetetlenséggel.  
       Másfél hétig ki se tudtam kelni az ágyból.
     Így telt a karácsonyom. Ünneplés helyett próbáltam végiggondolni, újraértékelni egy sor dolgot, hogy hogyan kellene csinálnom a jövőben.
     A legfőbb tanulság a számomra, hogy a bajban kegyetlenül egyedül van az ember. Csak magára számíthat, de arra meg éppen nem tud.

x x x

December 08-án Martfűn koncertezett a harmincéves Ghymes együttes, Mendika című legújabb lemezüket mutatták be a martfűi általános iskola gyerekkórusával. Meghitt és felemelő zene, igazi karácsonyi hangulat. 
       A gyerekkórus végig a színpadon volt, ez bizony közel két órát jelentett. Ezek a gyerekek valószínűleg soha nem felejtik el ezt az estét. Őket biztosan megérintette karácsony misztériuma.
      Az együttes más településeken is hasonló módon mutatta be legújabb lemezét. A helybeli gyerekkórusok bevonása az együtt zenélésbe nagyon jó kezdeményezés volt a részükről.

x x x

Úgy zajlik az országos évzárás, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Pedig hát tudjuk, érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben.
    A hivatalos tájékoztatók szerint örülni kellene, mert jövőre több pénz fog jutni a foglalkoztatási rehabilitációra, a szociális szférára, az egészségügyre. Az elfogadott 2014. évi állami költségvetésben több nem, jobb esetben annyi, mint az idén, de  például a szociális területen egyértelműen kevesebb költségvetési keretet terveztek. 
      A kommunikációban viszont a kevesebbet is el lehet adni többnek.
       A sérült emberek pedig szép lassan csúsznak lefele. 
     Az is egyre egyértelműbben látszik, hogy itt bizony jövőre nem lesz kormányváltás. A mai ellenzék mintha nem is akarna nyerni. Ezt nyilván nem mondhatják ki, ha kimondanák, az egyenlő lenne egy politikai öngyilkossággal, de minden "megnyilatkozásukból" ez érződik.
       Mit lehet várni a jövő évtől? Ha már mindenképp lefelé megyünk, akkor inkább csúszunk, mint zuhanjunk.






2013. december 29., vasárnap

Hol lakik a boldogság?


Hol lakik a boldogság?
Keresed,
bármerre jársz...
Hol lakik?
Az ablakok mögött,
a szívedben,
a hajnali ködben,
a zsigereinkben,
a zuhanásban,
a repülésben,
mindenben
és sehol sem.
Hol lakik a boldogság?
Az idő kevés
és nehéz...
Ha már úgy érzed
nincs, ne feledd,
a másikban leled meg!

Szösszenet - 14.


Évekkel ezelőtt, egy akkori miniszteri állítás szerint, dübörgött a gazdaság. Ma azt láthatjuk, hogy dübörög az állam, most éppen a tankönyvkiadás államosítására kerül sor.
       Már csak az a kérdés, ki az állam?

2013. december 26., csütörtök

Ima


Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Magamat rád hagyom,
vezess utamon!

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Add, hogy kérjen,
kérése bennem érjen!

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Érte a szélben,
a kékes fényben.

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Add, hogy a születésben
őt is elérjem!

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Teherrel a vállamon
segíts utamon!





Üzenet - 88.


A szegénység ellen orvosság a pénz.

2013. december 12., csütörtök

Készülődés


Készülődnek 
az angyalok,
csitulnak
a napi tamtamok;
zajos kavalkád
a világ,
kicsit minden
a csendért kiált.

Készülődnek 
az angyalok,
úton vannak
a pásztorok.
Kit érdekel,
maradsz vagy mész?
Kit szeretnél,
másfelé néz.

Készülődnek 
az angyalok,,
nem a jövőt,
a múltat számolod.
Mennék, repülnék,
hol gyereksírást hallok,
ott messze
az a csillag ragyog.

Készülődnek 
az angyalok,
úton vannak
a pásztorok.
Az emberek
magukba néznek,
befelé félnek, 
kifelé remélnek.

Készülődnek
az angyalok,
már megjöttek
a pásztorok.
Előtted a várakozás
gyümölcse...
Akarom, kiálthatnád
a jövőbe.






2013. december 11., szerda

Örömünnep


Örömünnep készül...
Szíved miért nem békül?
Mindjárt oda ez az év,
ez a csatatér;
születik a jövő,
ha szívem szívedig ér.

Örömünnep készül...
Szíved miért nem békül?
Mindjárt itt
az új esztendő,
az egynél mindig
több a kettő.

Örömünnep készül...
Szíved miért nem békül?
Születésre vár a család,
a születéssel
örömünnep ölel át.

2013. december 10., kedd

Füstölgés - 33.


Ma az emberi jogok világnapja van.
       Megint egy világnap. Folytathatjuk, és...?
       A süllyedő életekben mit jelentenek, jelenthetnek az emberi jogok? Természetesen a túlélésen kívül.
       A mai hírekben olvasom, hogy az országgyűlés tegnap módosított sérült, megváltozott munkaképességű embereket érintő jogszabályhelyeket. A MEOSZ - a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége - ezekhez nyújtott be előzetesen egy szerintem nagyon jó módosító javaslatcsomagot. A kormány, illetőleg a parlament ezekből kettőt vett csak figyelembe. Ezek jelentőségét nem akarom kisebbíteni, de pont olyan javaslatokat nem vettek figyelembe, amelyekkel esély lehetett volna az érintett társadalmi csoport tagjai elszegényedésének, további süllyedésének megakadályozására. 
       A süllyedő életekben mit jelentenek, jelenthetnek az emberi jogok?
       Egy fuldoklót már nem taníthatunk meg bekiabálással úszni! Oda kell menni, a hóna alá kell nyúlni és segíteni kell neki partot érni.
       Lehet, hogy itt már sokan azért szurkolnak, hogy minél kevesebben érjenek partot? 
       Lehet, hogy a stadionok is ezért épülnek?
       Füstölgök egyre csak magamban. 
       Ha valami csípi a szemed, az már lehet, hogy az emberi jogok füstje. . 
      

2013. december 7., szombat

Napló


A héten tudtam meg, hogy Szolnok megyében a nyári osztáskor új személygépkocsi vásárlására megítélt tizenkilenc gépjárműszerzési utalványból tizenegyet adtak vissza a sérült jogosult emberek.Vagyis ebből a körből nyolcat használtak csak fel.
       Mindez jól mutatja a sérült emberek, családjaik anyagi, szociális helyzetét. 

x x x

Egy száznégy éves hölggyel, aki idősek otthonában él, hallottam ma riportot. A hosszú életkorát azzal magyarázta, hogy mindig másokért élt, sosem magáért.
       Isten éltesse még sokáig közöttünk!  
       Lehet, hogy sokan azért halnak meg korán közülünk, mert nem ismerik az idős hölgy receptjét?

x x x

A Xavér nevű vihar járja be Európát. Nálunk már a Kisalföldön van száztíz kilométeres sebességgel. Ennek az előszelét már az elmúlt éjszaka lehetett hallani. Mi lehet még itt!

x x x

A héten volt a fogyatékossággal élők világnapja. Ilyenkor a politikusok egy része úgy érzi, hogy a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatosan "üzenni" kell a társadalomnak. Egy ilyen üzenetben hallottam, hogy tízezerrel több embert foglalkoztatnak a foglalkoztatási rehabilitáció körében. Arról nem volt szó, hogy mihez képest. De nem is akadt egy újságíró sem, aki megkérdezte volna?

x x x

Ma a Kossuth adó egy beszélgetős műsor keretében foglalkozott azzal a fideszes képviselői fölvetéssel, amelynek értelmében akár csökkenteni is lehetne a nyugdíjaknak a mértékét. A nyugdíjak finanszírozásának problémáját a beszélgetés résztvevői valamennyien elismerték, de a képviselői fölvetést elutasították. Csak remélhetem, hogy mások ésőb is ugyanezt gondolják.



  

Takáts Eszter: Nyári dal


2013. december 6., péntek

Nem tervezek


Én már nem tervezek...
Miért is? Kiért is?
Miért is tervezzek?
Bennem a szeretet,
benned a hárítás,
tagadása a jónak.
Van értelme a szónak?

Én már nem tervezek..
Miért is? Kiért is?.
Van értelme a jónak?
 Minden előtt
és túl mindenen,
a holnapot keresem.
Miért nincs értelme a szónak?

2013. december 2., hétfő

Szösszenet - 13.


A bajai önkormányzati képviselői választás már intőpélda volt. Ezt az időközi fóti polgármester-választás csak tovább fokozta. 
    Mindenki följelentett mindenkit. Egy idő után az ember már nem is érti, hogy miről is van szó tulajdonképpen.
        Míg nem rájöttem, hogy pontosan ez a cél. Az egész váljon a szemünkben komolytalanná. Ez pedig a jövőévi választások előtt intőjel.

2013. december 1., vasárnap

Napló


Tegnap láttam a Szkafander és pillangó című filmet, ami egy megtörtént esetet dolgoz föl az azonos című regényből. 
       A hasonló témájú filmek körében is az egyik legdöbbenetesebb. 
     Egy férfit szélütés ér, aminek következtében teljesen lebénul, az egyik szemére a látását és a beszédkészségét szintén elveszti, gégemetszést kell nála csinálni. Innentől kezdve gyakorlatilag ágyhoz kötötten éli az életet, csak alkalomszerűen viszik ki a kórházból.
      A környezetével úgy kommunikál, hogy hangosan mondják neki az ábécét, ő pedig a szemével jelez, hogy melyik betűnél kell megállni. Szó szerint minden betűért meg kell harcolnia, neki is és a környezetének is.
      Egyik logopédus segítőjével így kezdi el írni a könyvét. A könyv elkészül, megjelenik és sikeres lesz. 
      És így is, ebben az állapotában is szeret és szeretik, szerelmes.
      A könyv megjelenése után tíz nappal meghal. 
      Mi a teljes élet? 
      Mindenkinél más. Ez a férfi teljes életet élt. A betegsége előtt is, és utána is.

x x x

Advent első vasárnapja van.
     Már megint elmúlt egy év.
     Nem csak most így decemberben, de egész évben, egész életünk várakozásban telik. 
    Mindig várunk valamit, valakit.

x x x

Az utóbbi napokban egyre többször olvasok arról, hogy mi lesz Magyarországon a nyugdíjrendszerrel.
       Félek ezektől a híradásoktól. Mindig így kezdődik. Először amikor halljuk, képteleségeknek tartjuk az elképzeléseket. Aztán már azt vesszük észre, hogy a korábbi képtelenség realitás lett, benne élünk.
       De ekkor már késő!

  

Füstölgés -32.


Nem egy rendkívüli eset, hogy valakinek összejön minden egyik pillanatról a másikra. Ma világunkban még kevésbé, mint korábban.   
    Az se egy különleges eset, hogy valakit elhagy a párja, válik.Itt is mondhatjuk, különösen manapság.
      A lehetséges következmények is ismertek. Gyakran szóba jön a legrosszabb is, a végső megoldás, az öngyilkosság. 
      Az viszont ritkán fordul elő, hogy valaki egy pesti szálloda ötödik emeleti ablakából meztelenül kiugrik a Rákóczi útra.
    Egy fiatalember akart, szeretett volna segíteni, segítséget kérni, hogy legalább letakarják a meztelen testet.
     A forgalmas pesti utcán csak egy, egy legény volt a gáton. És körülötte közömbös, közönyös világunk.
    Valakiknek az egészről csak az jutott az eszükbe, hogy - akár mobillal is - fényképezzék az áldozatot.
       Hu....! Csak füstölgő gondolatok jutnak az eszembe.
       Se hagyománya, se kultúrája nincs a segítségnek nálunk. A másik sosem fontos, sosem érdekes. Néhány ember füstölgése kevés megváltoztatni a világot.
        Meddig van lefelé?
 

2013. november 28., csütörtök

Piaf hangján


Az égre, nézz az égre!
Valahol ott úszik, lebeg
álmaink, szárnyaink képe.
Piaf hangján
a szerelem,
egy veréb énekli,
velem, csak velem.

Az égre, nézz az égre!
Foszló álmaink,
törött szárnyaink
szivárványfénye.
Piaf hangján
szól az ének,
az égiek nekünk
zenélnek.

Az égre, nézz az égre!
A semmiségből
az örök kékre
lépkedsz képből képbe,
csendből a mennydörgésbe;
múlnak az évek,
a zene átkarol,
Piaf hangja szól valahol.

2013. november 27., szerda

Szécsi Noémi


"... nem lehet mindig politikai bosszúállást folytatni, mert ez működésképtelenné teszi a társadalmat. Ha egymást váltják a bosszúállások, akkor egy csoport mindig rosszul érzi magát, mert más van hatalmon, mint akit szeretne. És csak arra vár, hogy ha majd csere lesz, akkor végre visszavághat. Közben arra senki nem gondol, hogyan lehet mindenki számára jobb helyzetet teremteni. Finnországban töltött hónapjaim során kívülállóként úgy láttam, ott a politika elsődleges célja az országban élők életminőségének javítása. A finnek sosem értették a Magyarországról érkező híreket, tőlem kérdezgették, hogy miért vagyunk mi állandóan hiszterizált állapotban. Akkor döbbentem rá, hogy a mi világunk kívülről tébolydának tűnik" (interjú, Nagy Gergely, Alexandra Könyvjelző 2013. évi 9. szám).

Borisz Akunyin: Színház az egész világ


"Mit jelent jobban élni? Olyan körülményeket, amelyek közt az ember saját méltóságát biztosíthatja" (fordította: Szabó Mária, Európa Könyvkiadó).

Frédéric Beigbeder: 2999

"A reklámszakma megvetési sorrendje így fest: a rendező lenézi az ügynökséget, az ügynökség lenézi a hirdetőt, a hirdető lenézi a fogyasztót, a fogyasztó lenézi a szomszédját" (fordította Bayer Antal, Európa Könyvkiadó).

2013. november 25., hétfő

2013. november 21., csütörtök

2013. november 20., szerda

A jövő felé


Nyelek, csak nyelek;
körbefújnak
mindenféle szelek;
kisértenek
részei a múltnak;
a szemek, a szemed,
a jövő felé húznak.

2013. november 19., kedd

Napló


Nem győzöm kapkodni a fejem. Próbálom megérteni a világot, és egyre kevésbé értem. Próbálok eligazodni a világban, és egyre kevésbé tudok.
       Nem győzöm kapkodni a fejem. Annyi a hír, az információ, hogy beleszédülök.
       Ki kit csap be a politikában? A politikai pártok egymást, és önmagukat. A politikusok egymást, és önmagukat. A legbecsapottabbak mi, választók vagyunk. A politika nem megnyerni akar bennünket magának,  hanem csak hülyíteni. És ez látszólag nekünk így jó.
     A kormány konszolidálta az önkormányzatok adósságának nagy részét első körben. Rezzenéstelen maradt mindenki arca. Hát akkor most konszolidálják az önkormányzatok teljes adósságát. Rezzenéstelen mindenki arca. Végül is az adófizetők, a mi pénzünkről van szó. Végső soron mi teszünk jót az adós önkormányzatokkal.
        A legfrissebb bejelentés, hogy a kormány hat budapesti sportegyesület adósságát konszolidálja, amihez 2020-ig bezárólag évi támogatás járul egyesületenként a működési költséghez és állami támogatás lesz a fejlesztésekhez is. Szerény számításaim szerint is ez legalább hetvenmilliárd forint. Rezzenéstelen marad mindenki arca. Végül is ez is a mi pénzünk.
       Miskolcon könyveket égettek el nyilvánosan a hétvégén. Mintha ez magától értetődő lenne. Talán néhány fölháborodás. 
       Van még. Mondjam még?
       Mi következik mindebből? Az egyes ember számára abszolút semmi.
    Az emberek nem különbek egymással szemben sem, mint a politika velük. Még a másik szeretetével sem tudnak - a legtöbbször - mit kezdeni. 
       A helyzet kulcsa - akár akarjuk, akár nem - bennünk van.
       
  
      

Szösszenet - 11.


Még a kilencvenes években is a legtöbb kulturális, ideológiai vita mögött sokan a népi-urbánus ellentétet látták.
       Ma senki nem hivatkozik erre az ellentétre.
       Hová tűntek a népiek? Ma hol vannak a mélyszegénység krónikásai, Illyés Gyula, Féja Géza, Nagy Lajos, Szabó Zoltán... utódai?
       Hová tűntek az urbánusok?

2013. november 15., péntek

Nézd a kezem...!


Nézd a kezem, két kacsóka!
Megcsípte a csúnya csóka.
Hej te csóka, csúnya csóka,
milyen lett már a kacsóka!
Irult és pirult a csóka, 
rosszul sikerült a móka.

2013. november 14., csütörtök

Szösszenet - 10.


Két ember beszélget, egyikőjük ezt mondja a másiknak: "Elől már nincs fogam, annyira spórolnék, hogy a fogamhoz verem a garast."

2013. november 12., kedd

Mi a szerelem? - 10.


Mi a szerelem?
Az életem;
folyamatos keresésben,
folytonos lebegésben.
Mi a szerelem?
Előttem a végtelen.

2013. november 6., szerda

Mit neked...!


Mit neked 
az igenek
és a nemek;
mit neked
az akarás
és a szeretet;
mit neked
a vágy és
a szenvedély;
mit neked
a magas
és a mély;
mit neked
a magány
és a közöny;
mit neked
szerelem
és dörgedelem;
mit neked
a minden
és a semmi sem;
mit neked
ez az egész,
ha bennem égsz!



2013. november 5., kedd

Lebegő világ


Lebegő világ, 
valaki felkiált...
Kiért is, miért is?
Csak azért is!
Valaki felkiált,
kirakatba
teszi magát, 
hirdeti 
saját igazát.
Nézzétek a kezem,
lebegő a világ,
de stabillá teszem!

Szösszenet - 9.


Amikor a 4-es metrót elkezdték építeni, "Demszky metrójaként" aposztrofálták. Most Tarlós István főpolgármester büszkén adta át a metró egyik szakaszát. Mióta megkezdték az építkezést, a legkevesebb szó arról volt, hogy ez a mi metrónk.

2013. november 3., vasárnap

Napló


Mindenkinek vannak halottai. Mindenkinek van kiért gyertyát gyújtania.
       Többszörös kört tettem a martfűi temetőben. Voltam a családdal és a barátaimmal. Emlékeztünk. Beugrott egy-egy kép, történet.
       Sokakról tudjuk, hogy utolsó mohikánjaik vagyunk, akik még emlékszünk rájuk. Utánunk a feledés. A felejtés vízözöne.
       Láttunk néhány új "beton- és márványcsodát". Szörnyülködtünk. Nekünk ilyen aztán nem lesz! Nem is lehetne, nincs miből. 
        Arról beszélgettünk, hogy a legtöbbünknél veszélyben van a méltóságteljes búcsúztatás lehetősége, esélye. És mindez anyagi okok miatt.

x x x

Ha valamiről beszélünk, az nem azt jelenti, hogy az a valami azért van, lesz, mert beszélünk róla. Erre gondoltam, miközben olvastam, hogy január elsejével emelkedik a rokkantsági és a rehabilitációs ellátás összege. Ez a kérdés most úgy került az asztalra, mintha valami új dologról lenne szó.
       A rokkantsági nyugdíj például az öregségi nyugdíjjal együtt emelkedett mindig. Sőt, nem azzal azonos, hanem magasabb mértékben. És ez mellett az egyes rokkantsági csoportok között is volt differenciálás.

x x x

Alice Munro, kanadai írónő kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. Nálunk kevésbé ismert íróról van szó, bevallom én sem olvastam még tőle semmit.
        Ismét hiányosság, amit pótolni kell, kellene.



Semmit magamról, avagy a titkok titka a szerelem






- filmajánló -



A film a csenddel kezdődik. Egy fiatal nőt látunk, aki csak megy, megy, leginkább gyalog, hátizsákkal a hátán, mintha egyre távolabb akarna kerülni az élettől, mindentől. Nincstelenül megy, kukázik, azt eszi, amit a kukában talál, stoppol és a sofőr ki akar kezdeni vele, míg egyszer csak egy tanyán találja magát valahol Írországban…
             A tulajdonos gazda kérésére ott marad a tanya körül segédkezni ellátás fejében. Egymással szemben azonos feltételeket támasztottak, nem firtathatják a másik múltját. Kezdetben tartják is magukat mindketten ehhez a feltételhez. Ahogy azonban múlik az idő, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre nehezebb betartaniuk fogadalmukat.
            A két zárkózott ember nagyon messziről közelít a másikhoz. A nő kezdetben a közeli erdőben felállított sátorban alszik. Aztán egy külön szobában a tanyán, míg végül már összebújnak.
            De valójában ki is ez a nő és ez a férfi? Ahogy a két ember egyre közelebb kerül a másikhoz, úgy érdeklődnek a másik iránt annak tudta nélkül. A férfi elmegy Hollandiába megkeresni azt a helyet, ahol a nő valamikor élt. A nő a házban rendezkedve megtudja a férfiról, hogy beteg. Amit megtudnak egymásról, inkább csak jelzésértékű. Mi nézők nem is igazán tudjuk meg, hogy ők mit tudtak meg a másikról teljes egészében.
            A nő gyakran hallgatja a férfi lemezeit. A zene is egymáshoz viszi közelebb a két embert.
            Anne és Martin megszeretik egymást. Amint a lassú folyású víz a maga képére formálja a sziklát is, úgy csiszolódnak egymáshoz, egymásba.
            Ez az Ursula Antoniak által rendezett ír-holland film a szerelemről szól, két különös ember szerelméről.
            Egymásra-találásuk  beteljesíti sorsukat is. Martin egy reggelre meghal. Halála esetére úgy végrendelkezett, hogy a tanya Anne legyen.
            Az Annet alakító Lotte Verbeek és a Martint játszó Stephen Rea nagyot alakítanak. Az Annet játszó színésznő különleges szépségével is kitűnik.
            Annak, aki szép filmet szeretne látni a szerelemről, annak ajánlom ezt a filmet. Föltétlenül nézze meg a Semmit magamról című filmet és többet fog tudni a szerelemről.


                                                                                                       

2013. november 2., szombat

Szerelem és más drogok





- filmajánló -



Egy romantikus vígjáték nagyon komoly dolgokról. A filmet Edward Zwick rendezte, korábbi filmjei közül most csak Az utolsó szamurájt említem meg.
            Jamie Randall gyógyszerügynök – orvos-látogató -, Maggie Murdock kezdődő parkinson-kórban szenvedő képzőművész.
            A srác tevékenységén keresztül megismerjük a gyógyszerügynökök világát. Azt a világot, amely a szélhámosságtól, a csalástól, adott esetben az erőszaktól sem mentes. Kemény üzletről van itt szó, s talán legkevésbé az egészségről.
            Akár azon is múlhat, hogy az orvos milyen gyógyszereket ajánl a betegeinek, hogy az asszisztensnőjének mennyire és milyen sikeresen csapja a szelet az ügynök.
            A film ebben a kérdésben kíméletlen. Ne legyenek illúzióink, mondják a film alkotói! Sok minden történik addig – amiknek az orvosláshoz, a betegségekhez semmi közük -, míg az orvos ajánl valamit a betegnek.
            A lány festő. Egyre remegősebb kezével egyre nehezebben megy a festés, a vágás. Alkoholba menekül. Nem mer, nem akar felvállalni komolyabb és tartós kapcsolatot.
            Aztán egy konferencia apropóján elkezdi keresni a kapcsolatot az övéivel, a parkinsonos betegekkel. Itt szembesül azzal, hogy ezzel a betegséggel is lehet és kell élni.
            Így találkozik a srác és a lány egy orvosnál. Egymásba szeretnek. Igazából még önmagukat sem vállalják, nemhogy a másikat. Jamie sikeres ügynök szeretne lenni, most éppen a Viagra értékesítésével próbálkozik, hogy kiemeljék és Chicagoba mehessen. Maggie szinte taszítja magától a fiút, nehogy komolyra forduljon a kapcsolatuk.
            Aztán körforgás, kötélhúzás a szerelem körül. Persze minden jó, ha a vége jó. Mégiscsak egy romantikus vígjátékról van szó.
            A film főszerepeit Anne Hathaway és Jake Gyllenhal játssza. A karakterszerepekben jót alakít Oliver Platt (mint öregedő utazó ügynök), Hank Azaria (a doki, aki megvehető) és Josh Gad (mint Jamie öccse, a bátyja nyakán élő szexmániás).
            Azzal kezdtem, hogy egy romantikus vígjáték nagyon komoly dolgokról. Könnyed szórakozás a szerelemről, önmagunk és a másik elfogadásáról, a sikerről, a siker áráról. Aztán a szerelem mindent megold és felold. Végül is ez a lényeg.