Rigófütty

Arra ébredt, hogy a kertben a derengéssel kezdődött a hajnali hangverseny. A madarak, különösen a feketerigók, örömködtek a kivilágosodásnak.

            Kialvatlannak érezte magát, szeretett volna még visszaaludni, de tudta, hogy ez ilyenkor már reménytelen. Csak forgolódott a felesége mellett. Vigyázott, hogy ne ébressze föl.

            Vár még egy kicsit, aztán fölkell. Fölösleges szenvedtetnie magát, ha már úgy sem tud aludni.

            A madarak rendületlenül csicseregtek.

            Óvatosan kiment a szobából és behúzta maga mögött az ajtót.

            Elszöszmötölt a konyhában.

            Ahogy kilépett az udvarra, megcsapta a reggeli fuvallat. Talán fél öt lehetett. Ki tudja miért, valahol a környéken kutyák vad csaholásban törtek ki.

            Lassan ébredezett a kisváros.

x x x

Fölháborodva konstatálták, hogy a járdát és az árkokat csak ők takarítják.

            - Belefér Dezső bátyám… Rá se hederítsen! - mondta Vaba.

            - Hát, nem értem én ezt fiam. Másnak is ugyanannyi ez a járda, mint nekünk.

            Morgolódtak még egy kicsit, de csak haladtak.

            - Te hogy ébredsz reggelente? – kérdezte váratlanul Dudás Dezső fiatal szomszédját.

            Az nem egészen értette a kérdést.

            - Ahogy szoktam – válaszolta.

            - Én ilyenkor már állandóan a rigófüttyre.

            - Azért ez jó, nem?

            Az öreg összevonta a szemöldökét. Nem egészen erre a válaszra számított.

            - Engemet már meglehetősen idegesít a dolog. Valamit tenni kellene – folytatta Dudás Dezső.

            - Ezt hogy érted Dezső bátyám?

            - Valamivel el kellene riasztani őket.

            - Elriasztani a madarakat! – hüledezett Vaba olyan képet vágva, mintha nem akarna hinni a fülének.

            - Igen. Arra gondoltam, hogy néhány napig reggelente légpuskával riasztólövést adok le, hátha így elszoknának innen.

            Vaba nem bírta eldönteni, hogy az öreg most csak hülyéskedik, vagy komolyan gondolja, amit mond. Az öreg még vagy kétszer ráerősített. Vaba nem firtatta tovább a dolgot.

x x x

Fölriadt álmából. Mintha csattant volna valami. Vagy csak álmodta? Aztán még egyszer…

            Az öreg nem viccelt. Ez tényleg légpuskázik.

            Odament az ablakhoz, egy kicsit följebb húzta a redőnyt. Nem látott semmit.

            - Mi van …? – szólt álmosan a felesége az ágyból.

            - Úgy hallom, Dezső bácsi beváltotta az ígéretét… Durrogtat a rigók riasztása miatt…

            - Bekattant az öreg? - szólt még mindig álmosan az asszony.

            A férfi visszafeküdt. Még négy lövést lehetett hallani. Aztán hirtelen csend lett.

x x x

Hetek óta nyomta az ágyat. Az orvosok mindenfélével biztatták, de nem lett jobb, sőt, egyre rosszabb lett az állapota. Egyre rövidebb ideig bírt fönt lenni, már ahhoz is kellett a felesége segítsége, hogy kimenjen a WC-re.

- Dezsőkém, nézzed már, látogatód van! – mondta a felesége megállva a szobaajtóban. Ezt követően betessékelte a vendéget, aki a szomszéd volt.

            - Ne csesszél ki velem, Dezső bácsi! – mondta Vaba kezet fogva az öreggel. – Ott tartunk, hogy most már egyedül takarítom a járdát és az árkot.

            Az öreg csak mosolygott fájdalomtól eltorzult arccal.

            Mire Vaba elmondta, hogy mi történt az elmúlt hetekben az utcában, az utcabeliekkel, rájuk esteledett.

            Megígértette vele az öreg, hogy sűrűbben benéz hozzá.

x x x

Nagy nehezen rávette a feleségét, hogy költöztesse be ide az oldalsó kisszobába. Átmeneti időre, mondta neki, amíg ez a helyzet tart. Átmeneti időre!

            Ő véglegesnek tekintette ezt a helyzetet. Sőt, ennek az átmeneti helyzetnek a végét az ő átszállása jelenti majd az örökkévalóságba.

            - Bolond beszéd ez Dezsőkém! – mondta erre a felesége. 

            De tudta, amit tudott, érezte, amit érzett.

            Nézte a falon az árnyékokat. Nem engedte a feleségét, hogy részese legyen ennek a külön világnak.

            Nézte az árnyékokat…

            Számtalanszor lepergette magában életének történéseit. Nem jutott magában dűlőre. Addig jutott, hogy valamit nagyon elrontott. Visszavonhatatlanul.

            Imbolyogtak az árnyékok a falon. Hol megnyúltak, hol összébb húzódtak.

            Alig várta, hogy világosodjon.

            A gyerekei is addig jutottak, hogy hetente egyszer fölhívják. Csupa formalitás.

            Már ismerte az éjszakai neszeket, zörejeket, hangokat. Ahogy jött a hajnal, a madarak is elkezdték hangjukat hallatni.

            Neki már ezek maradtak, a neszek, a hangok, a madárcsicsergés. Hetek óta alig volt kint még az udvaron is, legfeljebb egy-egy öt percre. Az elmúlt héten már ennyit sem.

            A szomszédok rákérdeznek ugyan, hogy mi van vele, de egyedül ez a Vaba látogatja meg.

Szép lassan elfelejtik, mintha nem is lenne, mintha nem is lett volna.

            Neki már csak ez maradt. A hajnali madárcsicsergés.

            Még szerencse, hogy a madaraknak több eszük van, mint neki, és a légpuska pufogtatására nem mentek el a környékről.

            Örült a hajnalnak, a madárcsicsergésnek.

            A beteg embernek már az is öröm, ha túl van egy éjszakán.

Les Paul: Karaván

Napló

Évfordulók: 

        Huszonhárom évvel ezelőtt léptünk ki a Varsói Szerződésből.

        Huszonöt évvel ezelőtt,1989. június 16-án temettük újra Nagy Imrét. 

        Akkor annyira egyszerűnek tűnt minden!

        Az eufória akkor tartott néhány évig, aztán eltűnt, mint a kámfor. Azóta pedig nem értjük, hogy mi is történt valójában. Csak kapkodjuk a fejünket, egyre idegesebbek és feszültek vagyunk. És egyre szegényebbek.

x x x

A minap találkoztam N. Pista bácsival, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének és a Kisújszállási Csoportunk egyik alapító tagjával. Beszélgetésünk során fölhoztam neki, hogy annak idején még Móricz Zsigmond is tanult Kisújszálláson. 

      Pista bácsi elmondta, hogy ő is abban a gimnáziumban tanult, amelyik ma Móricz Zsigmond nevét viseli. Annak idején találkozott olyan pedagógussal, aki még tanította "a Zsiga gyereket". 

      Szóba hoztam, hogy most jelent meg Szilágyi Zsófia Móricz-monográfiája, és rendkívül élvezetes olvasmány. Pista bácsi mindjárt elmondta, hogy Szilágyi Zsófi kisújszállási származású, a szülei most is ott élnek. Sőt, az édesanyjával együtt járt iskolába is, az édesapjának, Szilágyi Miklósnak pedig két helytörténeti könyve is megjelent. 

       Pista bácsi azt is elmondta, hogy Zsófiával dedikáltatta is a Móricz-könyvet egy író-olvasó találkozón. Részben ennek a hatására meg is rendelte a Kossuth Kiadó Móricz-sorozatát. Egy kisújszállási ennyivel tartozik Móricz emlékének, mondta.

x x x

Lehet, hogy a nyári uborkaszezon teszi, de mozgássérült társaim meglehetősen érdektelenül vették tudomásul, hogy egyrészt az Emberi Erőforrások Minisztériumon belül - a szegráció felé hajló - külön államtitkársághoz fogunk tartozni, másrészt ismét van Pető Intézet-ügy. 

       Lehet, hogy már annyira mindegy nekünk, hogy szóvá sem tesszük?

   

Patrick Ness író

"... érzelmileg függünk másoktól, és néha nem viszonozzák az érzéseinket. Ezért formáljuk történetté azokat az eseményeket, amelyeket nem tudunk feldolgozni." --- "Azt gondolom, hogy pontosan annyi igazság van, ahány történetmesélő." --- "Van híres Bertrand Russell-idézet arról, hogy a leghangosabban és legmagabiztosabban mindig a tudatlanok kiabálnak. Ezért nem szabad megbízni a politikusokban sem, mert túl biztosak magukban. Én nem hiszem, hogy ha valaki mélyen átérzi és megéli, végiggondolja az életét, a minket körülvevő világot, annak nincsenek kételyei. Az élet csupa ellentmondás, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne boldog az ember" (interjú, Gócza Anita, Könyvjelző, 2014. május).

A múlt árnya

Mindennek lehet hírértéke, ha azt csinálnak belőle. Egyik ismerősöm mesélte a minap, azért magyarázkodott, mert leállt az utcán beszélgetni egykori osztálytársával, aki közismerten jobbikos érzelmű, és a társaságból látta őket valaki.

            Miért magyarázkodtál?, kérdeztem.

            Ismerősöm zavarba jött. Ha jól belegondolok, magam se értem, mondta.

            Mondhatta volna azt is, hogy sajnos ma magyarázkodnod kell, de legalábbis szükségét érzed, hogy magyarázattal tartozol. És ez igaz.

            Esterházy Péter az ünnepi könyvhét debreceni megnyitóján emlékeztetett rá: „… meglehet, a társadalom megosztott, de a könyvespolcaink nem. Hát ..., nem tudom. Határeset” (Kisujjgyak, Élet és Irodalom, 2014. évi június 13-i szám).

           Esterházy sem biztos a dolgában, nem is lehet. Ma ott tartunk, hogy ismét hírértéke van annak, hogy kivel állsz meg az utcán beszélgetni, milyen újságot, könyvet olvasol, milyen filmet, színdarabot nézel meg. Szinte automatikusan besorolódsz ide vagy oda.

          A hivatalos véleményen kívül senki nem kíváncsi mások véleményére. Ugyanis csak ez számít.

          A múlt árnya ránk vetül.

Kisértet

Európát kísérlet járja be,
az egyenlőtlenség 
kísérlete,
ott kísért, ott van,
az egyenlőség kísértete,
valamennyiünk álma,
egy  jobb jövő ígérete.

Európát kísértet járja be, 
az egyenlőség kísértete;
sokan sokkot 
kiáltanak, 
sokaknak ez a végzete.

Hogy is van ez?
Álom és valóság igézete,
egy elfelejtett jövő,
megcsúfolt életünk ígérete.

Arthur Phillips (amerikai író)

"... A tökéletes regény számomra mindig az, amelyik így vagy úgy, de segít élni. Amiben magamra ismerek, vagy ami segít megérteni valamit, például, hogy mi zajlik egy másik ember fejében. Mindegy is, hogy az író minek szánta a regényt, sőt valószínű, hogy egyáltalán nem az volt a célja vele, mint amire én, mint olvasó használom. Lehet, hogy csak egy szerencsés véletlenről van szó, épp jókor került elém egy könyv, épp olyan passzban voltam, hogy  egy bekezdés berántott, nem tudom. Fura képződmény a regény; olyan, mint egy fekete doboz, egy varázslatos fekete doboz." -  "Ha írok is kritikát, a kortársaimat messze elkerülöm. Csak akkor teszek kivételt,  ha valami egészen rendkívüli kerül a kezembe. Sajnálom, de rosszat csak halott írókról vagyok hajlandó leírni. Könyveket írni nehéz mesterség. Megélni az írásból még nehezebb. Kinek kell még több nehézség?" (interjú, Köves Gábor, Könyvjelző, 2014. május).

Ismét a Pető Intézetről

- megválaszolatlan kérdések -

Balog Zoltán, az emberi erőforrás minisztere, egy újabb hétfői nyilatkozatában ismét problémás ügyeket, kérdéseket vetett föl. Az egyik ilyen terület a felsőoktatást érintő változások, a másik szerint az állam - mégiscsak – államosítaná a Pető Intézetet.

       A Pető Intézettel már tavaly is voltak problémák. Mint egy vegyes tálban, volt ott minden. Valakik szemet vetettek a Pető ingatlanjaira, államosítás, a Pető anyagi ellehetetlenülése az állami támogatás csökkenése miatt… Ez utóbbi biztosan igaz lehetett, mert végül is az intézet kapott kiegészítő finanszírozást.

          A különböző tiltakozások hatására csend lett.

      Aztán jött Balog miniszter úr bejelentése itt a nyári uborkaszezon idején. A miniszter úr reményei szerint a szükséges törvénymódosításokat még a nyári szabadság előtt elfogadja a parlament. Mire a szabadságon lévők nyár végén visszatérnek a fedélzetre, új helyzet lesz.

        A Pető Intézet államosításával nem föltétlenül kell, hogy csorbuljanak a sérült gyerekek érdekei. Az érdekvédelmi szervezeteknek ezért is kell résen lenniük.

          Az érdekvédelmi szervezetek az előzőek érdekében néhány kérdést föltehetnének. Mi indokolja az államosítást? Mi a garancia arra, hogy a sérült gyerekek érdekei nem sérülnek? Az angol királyi ház alapítványa - amelyhez csatlakozott a belga és a dán királyi ház is – az államosított intézetet is fogja-e támogatni? Vagy az így kieső pénzt az állam pótolja?...

        Szóval volnának itt megválaszolandó kérdések. Amíg nincsenek megnyugtató válaszok, marad a találgatás, hogy mire is mehet ki ez az egész…

Föl

Kavicsok, kövek...
Lásd az élet hegymenet!
Bármi is jöhet.

Napló

A sérült embereknek úgy tűnik, ismét van mitől félniük. Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere egy hétfői interjúban bejelentette, hogy a minisztériumon belül szociális és felzárkózásügyi államtitkárság foglalkozik az önhibájukból vagy önhibájukon kívül rászorulókról, köztük a fogyatékossággal élőkről, a gyermekvédelmet igénylő gyerekekről és a cigányokról. A család- és ifjúságügyi államtitkárság foglakozik majd az általa teherhordozóknak nevezettekről. Azóta már tudjuk, hogy kik ezeknek a területeknek az államtitkárai.

       A kormányzati tendenciában sajnos semmi új nincs. Amiről Balog miniszter úr beszél, az a korábbi tendenciák betetőzése. A tendencia lényege, hogy egyre inkább a partvonalra  vagy még inkább a partvonalon kívülre szorítsák a sérült embereket. Ebben az elképzelésben sajnos az is benne van, hogy szimpla teherként kezeljék a sérült emberek problémáit.

         Az idén harminc éve lesz, hogy folyamatosan dolgozok. Ennek alapján nekem is kijár, hogy én is a vállamon viszem Magyarországot, vagyis "teherhordozó" vagyok (gondoskodok a gyerekemről, magamról...).

        A régi és új kormány intézkedései viszont egyre inkább rászorulttá tesznek. Nem önhibám miatt leszek rászorult, hanem a kormány intézkedései miatt (lásd az előző négy év intézkedéseit).
     Amit most látunk, az ellentétes a nemzetközi - és Magyarországon is hatályos - jogelvekkel, szerződésekkel.

x x x

Csütörtökön Brazíliában megkezdődött a foci VB. Az eddigi legnagyobb meglepetés, Hollandia 5:1-re győzött Spanyolország ellen. A hollandok szó szerint lemosták a pályáról a spanyolokat.

 

Reménytelenül

Kiüresedett pohár,
csordul belőle
a semmi,
nem nyúl
érte senki.
Kire, mire
várok?
Van erre
száz ok,
csak az a pohár
nem lesz teli már.

Öleljen!

Én hitem szerint
öleljen a Szentlélek;
szárnyaljon ének!

Pünkösd üzenete

A szeretet egynyelvű, gesztusait mindenütt értik. Érteni pedig ott van bármit is, ha vannak erre irányuló szándékok, jelek.

            Az alapprobléma már a szándékoknál van. Ki akar itt a szeretet nyelvén beszélni,

       Ez megmaradt a közösségek – és a minél inkább kisebb közösségek – privilégiumának. Elsősorban nem vallási közösségekre gondolok.

          Miért van az, hogy a politikai adok-kapok írásoknak nagyobb az olvasottságuk, mint a szeretet tanításának?

         Amikor 2008-ban kitört a gazdasági válság, egyik barátom fölvetette - jobboldaliként -, hogy társadalmi kiegyezésre volna szükség a politikai erők között. Ma már ő sem beszél erről.

        Ma, amikor Kiss János filozófus – liberálisként – fölveti ugyanezt, éppen csak megmosolyogják. Úgyis mondhatnám, a téma nem aktuális.

     Az egyik tévécsatornán ismét megnéztem Az utolsó szamuráj című filmet. Egyik másik barátommal, aki már sajnos nincs közöttünk, időről időre megnéztük ezt a filmet, együtt is és külön-külön is.

        Nekünk ez a film a küzdésről, a méltósággal való veszteni tudásról, a szeretetről és a szerelemről szól. És leginkább arról, hogy az ellenfeleinket is tisztelhetjük, becsülhetjük.

         Nekünk ez a film rengeteg - lelki – erőt adott, és nekem ad a mai napig is.

         Pünkösd üzenete is adja ezt az erőt. Halljátok meg!  

A Nagy Füzet

- filmajánló -

Szász János rendező időről időre megtalálja azt az irodalmi művet - Csáth Géza, Büchner és most Agota Kristof írását -, amelyet érdemes filmre vinni.

            Agota Kristof regényeit az utóbbi években ismerhették meg Magyarországon az olvasók. Önmagában már ez is egy kellemes fölfedezés. A kellemes jelző itt inkább eufémisztikus, inkább ütős felfedezésről, szembesülésről lehet beszélni.

            Az elkészült filmen soha nem lehet számon kérni az irodalmi alapanyagot. Két műfaj, kétféle stílus.

            A film egy ikerpárról szól, akik a második világháború idején vidékre, egy határ menti tanyán élő nagyanyjukhoz kerülnek. Anyjuk abban a hiszemben viszi oda őket, hogy ott nagyobb biztonságban vannak, mint a fővárosban. Ezt megelőzőleg a katonaságtól éppen hazalátogató apjuktól kapnak egy füzetet, amibe be kell írniuk, hogy mi történik velük.

            A nagymama akkor látja sok év után a lányát, amikor rá akarja bízni a fiait. A lányáról azt sem tudta, hogy férjhez ment. A fiúkat ezért csak szukafattyúknak hívja.

            A nagymama és az ikrek lassan kerülnek egymáshoz egyre közelebb. A túlélésért küzdenek.

            A film egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetek sorozatából áll.

            A szereplők nem szerethetők. Valahol a felszín alatt ott van bennük az emberség, de az éppen csak meg-megvillan.

            A nagymama, aki megmérgezte a férjét, folyamatosan dresszírozza, dolgoztatja a fiúkat. Az élet kemény oldalát mutatja meg nekik, hogy túl tudják élni azt, ami körülveszi őket. Kiáll a fiúk mellett, amikor az anyjuk el akarná vinni tőle őket. A fiúk ekkor már a nagyjuk mellett maradnak, mintsem elmennének az anyjukkal.

            A fiúk folyamatosan tanulják meg a kegyetlenséget a túlélés érdekében. A nagymamát is megmérgezik annak kérésére a második szélütés után.

            Zokszó nélkül fölrobbantják a plébániát, mert a cselédlány halálba küldte barátjukat, a zsidó cipészt. Az apjuk életét is föláldozzák, hogy egyikük külföldre mehessen.

            A film legkevésbé a háborúról, a fasizmusról szól, egyes kritikák ezt próbálják sulykolni. A film ennél sokkal inkább általános. Adott körülmények között hogyan állatiasodik el az ember. Ezért tud a film általános érvénnyel szólni bárhol a világon. Mindenütt sikert arat.

            A színészi játék magával ragadó, kezdve a pedofil-gyanús pappal a zsidógyűlölő szolgálólányig.

            Vagy ott a lány, aki először megvezeti a fiúkat, majd barátok lesznek. A siket és vak anyja miatt koldul, kéreget, majd kiderül róla, hogy nem is siket és nem is vak. Vállalja az orosz katonák szexuális erőszakosságát, amibe belehal, csakhogy mentse az anyját.

            Molnár Piroska a nagymama, a Gyémánt testvérek a fiúk szerepében nagyon jók, kimagaslót alakítanak.   

            A film tanulságait tanítani kellene.

Ők döntenek

Budapest még nem a mienk. Ezt gondolhatták a tavaszi két választást követően fideszes politikusok.

       Aztán jön a nagy ötlet: át kell alakítani a főváros önkormányzati választási rendszerét. A részletek persze még nem ismertek. Nem kell azonban túlzottan nagy fantázia annak belátásához, hogy mire megy ki a játék.

           És mindez természetesen így lesz. Ne legyenek kétségeink!

      Mire a fél ország felocsúdik, túl vagyunk ezen is. Mármint az önkormányzati választásokon.

Szemedben

Szemedben a válasz:
várhatsz;
szíved nem
szabad kikötő,
ott már ott van ő.

Kicsi Hang: Kiviszi át a szerelmet

Üzenet - 98.

Magyarország 2014-2020.: Bármit gondolhatsz. csak ne mondd ki!

Készülődés

Előkészületek,
nőnek
a süteményhegyek;
megsült a puszedli,
amott már
fő a nokedli.
Nagy még a káosz,
de mire vendég
jön a házhoz,
kész az alkotás,
az arcra is fölkerül
a smink, a máz.

A "vének tanács"

A "vének tanácsa" is megmondta, az önkormányzati választások előtt nem kell változtatni.

     Utána pedig már minek, kérdezem?

     Az őszi választásokkal a lapok három-három és fél évre leosztásra kerülnek. Deutsch Tamás okkal és joggal mondja, hogy meglesz a mesterhármas (három választás három győzelem).

     Ma már nem az a kérdés az uniós képviselő-választás előtt, hogy az MSZP meg tudja-e szorítani a Fideszt, hanem az, hogy a második vagy a harmadik legnagyobb párt lesz-e.

     Egy ilyen helyzetben mondja azt az MSZP "vének tanácsa", hogy ráérnek. Ha ezt az MSZP elnöke mondaná, megérteném. A változtatással neki van a legtöbb vesztenivalója.

     Ahhoz, hogy Magyarországon egy szociáldemokrata irányzat kialakulhasson, az ország messzebb van mint valaha. Mellesleg az MSZP nagy öregjei jobban tennék, ha csendben maradnának.

Érzed

Az erőt érzed, 
mert nincs félig szerelem;
telítve minden.

Féltés

A féltésbe bele
lehet őrülni;
féltettél,
sok voltam
neked
pluszban
magad mellett.
Kerestem a szót,
kerestük, kerested,
a halál
válaszolt neked.

Szivárvány

Minden váratlan
találkozás, új remény;
szivárvány és én.

Csak neked

Csak neked küldöm,
te már tudod, mi a jó,
szó hátán a szó.

Korszakok hasonlatossága

Weöres Sándorról általában az a közvélekedés, hogy nem egy politizáló alkat a műveiben. Olyan mélységekben kalandozik, hogy az már túlnő a napi politikán is.

       Aztán olvasom a Steinert Ágota által szerkesztett és a Helikon Kiadó által megjelentett Weöres Sándor Füves könyvben a Jóslás az egyéniség alá süllyedésről című versben a következő részletet:

                                                    "...Nemsokára hatósá-

       gilag szabják meg, hogy melyik vezetőembernek

       képét kell a falra akasztanod, milyen könyveid

       és egyéb tárgyaid lehetnek; mit ehetsz-ihatsz és

       mikor, s nemcsak a munka, a szórakozás is 

       kötelező lesz, megszabott módon és megszabott

       időben; s az egyéniségük alá süppedt emberek-

       nek ez tetszeni fog."

       Egy korszak egy mondatban. Melyik korszakról is lehet szó? 

       Mintha túl sok hasonlatosság lenne egy-egy korszak között.

Mire?

Mire szétnézek,
elnyílnak
a virágok,
hitem szerint
lehetnek új irányok;
mire magamhoz
térek,
elmúlnak az évek,
cipelem a múltat
és a jelent
magamba zártan;
őt, csak őt,
hiába vártam.

Meghalt az EU, éljen az EU!

Most akkor örüljünk vagy sem, hogy az EU tagjai vagyunk? Merjünk örülni? Vagy egyszerűen csak vegyük tudomásul.

       Éppen tíz éve, hogy beléptünk. Akkor ezzel úgy általában mindenki egyetértett. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre több kétkedő, bíráló lett nálunk.

      Ami nekünk az EU-ból mindig is kellett, jó volt, az a pénzbeli támogatás, amiből egyáltalán az elmúlt években fejlődhettünk, beruházhattunk.

     A pénz jöhet, de az előírásokból, a szabályokból nem kérünk. Ez olyan, hogy mi vezetjük az autót, nekünk ne írjanak elő KRESZ-t.

       Legutóbb már az a trendi, hogy föl se merülhet kilépésünk az EU-ból.

       Lehet, hogy ez most az EU-s választáshoz kapcsolódó kampány része?

      Sok mindent nem ért már itt az ember, illetve egyre kevesebbet. Egyre nehezebb ott eligazodni, ahol a demokráciát, a demokratikus alapelveket liberális lózungokkal illetik.

A kövér nő

                             A kövér nő,

                             ha összefutunk az utcán,

                             mindig mosolyog rám,

                             és kacsint,

                             két cinkos, akiknek

                             közös titka van.

                             Ahogy elsöprő lendülettel nevet,

                             a feltörő robaj alatt hullámzik

                             a teste.

                             A látvány mosolyra késztet,

                             s fölvillanyozódik körötte

                             az édes vidámság.

                             Egy ember, egy nőalak,

                             aki bármit tesz, mindent

                             belead.

                             A mosoly, a kacsintás,

                             a némelykori nevetés

                             a kövér nőtől,

                             az is segít,

                             és szívem a holnapra kedvet kap.

Üzenet - 97.

Az  idő múlik, fogy, mint nyárestén a sör is.

Csík Zenekar: Ez a vonat...

Amikor a baloldal kiüti magát

Hol van még az önkormányzati képviselő-választás!

       Napokon keresztül hír volt az írott és a netes médiában, hogy az MSZP Budapesten nem indít főpolgármester-jelöltet, elfogadja az LMP jelöltjét és támogatja. Ez hír volt akkor, amikor az LMP-nek még nem is volt, nincs is jelöltje. Igaz ugyan, hogy időről időre fölmerül Róna Péter közgazdász neve, de ő mindjárt cáfol és hárít is.

         És aztán hirtelen csend lett a  témában.

         Igazából nem is érti az ember, hogy mire való ez az egész. Egy biztos, hogy ez inkább gyengíti, mintsem erősítené a mai ellenzéket.

         Mivel már napok óta nem téma a téma, nem lehet tudni, hogy valójában mi a helyzet.

      Az esetből két következtetés adódik számomra. Az MSZP saját magát gyengíti az ilyen esetekkel, önmagának megteszi mindazt, amit a Fidesznek, illetőleg a Fidesz-KDNP pártszövetségnek kellene megtennie. Másrészt olyan, mintha az  MSZP menekülne a hatalomnak még a közelségétől is.

Hűséggel

Szomorú hűséggel
feléd,
keresem azt az egyet,
az egyetlen egyet,
veled a fényt.

Szomorú hűséggel
feléd,
már nem hibázhatok,
azon túl vagyok;
magaddal temettél.

Belőled épültem

                    Formálódott a nemrégen még

                    újszülött.

                    Már akkor is a holnapra készültem,

                    már akkor is minduntalan

                    világgá akartam

                    bömbölni valamit.

                    Karodba vettél anyám, ringattál,

                    arcomon a szeretetre méltó

                    önzést simítottad

                    és melledre vontál,

                    a bimbót számba adtad,

                    csitítottál és csillapítottam magam.

                    Belőled épültem anyám,

                    magamba szívtalak.

                                                    

Nem a milliókon múlik

Már átadták a felcsúti és a debreceni stadiont. Hamarosan átadják Budapesten az Üllői útit is.

     Mennyivel könnyebb stadionokat építeni, mintsem jó csapatot szervezni. Az előbbieket két-három év alatt sikerült, az utóbbit több mint harminc év alatt sem.

    Úgyis mondhatnám, hogy mennyivel könnyebb a pénzt elkölteni, mint az emberben meglévő tehetséget kibontakoztatni.

      A stadionok állnak és állni fognak. Azt azért ne feltételezzük, hogy örökké. Erre pont a korábbi fradi stadion a jó példa, se perc alatt a földdel tették egyenlővé. Az évezredeknek az ókori görögök és a rómaiak építkeztek. Habár amikor ezt tették, ezt még ők sem tudták.

      Az ember bízik, hátha...

     Addig is keresek egy grundot, ott talán a gyerekek még... Hamar rá kell jönnöm azonban, hogy stadiont könnyebben találok, mint grundot.

      Lehet, hogy itt a hiba? 

Napló

2014. április 14-én hajnalban elhunyt dr.Csákné Homolya Edit. Heine-medines volt, de nem a heinések réme, a post polio, amitől félt, hanem ennél gyilkosabb kór vitte el.

      Erős, határozott egyéniség volt. Folyamatosan kereste azokat a praktikus ötleteket, amelyek révén segíteni lehet a mozgássérült emberek mindennapi életét. Fogadókészségre ritkán talált. Határozott egyénisége, rámenőssége miatt sokan akarva-akaratlanul félreértették. Ennek ellenére sokaknak segített.

         Nagyszombaton, április 19-én, kísértük utolsó útjára a lökösházi temetőben.

         Április 24-én a Heine-Medin Szekció siófoki összejövetelén emlékeztünk rá.

x x x

Nyolcvanhét éves korában elhunyt Gabriel Garcia Marquez író. Fantasztikus műveket írt. Műveinek legtöbbjének kulcskérdése, hogy a hagyományok hogyan élnek velünk.

      A kilencvenes évek elején láttam a Szolnoki Szigligeti Színházban a Száz év magány című regényének színpadi adaptációját, amit Schwajda György írt és Taub János rendezett. Ez az előadás releváció volt a számomra. Törőcsik Mari, Helyei László, Kézdy György, Bárány Frigyes játszottak benne. 

        Tudomásom szerint az előadásról nem készült felvétel. Sajnos.

x x x

Néhány héttel ezelőtt feltettem egy írást Beszéljük meg! címmel a facebook különböző oldalaira. Tettem ezt azzal a szándékkal, hogy próbáljuk meg konkrétan végiggondolni általában a mozgássérült emberek problémáit és beszéljünk ezekről. Bár sokan olvasták az írásomat, kudarcot vallottam. Egy érdemi és továbbvihető hozzászólást, javaslatot kaptam az e-mailcímemre. 

      Olyan érzésem van, hogy nincs itt probléma. A kapcsolódó facebook-os beírások önmagunk és egymás hergelésére vannak, és közben még talán jól elszórakoztatjuk egymást. 

ANZIX - Hamvas Béla Levelek című kötetéből (1)

(Szerkesztette: Danyi Zoltán; MEDIO Kiadó 2011.)


"... messze tőlünk mindig rosszabbat hisznek, mint ahogy van."

x x x

"A cél, mint ahogy szeretem, nem az, hogy százszázalékos megegyezést keltsek, hanem inkább az, hogy kihívjak, robbantsak és ébresszek, egy kicsit az is, hogy felháborítsak, de sohasem annyira, hogy megbotránkoztassak Őszinteség! - szembenézni azokkal a dolgokkal, amik a körmünkre égnek."

x x x

"Az a meggyőződésem, hogy az ember nem lehet eléggé bátor, nem merhet elég sokat."

x x x

"Most már csak arról van szó, hogy meg tudd különböztetni a kíméletlen kritikát a handabandától, a komoly szembenézést az őrültségtől, és az igazságot a hóborttól."

x x x

"Az embernek egyedül a divat biztosítja a sikert..."

x x x

"Hidd el nincs senki, akinek még csak hazudni is érdemes volna."

x x x

"Az az idő van, amikor a nagy dolgokat legjobb elrejteni."

x x x

"... a mű mindig azt a helyet érinti meg, amely a legérzékenyebb."

x x x

"Lao-ce mondja: akit az isten szeret, azt jóbaráttal őrizteti."

x x x

"Már megszűntem hinni abban, hogy igazi dolgokkal ki lehessen lépni."

Les Paul: Sleepwalk

Gondolataid

Gondolataid
most össze-vissza  járnak
velem a mának.

Csókod ízével

Vártam és vártam, 
csókod ízével számban
maradtam lázban.

A nem döntés is döntés

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, a választási eredmények ismeretében kijelentette, hogy nem mond le. Az MSZP választmánya arról döntött, hogy Mesterházy marad és majd az önkormányzati képviselői választások után, valamikor decemberben, a kongresszus dönt a személyi kérdésekről és a hogyan továbbról.

       Vagyis a mostani döntés, hogy egyenlőre nincs döntés.

       Ha decemberben új vezérkara lesz az MSZP-nek - az ellenkezőjét nem is feltételezem -, annak legalább fél év kell mire érdemileg ki tudnak állni a társadalom elé. Ez pedig azt jelenti, hogy a négy évből másfél év az MSZP-nél  úgy telik el, hogy gyakorlatilag nem történik semmi.

       Mesterházy és az MSZP mostani döntésének a Fidesz politikusai örülhetnek a leginkább. A mostani döntés, a nem döntés, nekik a legjobb döntés.

Bennem

A kacagásod
most zeneként visszhangzik
a csendben bennem.

Harangok

           

                                                           Nagypénteki csönd,

                                                           némák a harangok,

                                                           harangzúgás nélküliek

                                               a tavaszi akkordok,

                                               harag nélküliek,

                                               amit mondok…

                                               Ami fáj, nagyon fáj,

                                               vigasz csak

a tavaszi táj.

A jobban szeretők

mindig a szenvedők.

Ami fáj, nagyon fáj,

továbblépni

mégis muszáj.

Te máshol, én itt vagyok.

Ha visszajönnek,

neked zúgják a harangok,

jobban nem szerethetlek,

mint ahogy szeretlek.

Emlék

Nincs rá szó, mondat,
része lettél a múltnak,
jelenvalómnak.

Nélküled

Immár nélküled;
a túlsó parton várod
érkezésemet.

És akkor most?

Az országgyűlési képviselő-választás eredményében semmi meglepő nincs. Hacsak nem a választási arányokban!

      Érvényesül a csapatszellem. Te oda, én ide. Nincs átmenet.

      Jó dolog az a tudat, hogy a győzteshez tartozol. Akkor is, ha semmi kézzelfogható előnye sincs. A többség így gondolta.

       A következő négy év miről is szólhat?

      A választások előtt Orbán Viktor a programra vonatkozólag csak annyit válaszolt, hogy folytatni szeretnék, amit megkezdtek. Ha a rokkant emberekre gondolok, azt inkább ne tegyék!

      Az ellenzéknek vagy sikerül lábra kapnia és esélyes kihívók lehetnek négy év múlva, vagy hosszú időre - és nem csak négy évre - marad a jelenlegi kurzus. Nincs átmenet. Az ellenzék vagy felnő egy kemény váltáshoz, vagy évtizedekre elsüllyed.

Egy barátság emlékére

E helynek szellemisége van.

Vörösmarty Mihály gondolatát idézve kérdezhetjük, ment-e a könyvek által előbbre a világ? Csak a könyvek által biztosan nem, de könyvek nélkül sem.

Amikor átadjuk ezt a kutatószobát, emlékszobát, a néhai dr.Bakonyi Péterre, a harmincnégy éves korábban elhunyt martfűi polgármesterre is emlékezünk.

Barátságunk is a könyvekkel kezdődött. Hetedik osztályos volt, amikortól is kezdetét vették beszélgetéseink – amikor az időjárás csak engedte - Martfű akkor egyik legszebb platánfája alatt, amit magunk között a bölcsek fájának neveztünk. Egyébként visszahúzódva egy szobába, estébe, éjszakába nyúlóan beszélgettünk rendszeresen. Ezek a beszélgetések, amelyek ebben a formában Péter érettségijéig tartottak, mindig egy könyv apropóján indultak, vagy oda lyukadtunk ki.

Rendkívül olvasott volt. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy azon kevesek közé tartozott, aki idegen nyelven is olvasott.

Olvasásszeretetével függött össze, hogy szívesebben utazott tömegközlekedési eszközzel, mint személygépkocsival, ezért nem szeretett vezetni. Egy pesti úton, oda-vissza, képes volt elolvasni egy háromszáz oldalas regényt. Gyorsan és értőn olvasott. Ezzel a képességgel és készséggel kevesen rendelkeznek.

Péter érettségijét követően, amikor is megkezdte egyetemi tanulmányait, kezdődött egy nyolcéves időszakunk, amikor is legtöbbet Budapesten találkoztunk. Még ezeknek a találkozásoknak is a legtöbbje valamilyen módon kapcsolódott a könyvhöz. Még egy-egy óbudai vagy belvárosi kisvendéglőben is úgy találkoztunk, hogy volt nálunk egy-két könyv, amelyeknek a gondolatait meg akartuk osztani egymással.

Arra pedig csak utalok, hogy tíz éven keresztül minden évben egy napot rászántunk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.

Ezek után már közhelyszerűnek is tűnhet az a megállapításom, hogy dr.Bakonyi Péter szerette a könyveket. Szeretett olvasni és gyűjtötte is a könyveket.

Gyűjtőszenvedélye elsősorban a történelem, a politika, a filozófia és általában a társadalomtudományi körben megjelent könyvekre irányult, ezeken belül is gyakran a különlegességekre. A vérbeli gyűjtőkre jellemző módon, gyerekként tudott örülni egy-egy új szerzeménynek.

Gyakran mondogatta, hogy igazából az ő „könyvtárát” és az enyémet egyesíteni kellene, mert úgy lenne teljes. Az ő könyvtára inkább társadalomtudományi jellegű volt, az enyém pedig szépirodalmi.

Ahogy az embereknek, a könyveknek is megvan a maguk sorsa.

Urbán Anikó, dr.Bakonyi Péter édesanyja, a gyűjteményt fölajánlotta a martfűi városi könyvtárnak.

A könyvtár munkatársai rendezték, katagolizálták a könyveket, berendezték, létrehozták a könyvtárnak ezt a részlegét.

Kívánom, hogy ezeknek a könyveknek is legyen sok olvasójuk. Az olvasókat érintse meg az a szellemiség, amely megérintette a gyűjtőjüket is.

        
Kevésbé volt ismert és köztudott, hogy dr.Bakonyi Péter polgármesterként tanárember is volt. Azzal kezdtem, hogy a könyvek segítsége kell ahhoz, hogy előbbre menjen a világ. Dr.Bakonyi Péter tanítása a könyvei révén folytatódhat. Kívánom, hogy valóban így legyen, hogy minél több fiatal éljen ezzel a lehetőséggel.

Köszönöm a figyelmüket.

Utóirat: Ez a beszéd a Martfűi Városi Könyvtárban hangzott el 2014. április 09-én. A gyűjtemény háromezer-kilencszáznyolcvan kötetből áll, eszmei értéke négymillió forint körül van.                                                                                                           

              

Jel

Az égen sűrűn
vannak a lábnyomok,
életjelként egyszer
csak lájkolok;
égbe szöknek
a sóhajok, 
mindenen túl, minden
előtt, még megvagyok.

Napló

Az április 6-i országgyűlési képviselő-választáson a Fidesz-KDNP pártszövetség kiütéses győzelmet aratott a baloldal felett. Ismét kétharmaduk lett a parlamentben.

    Lehet keresni az okokat, az azonban biztos, hogy valamit nagyon rosszul csináltak az MSZP és szövetségesei. Kezdhetnek előről mindent, le kell menniük alfába. Az alulról építkezést új arcokkal nem sporólhatják meg. Ha azt hiszik, hogy igen, annak ismét csak kudarc lehet a vége.

       Új és hiteles emberek hiteles válaszai kellenek a társadalmi problémákra. A rajthoz minden feltétel adott, a mai baloldal a nullponton van.

x x x

Április hetedikén volt a Megavers 6 döntője a szolnoki Szigligeti Színházban. Színvonalas szavalatok voltak jó versválasztásokkal.

       A versenyre tizenkettő és harminc év közöttiek jelentkezhettek. 

      Azt is mondhatnám, hogy amíg az ilyen versenyekre vannak jelentkezők, vannak verset szerető fiatalok, addig nincs hiba, mindig lesz remény. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a fiatalok, hogy tudnak egymásért izgulni.

x x x

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Szabó Gyula, a nemzet színésze, a Tenkes kapitány Buga Jakabja. 

      

Szösszenet - 20.

A 2014. évi országgyűlési képviselő-választások előtt a legkevesebb szó a programokról esett, ki mit szeretne csinálni a következő négy évben. 

      A Fidesz-KDNP pártszövetség folyamatosan azt hangoztatta, hogy folytatni szeretnék, amit eddig csináltak, amit megkezdtek. Ez így elég talányos, a sérült emberek szempontjából pedig tragikus.

       Az ellenzéki pártok sem voltak valami bőbeszédűek.     

       Nem voltak miniszterelnök-jelölti viták, illetőleg programviták. A jövőnk? Megyünk előre a vak világba.

Beszéljük meg!

A Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének - a MEOSZ - idei siófoki 2014. április 24-27. közötti rendezvénysorozatának keretében lesz heine-medines találkozó is, 24-25-én. Ezen lesz mód beszélgetnünk a problémáinkról, a jövőnkről is. Az alábbi kérdésekkel lehetséges témaköröket szeretnék fölvázolni, hangsúlyozni szeretném, hogy nem kizárólagosan. A kérdések száma szűkíthető, bővíthető, új témák is fölvethetők. A kérdések természetesen nem csak a heinéseket érintik, érinthetik, hanem minden sérült embert.

Beszéljük meg és gondolkozzunk együtt!

1. Milyen a közérzeted, mint mozgássérült embernek, ma Magyarországon? Ha jó, miért jó? Ha rossz, miért rossz?
2. Neked mi a legégetőbb problémád ma, ami összefügg sérültségeddel, és rövidtávon meg kellene oldani?
3. Milyennek ítéled meg lakókörnyezetedet a sérültséged szempontjából? Min kellene a legsürgősebben változtatni?
4. A jelenlegi életviteledhez szükséged van-e külső segítségre? Ha igen, megfelelőnek tartod-e? Ha nem, min kellene változtatni?
5. Milyenek legutóbbi kórházi élményeid? Milyennek látod a kórházi körülményeket az ellátásod szempontjából?
6. Ha találnál megfelelő bentlakásos intézményt pár éven belül, kérnéd-e a felvételedet?
7. Érdekvédelmi szempontból melyik az a három terület, kérdés, amelyekben föltétlenül lépni kellene?
8. Adott esetben vállalnál-e munkát, feladatot az érdekvédelemben?
9. Szerinted szükség van-e a sérült embereket érintő kommunikációban változtatásra?
10. Az érdekvédelem érdekében vállalnál-e anyagi áldozatot?

Üzenet - 96.

Magyarországon az emberek nem választanak, inkább csak szavaznak. Szurkolótáborok vannak, s mindenki szavaz a saját csapatára. Egy fradista sosem fog az Újpestre szavazni.

Láthatatlanul

Messze vagy,
nagyon,
sugárzásod
fogom;
kezem
levegőben kapkod,
a semmit
markolom.

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XIX.

Emlékszem, anyám a hatvanas években kontyban hordta a haját. Akkoriban ez volt a divat. Ahogy a svájci sapka is divat volt. Ilyet az apám viselt.

            A jambósapkát viszont nélkülözték a családunk férfi tagjai, pedig ez is divat volt abban az időben.

          A korabeli fotókat nézve az egyik leghíresebb svájcisapkás úr Hamvas Béla filozófus, eszmetörténész. A fotó tanúsága szerint éppen Tiszapalkonyán raktárosként gazdagította élettapasztalatát.

x x x

A hatvanas évek X-faktorja a Táncdalfesztivál volt. Ezeken tűnt föl, illetőleg lett népszerű Koncz Zsuzsa, Zalatnai Sarolta, Szécsi Pál, Máté Péter, Kovács József, valamint az Illés, az Omega együttes, és még nagyon sokan mások. Ezek a nevek még ma is ismertek, jól csengenek.

            A másik nagy össznépi show a Ki mit tud volt. Itt is máig ismert nevek tűntek föl, többek között Kern András, Gálvölgyi János színészek, Schiff András zongoraművész.

            A Ki mit tudon külön szám volt a zsűri szereplése. Itt is nagy nevek voltak, a zsűri elnöke Major Tamás volt, tagjai Petrovics Emil zeneszerző, Pernye András zeneesztéta, zenekritikus, Szinetár Miklós rendező, Rába Miklós táncművész. A véleményükből, bírálataikból, tanácsaikból még gyerekként is sokat tudtam tanulni.

            A zsűriben külön jelenség volt Pernye András kihajtott fehér inggallérjával. Nem emlékszem egy értékelésére, bírálatára sem, amelyben bármelyik versenyzőt „lehúzta” volna. Úgy beszélt, mintha ott is a katedrán lett volna. Tanított.

x x x

Pernye Andrásról kevesen tudják, hogy heine-medines volt. Éveken keresztül írt zenekritikákat a Magyar Nemzetbe, megírta jazz történetét.

        Tőle hallottam a következő történetet: Egyik tanítványa vizsgázott nála. Kérdezett tőle valamit, a hallgató nem tudta a választ. Könnyített kérdést tett föl, arra sem volt válasz. Végül már azt kérdezte, hogy Mozart Jézus előtt született vagy utána. A tanítvány annyira zavarban volt, hogy erre sem tudott válaszolni. Erre Pernye a fejét fogva felkiáltott: „Kollegina, valami zenét!”

            Pernye András mondta, hogy Bachot azért tarthatjuk a legnagyobb zeneszerzőnek, mert az ő zenéje van legközelebb Istenhez.

x x x

Az SZDSZ 1989 őszén kezdeményezte az úgynevezett négyigenes népszavazást. Az SZDSZ Martfűi Szervezetének ehhez kapcsolódott az első komolyabb feladata, az országos népszavazást helyi szinten megszervezni.

            Az SZDSZ megnyerte az országos népszavazást és nyert Martfűn is.

       A következő kérdés az volt, hogy választókörzetünkben lesz-e az SZDSZ-nek az országgyűlési képviselőválasztáson 1990 tavaszán.