Rekviem önmagunkért

A szeretet
és a szerelem
vezérel..
Bármerre mész,
magaddal
vigyél el!

Ahogy én téged,
így egyszer
szeret az ember;
ha elveszítelek,
magamat
veszítem el.

Sokat láttam
és megéltem,
ma már tudom
és megértem,
szeretni csak
így érdemes.

Nem vagyok
tökéletes,
ne várj tőlem
csodát...!
Szívem érted ver,
szám érted kiállt...

A csoda
magunk vagyunk,
egy az életünk,
egy az álmunk,
egy lesz halálunk.

Csillagvirágok - Szívdobbanás

Hallod? Zizegő levelek
visszhangozzák, szeretlek;
örömzene, szerelmi
suttogás...
Egymásért van
minden szívdobbanás.

Szerelem mindörökké...

Hogy mit gondolok,
szeretnék, akarok?
Hallhatod, olvashatod.
Sosem volt, ma sem,
nem titok.
Remegő hangon,
pőre szavakkal,
itt vagyok...
Ezt tudom, ezt adhatom,
ilyen vagyok
előtted, neked,
és csak neked.
Kötnek a szavak,
az érzések, a gyökerek,
mert szerelemmel szeretlek.
Ebben élek, ebben halok,
veled szárnyalok,
nélküled senki, semmi vagyok. .

Napló

Vénasszonyok nyara. Őszi ajándék néhány napra, néhány órára.
       Egy előrejelzés szerint kemény tél lesz. Ez mondjuk, nem hiányzik.

x x x

Néhány hete hunyt el Makk Károly, a magyar filmművészet nagy öregje, több mint kilencven éves volt. Hatvan évnyi rendezés volt mögötte és még voltak tervei, rendezni készült.

       Olyan filmek rendezése fűződik a nevéhez, mint a Ház a sziklák alatt, Liliomfi, Szerelem, Egymásra néve... Két évvel ezelőtt találkoztam vele a szolnoki Tisza Moziban. Akkoriban írtam a következő naplóbejegyzést: "A szolnoki Tiszamozi most ünnepelte március nyolcadikán működésének hatvanadik évfordulóját, az üzemeltető kft pedig a huszonötödiket.

     Az első film, amit vetítettek a moziban, a Liliomfi volt. Ebből az alkalomból most ismét levetítették. Vetítés utáni beszéllgetésre a szervezők meghívták Makk Károly rendezőt és Báron György filmkritikust.

     A Liliomfi vetítésére nem mentem be, már sokszor láttam. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy a közönségtalálkozóra meghívott alkotók nem nézik meg az aktuális filmet, kint vannak a kávézóban. Most is így történt. 

     Summa summarum, életem egyik nagy elményeként megadatott, hogy fél órát beszélgethettem Makk Károllyal. Beszéltünk filmekről, színészekről, a közelmúltban megjelent könyvéről...

      Megkérdeztem tőle - többek között -, hogy mikor volt rendezőként nehezebb alkalmazkodni, a szocializmusban vagy a mostani viszonyok között, amikor is a pénz diktál mindent elsődlegesen. Azt válaszolta, hogy Kádár egy idő után  rájött, nem lehet irányítani sem azt a társadalmat, amelynek a tagjai nem rendelkeznek véleménnyel, erre Orbán Viktor még nem jött rá" (Napló, 2015. márciua 12.)

Üzenet - 138.

A jóságod a bölcsességed. Így maradjon mindörökké!

Kertem rózsája

                                 Ilcsikének


Romkert az életem,
benne te a virág.
Túl a szomorú éveken,
szebb lett veled a világ.

Voltál és most lettél
kertem vadrózsája;
magaddal röpítettél
lelkem örök ódája.

Körbeleng a rózsaillat...,
a holdfény is velünk virraszt..
Nézd, lassan pirkad!
Rossz kedv, bánat messze illan.

Mit adhatok?

Amit adhatok:
végtelen szeretetet,
égről csillagot.

A magányos oroszlán

Az erdő királya, Jakabosz, reggeli sétáját tette. Furcsállotta, hogy már jócskán elmúlt a virradat és sehol semmi reggeli nyüzsgés az erdőben.

            Csak a madarak csicseregtek, csiviteltek, adtak mindenféle hangokat fent a fákon.

            - Könnyen vannak! – gondolta az állatok és az erdő királya. – Tudják, hogy ott fent nem bírok szétcsapni közöttük.

            Az egyik bokorból éppen neki rontott Rókuszi, aki meglepetésében úgy megijedt Jakobosztól, hogy minden szőrszála fölállt.

            - Hová-hová ilyen nagy igyekezettel? – kérdezte az erdő királya.

            - Ééénn csaak úúgy jövöök-meegyek, neem roohaanok – nyöszörögte megszeppenve.

            - Mi van, megdadogósodtál?

            - Ááá, neem.!

            Az ijedtségtől lassan kezdett magához térni a rókalány.

            - Mi ez az állati nagy csönd? Csak ezek a tollas égiek vertyognak itt…

            - Nagyon korán van még uram-királyom.

            - Beszélsz badarságot! Hol van már a reggel! Valami baj van? Idegesítő ez a csönd.

            - Semmi baj nagy király… Az állatok látták, hallották, hogy jössz. Nem akarják megzavarni méltóságos nyugalmadat a reggeli sétád közben. Ezért inkább félrehúzódnak…

            - Ami igaz, az igaz! – mondta Jakobosz megrázva büszkén a sörényét. – Ki nem állhatom, ha megzavarnak a nyugalmamban.

            - Mégiscsak te vagy a király! – így Rókuszi, akinek ekkorra már lesimult a szőre és elmúlt a dadogása is. – Bizony ám!

            - Jól mondod, rókalány… Ami igaz, az igaz!

            Jakobosz lubickolt a róka nyájas szavaiban. Mintha minden egyes szóval simogatták volna a sörényét.

            Ment ez még így egy darabig, aztán a róka óvatosan elköszönt. Ahogy távolabb ért, futásnak eredt.

            Engem sem látsz többet!, gondolta magában Rókuszi. Úgy rohant ki az erdőből, ahogy a lába bírta, vissza se nézett.

            Jakobosznak eszébe jutott Nyuszika, aki nem régen azzal állt elébe, hogy legyenek barátok.

            Akkorát nevetett ezen a kérésen, hogy zengett bele az erdő. El is iszkolt azon nyomban Nyuszika.

            - Kár, kár…! – szólt a rangidős varjú az egyik fa tetején.

            Legalább Nyuszika itt lenne!, gondolta magában az állatok és az erdő királya. Eltűnt mindenki, mintha a föld nyelte volna el őket. Már csak a feleségem van itt, ő vár engemet otthon. Már csak neki vagyok a királya. Mit ér már így ez a királyság! Mit ér ez a királyság, ha uralkodni sincs kin!

            A vén varjú csak mondta a magáét a fa tetején:

            - Kár, kár…!

Napló

Hosszú forró nyár volt.
      Túl vagyunk a vizes világbajnokságon is.
      A sportolók hozták a sikeres eredményeket, leginkább Hosszú Katinka és a fiatal srácok.
      A rendezés, a szervezés kiválóvolt. A költségek viszoont az egekig nőttek.
      Semmi nem egyértelmű, sem a jó, sem a rossz.

x x x

A heine-medinesek világa ismét szegényebb lett, elment közülünk Lubai Klári.
      Ritkán találkoztunk, akkkor is egy-egy rendzvényen.
      És mégis tudtuk, hogy hol tart a másik...
     

Jel

Vagyok jelhalom
a tükörszivárványos 
fénylő arcodon.

Sziget

Egy boldog sziget:
virágok közt találom,
ahol a szived.

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

“Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál – a legfontosabbikra –: nézd!
Minden fontos dolog bennük foglaltatik. A szeretet és az alapvető higiénia. Az ökológia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet.
Válaszd ki bármelyik pontot, fordítsd le bölcs, felnőtt szavakra, és alkalmazd családodra, kormányodra, munkádra, egész életedre – meglátod, bölcsnek és igaznak fogod találni.
Gondold csak el, mennyivel jobb volna a világ, ha összes lakója süteményt és tejet uzsonnázna minden délután három órakor, aztán pedig fogná a plédjét és szunyókálna egy keveset. És milyen jó volna, ha az összes kormány oda tenne vissza mindent, ahonnét elvette, és rendet rakna maga után. És akárhány éves is vagy, még mindig érvényes a szabály: a nagyvilágban fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól.”

Üzenet - 137.

A párna nem ölel vissza.

Köszönöm

Köszönöm, ó, köszönöm,

benned van örömöm…

Köszönöm, hogy lettél,

hogy nekem vagy,

évekig álmodtalak

egyfolytában magamnak…

Szivárványban sugárzol,

szeretetedet érzem,

lehetek bárhol…

Köszönöm a napot,

a perceket,

széppé már csak

te teheted.

Köszönöm az együtt

töltött időt…

Uram, tartsd meg nekem őt!

Merj és vállald!

Merj önmagad lenni,

magadat a porból kiemelni!

Vállald az értékeid,

ne hagyd veszni,

azok a te kincseid!

Vállald, nőiességed,

mosolyod,

vállald mindazt,

mit a jó Isten adott!

Vállald, ha nem önmagadért,

értünk, értem,

akkor is, ha nem kértem!

Vállald, és számon tart

a jó Isten,

és ha számon tart,

már van és lesz minden!

Igen, van és lesz minden,                                                                                                                                                 

mint kagyló, magában

tart, óv és véd

a végtelen szerelem,

mert minden korlátos,

legfőképp az értelem,

csak a szerelem végtelen.

Üzenet - 136

Akinek vannak álmai, akár költő, akár író is lehet.

Karodban pihenek

Múlnak a percek,

rossz nélküled…

Ha behunyom szemem,

itt vagy előttem, velem;

érzem tested hevületét,

veszem a kémia üzenetét.

Két karodban pihenek,

légiesen szárnyalok veled;

röpít  a szerelem

föld fölött az egeken,

fönt a kékben

szeretni már szépen.

Emlékezés Hentschel Antalra

2017. június 28-ára virradóra elhunyt Hentschel Antal kerekesszékes képzőművész. Alkotásait kevésbé ismerem, leginkább grafikáit, rézkarcait láttam itt-ott magánszemélyeknél.

            Van egy rézkarcom tőle, amit közel huszonöt évvel ezelőtt vásároltam F. B-től, akinek több képe is volt Hentschel Antaltól.

            Örökbecsű nekem ez a kép, több jelentés van szimbolikájában.

            Egy ember áll nekünk háttal, a teste mintha egy fa törzse volna, a lábai pedig a gyökerek, amik szétágaznak a földben.

            Az ember, aki karjait fölemelve, széttárva, a világosságot, a fényességet szeretné ölelni magához.

            Paulov Endre és felesége, Ági, közös megemlékezésükben kérdezik a facebookon, hogy mi lehetett volna Hentschel Antalból, ha egy kicsit is figyel rá a környezete, a társadalom.

            Tényleg, mi lehetett volna belőle?

            Ahogy általában nem figyelünk értékeinkre, miért pont őrá figyeltünk volna?

            Ki felelős azért, hogy Hentschel Antal sem kaphatta meg azt az életpályát,, ami tehetsége alapján megillette volna?

            Azok, akiknek van Hentschell Antal képük, tudják, érzik, miről van szó, de a többség értetlenül állhat ezelőtt az írás előtt is, hogy miről is van akkor most szó.

            Nekünk, a keveseknek, megadatik, hogy gyönyörködhetünk egy-egy képében.

Lelked fénye

Általad élek,

már nem félek;

napra nap

lehet bármi,

nőnek a remények.

Lelked fénye

betölti szívem,

immár őrzöm

féltett kincsem.

Múlhatnak

a napok,

velünk vannak

az angyalok;

fújhat hideg szél,

fűt a belőled

áradó melegség.

Áldjuk

a szerencsénket,

hogy van a másik,

én is, te is véded

szerelmünket

az öröklétnek.

Dacolva az idővel,

belső erőnkkel

egy a kívánságunk,

hogy ott fenn a hegyen

lelkünk

egymásban legyen.

Ahogy öregszünk

Ahogy öregszünk,

fogynak a szerepek;

már csak veled,

csak te veled.

Ahogy öregszünk,

egyre fontosabb a szeretet,

egyre fontosabb,

hogy szerethetek,

hogy viszont szeretnek.

Ahogy öregszünk,

rájövünk, nincs akadály;

a fogyó idő ránk

kiabál,

az akadályokat

legyőzheted,

mindent visz

a szeretet.

Ahogy öregszünk,

lángba borít a szerelem,

lángba borít,

ha itt vagy velem.

Ahogy öregszünk,

a múltra teszünk,

a jövő van nekünk,

igen, a jövő van nekünk.

Ahogy öregszünk,

egyre jobban érezzük,

a másikon kívül

a jó Isten is velünk.

Ahogy öregszünk,

lehet, jöhet bármi,

mondhatjuk együtt,

a világba kiálthatjuk,

jó nekünk…!

Hogyan sírnak, akik nem rendesen sírnak?

- ajánló sorok Tisza Kata akik nem sírnak rendesen című kötetéhez -

Tisza Kata kötete, az „akik nem rendesen sírnak” a Scolar kiadónál jelent meg 2017-ben, tíz évvel később a korábbi kötetéhez képest.

            Nem véletlenül írtam kisbetűvel a kötet címét. Így jelent meg. Azon pedig már csak filózhatunk, hogy a cím miért íródott kisbetűvel.

            Erről nekem Molnár Ferenc A Pál utca fiúk című regénye jutott eszembe. A regény főszereplője, Nemecsek Ernő számára a legnagyobb, a legmegalázóbb büntetés az volt, hogy kisbetűvel írták a nevét.

            Tisza Kata kötetét továbbgondolva, talán életünk kisbetűs szereplői vagyunk. És még sírni sem tudunk rendesen. Sokak sírásában még abban sem lehetünk biztosak, hogy a sírásuk őszinte és igaz.

            A kötet alcíme se semmi: Pszichóprózák.

            Hogy az alcímet is értsük, szólni kel a kötet írásairól.

            Az alcím leginkább a kötet műfaját jelzi, jellemzi.

            A kötet tartalmáról nehéz úgy beszélni, hogy lineárisan elmondható volna lépésről lépésre, hogy miről szól. 

            A rövid leírásokban villanásokat, képeket, hangulatokat, érzéseket kapunk, olvashatunk.

            Az egyes szövegrészek között ennél konkrétabb kapcsolódás nincs is.

            Ezek a villanások, képek, hangulatok, érzések, korunk lenyomatai. Magunkra és környezetünkre ismerhetünk.

            Mielőtt bárki olvasás közben eldobná a könyvet, nem a tükör, nem a szöveg a hibás, a legkevésbé a szerző.

            Néhány vonással, szóval, mondattal, élethelyzeteket teremt Tisza Kata. Az olvasók többsége talán tudja, érzi, hogy nem olyannak kellene lenniük, mint ezeknek a pszichodrámáknak a szereplői, mégis olyanok. Tudják, és mégis teszik.

            Abban azért bízhatunk, hogy újabb tíz évet nem kell várnunk Tisza Kata legújabb könyvére.

Lelkeket mosdatsz

Verseket mondasz,
csak mondod és nem tudod,
lelkeket mosdatsz.

Idézet - Szakcsi Lakatos Béla, Pascal

Szakcsi Lakatos Béla: "... Aki megalkuvásból lejjebb teszi a mércét, az rövidesen valóban csak arra a szintre lesz képes, aki elengedi az egyéniségét, az nem biztos, hogy bármikor is megtalálja..." (Interjú, Szegő András, Nők Lapja, 2017. május 10.)

x x x

"A szívnek vannak érvei, miket nem ismer érvelő eszünk." Blaise Pascal

Testről és lélekről

- filmajánló -

Enyedi Ildikó ritkán jelentkezik új filmmel, de ez nem az ő hibája. Annyi filmet készít, amennyire lehetőséget kap.

            A Testről és lélekről című filmje a 2017-es Berlini Filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, az Arany Medvét. Már most, így elöljáróban, leszögezem, hogy méltán.

            Ez a film arról szól, amiről a címe: „testről és lélekről”.

            A két főszereplő, Endre és Mária, mindketten egy vágóhíd dolgozói. Endre az üzem gazdasági igazgatója, Mária minőségellenőr, aki most kezd az üzemben.

         Mindketten testileg és lelkileg sérültek. Endre egyik karja béna, Máriának autisztikus problémái vannak. A lelki problémáik részben a testi bajokból erednek, részben megoldatlan életükből.

            A film érzékletesen ábrázolja, ahogy a két ember között kezdetben rokonszenv és szép lassan, fokozatosan szerelem szövődik. Ez küzdelem is közöttük, egy előre-hátra tartó út. Amikor már-már úgy látszik, hogy na, most, valamelyikük mindig visszariad, visszakozik.

            Itt kell szólni egy a filmben vissza-visszatérő jelképről, szimbólumról, a szarvasokról, a szarvasbikáról és az ünőről.

            Egy munkahelyi balhéból ügy lesz, és emiatt egy pszichológusnő elbeszélget a dolgozókkal. Így derül ki, még egymás számára is, hogy Endre és Mária ugyanazt álmodják, vagyis a szarvaspárról álmodnak.

            Ennek a szimbólumnak végtelen egyszerű a jelentése. A szarvasok is a párjukat keresik, ahogy az emberek is, ahogy Endre és Mária is. Ez egy közös vágy az emberekben, bennünk, nézőkben is.

            Közös az állatok és az emberek vágya, társat keresünk valamennyien.

            Endre és Mária végigjárják az egymáshoz vezető utat, az elfogadás rögös útját, ami majdnem sikertelen lett.

            "Én belehalok, annyira szeretem magát", mondja a film egyik jelenetében Mária. És majdnem bele is hal. Öngyilkos akart lenni, ehhez az első lépéseket megtette, és ettől egy telefonhívás térítette el, aminek eredményeként végre egymásra találtak Endrével.

            A filmbeli mellékszálak csak a főszál hangsúlyozására kellenek, így lett szerepe a pszichológusnőnek is.

            Az Endrét alakító Margócsy Géza és a Máriát játszó Borbély Alexandra nagyon jók, sőt, rendkívülien jók. Margócsy több évtizedes kiadói, szerkesztői munkája után – a Magvető Kiadó vezetője volt - vállalta ezt a szerepet, mintegy amatőr színészként, de egyáltalán nem amatőr játékkal. 

            Borbély Alexandra profi színész, a pesti Katona József színházban játszik. Olyan nőt kellett alakítania akinél az arcól sugárzó szenvtelenség dominál, aki lassan nyílik meg.

            A Testről és lélekről szép film, régen láttam ennyire szép filmet. Egy film arról, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet egy férfi és egy nő között a másikhoz. Ha az érzések adottak, az út egymáshoz vezet, csak az utat végig kell járni. Endre és Mária ezt megtették.

                                                    

Szeretném

                                Ilcsikének

Jó urad lennék,

ha engednéd...

Én szeretném!

Kezed kezembe

venném,

szádon tartanám

csókra éhes szám,

ölelésedből testem

kibontását nem

hagynám.

Jó urad lennék,

ha szeretnéd...

Én szeretném!

Ha szeretnéd,

kezedet, szivedet

nem engedném...

Ott vagy már végleg

szivem keresztjén.

Vezessük át

egymást a Golgotán;

bennünk mindörökké

béke legyen,

egybeforrasszon

az örök szerelem!

Kedvesem

Kedvesem orcája
lelkem rózsája,
kedvesem szava
szívem vigasza,
kedvesem ölelése
testem békéje.

Hinni kell!

- Ima értünk -


Hinni kell az életben, hogy volt, van és lesz értelme!
Hinni kell szerelmünk, szeretteink gyógyulásában!
Hinni kell a szeretetben, ami fölemel, átölel, véd, meg- és átsegít!
Hinni kell, ha hibáztunk, jóvátehetjük! Ha nem tehetjük jóvá, megbocsátást kérhetünk.
Hinni kell, hogy nem egy-egy cselekedetünk, hanem az általunk megtett út minősít bennünket!
Hinni kell magunkban! Ha mi nem hiszünk, mástól sem várhatjuk.
Hinni kell, hogy tudjuk, ki és mi a fontos számunkra, és miért!
Hinni kell, nem a vallásban, Istenben!
Hinni kell az igazságban, de legfőképp az igazunkban!
Hinni kell az irgalomban, az ebből fakadó kegyelemben!
Hinni kell a jóságban, az ebből fakadó erőben!
Hinni kell a tiszták, az igazak segítségében!
Hinni kell a morális értékek megtartó erejében!
Hinni kell az őszinte, tiszta és igaz szerelemben, az ebből eredő jellemben, erőben, szépségben!
Hinni kell, hogy az élet szép!

Széljegy - 78.

2017. április 30-án az Országgyűlés ismét módosította a közoktatási törvényt. A mostani módosítás egyik leglényegesebb eleme, hogy megszűnik a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre vonatkozó speciális szabályozás. Taníthatóság szempontjából egy kalap alá kerülnek a gyerekek. Azt pedig egy percig se gondolja senki, hogy ez "csak" a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre nézve hátrányos.

       Nyáry Krisztián író, a Magvető Könyvkiadó igazgatója hivatkozik arra facebook-oldalán, hogy George Bernard Shaw, F. Scott Fitzgerald, Agatha Christie, Jules Verne, William Butler Yeats, John Irving, Gustave Flaubert, Hans Christian Andersen, Roald Dahl és Dragomán György írók ezek után nagy valószínűséggel megbuknának iskolarendszerünkben. 

             Megint messzebb kerülünk egymástól.

Nyújtsd kezed!

Immár nyújtsd kezed,
kulcsoljon a szeretet!
Örökre veled.

Szállj velem!

Szállj velem, ó, szállj!
Már csak a szerelmünk van,
törékeny sirály.

Idézet - Fischer Ádám

Fischer Ádám karmester: "Mindenki mellett elmegy az élet. Szerencse az, ha az ember talál magának valamit, amiben kiélheti a szenvedélyeit. Nem tudom, ki volt az a filozófus, aki azt mondta, hogy minden szép, ami szenvedély. Mert akkor az ember beleélheti magát egy szenvedélybe, és általában az jó neki" (Szerencse és boldogság, Szegő András interjúja Fischer Ádámmal, Nők Lapja, 2016. évi 30. szám - július 17.).

Ölel a szerelem

Szavakban megformázlak,
olyan lett templomod,
amilyen vagy;
fénye lettél a tisztaságnak,
hírnöke lelkünk mélyének,
a szerelemlángnak;
tested, mint a fűszál,
a napoknak, az időnek,
amíg bír ellenáll.

Szíved, lelked
keményebb a kőnél,
sugárzóbb a fénynél,
templomként 
maradandón áll,
bennünket hírdet,
az egyesült párt.

Hozzuk-visszük
hitünket és szerelmünk,
ölel a kegyelem
és az irgalom,
lelkünkön egybefonódott
testünk oltalom.

Napló

Április 19.: Hóesésre ébredt az ország nagy része. A másfélhéthez ezelőtti koranyárhoz képest ez az idő elég illuzió romboló.

       Dél körül már szakadt az eső.

x x x

Kilencvenéves korában elhunyt Chuck Barry a twist, rockenroll királya. Műfajt teremtett, ami semmit nem kopott az elmúlt közel hatvan évben.

x x x

A közelmúltban elhunyt Bodor Pál, aki közíróként Diurnusként volt közismert.

       Írásai sokáig a Magyar Nemzetben, majd a Népszabadságban jelentek meg. Aztán ahogy egyre durvább lett a közbeszéd, elhallgatott.

        Szeretem a stílusát, rövid, tömör, lényegretörő írásai voltak, amelyekre politikai értelemben kiegyensúlyozottság volt a jellemző. Próbálták besorolni jobbra vagy balra, leginkább ide, de nem sikerült. Ezért sem szerették egyik oldalon sem. 

Idézet - dr. Gaizler Gyula, Albert Schweitzer

dr. Gaizler Gyula bioetikusra hivatkozva: "... minden társadalom érettségét az mutatja meg, hogy mennyire tesz azokért, akik ezt nem képesek viszonozni..." (Krúdy Tamás, Dinoszauruszok, Nők Lapja, 2017. április 26.).  

x x x

"Minden ember annyit ér, amennyi szeretet van benne" (Albert Schweitzer).

  

Anyáknapja

Életet adtál,
mit anya adhat, s nekem
a szerelmedet.

x x x 

Te
lettél
a csoda,
létem éke,
szerelmes anya.

x x x

A te napod is,
ó, szerelmem angyala,
az anyáknapja!

Üzenet -135.

Az új seprű jól seper, ezt tudjuk. A régi seprű pedig tudja, hol a szemét.

Kérés

Lüktet a vér,
lüktet a szív,
a tavasz
szerelemre hív;
a szél
nekünk üzen,
értünk minden
simogató ütem;
magamban
kitárlak,
előtted kitárom
magamat.

Uram, adj
nekünk szárnyakat,
egyre közelebb legyen
a távolabb!
Uram, emelj
magadhoz bennünket,
erősítsd erőnket,
erősítsd hitünket!
Uram, nyisd ki
füleimet,
a köröttem 
lévő zajban
hangodat
mindig halljam!
Értsem
szerelmem szavát,
neked zengjük
szerelmünk
örök himnuszát.

Idézet - Tisza Kata

"Semmitől sem szabadulunk felejtéssel és elfojtással, mert úgy csak konzerváljuk és hordozzuk a fájdalmat, míg ha szembenézünk vele, és elemezzük, akár szóban, akár írásban, akkor van esélyünk arra, hogy feldolgozzuk és elengedjük." - "... az ember életminőségének legfontosabb mutatója emberi kapcsolatainak minősége, másodsorban pedig a munka, amit végez." - "...Valójában a saját igényeinknek megfelelően élünk, vagy javarészt kompromisszumokat kötünk?" (Életről, lélekről, Szarka Károly interjúja Tisza Katával, Új Könyvpiac, 2017. évi I. szám).

Idézet - Juhász Előd Kocsicsis Zoltán zongoraművészről

"... A tehetséget ugyanakkor súlynak, komoly felelősségnek tartotta és nem méltányolta senkinél, ha nem párosult munkával..." (interjú Juhász Előddel, az interjút Koncz Tamás készítette, Új Könyvpiac 2017. évi I. szám).

Álom

Angyali álmom
láttam és megigézett,
már nem igéret.

Látlak

Behunyom szemem,
és szépe a világnak,
téged már látlak.

Idézet - Trokán Nóra

"... csak úgy lehet az élet nehézségeit elviselni, ha  tiszta és erényes lélek van bennünk." - "És lehet valaki szabálytalan, fura, de ha közben valami iszonyú izgalom és helyénvalóság, önazonosság árad belőle, az olyan vonzó, hogy nem tudod a szemed levenni róla." -"... mindig a nyugodtabb fél van jobb helyzetben" (Vass Virág interjúja Trokán Nórával, Nők Lapja 2017. április 11.)

Idézetek - Simone Weil, Dalai Láma

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk" (Simone Weil)

x x x

"Soha ne válaszolj, amikor mérges vagy!
Soha ne igérj, amikor boldog vagy!
Soha ne dönts, amikor szomorú vagy!"
(Dalai Láma)

Idézetek - Danks Emese

"... A forprofit világban sok minden van, sok pénz, sok kihívás, sok lehetőség, egy dolog azonban nincsen benne: lélek. Az üzleti világ, de beszélhetünk a politikáról is, nem tűri az érzelmeket..." - Az életben talán az a legfontosabb, az ember minél előbb találja meg önmagát. Minél később jön rá, ki ő valójában, és milyen feladatra hivatott, annál több időt elveszteget. Sok ember dolgozik lüxüskörülmények között, hogy közben nem önmaga. Majd egyszer csak egy komoly trauma ráébreszti, hogy rossz irányba tart, s akkor jöhet az újratervezés...." - "... Az ember önszántából nehezen mond le a jó körülményekről, és ha nem is érzi tartalmasnak a munkáját, sokszor hazudik magának, megmagyarázza, ez így miért jó mégis..." - "... Az emberek vagyonokat  költenek pszichológusokra vagy különböző önbizalomerősítő tanfolyamokra, pedig semmi nem tesz olyan jót a léleknek, mint jót tenni valakivel" (Denks Emese, az UNICEF Magyar Bizottság ügyvezető igazgatója, Oravecz Éva Csilla interjúja, Nők Lapja 2017. január 04.). 

Idézetek - Nádas Péter író

"...A népgyűlésben azok győznek, akik többet igérnek, és a teljesíthetetlen igéretből aztán a plebs legnagyobb meglepetésére diktatúra lesz..." - "...Az ember általában ragaszkodik ahhoz, amit feltalált. A kereket vagy a dugattyút például nem tudja elfelejteni. A demokráciát sem..." (Nadas Péterrel beszélget Károlyi csaba, Élet és Irodalom, 2017. évi 15. szám).

Idézetek - Arisztotelész, G. B. Shaw

"Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás" (Arisztotelész).

x x x

"Előbb-utóbb mindenkivel minden megtörténik, ha van rá elég idő" (G. B. Shaww).

Virágvasárnap - szerelmi himnusz

- szerelmi himnusz hét tételben -


Virágvasárnap
zuhanás az örömbe,
együtt örökre;
zuhanás a szerelembe,
örök ölelésbe.

Virágvasárnap
érezlek és látlak,
elég rád gondolnom
és nőnek a szárnyak.

Virágvasárnap
örülünk a mának,
nem féljük a holnapot,
te itt vagy,
én ott vagyok.

Virágvasárnap
készülődés és remény,
előttünk a nagyhét
és még mennyi
nap, mennyi év!

Virágvasárnap
és holnap, és azután
ott vagyunk,
leszünk a vártán.

Virágvasárnap
erősítjük hitünket,
erősítjük lelkünket,
folyton folyvást
erősítjük egymást.

Virágvasárnap
és mindig együtt
visszük szívünk 
reményét,
szeretetünk, szerelmünk
barkás keresztjét.

Virágvasárnap

Virágvasárnap van.
       Egy haiku erre az alkalomra:

      Virágvasárnap,

      a barkavirágzáskor

      a tavasz támad.

                   

       Készülődünk húsvétra, a tavasz legszebb pillanatai ezek.
       Hat évvel ezelőtt írtam a Húsvét misztériuma című írásomat.

"Várjuk és reméljük, hogy egyszer jobb lesz. Akkor is, ha napi tapasztalás - egyenlőre -, hogy egyre rosszabb. 

            Húsvét misztériuma a feltámadásról is szól, elsősorban erről. Arról, hogy van remény. Minden helyzetben. Az érthetetlenségben, az értetlenségben is.

            Pilinszky János Hiábavaló volt? című írásából idézek: A debreceni „… állatkertnek két oroszlánja van. Egy német vándorcirkusz hagyta itt ajándékul őket, az egyiket, mert olyan öreg, a másikat, hogy annyira buta volt. Mert mit is kezdjenek egy buta oroszlánnal, akit csak etetni kell, s ő maga semmit sem produkál. Odaajándékozták a debreceni állatkertnek.

            S most jön a váratlan fordulat. Egy év múlva a nagy darab, ostoba oroszlánnak hirtelen világosság gyúlt az agyában. S amit akkor elmulasztott a cirkuszban, itt, a debreceni állatkert csendjében hirtelen megértette. Megértette, s azóta se felejtette el. A rács mögött illedelmes csendben végzi artista-gyakorlatait a látogatók ámulatára, de akár fizetség nélkül egymagában is. Igaz, egy évi késéssel, de úgy mondják, hibátlanul.

            Engem, bevallom, meghatott a történet, s ha zavarosan is, de rengeteg mindent jutatott eszembe. (…)

            Hogy mi is belőle a tanulság? Valóban nem több, mint egy Aesopus-mese tanítása, de ez is épp elég.

            Az egyik tanulsága az, hogy ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek, és az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg ez vagy az, az elvetett mag megfogan benne. A másik tanulság, amit e bájos történetből megtanulhatunk, pedig az, hogy ne higgyük, hogy tetteinknek és szavainknak hatása tüstént és várakozásainknak megfelelően jelentkezik.." (megjelent a Szög és olaj című Pilinszky kötetben).

            Reménykedjünk tehát akkor is, amikor csupa megnemértéssel találkozunk. Ekkor reménykedjünk csak nagyon!

            Ahogy van értelme húsvét misztériumának is. Láthattuk, van értelme várni. Mert „… ami késik, nem múlik. S akinek van türelme a jóságra, az meg is fogja érni, s föl is fogja ismerni gyümölcsét” (Pilinszky idézett írása).

            Van értelme a cselekvésnek, a jótettnek. Nem volt hiábavaló a kereszt, az áldozat. Ahogy Pilinszky is mondja, vigyázzunk, „… ne veszítsük el jótetteink értékét a nyilvánosság színpadias tündöklésében.”

            Húsvét misztériuma vagy akár a buta oroszlán története nem „a leckék kanalas orvossága”. Így legyen mindannyiunk számára!"
   
       A szeretet törvénye a legszebb törvény, a szeretet gyümölcse a legízesebb gyümölcs.....
       Részesedjen belőlük mindenki. A szeretet azonban nem egy tál, amiből csak vennünk kell. Ezért sokat, nagyon sokat kell tennünk, és a legtöbbször hiábavalónak érzünk mindent.
       Akit megérint húsvét misztériuma, könnyebben fogja megérteni a szeretet törvényét és érezni a szeretet gyümölcsét. Azt viszont soha ne feledjük, hogy a gyümölcs megéréséhez idő kell.

Ha nagy leszek

Ha nagy leszek,

az emberek nem lefelé néznek rám,

ujjaikkal hajamba nem túrnak,

nem simogatják meg a fejemet.

Ha nagy leszek,

megkérdeznek, mondd, kérlek,

erről mi a véleményed

és kézfogásra érdemesítenek?

Ha nagy leszek,

megveregetik a vállamat:

Jól van, jó úton halad...

Vagy ejnye, ejnye, sántít a gondolat!

Ha nagy leszek,

hazugságra kényszerítenek,

s ha nem kedvükre teszek,

lenéznek az emberek...

Ha nagy leszek,

gyerekkorom, jaj neked!

Ha  nagy leszek,

jaj lesz nekem! 

Hitet adtál

Nekem te már végleg,

meghívót küldtünk

a reménynek,

hogy kezünket fogja

és segítsen,

a napokon átlendítsen,

a földtől fölemeljen,

semmiségeken túltegyen.

Szólt a remény,

miénk az esély

a szeretet ölelésében,

a szerelem hevében.

Hitet adtál,

ne vedd el!

Csak a fontos érdekel…

Nekem te már végleg,

te vagy a fontos,

ha érted?

A vadrózsák készülnek,

nyílnak…

Hosszú útra,

szerelemre hívlak.

Széljegy - 77.

Már megint problémák vannak a Pető Intézet körül. Miért van olyan érzésem, hogy harapófogóban van ez az intézmény?

       Most a konduktorokkal van baj. Csökken a bérük és még többet is dolgozhatnának. Erre több konduktor felmondott.

         Az illetékes minisztérium szerint nincs probléma, nem lesz konduktorhiány....

        Természetesen nincs pótolhatatlan ember. És mégis, egyáltalán nem mindegy, ki a pedagógus, ki a konduktor.

         Nem lesz szakemberhiány, de valami ismét sérült....

       Miért van az, ha ebben az országban spórolni akar valaki, az öregek, a betegek jutnak az eszébe az egészségügy, a szociális szféra és az oktatás mellett?

Murakami: "Nem számít..."

Murakami: "Nem számít, milyen magas falakat építünk, a végén csak magunknak okozunk kárt."

Balladák prózában

- ajánló Szabó T. Anna Törésteszt című kötetéhez -

Szabó T. Anna Törésteszt című kötete 2016-ban jelent meg a Magvetőnél.

            Nehéz letenni a könyvet. Ötvenkét novella, az első huszonkét évvel ezelőtt íródott. Az egyes írások három-négyoldalnyi terjedelműek általában.

            Mintha egy fekete-fehér fotóalbumot tartanánk a kezünkben. Negyvenkilenc pillanatfelvétel és egy-egy rögzült képben egy-egy élet.

            A novellák nyelvezete balladai tömörségű. Ne feledjük, Szabó T. Annát – még – jelenleg elsősorban költőként ismerhetjük. Az írásokat olvasva azonban senki nem mondaná meg, hogy az írónőnek ez az első prózakötete.  

            A történetek filmszerűen pörögnek előttünk, mintha pszichodrámákat, mintha tényleg balladákat olvasnánk prózában. Néhány mondatban megrázó mélységek tárulnak elénk, a mondatok elevenünkbe vágnak, sütnek, szinte már-már csak jelzésértékűek.

            Férfiak, nők, szeretők… csalása, megcsalattatása, napi kínlódásaik, kiszolgáltatottságuk egymásnak és a körülményeknek…

            A nyelvezet fantasztikusan szép, nagyon költői...

„.. kirobbantja fészkéből a hunyt szemű időt”

(Origó).

Az olvasó beleborzad egy-egy képbe, megfogalmazásba, ami után kapkodja a levegőt, nehéz megszólalni:

„Csont csikordul csonton”.,

„… férjemmel szentül élek…”,

„Éles vagyok, éhes”

(Öt gyerek anyja).

            Kiúttalan életek:

            „Elveszni, beleveszni…”

(Tenger és hold).

            Még néhány egyszer nagyon kemény, másszor nagyon szép, költői megfogalmazás:

            „… csattog a csizmája, mint a halkuló szívdobogás”

(Kharón).

            „… Utálom azt a szót, hogy picsa, pont ezért mondod, hogy közönségesnek érezzem magam. Csöcs, mondod, és pulóverre cserélem a pólóm, segg, mondod, és hosszú kabátot veszek, kurvacipő, mondod, és lecserélem balerinára, csak hagyd abba, hagyd már abba…”

(Steril gyulladás).

            A sorokban ott van a mi, az olvasók élete is, vagy a barátunké, a szomszédé…

            Szabó T. Anna ezzel az első prózakötettel olyan magasra tette a mércét, ami mindenképp kivételes… Önmagát nehéz feladat elé állítja, ezt a novellaválogatást nehéz lesz meghaladni, de ezzel csak az olvasók nyerhetnek.

                                                                                         Urbán-Szabó Béla

Szonáta

Fent a légies légben látom őt,

látom őt fent, a légben lebegőt,

a lebegőt, a tündéri lényt, a nőt,

a nőt, fájón izgató szerethetőt.

A nőt, fájón izgató szerethetőt,

a lebegőt, a tündéri lényt, a nőt,

látom őt fent, a légben lebegőt,

fent a légies légben látom őt.

Ha meghallgatsz

Ha meghallgatsz,

elmondom,

nekem mit érsz;

mit érsz,

ha hozzád érek,

ha hozzám érsz.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

nekem te vagy

a minden,

a mindent ölelő

szeretetszerelem.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

nekem te vagy

a végtelen,

a végtelenben

az örök szerelem.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

mindenfélét próbáltam,

volt lapra lap,

mindenek után

már csak te vagy.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

körútra hívlak

magunkban magunknak,

társamul vagy

a mának, holnapnak.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

együtt szeretetben,

végtelen szerelemben,

együtt jónak, szépnek

együtt a mindenségnek.

Széljegy - 76.

A közmunkát soha nem tartottam jó megoldásnak a foglalkoztatás problémáira. Szükséges rossz, ha nincs más megoldás.

       A közmunka feltételeinek a mostani szigorítását viszont kifejezetten rossznak tartom.

     Az egyik szigorítás, hogy a huszonöt éven aluli fiatalok nem foglalkoztathatók közmunkán. Értem én a szabályozás indokait, de akik ezt kitalálták, nem ismerik a magyar valóságot, a vidéket.

       Mit csináljon ez a fiatal? Mit csinálhat?

     A lakókörnyezetében a nyílt munkaerőpiacon kicsi az esélye, hogy el tud helyezkedni. Ahogy korábban sem tudott.

       El fog menni a lakókörnyezetéből és lehet, hogy a külföldi munkavállalásig meg sem áll.

       Egy újabb lépés, hogy a vidék elöregedjen, elnéptelenedjen.

       

Üzenet - 134.

Bátrak, akik mögött állnak.

Jason Becker

"A korlátok csak addig zárnak körbe, ameddig komolyan veszed őket."

Üdvözülés

Segítenek
manók és koboldok,
legyen minden ember,
te különösen, boldog.
Van, ami van,
nincs körülbelül,
testünk-lelkünk
a szerelemben üdvözül.

Napló

Tegnapelőtt volt Arany János születésének 200. évfordulója.

       A sok nagy költőnk között ki tudja, ki a legnagyobb. Az viszont biztos, hogy az egyik legnagyobb.

            Nekem a legkedvesebb költőm.

            A balladái fölérnek egy-egy Shakespeare-drámával.

        Manapság divat újra fordítani a régen fordított műveket. Azért az még senkinek nem jutott eszébe, hogy újra kellene fordítani a Hamletet.

x x x

A közelmúltban elhunyt Balázs Tibor költő, szerkesztő, könyvkiadó, irodalomtörténész.

       Az általa szerkesztett antológiákban jelentek meg először verseim, novelláim. Ő adta ki első kötetemet, az Ötvös tér, kettes pad-ot is.