Szívem kulcsa

A kulcs a kezedben,

sétálhatsz a szívemben…

Nézzél szét

és láthatod,

szívemben is

veled vagyok!

S hogy milyennek látlak?

Tükörképed bennem,

magamban az ablak,

a lelkem fátylából

kibogozlak.

És ott állsz tisztán,

minden előtt

és minden után.

Őriz bennünket

a szerelem,

a mindenek feletti

kegyelem.

S ha megvolt a séta

szívem bölcsőjében,

együtt hihetünk

szerelmünk jövőjében.

A kulcsra jól vigyázz,

amit látsz,

az az örök nász.       

Napló

A minap láttam a Fradi-Honvéd bajnoki labdarugó-mérkőzést, amit a Fradi 5:2-re nyert.  Ilyen jó focit nem is tudom, mikor láttam utoljára. Nagyon-nagyon régen.

x x x

Vathy Zsuzsa írónő - Lázár Ervin író felesége - közel egy évvel ezelőtt hunyt el. A lányuk, Lázár Fruzsina, mostanában írt arról, hogy az édesanyja életét egy kalciuminjekció megmenthette volna.

       No komment!

x x x

Vasárnap éjszaka kiderül, hogy az idegennyelvű filmek kategóriájában melyik film kapja az idén az Oscar-díjat. Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről is az esélyesek között van.

Csoda született

- egy előadás margójára -

Évvégén óriási élményben volt részem, videó-felvételen láthattam Sík Sándor István király című drámájának amatőr színjátszók általi előadását. A felvétel 2000 augusztusában készült egyik vidéki városunkban.

            Az előadás egyszeri volt, a felvétel technikailag sajnos nem tökéletes.

            Az előadók tizenéves fiatalok. Nekik és a nézőknek is egy életre szóló élmény lehetett ez a darab.

            Ez az előadás megmutatta azt, hogy gyakorlatilag a semmiből egy csapat milyen nagyszerű művészi teljesítményt hozhat létre hozzáértő felnőttek szervezésében, irányításával.

            Ezeknek a fiataloknak a játékában látszik az őstehetség, a lelkesedés és az alázat. Ma már kivétel nélkül tanult, meglett emberek, családosak, több gyermeket neveltek, nevelnek.

            Nem tudom, hogy ők, mint előadók, vagy a nézők, tisztában voltak-e vele, hogy egy nagyszerű előadás résztvevői és nézői lehettek.

            Az előadás létrejöttének hozzáértő szervezője, rendezője J. I. tanárnő. Érdemei vitathatatlanok, elévülhetetlenek.

            Az előadásról készült videó-felvétel, ezt láthattam én is. Nem tudom, hányan láthatják így utólagosan is ezt az előadást. Egy biztos, ma is nagy élmény.

            Az előadás jó példája a kivételes teljesítménynek. Itt egyáltalán nem a darab értelmezésére, mondanivalójának a kibontására gondolok, hanem a játékra, a szereplők teljesítményére.

            Kívánom mindenkinek, hogy része legyen ilyen és ehhez hasonló csodákban.

            Nekem középiskolás korom jutott mindjárt az eszembe, a hetvenes évek és Szabó tanár úr, a magyartanárunk, és az ő színjátszói.

            Nem volna érdektelen ezt az István király darabról készült videó-felvételt nagy nyilvánosság előtt akár többször is bemutatni még ma is és a jövőben is.

Az utókor, a mai pedagógusok, fiatalok is méltán tanulhatnának belőle. Akik pedig részvevői voltak bármilyen minőségben, büszkék lehetnek, lehetnének rá életük végéig.

Ilyenkor óhatatlanul fölmerül a kérdés, tudjuk-e becsülni egyáltalán a saját teljesítményünket… Két veszély van ilyenkor, van egyszer a túlértékelés, másrészt az alábecsülés.

És hogyan értékelik annak a véleményét, aki egy ilyen előadást utólagosan értékel? Na, ő aztán kap, kaphat hideget és meleget… Mit tudhat ő erről az egészről, pláne tizennyolc év távlatából… Elfogult, meg aztán úgy egyáltalán..!

            Tizennyolc év távlatából is köszönöm ezt az előadást a fiataloknak és a segítőiknek, felkészítőiknek, nem utolsó sorban J. I. tanárnőnek, a csoda megteremtőinek.

            Az ember olykor hajlamos eldobni a gyeplőt, de amikor ilyet lát, legalábbis az én szívemben újjáéled remény a jövő felé, mégiscsak van értelme csinálni, folytatni…

            Van egy álmom: Ezzel a videó-felvétellel járom az iskolákat, a különböző civil közösségeket, és hirdetem, van értelme a közösségi cselekvésnek, az önmegvalósító törekvéseknek, a tenni akarásnak, megmutatni, hogy a napi robotokon kívül még mire vagyunk képesek… És hogy ez semmiben nem hátráltat bennünket, sőt, előbbre visz…

            Erre az előadásra Sík Sándor is büszke lett volna.

Ima a betegekért

Uram, a betegek
napja ez;
egy nap az emlékezés,
napi a szenvedés...
Ima a betegekért...

Uram, van baj elég,
nem véletlen,
hozzád fordulok
nem véletlen, láthatod....
Kérlek segítségedért...
Ima a betegekért...

Uram, könnyítsd a bajt,
a segítő szándék hajt;
könnyítsd a fájdalmat,
a testet gyötrő szenvedést...!
Ima a betegekért...

Uram, szavam hallgasd,
a lelkeket megtartsd,
ne fokozd a kínt!
Szavam az emberért...
Ima a betegekért...

Uram, csak még néhány szó,
kedvesemért szívből fakadó...
Terhét könnyíteném,
fájdalmából fájdalmát vinném...
Ima a betegekért...

Uram, minden ismerősért,
és minden ismeretlenért,
aki szeret, aki nem...
Uram, tudd, mindenkiért...
Ima a betegekért...
2018.02.11.

Napló

Az idegennyelvű filmek körében Oscar-díjra jelölték Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét. Vagyis ez a film a között az öt film között van, amelyek közül kikerül a befutó.

x x x

Kezdődik a házasság hete.

       Ahogy egyre több probléma lett úgy általában az emberi kapcsolatokban, úgy lett egyre több probléma a legközvetlenebb emberi kapcsolatok egyikében, a házasságban is. Nem véletlen a sok válás, a megcsalás, a megcsalattatás, az önbecsapás... Hiányzik, hiánycikk a feltétlen szeretet, a hűség, az egymás iránti alázat, az egymás iránti felelősség, az egymással szembeni áldozatvállalás, az emberi méltóság megőrzése, tisztelete....

       A morális értékrend alig-alig számít. Lassan odajutunk, hogy aki nyíltan fölvállalja képviseletét, jobb esetben csak megmosolyogják, rosszabb esetben kinevetik, megalázzák, negatív jelzőkkel illetik.

      Hogyan lehetne visszaállítani, megerősíteni az emberi kapcsolatok, többek között a házasság értékét? 

      A receptet nem tudom, abban viszont biztos vagyok, hogy nélkülünk nem megy. 

x x x

Ma van a Betegek Világnapja.

       Valamikor régen, még a kilencvenes évek vége felé, Józsi atya erre a napra meghívta a martfúi katolikus templomba a szájjal és lábbal festők egy csoportját. Ezzel párhuzamosan kiállítás volt a képeikből a művelődési házban.

       Fantasztikus élmény volt. Egyrészt azért, hogy egyáltalán itt lehettek, itt voltak, másrészt azért, mert ezeknek a festőknek a többségét ismertem Budapestről, a Marcibányi téri intézetből. 

       Az aiya engemet kért meg egy bemutató előadásra. Életemben először mondtam beszédet katolikus templomban.

Csillagvirágok - Ami szép

Ami szép, szép,

nekünk megélt;

ami jó, jó,

nekünk szeretnivaló.

Nekem te vagy

a legszebb,

nekem te vagy

a legjobb…

Örökké szeretlek.

Ébren is álmodlak

Virágom, virágom,

drága világom,

arcod formáját

kezemben látom.

Amit látok, annak

úrnőjét várom...

Percek, napok,

hetek múlhatnak;

vágyam erősödik,

ébren is álmodlak.                                        

Fáklya

Szerelmünk lángja
mások szemében fáklya;
egymásnak vagyunk, lettünk,
egymásban erősitjük hitünk.
Ahogy a gyertya ég,
dúdojuk szerelmünk
szép énekét.
A szerelem, a szeretet
velünk mozgat hegyeket.
Jó hogy kaptuk az életet,
dúdolhatjuk ezt az éneket.
Látjátok, lássátok emberek,
ezt teszi a szerelem,
ezt teszi a szeretet!

Társam

Lelked fénye
arcodon ragyog...
Ehhez képest
halványak a csillagok
Meztelen karjaid
ölelő karok;
szivemnek szereteted
melegét adod.
Amit immár
egymástól kapunk,
az ad erőt,
azzal szárnyalunk.

Martfűi levelek - Szeretetre vágyunk

Kedves Barátom,

Advent, a várakozás ideje van. Ha jól belegondolunk, bizonyos értelemben egész életünk a várakozásban telik. Mindig várunk valakire, valamire.

            Már a csecsemő is. Várja az anya melegséget árasztó közelségét, a cicit, a hamit.

            Aztán, ahogy múlnak az évek, mindig várunk valakire, valamire… Úgyis mondhatnám, mindig meg akarunk felelni valakinek, valaminek…

            Aztán van egy pont, amikor már csak annak az egynek szeretnénk megfelelni: a párunknak, a társunknak… Ez a legnehezebb, a legtöbbször ez nem sikerül…

            Miért? Mikor ezt szeretné legjobban mindenki… Miért nem sikerül?

            Pál Feri atya mondta, mit ér az igazam, ha boldogtalan maradok, leszek…

            Mit számít az igazunk, ha nincs, aki szépeket mondjon nekünk, ha nincs, aki megöleljen, aki szeretgessen bennünket.

            Nem kell megtagadnunk önmagunkat, de a vélt vagy valós igazságunkhoz mindenáron való ragaszkodás legalább olyan hiba, mintha nem lenne igazságunk.

            Hol van a szeretetünkben az alázat?

            Ahhoz, hogy ne ragaszkodjunk föltétlenül igazunkhoz, alázatra van szükség a másik iránt. Azt kellene belátnunk, hogy ezzel nem veszítünk, hanem nyerünk. Megnyerjük egymást a jövőnek.

            E nélkül mit adunk át a gyerekeinknek, az unokáinknak? Látszatokat, tárgyakat… Hol van életünk példája, ami a legjobb példázat.

            Hol van a szeretet példázata?

            Egy japán mondás szerint a kenyér az élet, értelme a rózsa.

            Érted, a tövises, szúrós rózsa, ami ezzel együtt szép, amire ezzel együtt vágyik minden ember.

Igen, szépek, szerethetőek, szeretetre vágyók vagyunk, erre vágyunk, de tüskéink, hibáink is vannak. Ezeket a tüskéket kellene egymáson, egymásban elsimítanunk.

            Tudod, amikor most adventi készülődésben vagyunk, ezeket is végig kellene gondolnunk. Legalább egyszer-egyszer, legalább így karácsony előtt, és akkor talán a világ is szebb lehetne – egyszer, egy pillanatra legalább.

            Ezzel a gondolattal búcsúzok most, barátod:

                                               

Napló

Még Martfű fölött is lehetett látni, hallani, hogy a vadlúdak vonulnak. A természet egyik csodája, ahogy ezek a madarak összerendeződnek v-alakba. 

x x x

Jókat mosolygok, mikor ellenzéki politikusok kormányváltásról beszélnek.

       Mintha nem ebben az országban élnének. Ahogy látom, sok - legtöbb - ellenzéki pártnak még az is kérdéses, hogy egy jelöltjei is, illetve a párt képviselői közül bárki is bejut-e a partlamentbe.

        A mostani tendenciákat látva nem az a kérdés, hogy a Fidesz-KDNP eléri-e a kétharmados többséget, hanem az, hogy elérik-e a nyolcvan százalékos többséget. Vagyis több mint kétharmados többségük is lehet.

Ne engedjük el egymás kezét!

Semmi baj, semmi baj,
csak nagy a zaj,
nagy a gyerekzsivaj.
Csibészkedő unokák
szórakoztatják
a nagymamát.

És a főzős mami,
mert hát ő a nagyi,
játszik és ugrana,
ha kéri a négy unoka.

"Gyertek gyerekek,
fogjátok a kezet!
Ne engedjétek el
egymás kezét,
vigyétek a szeretet hitét!

Mellettetek sorban állok,
veletek tán jóvá válok."
Ha a mama magához ölel,
kérhetem Istent,
karjaiban én is férjek el.

Dorka és Lacika ajándéka

Odakint mi ez a kopogás?

Erősen dolgozik a Mikulás,

ide egy csomag,

oda egy csomag,

az Öregnek

ez éjszakai műszak.

Egyszer csak felkiált:

„Hahó, mi ez itt!?”

A nagy szakállú

talált valamit.

Bemászott az ablakon,

üzenetet talált

egy lapon,

egy szépséges rajzot,

ami rá hasonlított.

A lap alján egy írás,

fordíts lapot Mikulás… 

És ott a szöveg:

„ Ez ajándék, kedves Öreg…”

Az írás ennyi, a fejét

csóválja a piros ruhás:

„ Ebben nincs hiba…”

És ott a feladó: 
Dorka és Lacika.

Üzenet - 139.

Valamikor az a mondás járta a magyar fociról, hogy kis pénz, kis foci. Ma azt mondhatjuk, nagy pénz, semmi foci.

Csillagvirágok - Tűzrózsa

Ha együtt vagyunk, lángol,
soha nem pislákol;
ha együtt vagyunk, perzsel,
lángokban lobban fel...
Így válik valóra
szerelmünk, a tűzrózsa.

Csillagvirágok - Szerelmi fátyol

Veled kimennék a világból,
szívünk egymásért lángol;
közös az érzés és a tűz,
ami összeköt és összefűz.
Arcunkon szerelmi fátyol,
lehetünk mi már bárhol.

Napló

A reformáció éve  2017, Luther Márton ötszáz évvel ezelőtt hírdette meg tanait. Bár akkor még ezt nem tudhatta, de tanai meghirdetését  követően mind a világ, mind a világ szellemisége megváltozott.

x x x

Egy másik évforduló, ami nekünk nemzeti büszkeségünk lehetne: az idén van a kiegyezés százötvenedik évfordulója. Gyakorlatilag nem vagy alig esik róla szó. Pedig még ma is volna mit tanulnunk Deák Ferenctől és kortársaitól.

Békesség

Vállamra hajtod fejed,
simogatom kezed...
Merülj csendesen álomba,
szárnyaljunk a távolba!

Együtt, veled bárhol,
így lesz közel a távol;
egymásba olvadva egészen,
nyugalmunk békében.

Martfűi levelek - Kiegyezés

Kedves Barátom,

2017. már nem az én évem, 2016. sem volt az. Szóval a helyzet nemhogy javulna, hanem fokozódik. Azt meg már régről tudjuk, hogy nincs olyan rossz, aminél ne volna rosszabb.

Egy jó azért van, és ez nagyon fontos, ezért elviselhető minden, ettől szép és boldog az életem… Tőle, a páromtól, a szeretetétől és a szerelmétől… Magánéletünk rejtett zugaitól, ami csak a miénk… Kárpótlásunk, vigaszunk, közös utunk, amibe nem engedünk beleszólni senkit.

Ha fölemeljük a fejünket, csupa vitatható világot, életeket látunk. Az idő múlásával nem lett jobb a világ. Bizonyos szempontból gazdagabb, sokszínűbb lett. De az értékek gazdagságától, sokszínűségétől biztosan nem… A jelek nem ezt mutatják… Vajon miért?

Minden nap valaminek a napja, annyi évfordulót ünnepelünk, de valahogy kimaradt a kiegyezésről való megemlékezés…

Lehet, hogy különböző szakmai lapok megemlékeztek róla, volt egy-két tudományos konferencia, a közbeszédből, a közgondolkozásból azonban teljesen kimaradt, még a hivatkozás szintjén is. Holott a kiegyezés 150. évfordulója van.

 Nem divatos ez a fogalom, és ami mögötte van. Ki akarna itt kiegyezni bárkivel is? Senki, társadalmi szinten semmiképp… Sőt! A ki kit nyom le, használ ki dívik… Ez már olyan méreteket ölt, hogy a társadalmi innováció rovására megy.

A kiegyezést követően annak idején soha nem látott fejlődésnek indult az ország mind gazdaságilag, mind építészetileg, mind kulturálisan… Igen, ehhez, ehhez is kellett a kiegyezés.

Hajlamosok vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy ilyen már volt a magyar történelemben és az milyen pozitív eredményekkel járt.

Azért azt sem feledhetjük, hogy akkoriban – a kiegyezés idején – nem akárkik voltak magyarjaink… Elég itt Deák Ferencre, Eötvös Józsefre, Jókaira, Eötvös Károlyra gondolnunk…

Valahogy azért az akkori közhangulat is más volt. Ma elképzelhetetlen volna, hogy Mikszáth Kálmán az Országgyűlési Tudósításokat írja rendszeresen, megjelentesse éveken keresztül, vagy az írásai megjelentetésétől tiltanák el, vagy másnap megszüntetnék az lapot.

Szóval ebben az évben van a kiegyezés 150. évfordulója, ami az első világháború kitöréséig, közel több mint ötven évig biztosította az ország fejlődését minden tekintetben. Volna mit ünnepelnünk, de még emlékezni se nagyon emlékezünk.

Azóta csak folyamatos békétlenség van.

Szerencsésnek mondhatja magát, aki a magánéletében megtalálja a nyugalmát. Én megtaláltam, szerencsére.

Ezzel a tudattal búcsúzok most, barátod:

                                              

                                              

Rekviem önmagunkért

A szeretet
és a szerelem
vezérel..
Bármerre mész,
magaddal
vigyél el!

Ahogy én téged,
így egyszer
szeret az ember;
ha elveszítelek,
magamat
veszítem el.

Sokat láttam
és megéltem,
ma már tudom
és megértem,
szeretni csak
így érdemes.

Nem vagyok
tökéletes,
ne várj tőlem
csodát...!
Szívem érted ver,
szám érted kiállt...

A csoda
magunk vagyunk,
egy az életünk,
egy az álmunk,
egy lesz halálunk.

Csillagvirágok - Szívdobbanás

Hallod? Zizegő levelek
visszhangozzák, szeretlek;
örömzene, szerelmi
suttogás...
Egymásért van
minden szívdobbanás.

Szerelem mindörökké...

Hogy mit gondolok,
szeretnék, akarok?
Hallhatod, olvashatod.
Sosem volt, ma sem,
nem titok.
Remegő hangon,
pőre szavakkal,
itt vagyok...
Ezt tudom, ezt adhatom,
ilyen vagyok
előtted, neked,
és csak neked.
Kötnek a szavak,
az érzések, a gyökerek,
mert szerelemmel szeretlek.
Ebben élek, ebben halok,
veled szárnyalok,
nélküled senki, semmi vagyok. .

Napló

Vénasszonyok nyara. Őszi ajándék néhány napra, néhány órára.
       Egy előrejelzés szerint kemény tél lesz. Ez mondjuk, nem hiányzik.

x x x

Néhány hete hunyt el Makk Károly, a magyar filmművészet nagy öregje, több mint kilencven éves volt. Hatvan évnyi rendezés volt mögötte és még voltak tervei, rendezni készült.

       Olyan filmek rendezése fűződik a nevéhez, mint a Ház a sziklák alatt, Liliomfi, Szerelem, Egymásra néve... Két évvel ezelőtt találkoztam vele a szolnoki Tisza Moziban. Akkoriban írtam a következő naplóbejegyzést: "A szolnoki Tiszamozi most ünnepelte március nyolcadikán működésének hatvanadik évfordulóját, az üzemeltető kft pedig a huszonötödiket.

     Az első film, amit vetítettek a moziban, a Liliomfi volt. Ebből az alkalomból most ismét levetítették. Vetítés utáni beszéllgetésre a szervezők meghívták Makk Károly rendezőt és Báron György filmkritikust.

     A Liliomfi vetítésére nem mentem be, már sokszor láttam. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy a közönségtalálkozóra meghívott alkotók nem nézik meg az aktuális filmet, kint vannak a kávézóban. Most is így történt. 

     Summa summarum, életem egyik nagy elményeként megadatott, hogy fél órát beszélgethettem Makk Károllyal. Beszéltünk filmekről, színészekről, a közelmúltban megjelent könyvéről...

      Megkérdeztem tőle - többek között -, hogy mikor volt rendezőként nehezebb alkalmazkodni, a szocializmusban vagy a mostani viszonyok között, amikor is a pénz diktál mindent elsődlegesen. Azt válaszolta, hogy Kádár egy idő után  rájött, nem lehet irányítani sem azt a társadalmat, amelynek a tagjai nem rendelkeznek véleménnyel, erre Orbán Viktor még nem jött rá" (Napló, 2015. márciua 12.)

Üzenet - 138.

A jóságod a bölcsességed. Így maradjon mindörökké!

Kertem rózsája

                                 Ilcsikének


Romkert az életem,
benne te a virág.
Túl a szomorú éveken,
szebb lett veled a világ.

Voltál és most lettél
kertem vadrózsája;
magaddal röpítettél
lelkem örök ódája.

Körbeleng a rózsaillat...,
a holdfény is velünk virraszt..
Nézd, lassan pirkad!
Rossz kedv, bánat messze illan.

Mit adhatok?

Amit adhatok:
végtelen szeretetet,
égről csillagot.

A magányos oroszlán

Az erdő királya, Jakabosz, reggeli sétáját tette. Furcsállotta, hogy már jócskán elmúlt a virradat és sehol semmi reggeli nyüzsgés az erdőben.

            Csak a madarak csicseregtek, csiviteltek, adtak mindenféle hangokat fent a fákon.

            - Könnyen vannak! – gondolta az állatok és az erdő királya. – Tudják, hogy ott fent nem bírok szétcsapni közöttük.

            Az egyik bokorból éppen neki rontott Rókuszi, aki meglepetésében úgy megijedt Jakobosztól, hogy minden szőrszála fölállt.

            - Hová-hová ilyen nagy igyekezettel? – kérdezte az erdő királya.

            - Ééénn csaak úúgy jövöök-meegyek, neem roohaanok – nyöszörögte megszeppenve.

            - Mi van, megdadogósodtál?

            - Ááá, neem.!

            Az ijedtségtől lassan kezdett magához térni a rókalány.

            - Mi ez az állati nagy csönd? Csak ezek a tollas égiek vertyognak itt…

            - Nagyon korán van még uram-királyom.

            - Beszélsz badarságot! Hol van már a reggel! Valami baj van? Idegesítő ez a csönd.

            - Semmi baj nagy király… Az állatok látták, hallották, hogy jössz. Nem akarják megzavarni méltóságos nyugalmadat a reggeli sétád közben. Ezért inkább félrehúzódnak…

            - Ami igaz, az igaz! – mondta Jakobosz megrázva büszkén a sörényét. – Ki nem állhatom, ha megzavarnak a nyugalmamban.

            - Mégiscsak te vagy a király! – így Rókuszi, akinek ekkorra már lesimult a szőre és elmúlt a dadogása is. – Bizony ám!

            - Jól mondod, rókalány… Ami igaz, az igaz!

            Jakobosz lubickolt a róka nyájas szavaiban. Mintha minden egyes szóval simogatták volna a sörényét.

            Ment ez még így egy darabig, aztán a róka óvatosan elköszönt. Ahogy távolabb ért, futásnak eredt.

            Engem sem látsz többet!, gondolta magában Rókuszi. Úgy rohant ki az erdőből, ahogy a lába bírta, vissza se nézett.

            Jakobosznak eszébe jutott Nyuszika, aki nem régen azzal állt elébe, hogy legyenek barátok.

            Akkorát nevetett ezen a kérésen, hogy zengett bele az erdő. El is iszkolt azon nyomban Nyuszika.

            - Kár, kár…! – szólt a rangidős varjú az egyik fa tetején.

            Legalább Nyuszika itt lenne!, gondolta magában az állatok és az erdő királya. Eltűnt mindenki, mintha a föld nyelte volna el őket. Már csak a feleségem van itt, ő vár engemet otthon. Már csak neki vagyok a királya. Mit ér már így ez a királyság! Mit ér ez a királyság, ha uralkodni sincs kin!

            A vén varjú csak mondta a magáét a fa tetején:

            - Kár, kár…!

Napló

Hosszú forró nyár volt.
      Túl vagyunk a vizes világbajnokságon is.
      A sportolók hozták a sikeres eredményeket, leginkább Hosszú Katinka és a fiatal srácok.
      A rendezés, a szervezés kiválóvolt. A költségek viszoont az egekig nőttek.
      Semmi nem egyértelmű, sem a jó, sem a rossz.

x x x

A heine-medinesek világa ismét szegényebb lett, elment közülünk Lubai Klári.
      Ritkán találkoztunk, akkkor is egy-egy rendzvényen.
      És mégis tudtuk, hogy hol tart a másik...
     

Jel

Vagyok jelhalom
a tükörszivárványos 
fénylő arcodon.

Sziget

Egy boldog sziget:
virágok közt találom,
ahol a szived.

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

“Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál – a legfontosabbikra –: nézd!
Minden fontos dolog bennük foglaltatik. A szeretet és az alapvető higiénia. Az ökológia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet.
Válaszd ki bármelyik pontot, fordítsd le bölcs, felnőtt szavakra, és alkalmazd családodra, kormányodra, munkádra, egész életedre – meglátod, bölcsnek és igaznak fogod találni.
Gondold csak el, mennyivel jobb volna a világ, ha összes lakója süteményt és tejet uzsonnázna minden délután három órakor, aztán pedig fogná a plédjét és szunyókálna egy keveset. És milyen jó volna, ha az összes kormány oda tenne vissza mindent, ahonnét elvette, és rendet rakna maga után. És akárhány éves is vagy, még mindig érvényes a szabály: a nagyvilágban fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól.”

Üzenet - 137.

A párna nem ölel vissza.

Köszönöm

Köszönöm, ó, köszönöm,

benned van örömöm…

Köszönöm, hogy lettél,

hogy nekem vagy,

évekig álmodtalak

egyfolytában magamnak…

Szivárványban sugárzol,

szeretetedet érzem,

lehetek bárhol…

Köszönöm a napot,

a perceket,

széppé már csak

te teheted.

Köszönöm az együtt

töltött időt…

Uram, tartsd meg nekem őt!

Merj és vállald!

Merj önmagad lenni,

magadat a porból kiemelni!

Vállald az értékeid,

ne hagyd veszni,

azok a te kincseid!

Vállald, nőiességed,

mosolyod,

vállald mindazt,

mit a jó Isten adott!

Vállald, ha nem önmagadért,

értünk, értem,

akkor is, ha nem kértem!

Vállald, és számon tart

a jó Isten,

és ha számon tart,

már van és lesz minden!

Igen, van és lesz minden,                                                                                                                                                 

mint kagyló, magában

tart, óv és véd

a végtelen szerelem,

mert minden korlátos,

legfőképp az értelem,

csak a szerelem végtelen.

Üzenet - 136

Akinek vannak álmai, akár költő, akár író is lehet.

Karodban pihenek

Múlnak a percek,

rossz nélküled…

Ha behunyom szemem,

itt vagy előttem, velem;

érzem tested hevületét,

veszem a kémia üzenetét.

Két karodban pihenek,

légiesen szárnyalok veled;

röpít  a szerelem

föld fölött az egeken,

fönt a kékben

szeretni már szépen.

Emlékezés Hentschel Antalra

2017. június 28-ára virradóra elhunyt Hentschel Antal kerekesszékes képzőművész. Alkotásait kevésbé ismerem, leginkább grafikáit, rézkarcait láttam itt-ott magánszemélyeknél.

            Van egy rézkarcom tőle, amit közel huszonöt évvel ezelőtt vásároltam F. B-től, akinek több képe is volt Hentschel Antaltól.

            Örökbecsű nekem ez a kép, több jelentés van szimbolikájában.

            Egy ember áll nekünk háttal, a teste mintha egy fa törzse volna, a lábai pedig a gyökerek, amik szétágaznak a földben.

            Az ember, aki karjait fölemelve, széttárva, a világosságot, a fényességet szeretné ölelni magához.

            Paulov Endre és felesége, Ági, közös megemlékezésükben kérdezik a facebookon, hogy mi lehetett volna Hentschel Antalból, ha egy kicsit is figyel rá a környezete, a társadalom.

            Tényleg, mi lehetett volna belőle?

            Ahogy általában nem figyelünk értékeinkre, miért pont őrá figyeltünk volna?

            Ki felelős azért, hogy Hentschel Antal sem kaphatta meg azt az életpályát,, ami tehetsége alapján megillette volna?

            Azok, akiknek van Hentschell Antal képük, tudják, érzik, miről van szó, de a többség értetlenül állhat ezelőtt az írás előtt is, hogy miről is van akkor most szó.

            Nekünk, a keveseknek, megadatik, hogy gyönyörködhetünk egy-egy képében.

Lelked fénye

Általad élek,

már nem félek;

napra nap

lehet bármi,

nőnek a remények.

Lelked fénye

betölti szívem,

immár őrzöm

féltett kincsem.

Múlhatnak

a napok,

velünk vannak

az angyalok;

fújhat hideg szél,

fűt a belőled

áradó melegség.

Áldjuk

a szerencsénket,

hogy van a másik,

én is, te is véded

szerelmünket

az öröklétnek.

Dacolva az idővel,

belső erőnkkel

egy a kívánságunk,

hogy ott fenn a hegyen

lelkünk

egymásban legyen.

Ahogy öregszünk

Ahogy öregszünk,

fogynak a szerepek;

már csak veled,

csak te veled.

Ahogy öregszünk,

egyre fontosabb a szeretet,

egyre fontosabb,

hogy szerethetek,

hogy viszont szeretnek.

Ahogy öregszünk,

rájövünk, nincs akadály;

a fogyó idő ránk

kiabál,

az akadályokat

legyőzheted,

mindent visz

a szeretet.

Ahogy öregszünk,

lángba borít a szerelem,

lángba borít,

ha itt vagy velem.

Ahogy öregszünk,

a múltra teszünk,

a jövő van nekünk,

igen, a jövő van nekünk.

Ahogy öregszünk,

egyre jobban érezzük,

a másikon kívül

a jó Isten is velünk.

Ahogy öregszünk,

lehet, jöhet bármi,

mondhatjuk együtt,

a világba kiálthatjuk,

jó nekünk…!

Hogyan sírnak, akik nem rendesen sírnak?

- ajánló sorok Tisza Kata akik nem sírnak rendesen című kötetéhez -

Tisza Kata kötete, az „akik nem rendesen sírnak” a Scolar kiadónál jelent meg 2017-ben, tíz évvel később a korábbi kötetéhez képest.

            Nem véletlenül írtam kisbetűvel a kötet címét. Így jelent meg. Azon pedig már csak filózhatunk, hogy a cím miért íródott kisbetűvel.

            Erről nekem Molnár Ferenc A Pál utca fiúk című regénye jutott eszembe. A regény főszereplője, Nemecsek Ernő számára a legnagyobb, a legmegalázóbb büntetés az volt, hogy kisbetűvel írták a nevét.

            Tisza Kata kötetét továbbgondolva, talán életünk kisbetűs szereplői vagyunk. És még sírni sem tudunk rendesen. Sokak sírásában még abban sem lehetünk biztosak, hogy a sírásuk őszinte és igaz.

            A kötet alcíme se semmi: Pszichóprózák.

            Hogy az alcímet is értsük, szólni kel a kötet írásairól.

            Az alcím leginkább a kötet műfaját jelzi, jellemzi.

            A kötet tartalmáról nehéz úgy beszélni, hogy lineárisan elmondható volna lépésről lépésre, hogy miről szól. 

            A rövid leírásokban villanásokat, képeket, hangulatokat, érzéseket kapunk, olvashatunk.

            Az egyes szövegrészek között ennél konkrétabb kapcsolódás nincs is.

            Ezek a villanások, képek, hangulatok, érzések, korunk lenyomatai. Magunkra és környezetünkre ismerhetünk.

            Mielőtt bárki olvasás közben eldobná a könyvet, nem a tükör, nem a szöveg a hibás, a legkevésbé a szerző.

            Néhány vonással, szóval, mondattal, élethelyzeteket teremt Tisza Kata. Az olvasók többsége talán tudja, érzi, hogy nem olyannak kellene lenniük, mint ezeknek a pszichodrámáknak a szereplői, mégis olyanok. Tudják, és mégis teszik.

            Abban azért bízhatunk, hogy újabb tíz évet nem kell várnunk Tisza Kata legújabb könyvére.

Lelkeket mosdatsz

Verseket mondasz,
csak mondod és nem tudod,
lelkeket mosdatsz.

Idézet - Szakcsi Lakatos Béla, Pascal

Szakcsi Lakatos Béla: "... Aki megalkuvásból lejjebb teszi a mércét, az rövidesen valóban csak arra a szintre lesz képes, aki elengedi az egyéniségét, az nem biztos, hogy bármikor is megtalálja..." (Interjú, Szegő András, Nők Lapja, 2017. május 10.)

x x x

"A szívnek vannak érvei, miket nem ismer érvelő eszünk." Blaise Pascal

Testről és lélekről

- filmajánló -

Enyedi Ildikó ritkán jelentkezik új filmmel, de ez nem az ő hibája. Annyi filmet készít, amennyire lehetőséget kap.

            A Testről és lélekről című filmje a 2017-es Berlini Filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, az Arany Medvét. Már most, így elöljáróban, leszögezem, hogy méltán.

            Ez a film arról szól, amiről a címe: „testről és lélekről”.

            A két főszereplő, Endre és Mária, mindketten egy vágóhíd dolgozói. Endre az üzem gazdasági igazgatója, Mária minőségellenőr, aki most kezd az üzemben.

         Mindketten testileg és lelkileg sérültek. Endre egyik karja béna, Máriának autisztikus problémái vannak. A lelki problémáik részben a testi bajokból erednek, részben megoldatlan életükből.

            A film érzékletesen ábrázolja, ahogy a két ember között kezdetben rokonszenv és szép lassan, fokozatosan szerelem szövődik. Ez küzdelem is közöttük, egy előre-hátra tartó út. Amikor már-már úgy látszik, hogy na, most, valamelyikük mindig visszariad, visszakozik.

            Itt kell szólni egy a filmben vissza-visszatérő jelképről, szimbólumról, a szarvasokról, a szarvasbikáról és az ünőről.

            Egy munkahelyi balhéból ügy lesz, és emiatt egy pszichológusnő elbeszélget a dolgozókkal. Így derül ki, még egymás számára is, hogy Endre és Mária ugyanazt álmodják, vagyis a szarvaspárról álmodnak.

            Ennek a szimbólumnak végtelen egyszerű a jelentése. A szarvasok is a párjukat keresik, ahogy az emberek is, ahogy Endre és Mária is. Ez egy közös vágy az emberekben, bennünk, nézőkben is.

            Közös az állatok és az emberek vágya, társat keresünk valamennyien.

            Endre és Mária végigjárják az egymáshoz vezető utat, az elfogadás rögös útját, ami majdnem sikertelen lett.

            "Én belehalok, annyira szeretem magát", mondja a film egyik jelenetében Mária. És majdnem bele is hal. Öngyilkos akart lenni, ehhez az első lépéseket megtette, és ettől egy telefonhívás térítette el, aminek eredményeként végre egymásra találtak Endrével.

            A filmbeli mellékszálak csak a főszál hangsúlyozására kellenek, így lett szerepe a pszichológusnőnek is.

            Az Endrét alakító Margócsy Géza és a Máriát játszó Borbély Alexandra nagyon jók, sőt, rendkívülien jók. Margócsy több évtizedes kiadói, szerkesztői munkája után – a Magvető Kiadó vezetője volt - vállalta ezt a szerepet, mintegy amatőr színészként, de egyáltalán nem amatőr játékkal. 

            Borbély Alexandra profi színész, a pesti Katona József színházban játszik. Olyan nőt kellett alakítania akinél az arcól sugárzó szenvtelenség dominál, aki lassan nyílik meg.

            A Testről és lélekről szép film, régen láttam ennyire szép filmet. Egy film arról, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet egy férfi és egy nő között a másikhoz. Ha az érzések adottak, az út egymáshoz vezet, csak az utat végig kell járni. Endre és Mária ezt megtették.