A holnap félelme

Hullámok dobálnak...
Mi szab gátat a sodrásnak?
Pörögnek a napok,
fáradt a lélek,
fáradt minden tagod...
Napi örömöd boltíve
a várva várt este,
béred a holnap félelme,
munkád szegénysége:
késik az álom...
Hitegeted magad...
Uram, adj nekünk vigaszt!

Saul fia

- filmajánló -

Felfokozott érdeklődéssel kezdtem el nézni a filmet, amely Cannes-ban megkapta a filmfesztiválon a zsűri nagydíját. A jó híre megelőzte a filmet.

            Mondhatjuk, ismét egy lágertörténet, megint a holokauszt a téma. Mit lehet még erről mondani, amit eddig még nem?

        Nem kifejezetten lágerfilmről van szó, a kiindulópont kétségtelenül az. Egy sonderkommandósról és társairól szól a film.

              A sonderkommandósok végzik a „piszkos munkát”, ők „takarítják el” a halottakat a lágerben.

            A film tulajdonképpen a végrehajtókról szól, ha tetszik, általában a végrehajtókról, akik maguk is áldozatok. Halálraítéltek ők is. Köztük van a főszereplő is, aki felismerni véli egy halott fiúban a fiát. Zsidó szertartás szerint szeretné eltemetni.

              Végrehajtók pedig mindig, mindenütt vannak.

            A vizuális technika is kiemeli az egyén felelősségét: közeli kép az arcról, a háttér viszont elmosódottan látszik. Te vagy a fontos, a te felelősséged számít, a többi mintha mellékes volna.

            A sonderkommandósok tudják, mi történik a tábor lakóival, és azt is tudják, de legalábbis sejtik, hogy velük mi fog történni. Ilyen körülmények között is végtelenül gyarlók az emberek. Halálba menő társaik pénzét, ékszereit elveszik, mintegy meglopják őket és a németeket is.

            A helyszín szürke, homályba vesző. Irritálók a hangeffektusok. Mindenféle hangokat, zörejeket lehet hallani, aztán egyszer csak sötétség lesz és csend. Itt már az ember sem ember, darabszám tartják nyilván.

            Néhányan megszöknek a táborból, reménytelen vállalkozás.

            A főszereplő néz egy fiúcskát. Mintha múltját, egykori önmagát látná. Mintha a jövőt is látná a fiúban, a halál kapujában.

            A főszereplőt Röhrig Géza, Amerikában élő költő alakítja szenvtelenül, kifejezőn.

            Nemes Jeles László rendezőnek első nagy játékfilmje a Saul fia. Elsőre sikerült nagyot dobnia, magasra állította a mércét nekünk is és önmagának is.

            A rendező is, a film is bizonyítja, hogy egy művészfilm is lehet sikeres. A nézők szeretik ezt a filmet, holott olyan tükör ez, amely miatt szégyellniük kellene magukat.

 

Üzenet - 116.

Jó sport a fűnyírás.

Hülyítsük még egymást! Mivel is?

Frédéric Beigbeder 2999 Ft című regénye második kiadásban jelent meg magyarul 2013-ban az Európa Könyvkiadónál, fordította Bayer Antal.

                Korrajz? Látlelet? Botránykönyv? Mindhárom.

            A regény először 2001-ben jelent meg nálunk. Ahogy így utólag láttam, meglehetősen visszhangtalanul. Nem volt ez másként a mostani kiadáskor sem.

            Ma már botránykönyvet sem lehet írni. A legjobb út az észrevétlenséghez, ha úgy teszünk, mintha nem is volna. Egyszerűen nem veszünk róla tudomást. Világunk tükörképe a regényben ott van ezer változatban és mintha nem is volnának. Elfordítjuk a fejünket.

            Első kép: „Én vagyok az, aki eladja nektek a szart! Aki miatt olyan dolgokról álmodtok, amiket sosem kaphattok meg. Örökké kék ég, sosem randa lányok, tökéletes boldogság Photoshopban retusálva. Dögös képek, menő zenék. Amikor végre összespóroltál annyit, hogy megvehesd álmaid autóját, amit az égig magasztaltam a legutóbbi kampányomban, nálam már rég kiment a divatból. Három hullámmal előrébb tartok, és mindig gondoskodom róla, hogy kielégületlenek maradjatok.”

            Második kép: „Korotok termékei vagytok. Nem. Túl könnyű a korszakra fogni. Termékek vagytok, pont. Mivel a globalizáció tojik az emberre, termékké kellett válnotok, hogy a társadalom foglalkozzon veletek. A kapitalizmus romlandó joghurttá, a show businesstől függő drogossá változtatja az embert, vagyis kiképzi felebarátja eltaposására.”

Harmadik kép: „Ilyen az élet: megszületsz, meghalsz, a kettő között pedig fáj a hasad. Az élet nem más, mint örökös hasfájás: tizenöt évesen azért fáj a hasad, mert szerelmes vagy, huszonöt évesen azért, mert szorongsz a jövő miatt, harmincöt évesen, mert iszol, negyvenöt évesen azért, mert túl sokat dolgozol, ötvenöt évesen azért, mert már nem vagy szerelmes, hatvanöt évesen azért, mert szorongsz a múlt miatt, hetvenöt évesen pedig azért, mert mindened elrákosodott. A fájások közti szünetekben mást sem teszel, mint engedelmeskedsz a szüleidnek, aztán a tanáraidnak, aztán a főnökeidnek, aztán a férjednek, aztán az orvosaidnak. Néha felmerül benned a gyanú, hogy átvernek, de már késő, és egy napon az egyikük közli veled, hogy meg fogsz halni…”  

Negyedik kép: „A mesék végén mindig ugyanaz a fordulat áll: „Boldogan éltek és sok gyerekük született.” Pont. Azt sose mesélik el, hogy utána mi történik; nem is fehér lovon érkező herceg a gyerekek apja, a herceg ivásra adja a fejét, elhagyja a hercegnőt egy fiatalabb nő kedvéért, a hercegnő tizenöt évig jár pszichoanalizisre, a gyerekeik kábítóznak, a legidősebb öngyilkos lesz…”

Az idő múlása Beigbedert igazolja. Amikről tizenöt évvel ezelőtt írt, egyre igazabbak.

Vajon meglehet majd egyszer írni a cáfolat könyvét? Jómagam azt már nem érem meg, de bizakodjunk.

Addig is legalább nézzünk tükörbe! Ezért is olvassuk el ezt a regényt. Aztán legfeljebb ki-ki elfordítja a fejét.

Tom Hiddleston

"Mindenkinek két élete van. 
A második akkor kezdődik, mikor rájövünk,
hogy csak egy van."

Déry Tibor: A befejezetlen mondat

"... azt lehet mondani,, hogy nincs más valóság, mint a részlet."

Találkozásom Bucz Hunorral

- Ajánló sorok Bucz Hunor első kötetéhez -

A múlt század hatvanas éveiben a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnáziumban tanított. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a hetvenes évek közepső harmadában én is itt végeztem a középiskolát.

     Amellett, hogy tanított, irodalmi színpadot is vezetett. Emiatt támadták, az általa rendezett darabokat betíltották. A személyét érő politikai indítatású  támadások odavezettek, hogy kénytelen volt elhagyni a tiszaföldvári középiskolát.

     Szellemiségének, azt hiszem,  méltó folytatója volt Szabó András tanár úr a gimnáziumban. Közbevetőleg ismét egy megjegyzés, nekem pedig ő volt a magyar tanárom.

     Hogy mi volt ez a szellemiség? A legkevesebb köze volt a hagyományos tanórához. Talán akkor járok legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, hogy irodalmi alapokon való nevelés volt ez, amelyben a társművészetek - különösen a színház és a film - éppúgy szóba kerültek, mint a mindennapi élet, az érkölcs.

     Valamikor nagyon szerettem volna magyartanár lenni. Az élet végül is másfelé sodort. Azért az elkötelezettségre egy példa, tíz éven keresztül készítettem föl fiatalokat érettségire és felvételire magyarból a nyolcvanas évek közepétől. Nagyon élveztem és csak azért nem csináltam tovább, mert nem fért az időmbe.

      Bucz Hunort személyesen is megismerve ma már tudom, hogy az a szellemiség, amit Szabó tanár úrnál megtapasztaltam, tőle is ered.

      Kétszer találkoztunk, először két évvel ezelőtt Tiszaföldváron a gimnázium öregdiák találkozóján és most 2015. májusában a martfűi könyvtár szervezésében egy író-olvasó találkozón a Pattog a szó zománca című kötete kapcsán (kiadta az Unicus Műhely Budapesten 2013-ban).

     Nem fölolvasta, eljátszotta a verseit. Az külön élmény volt, ahogy magyarázta őket, ahogy beszélt róluk, saját maga is élvezte ezt az egészet.

     Bucz Hunornak első kötete a Pattogzik a szó zománca című kötete, hetven éves elmúlt, mikorra megjelent. Az első kötet akár összegző kötet is lehetne, de nem az. Hamarosan megjelenik a második kötete is. Akár már az Írószövetség tagja is lehet majd (két kötet után lehet kezdeményezni a tagfelvételt).

     Fiatalos lendülettel dolgozik, ír, rendez, vezeti a Tér-Színházat, és leginkább tanít még ma is mindennel, amit csinál.

Üzenet - 115.

Amíg van megoldás, nincs probléma.

Nem értik

Végre van minek örülni,
egy kis tavaszi napsütés,
sok buta beszéd után
jó ez a felüdülés.
Nagyhangú okosok nem
tudják, kilóg a lóláb,
kis erkölcsért várnak
nagy csodát;
nem értik, mások
miért nem értik,
mennyire megérdemlik,
hogy nőjenek az égig.

Martfűi levelek - Ki fog itt lemondani?

Kedves Barátom,

immár sokadik részletben a felsőoktatás a céltábla, a legújabb történet a Corvinusról szól.

            Tiltakoznak az oktatók, a hallgatók. Minisztériumi illetékesek nyilatkoznak, igen, lesz változás, de félreértik őket, és nem akkor, és nem azért, és nem az…. Sőt, a legújabb verzió szerint semmi nem lesz.

            Mellékesen minden a terv szerint megy.

            A pécsi, debreceni, miskolci, szegedi … egyetem oktatói, hallgatói hallgatnak. A szolidaritás leghalványabb jelét sem mutatják.

            Ja, hogy nem róluk van szó! Még nem. Miért is gondolják, hogy ők megúszhatják? Pillanatnyi előnyökért behunyják a szemüket, nem látnak, nem hallanak. Színlelnek boldog egyetemet.

            Barátom, még mindig naiv vagyok. Azt hiszem, hogy van olyan hülyeség, amit már nem lehet fokozni. Hát lehet! Lásd a Magyar Paralimpiai Bizottságnál történteket, amikből azért lett ügy, mert olimpikonok tiltakoztak.

            A bizottság elnöke, miután kipattant az ügy, visszafizette a hárommillió forintot, amit devizahitelének végtörlesztésére kapott.

            Kezdetben úgy tűnt, hogy a bizottság elnöke, elnöksége elintézettnek tekintik az ügyet. A minap viszont már azt olvasom, hogy a paralimpiai bizottság elnöke sértődött emberek összeesküvéséről beszél.

            Szóval nemhogy egyszerűsödne az ügy, hanem tekereg a kígyó. Lassan elmosódik, elhalványul a hárommillió forint problémája.

            Kedves Barátom, minek kellene történnie ahhoz, hogy valaki azt mondja, bocsi és veszi a kalapját.

            Ki fog egyszer is itt lemondani?

            Ezek a mentalitások, amelyekről írtam, ezek a valódi hungaricumok, nem bármi más.

            Legközelebbi jelentkezésemig is üdvözöllek.

Csak jönnek

A szavak csak jönnek
bánatnak, örömnek...
Szárnyaló képzelet,
szivárványos képek;
mindig együtt:
végzet és ígéret.

Napló

Túl vagyunk a repcevirágzáson, most a pipacsban gyönyörködhetünk az út szélén, néhol még búzavirágot is látni. Magyar táj, mely festőecsetet kíván.

x x x

Krasznahorkai László író kapta az idén a Nemzetközi Men Booker-díjat6, amit a Nobel-díj mellett a legrangosabb nemzetközi irodalmi díjnak tartanak.

       A Sátántangót évekkel ezelőtt olvastam. Ha rágondolok, még most is beleborzongok. A legvégső kilátástalanságról, a minden mindegyről szól.

         Örülök ennek az elismerésnek, büszke vagyok Krasznahorkaira, büszke vagyok magunkra.

x x x

Napi hír, hogy fortyog az Etna. Én is. Így jár az, aki még kíváncsi a hírekre.

Napló

Egyik kommentelőmnek - az Egy pillanat – a távolságról és a Füstölgés (Hangulat van) című írásaimmal kapcsolatosan – igazsága van.

            Igenis, mindenki ismerje el a másik igazságát!

            A mai gyakorlat valóban ad rá lehetőséget, hogy a háziorvos igazolása alapján, hogy valaki ingyen használjon tömegközlekedési eszközt - nem utólagos útiköltség visszatérítéssel - annak érdekében, hogy például orvosi felülvizsgálaton jelenjen meg. Az általam a fentebb hivatkozott írásaimban is említett is ebbe az esetkörbe tartozik.

            Természetesen olyan esetek is vannak, amikor útiköltség-térítés utólagos.

            Az általam említett esetkör kapcsán még mindig kérdés, hogy miért a szomszédos megyébe hívnak valakit felülvizsgálatra. Az államnak ez mindenképp többe kerül, mintha az adott személyt az illetékes megyeszékhelyre hívnák.

x x x

Elhunyt Günter Grass német író. Heinrich Böll mellett a legaktívabb német közéleti író volt az elmúlt ötven évben.

            Günter Grassnak volt mondanivalója mind a német társadalomnak, mind a világnak.   

Kaláka: Akarsz-e játszani?

Mozart: Klarinétötös

Üzenet - 114.

Az élet véges program.

Füstölgés (Hangulat van)

Nem szeretnék hangulatot gerjeszteni. Ha hangulat van, az a helyzet miatt van, és nem azért, mert valaki, most történetesen én írok róla.

       A minap arról írtam ugyanis, hogy valakinek elsőfokú orvosi felülvizsgálatra kell mennnie - a közeli megyeszékhely helyett -, és az illetőnek szociális járadékosként hó közepén már nincs négyezer forintja utiköltségre. 

       Az egyik kommentelő erre azt írta, hogy ilyen esetben a betegszállítás ingyenes. Hát nem, ilyen esetben nincs betegszállítás.

       A másik kommentelő azt írta, hogy megtérítik az utiköltséget. Ez igaz, de egyrészt utólag, másrészt ha az illető beviszi az  igazolást a megyeszékhelyen lévő OEP-hez, az előzetesen plusz ezer forintés szerencsés esetben gyorsan (gyorsabban) megkapja a térítést, vagy postán küldi el az igazolásokat, ebben az esetben közel egy-másfél hónapot várhat.

       Egy harmadik kommentelő pedig arról írt, hogy neki nemhogy utiköltségre nincs pénze, de már gyógyszerre sincs.

       Hát ennyit a hangulatról! Úgyis mondhatnám, hogy ennyit a helyzetről és ami körülötte van.

       Én meg csak füstölgök magamban.

Körforgás

Kínlódás volt élete,
már csak játszik vele;
fájt neki minden,
nem érdekelte a nincsen;
benne fészkelt a zene,
a lélek örömünnepe.

Körbefonta a végzet,
számtalan felsült ígéret;
a hajnalt követi a Nap...
Mivégre a holnap?
Az össszhang üzenete
életének lényege.

Egy pillanat - a távolságról

Egy hölgy meséli, időpontot kapott az elsőfokú orvosi felülvizsgálatra. Az igazi meglepetés nem ez, mert várható volt, hogy előbb-utóbb hívni fogják. A felülvizsgálat helye nem a közeli megyeszékhely, hanem a százhúsz kilométerre lévő város.

     Kérdőn néztem rá, mire így válaszolt: Az a baj, hogy huszadika után már nincs négyezer forintja útiköltségre a szociális járadékából. Mi lesz, ha el se tud menni a felülvizsgálatra?

Martfűi levelek - Tenni kellene

Kedves Barátom,


a legbanálisabb kérdés, hogy vagy?
     Magamra vonatkoztatva sem kerülöm meg a kérdést. Magánéletileg jól érzem magamat, közéletileg pedig rosszul.
     A Jobbik képviselőjelöltje nyerte a tapolcai időközi országgyűlési képvislő-választást. A Fidesz-KDNP és a baloldali pártok egy lépéssel és egyre több lépéssel  - ha a tendencia ez marad - hátrébb szorulnak.
     Mi következik ebből a jövőre nézve? Alapvetően még semmi.
     Itt állok, nem tudom, hogy mi van valójában, és nem tudom, hogy mi várható. És tényleg?

    Barátom, azt írtad legutóbb, hogy visszavonultál a közéleti aktivitásból, és a gyerekeid jövője foglalkoztat. 

     Nincs mit mondanom a háttérbe vonulásoddal kapcsolatosan. Viszont ebben ellentmondást érzek a gyerekeid sorsa iránt érzett aggodalmad miatt. 

     Ha aggódsz a gyerekeidért, nem értük, miattuk kellene tenned? Mit ér az aggódás, ha a cselekvésben ez semmit nem jelent, különösen a gyermekek számára.

     Mit jelent az aggódás számodra?

    A lehetséges tenniakarást illetően is vannak kétségeim. Az viszont egyértemű, hogy tenni kell a jövőért.

     A lányomért, a lányom miatt azért szeretnék tenni, hogyha lehetséges ne menjen külföldre tanulni, dolgozni. Ha viszont kimegy, előbb-utóbb jöjjön vissza. 

     Barátom, számomra az a legkritikusabb pont, hogy a mai döntéshozóink, nem ismerik a társadalmat. Sajnos az elleenzékiek sem.

     Egy ilyen helyzetben kellene tenni valamit. Természetesen a jövőért. Mellesleg pont a jövőről fogalmuk sincs.

      Mi következik mindebből? Ha nem szeretnénk, akarunk változást, semmi. Ha szeretnénk, akarunk változást, akkor további lépéseket.

     És mik a további lépések?

     Hát ez az!

    Először is többet kellene tudnunk a környezetünkről, ahol élünk. Megértőn és brfogadón.Innen indul minden. Az indulásig is üdvözöllek.