2015. július 29., szerda

Csend


Reggel és este
telefonhívás,
napi robot,
hangod hallatán
megnyugvás;
aztán csend,
maradt a némaság,
marad a várakozás,
szétesett keretéből
a világ

2015. július 25., szombat

Az erőszak kezdete





- Ajánló Janne Teller Minden című kötetéhez -



Janne Teller dán írónő Minden című kötete a Scolar Kiadónál jelent 2015-ben Weyer Szilvia fordításában.
            A kötet különböző időben íródott novellák válogatása. Az írások – a címadó novella kivételével – a gyermeki erőszakról, ezek kialakulásának folyamatáról és következményeiről szólnak.
            Több kritikus a kötet írásai kapcsán hangsúlyozza az írások didaktikusságát. A való élet ábrázolása és a didaktikus ábrázolás benyomása között hajszálvékony a határvonal. Ez tipikusan, ha akarom, vemhes, ha akarom, nem esete.
            A tényleges értékelést befolyásolják előzetes élményeink, tapasztalataink. Vagyis az előzetes szocializációnk.
            A stílus egyértelműen gyerekközpontú. A címadó novellát leszámítva a történeteket egy-egy gyerek szemszögéből látjuk.  A nyelvezet rövid, tömör, szinte jelzésszerű mondatokból áll. Ahogy egy gyerek is gondolkodik a világról: nem magyaráz, nem értékel, ahogy érzékeli a környezetét, úgy rögzíti, és nem érdeklik az összefüggések.
            Miért lesz erőszakos a gyerek? Miért gyilkol? Mik a mögöttes indítékok?
            Mit gondol a kislány, amikor az apja egy általa szeretett szőnyegre több körben alkudozik, és kiderül, hogy az apja egy percig nem gondolta komolyan a vásárlást? Mintegy csak próbára tette a török kereskedőt.
            Vagy mit gondoljunk arról, mikor egy másik novella gyermekhőse szembesül azzal, hogy az apja kurvákhoz jár, és ezért a testvéreivel megszöknek otthonról?
            Igen, lehet azt mondani, hogy Teller stílusa nyers, puritán. Magunknak is szembesülnünk kell ezekkel az írásokkal.
            A kötet írásai végzetszerűen zárulnak. A tanulság levonása a miénk. A hasonló élethelyzeteket pedig addig kellene értelmeznünk magunkban és környezetünkben, amíg nem késő. 


Ha


Ha rád gondolok,
szebb a napom, az álmom;
cseppben világod.

2015. július 24., péntek

Napló





Napi hír, hogy a rokkant emberek felülvizsgálatát gyorsítani szeretnék az illetékesek. Ez körülbelül azt is jelenti, hogy sokan rosszabb esetben hamarább kerülnek ki az ellátórendszerből, vagy ami kevésbé rossz, kevesebb ellátásban fognak részesülni.
            A hírnek alig-alig van visszhangja. Lehet, hogy a nagy meleg teszi? Mindenki a migránsokra figyel?
            Ez a hír pedig még mindig tízezreket érinthet.

x x x

A Pusztatenyő - ma Tiszatenyő - és Kunszentmárton közötti vasútvonal 130 éves. Hihetetlen, hogy még a XIX. században, 1885-ben építették ezt a vasútvonalat, ami Martfűn is keresztülmegy.

x x  x

Még mondják azt, hogy a futball világa eseménytelen. A martfűi csapat március 28-án hazai pályán vereséget szenvedett jászapáti csapatától. A mérkőzést követően a martfűi csapat technikai vezetője a bírót bezárta egy irodába. A bezárt bírót kollégái szabadították ki.

x x x

Eszméletlen hőség van, ami látszik is a baleseti statisztikákban. Lassan már elfelejtem, milyen az, mikor fázik az ember.

2015. július 20., hétfő

Forgách András író


Forgách András: "... a kiélesedő konfliktusok szemlélete jót tehet a művésznek, az elkényelmesedés pedig árthat, miküzben tény, hogy egy regény megírásához nagy csönd kell, és sok-sok idő." - "... Down-kórral kapcsolatos konferenciát rendeztek valahol. Ezen egy enyhén Down-kóros lány is felszólalt, elmondta, hogyan telnek a napjai onnantól, hogy fölkel és bemegy a McDonald'sba dolgozni. Minden mondatot így fejezett be: "És ment." Hogy minden pillanat mekkora küzdelem és mekkora csoda. Minden napunkat a nulláról kell kezdenünk, és minden megmérettetéstől élet-halál függ..." (interjú Forgách András íróval, az interjút készítette Sándor Zsuzsanna,168 óra 2015. évi 29. szám).

2015. július 18., szombat

Széljegy - 67.



Közkeletű idegen szóval migrációs problémának nevezzük. A probléma súlyát tekintve pedig mindegy, hogy bevándorlási vagy menekültügynek hívjuk, vagy, ahogy legújabban népvándorlásnak. Rugózhatunk a megnevezésen, a probléma marad.


       Arról pedig alig-alig van szó nálunk is, de még Európában is, hogy mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, hogyan lehetne talán megoldani. Amíg ez így van, csak dobálózunk a szavakkal, pró és kontra háboroghatunk.

2015. július 12., vasárnap

Nekem



           
            Nekem jár a szerelem

            fülledt napokon,

            téli reggelen,

            felhők felett, a réteken;

           

nekem jár a szerelem

            városi zajban, éji csöndben,

            távol tőled, közeledben,

            nekem jár a szerelem;



            nyelved hegyén,

            tested ívén,

            tükörképeddel szememben,

            nekem jár a szerelem.


2015. július 8., szerda

Szerelem


Mi a szerelem?
Szeretni valakit,
ha nincs is velem;
várni óráról órára,
reggel, este;
várni éjjel, nappal
a másikat rendre,
várni túl mindenen,
várni, hogy segítsen
az Isten.

2015. július 5., vasárnap

Egy kis prófétaság





- Ajánló sorok Kahlil Gibran A próféta című könyvéhez -



A Helikon Kiadó 2015-ben jelentette meg a Helikon Zsebkönyvek sorozatában Kahlil Gibran A próféta című kötetét Révbíró Tamás fordításában.
            A Helikon sorozatáról annyit, hogy fajsúlyos olvasmányok nyárra. Hogy miért pont nyárra? Kisméretű könyvek, rövid írások. Nincs az a teletömött útitáska, amelybe egy-két ilyen zsebkönyv ne férne el.
            Nem elmondható történetről szól A próféta. Gondolatok, érzések az élet legkülönbözőbb dolgairól: a szerelemről, a házasságról, az evésről és ivásról, a munkáról, az eladásról és vásárlásról…
            A nyelvezet már-már költői, a keleti filozófiák légiessége járja át. Néhány ecsetvonás elég ahhoz, hogy egy kép, egy gondolat benyomása megmaradjon bennünk.
            A próféta pedig csak mondja és mondja:

            „… egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé.”

            „A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
            A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
            Mert a szeretetnek elég a szeretet.”

            „És én azt mondom, az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat,
            És minden akarat vak, ha nincsen tudás,
            És minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet;
            Ha pedig szeretettel dolgoztok, önmagatokat összefűzitek önmagatokkal, egymással és Istennel.”

            „… a kényelem iránti vágy megöli a lélek szenvedélyét…”

            „És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbukott.”

            „Kár, hogy a szarvas nem taníthat fürgeséget a teknőcnek.”

            „Mindennapi életed a te életed és vallásod.”

            Mintha reggeli kávét innánk, jólesik, szebben indul a nap. Életünk része lesz, ha nem volna, hiányozna.
            Kedves Olvasó, ha teheted, kezd a napot a próféta szavaival, mint egy reggeli kávéval. Jobb és szebb lesz a napod, és ami még ennél is fontosabb, könnyebb a lelked.

2015. július 3., péntek

Buddy Guy énekes


"Azért énekled a bluest, mert elkapott a szomorúság. De amikor énekled, akkor elenged."

2015. július 2., csütörtök

A holnap félelme


Hullámok dobálnak...
Mi szab gátat a sodrásnak?
Pörögnek a napok,
fáradt a lélek,
fáradt minden tagod...
Napi örömöd boltíve
a várva várt este,
béred a holnap félelme,
munkád szegénysége:
késik az álom...
Hitegeted magad...
Uram, adj nekünk vigaszt!

2015. június 29., hétfő

Saul fia

- filmajánló -




Felfokozott érdeklődéssel kezdtem el nézni a filmet, amely Cannes-ban megkapta a filmfesztiválon a zsűri nagydíját. A jó híre megelőzte a filmet.
            Mondhatjuk, ismét egy lágertörténet, megint a holokauszt a téma. Mit lehet még erről mondani, amit eddig még nem?
        Nem kifejezetten lágerfilmről van szó, a kiindulópont kétségtelenül az. Egy sonderkommandósról és társairól szól a film.
              A sonderkommandósok végzik a „piszkos munkát”, ők „takarítják el” a halottakat a lágerben.
            A film tulajdonképpen a végrehajtókról szól, ha tetszik, általában a végrehajtókról, akik maguk is áldozatok. Halálraítéltek ők is. Köztük van a főszereplő is, aki felismerni véli egy halott fiúban a fiát. Zsidó szertartás szerint szeretné eltemetni.
              Végrehajtók pedig mindig, mindenütt vannak.
            A vizuális technika is kiemeli az egyén felelősségét: közeli kép az arcról, a háttér viszont elmosódottan látszik. Te vagy a fontos, a te felelősséged számít, a többi mintha mellékes volna.
            A sonderkommandósok tudják, mi történik a tábor lakóival, és azt is tudják, de legalábbis sejtik, hogy velük mi fog történni. Ilyen körülmények között is végtelenül gyarlók az emberek. Halálba menő társaik pénzét, ékszereit elveszik, mintegy meglopják őket és a németeket is.
            A helyszín szürke, homályba vesző. Irritálók a hangeffektusok. Mindenféle hangokat, zörejeket lehet hallani, aztán egyszer csak sötétség lesz és csend. Itt már az ember sem ember, darabszám tartják nyilván.
            Néhányan megszöknek a táborból, reménytelen vállalkozás.
            A főszereplő néz egy fiúcskát. Mintha múltját, egykori önmagát látná. Mintha a jövőt is látná a fiúban, a halál kapujában.
            A főszereplőt Röhrig Géza, Amerikában élő költő alakítja szenvtelenül, kifejezőn.
            Nemes Jeles László rendezőnek első nagy játékfilmje a Saul fia. Elsőre sikerült nagyot dobnia, magasra állította a mércét nekünk is és önmagának is.
            A rendező is, a film is bizonyítja, hogy egy művészfilm is lehet sikeres. A nézők szeretik ezt a filmet, holott olyan tükör ez, amely miatt szégyellniük kellene magukat.
 

2015. június 28., vasárnap

Üzenet - 116.


Jó sport a fűnyírás.

Hülyítsük még egymást! Mivel is?






Frédéric Beigbeder 2999 Ft című regénye második kiadásban jelent meg magyarul 2013-ban az Európa Könyvkiadónál, fordította Bayer Antal.
                Korrajz? Látlelet? Botránykönyv? Mindhárom.
            A regény először 2001-ben jelent meg nálunk. Ahogy így utólag láttam, meglehetősen visszhangtalanul. Nem volt ez másként a mostani kiadáskor sem.
            Ma már botránykönyvet sem lehet írni. A legjobb út az észrevétlenséghez, ha úgy teszünk, mintha nem is volna. Egyszerűen nem veszünk róla tudomást. Világunk tükörképe a regényben ott van ezer változatban és mintha nem is volnának. Elfordítjuk a fejünket.
            Első kép: „Én vagyok az, aki eladja nektek a szart! Aki miatt olyan dolgokról álmodtok, amiket sosem kaphattok meg. Örökké kék ég, sosem randa lányok, tökéletes boldogság Photoshopban retusálva. Dögös képek, menő zenék. Amikor végre összespóroltál annyit, hogy megvehesd álmaid autóját, amit az égig magasztaltam a legutóbbi kampányomban, nálam már rég kiment a divatból. Három hullámmal előrébb tartok, és mindig gondoskodom róla, hogy kielégületlenek maradjatok.”
            Második kép: „Korotok termékei vagytok. Nem. Túl könnyű a korszakra fogni. Termékek vagytok, pont. Mivel a globalizáció tojik az emberre, termékké kellett válnotok, hogy a társadalom foglalkozzon veletek. A kapitalizmus romlandó joghurttá, a show businesstől függő drogossá változtatja az embert, vagyis kiképzi felebarátja eltaposására.”
Harmadik kép: „Ilyen az élet: megszületsz, meghalsz, a kettő között pedig fáj a hasad. Az élet nem más, mint örökös hasfájás: tizenöt évesen azért fáj a hasad, mert szerelmes vagy, huszonöt évesen azért, mert szorongsz a jövő miatt, harmincöt évesen, mert iszol, negyvenöt évesen azért, mert túl sokat dolgozol, ötvenöt évesen azért, mert már nem vagy szerelmes, hatvanöt évesen azért, mert szorongsz a múlt miatt, hetvenöt évesen pedig azért, mert mindened elrákosodott. A fájások közti szünetekben mást sem teszel, mint engedelmeskedsz a szüleidnek, aztán a tanáraidnak, aztán a főnökeidnek, aztán a férjednek, aztán az orvosaidnak. Néha felmerül benned a gyanú, hogy átvernek, de már késő, és egy napon az egyikük közli veled, hogy meg fogsz halni…”  
Negyedik kép: „A mesék végén mindig ugyanaz a fordulat áll: „Boldogan éltek és sok gyerekük született.” Pont. Azt sose mesélik el, hogy utána mi történik; nem is fehér lovon érkező herceg a gyerekek apja, a herceg ivásra adja a fejét, elhagyja a hercegnőt egy fiatalabb nő kedvéért, a hercegnő tizenöt évig jár pszichoanalizisre, a gyerekeik kábítóznak, a legidősebb öngyilkos lesz…”
Az idő múlása Beigbedert igazolja. Amikről tizenöt évvel ezelőtt írt, egyre igazabbak.
Vajon meglehet majd egyszer írni a cáfolat könyvét? Jómagam azt már nem érem meg, de bizakodjunk.
Addig is legalább nézzünk tükörbe! Ezért is olvassuk el ezt a regényt. Aztán legfeljebb ki-ki elfordítja a fejét.


2015. június 26., péntek

Tom Hiddleston


"Mindenkinek két élete van. 
A második akkor kezdődik, mikor rájövünk,
hogy csak egy van."

2015. június 12., péntek

Találkozásom Bucz Hunorral

- Ajánló sorok Bucz Hunor első kötetéhez -

A múlt század hatvanas éveiben a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnáziumban tanított. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a hetvenes évek közepső harmadában én is itt végeztem a középiskolát.
     Amellett, hogy tanított, irodalmi színpadot is vezetett. Emiatt támadták, az általa rendezett darabokat betíltották. A személyét érő politikai indítatású  támadások odavezettek, hogy kénytelen volt elhagyni a tiszaföldvári középiskolát.
     Szellemiségének, azt hiszem,  méltó folytatója volt Szabó András tanár úr a gimnáziumban. Közbevetőleg ismét egy megjegyzés, nekem pedig ő volt a magyar tanárom.
     Hogy mi volt ez a szellemiség? A legkevesebb köze volt a hagyományos tanórához. Talán akkor járok legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, hogy irodalmi alapokon való nevelés volt ez, amelyben a társművészetek - különösen a színház és a film - éppúgy szóba kerültek, mint a mindennapi élet, az érkölcs.
     Valamikor nagyon szerettem volna magyartanár lenni. Az élet végül is másfelé sodort. Azért az elkötelezettségre egy példa, tíz éven keresztül készítettem föl fiatalokat érettségire és felvételire magyarból a nyolcvanas évek közepétől. Nagyon élveztem és csak azért nem csináltam tovább, mert nem fért az időmbe.
      Bucz Hunort személyesen is megismerve ma már tudom, hogy az a szellemiség, amit Szabó tanár úrnál megtapasztaltam, tőle is ered.
      Kétszer találkoztunk, először két évvel ezelőtt Tiszaföldváron a gimnázium öregdiák találkozóján és most 2015. májusában a martfűi könyvtár szervezésében egy író-olvasó találkozón a Pattog a szó zománca című kötete kapcsán (kiadta az Unicus Műhely Budapesten 2013-ban).
     Nem fölolvasta, eljátszotta a verseit. Az külön élmény volt, ahogy magyarázta őket, ahogy beszélt róluk, saját maga is élvezte ezt az egészet.
     Bucz Hunornak első kötete a Pattogzik a szó zománca című kötete, hetven éves elmúlt, mikorra megjelent. Az első kötet akár összegző kötet is lehetne, de nem az. Hamarosan megjelenik a második kötete is. Akár már az Írószövetség tagja is lehet majd (két kötet után lehet kezdeményezni a tagfelvételt).
     Fiatalos lendülettel dolgozik, ír, rendez, vezeti a Tér-Színházat, és leginkább tanít még ma is mindennel, amit csinál.

2015. június 1., hétfő

Nem értik


Végre van minek örülni,
egy kis tavaszi napsütés,
sok buta beszéd után
jó ez a felüdülés.
Nagyhangú okosok nem
tudják, kilóg a lóláb,
kis erkölcsért várnak
nagy csodát;
nem értik, mások
miért nem értik,
mennyire megérdemlik,
hogy nőjenek az égig.