Napló

Március tizenötödikére húsz centis hó esett. Elmaradtak a szabadtéri állami rendezvények. Martfűn is a művelődési ház színháztermébe szorultak be az ünneplők. 

     Izgalommal néztem a szép havas tájat. Az első percekben fogalmam se volt arról, hogy hogyan jutok el a művelődési házba. Az izgalom különösen azért volt, mert én mondtam az ünnepi beszédet.

     Aztán eljutottam. 

     A művelődési házba akadálymentesen be lehet menni, illetőleg akadálymentes az épület, de arra - eddig - senki nem gondolt, hogy a színpadra akadálymentesen fel lehessen jutni. Végül is a barátom és néptáncos fiúk felvittek és lehoztak. 

     Végül is az egész életem erről szólt. Hogyan tudom "legyőzni" az előttem és a körülöttem lévő akadályokat? Eddig sikerült. Ma már azonban félek, mi lesz, ha egyszer nem sikerül, majd másodszor sem. És ez a félelem olyan helyzetbe hoz, amelyben feszült és ingerült leszek, amelyben könnyen megsérthetek, megbánhatok másokat, akik aztán rám csapják az ajtót.

     Ma egyébként sem könnyű. Senkinek. Mi pedig még rá is teszünk egy lapáttal.

     A beszédemet a Tisza Táncegyüttes Örömünnep című előadása követte. Ezek a fiatalok fantasztikusan jók voltak.

     Örömünnep. Jaj, de hiányzik!

x x x

Hatan haltak meg kihűlés miatt. Ma hajnalra megdőlt a hideg rekord.

x x x

Miközben e sorokat írom, hallgatom a Milla-rendezvény előadóit. Úgy érzem magamat, mint huszonnégy évvel ezelőtt a rendszerváltás előestéjén. 

     Most is valaminek az előestéjén vagyunk? 

     Minek az előestéjén?

Álmodom

Lehet, álmodom,
amitől szebb a világ,
egy rózsát, egy lányt.

Várakozás

Ülök és várok,
a tavaszra és csak rád.
Könnyeznek a fák.

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XII.

Tné Marika néni élete túlnyomórészt szervezésből állt. Még Csépán élt – ez Szolnoktól egy negyven kilométerre lévő kis falu -, amikor elkezdte szervezni a mozgássérültek egyesületének létrehozását Szolnok megyében. Aztán az egyesület egyik alapítója és alapításkori elnöke lett.

Tette mindezt kerekes-székesként.

Csépán volt egy kis trafikja. Ez biztosított neki kiegészítő jövedelmet mind a megélhetésre, mind a fia taníttatására. Mindig is hangoztatta, hogy a mozgássérült embereknek szükségük van a foglalkoztatásra a jövedelem és a mentális hatások miatt.

A nyolcvanas évek elején beköltözött Szolnokra. Ezzel nem csupán az élete könnyebbült meg, hanem hathatósabban tudta segíteni a sérült embereket is.

Marika néni egyszemélyes intézmény volt.

Olyan helyekre vitte házhoz a munkát már a nyolcvanas évek közepén, ahol ma, közel harminc év múltán, csak hírből hallják a foglalkoztatási rehabilitációt. Nejlonzacskót készítettek az emberek, vitte az anyagot, hozta a kész munkát. Sőt, otthon a lakásán ő is végezte ezt a munkát. Hetvenéves is elmúlt, amikor abbahagyta a munkát.

x x x

B. Árpádot B. Péterrel egy időben ismertem meg, osztálytársak voltak. Péterhez képest teljesen más alkat volt, érzékenyebb, rapszodikus. Gyorsan kiderült, hogy művészlélek is, rendszeresen írt verseket is.

            Másodikos középiskolás lehetett, mikor egyszer azzal állt elő, hogy kellene csinálni egy újságot, versekkel, prózával, rajzokkal. Azt már ekkorra megszoktam, ha a fiatalok akarnak valamit, abból előbb-utóbb lesz valami.

            Mi legyen az újság neve? Hosszas tanakodás után, holott a névadás tűnt a legegyszerűbb feladatnak, Árpi javaslatára az újság neve Tükörtojás lett.

            Árpi szerkesztette a lapot, a szerzők a Verseghy Ferenc Gimnázium tanulóiból kerültek ki. Egy kakukktojás volt, mégpedig én. Rendesen kilógtam a sorból, elsősorban az életkorom miatt, másrészt én már ekkor dolgoztam.

          A szerzők valójában semmit nem tudtak egymásról, mindenki felvett nevet használt, én ekkor lettem először Famulus. Sokáig még a húgom sem tudta, hogy írok a lapba. Idővel persze, szép lassan, kiderült, hogy melyik név mögött ki van. A legnagyobb meglepetést a személyem okozta, de a fiatalok – a testvérem révén ismertek – elfogadtak és befogadtak csapattagnak.

        Aztán ahogy a középiskolának vége lett, úgy az újság is megszűnt, a szerzőgárda szétszóródott az országban, a legtöbben tovább tanultak. A Tükörtojásnak két évfolyama volt, hat szám jelent meg és egy búcsúszám, ami a korább lapszámok legjobb írásaiból adott egy válogatást.

            Életem egyik legszebb része ez az újság, ami igen népszerű volt a gimnáziumban. Árpi elmondása szerint az újság önfenntartó volt. A későbbi beszélgetések alapján mondhatom, hogy valamennyiünk életében sokat jelentett a Tükörtojás.

x x x

A nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére összeállt egy csapat a Mozgássérültek Szolnok Megyei Egyesületének tagságából, akik azt mondták, hogy új idők új szele van.

         Fantasztikus társaság volt. 1990-ben a választáskor a régi gárda szinte teljesen lecserélődött. Az ellenőrző bizottságba nyugdíjas bíró, ügyvéd és középiskolai tanár került. A vezetőségben volt református lelkész, hárman voltunk jogászok… Ezt a csapatot fogta össze N. Margó, mint elnök.

            Ezzel a választással lezárult az egyesületünk életének az első szakasza, amelynek a legfontosabb momentuma az alapítás volt. Ez az időszak 1981-től 1990-ig tartott. Ekkor örültünk annak, hogy van egy egyesületünk és évente egyszer-egyszer a közgyűlésen vagy a rokkantak naján találkozhattunk.

x x x

Tné Marika nénivel több közös utunk volt, többször mentünk együtt csoportrendezvényre. Mindketten kerekes-székesek voltunk, Marika néninek akkor egy Trabant Hycomat Combija  volt.

            Így jártunk egyszer Törökszentmiklóson is. Menetközben természetesen nagy beszédben voltunk mindig. Befordultunk egy utcába, majd kis idő múlva megszólaltam.

            - Na, ebben az utcában sem fog leelőzni bennünket senki!

            - Pedig nem megyünk gyorsan, még annyival se, amennyivel lehet.

            - Egyirányú az utca Marika néni, mi meg szembemegyünk a forgalommal.  

Most jó

- filmajánló -

A betegséggel küszködő, vívódó emberről szóló filmnek mindig van egy különleges feelingje. Ezeknek a filmeknek van egy veszélye is, hogy könnyen érzelgőssé válhatnak. Ennek a veszélynek a Most jó című angol film készítői is ki voltak téve.

        A film Tessáról, egy tizenhat éves kamaszlányról szól. Csinos, szemtelenül szókimondó, kis vadóc, szóval olyan belevaló csaj. Lehetne akár egy átlagos csaj is, de nem az.

         Tessa leukémiás. Tudja, hogy nem sok ideje van hátra. Éppen ezért lemond az ágyhoz kötöző gyógykezelésről. Tisztában van vele, hogy nem tudnak rajta segíteni. Van egy tízpontos listája, amit szeretne teljesíteni hátralévő idejében.

    Szeretné elveszíteni a szüzességét, szeretne szerelmes lenni… Kipróbálja a drogot, a barátnőjével lopnak egy áruházban…

         Aztán jön a nagy szerelem, amit a szomszédfiú ad meg neki.

         Apjával él, aki óvná a szabályok megszegésétől, félti a szerelemtől.

      Egyre gyorsabban hatalmasodik el rajta a betegség. A film legdrámaibb jelenete, amikor Tessa megkérdezi ápolónőjétől, hogy mi jön ezután, mire számíthat. Az ápolónő szakszerűen elmondja az egymást követő fázisokat.

      Ol Parker rendezésében a Tessát alakító Dakota Fanning bravúros. Már csak miatta is érdemes megnézni a filmet.

          Láthatjuk, hogy Tessa szétesett családja hogyan zár a bajban. Terhes barátnője miatta nem veteti el a gyermekét.

          A film tanulságait mondhatnánk akár közhelyszerűeknek is, de nem azok. A betegség és a halál nem életkorhoz kötött, fiatalon, kamaszként is meg lehet halni.

           Minden embernek joga van a méltóságos meghaláshoz, a szeretetben történő távozáshoz.

Márciusi ifjak

Nem tudom, hogy 1848 március 15-e eseményeinek, a márciusi ifjaknak, mindezek eszmeiségének van-e még olyan olvasata, amelyről az azóta eltelt időben – az elmúlt százhatvanöt évben – még nem beszéltek, még nem írtak? Mit kezdjünk a százszor, ezerszer idézett klisékkel, szövegekkel? Mit kezdjünk egy ünnepi beszéddel, ha nem szeretnénk, hogy unalomba fúljon?

            Mit is ünnepelünk március 15-én?

          1848. március 15-e egy korszak vége és egy korszak kezdete. A reformkor, a megfontolva haladás, a megegyezéses út keresésének a vége. A forradalom, a szabadságharc kezdete. Megjegyzem, hogy ennek a korszaknak a vége álláspontom szerint nem a szabadságharc leverése, hanem az 1867-es kiegyezés.

     1848. március 15-ének cselekvő részesei nem Széchenyi István és nem Kossuth Lajos elsősorban, ők a kezdeményező elődök, hanem az ifjak, Petőfi, Jókai, Vasvári és a többiek. Ezek a fiatalok, fiatalságukból eredően, bátrak voltak. Megérezték az idők szavát, a helyzetből adódó lehetőséget, ráéreztek erre és cselekedtek, tették, amit tenniük kellett.

        Márciusi ifjakról beszélünk. Néhány ifjú mögött ekkor már-már teljes életmű van, gondoljunk csak Petőfire. Egy ilyen helyzet a mai napig kuriózum. Ma inkább az a jellemző, hogy a fiatalok közel harminc évesen is tanulnak, kitolódik a családalapítás, a gyermekvállalás ideje.

          A márciusi ifjak példája arra is figyelmeztet bennünket, hogy óvó szemünket tartsuk rajtuk. Vigyázzunk rájuk, tartsuk itthon őket a lehetőségekkel. Azt a fiatalos lendületet, innovációt, ami ennek a korosztálynak a sajátja, egyik idősebb generáció tagjai sem tudják pótolni.

            A márciusi ifjak szerették hazájukat, elkötelezettek voltak iránta. Ez ma is példaértékű, és példaértékű is lesz minden nemzedék számára. Ezt a hitet erősíteni kell ma is a mai fiatalokban, és nem gyengíteni. Ha egy nemzet lemond a fiataljairól, azzal veszíthet a legtöbbet, a jövőjét veszítheti el. Ez olyan, mint mikor egy virágon nem csak az oldalhajtásokat nyesegetjük, hanem tövestül kihúzzuk.

            A fiatalok harciassága, hevessége sosem volt öncélú, nemcsak önmagukért ilyenek, hanem valamennyiünkért, öregebbekért is. Ahogy tették azt a márciusi ifjak is.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fiatalságban mindig is volt és lesz egy távolságtartás, változtatni akarás a fennállóval, az idősebbekkel szemben. Ez olykor kellemetlen, de a fiatalság mindig tükör volt az idősebb nemzedékek tagjai számára. 

      „Talpra, magyar!”, kiáltotta Petőfi Nemzeti dal című versében. „Talpra, magyar!”, így figyelmeztet bennünket a cselekvésre.

     De így figyelmeztet bennünket arra is, hogy vigyázzunk fiataljainkra, hogy ők is vigyázhassanak ránk, megvédhessenek bennünket, ha úgy hozza a sors!

Kijelölik helyed

Kijelölik helyed:
ettől eddig, attól addig lehet.
Értsd meg, és nem tovább!
Miért akarnád mások baját?

Kijelölik helyed:
jövőd a mának tervezheted.
A holnap mit érdekel,
ha az a két kar ölel?

Kijelölik helyed...
Mondják sokan, jó neked.
Igen, jól tudod,
ha már senki, semmi sincsen,
rendíthetetlenül 
van még az isten.

(Ezt a beszédet és versemet mondtam ma el a martfűi városi ünnepség bevezetőjeként.) 

Napló

Elhunyt Bódi László, ahogy leginkább ismertük, Cipő, a Republic együttes énekese. 

       Először Martfűn hallottam őket játszani, aztán még négyszer különböző helyszínű koncerteken. A legemlékezetesebb koncertjük számomra a kétezres évek elején volt Szolnokon az olajcsarnokban. Leadták a műsort, aztán jöttek a ráadások. Annyira jó volt a közönség, annyira élvezték a zenélést, hogy ráadásként még annyit játszottak, mint amennyi a műsoruk volt. Közel négy órát játszottak egy szuszra. Fantasztikus volt. 

       Körülbelül két évvel ezelőtt láttam, hallottam őket utoljára. Ez a koncertjük sajnos már meg se közelítette azt a korábbit. Profi módon leadták a műsort, talán két-három ráadásszámot is játszottak. Valahogy az a tűz viszont már hiányzott belőlük. 

       Mindezzel együtt is állítom, hogy a legjobb magyar koncertzenekar. 

x x x

Ma megkezdődött a Vatikánban a pápaválasztás. A lemondott Benedek pápa helyett választanak új pápát. Várjuk a füstjeleket. 

x x x

Közérzületileg nagyon rosszul érzem magamat. Nekem a politika, mai közéletünk, közállapotaink a legnagyobb csalódás számomra. Néha olyan érzésem van, mintha nem is abban az országban élnék, ahová születtem. Abban bízok, hogy talán egyszer felébredek.

Üzenet - 53.

Ahogy örökmozgó nincs, úgy nincs örök győztes sem.

Pont és végtelenség

Weöres Sándor: 

Ars poetica

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.

Pont és végtelenség

- Weöres Sándor Ars poetica című versének formabontó elemzése -

Weöres Sándort elemezni? Képtelenség. Az Ars poeticát? Még nagyobb képtelenség. Legfeljebb megkísérelni lehet.

            A csepp van előttem, de a tengert hallom morajlani.

            Három versszak, tizenöt sor, és bennük a mindenség. Abban a pillanatban, ha részeire szedjük, az egész íve törik meg.

            „Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat”, így kezdődik a vers. Hát mi adhat, kérdezhetnénk? Mi az öröklét, ha nem az emlékezet? És mintha a vers maga, a folytatása, további része akarna felelni ezekre a kérdésekre.

            A következő két sor:

                                    „Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:

                                bár csillog, neki sincsen, hát honnan adna néked?”

            Először öröklét, most dicsőség. A költő mindjárt helyre tesz bennünket, nem a folyton-változó emel meg, emel ki a verselők sorából.

            Dalod, a vers tán üszök, parázs lehet, s aki megmártózik benne, benne éghet.

            Az eligazító útravaló a második és a harmadik versszakban van. Legyen egyéniséged, de lépj is magadon túl: „szolgálj a géniusznak”, a tehetségednek, és nem is akárhogy, hanem emberséggel!

            Az emberséged pedig pont és végtelenség, mint egy tengercsepp. Egy csepp, amiben benne van a tenger, a végtelenség.

            A költő dolga, hogy „a lélek árján fénylő igéket” megfogja. A szavakat, amelyek vendégségbe járnak a dalba. A szavak sorsa örökélet, a költő sorsa is örökélet. A költő sorsa az embersége.

            A vers utolsó sora távlatot ad, eljutunk a ponttól a végtelenségig: a szavak „társukként megölelnek és megint messze szállnak”.

            Weöres Sándor az Ars poetica című versének az ívével és az utolsó sorral azt üzeni, sugallja, hogy minden egyes verssel be kell járni ezt az utat a költőnek. Minden egyes verssel be kell járni az utat a ponttól a végtelenségig, hogy újra és újra megértsük a cseppből a tengert, végső soron összeálljon, megszülessen a vers. Mert minden vers maga a végtelenség.

Nőknek

Csak nektek, nőknek,
örök reménykeltőknek,
csokorszeretet..

Széljegy - 60.

Két évvel ezelőtt kezdődött, akkor indult el "a minden rokkant csaló" elnevezésű kommunikációs hadjárat. Ez egy olyan harc, amely úgy tűnik nem akar befejeződni.

    Hány orvos állt már föl és kérte ki magának ezt a hírt, vádaskodást? Jómagam egyről sem tudok.

     A kérdés azért lényeges, mert orvosi vélemény nélkül senki nem kaphat rokkantsági minősítést.

Elmúlás

Már nem csak a századok,
a napok, a hetek
is zivatarosak.
Pörgeted életed,
nagy a harc,
kicsi a küzdelem.
Mehetnél, de csak itt...

Írd tele életed lapjait!
Köszönet?

A legjobb, ha elfelejtenek...
Ha látnak képet 
rólad egyszer,
s megkérdezik,
ki volt ez az ember,
visszaszólsz egy nagyot,
lapozzatok, lájkoljatok!

Üzenet - 52.

Ahol a sikert magyarázni kell, ott sikerről biztosan nincs szó.

Szentpéteri Csilla: Dongó

Róluk ne nélkülük!

A Magyar Nők Szövetsége rendezvény-sorozatot szervezett a magyar nők helyzetéről "Szövetségben partnerségben" címmel 2013. március 04-e és 08-a között a székhelyükön a Budapest, Andrássy út 124-ben.

A magyar nők helyzetének egy speciális része a rokkant, a fogyatékossággal élő nők helyzete. Ez így rendben is van, különösen, ha a felkért előadók neves személyek, szakemberek (Szabó Máté, Tamás Gáspár Miklós, dr.Herczogh Mária), és a konferenciának ez a specifikus terület is része.

Ennyi pozitív előzmény után azonban van egy probléma. A rendezvény helyszíne nem akadálymentes, kerekesszékkel nem megközelíthető.

Amikor az érintettek észrevették, hogy ez probléma, és ezt jelezték a szervezőknek, meglehetősen cinikus választ kaptak. A szervezők vezetője írásban azt a választ adta, hogy nem tehetnek semmit, az épület állami tulajdonban van, forduljanak az állami vagyonkezelőhöz.

Hát nem!

Egy rendezvény körülményeiért mindig a szervező a felelős.  Vagyis ezt a rendezvényt nem lehetett volna oda szervezni, ahová éppen szervezték. 

Itt tartunk ma 2013.ban, a XXI. század elején Magyarországon. Még mindig.

Abban pedig csak reménykedhetek, hogy lesz a rangos előadók között valaki, aki mindezt szóváteszi, hiányolja majd a rendezvényről a rokkant, fogyatékossággal élő nőket. Ne csak a téma legyen jelen, hanem az érintettek is!

Róluk ne nélkülük!

Üzenet - 51.

Az emberek jobban szeretnek szembesülni a festett világgal, mint a valósággal. 

Hobó - Viszockij: Adjatok a kutyáknak húst!

Üzenet - 50.

Öregséged első jele, ha már föl sem tűnik zakódon a pecsét.

Napló

Mindennap érik meglepetések az embert. 

       Egyik ismerősöm meséli, hogy a közelmúltban fejeződött be a felülvizsgálati kálváriája másodfokon. Itt is azt állapították meg, hogy a meglévő össz-szervezeti egészségkárosodására tekintettel semmilyen ellátásra nem jogosult. Panaszkodott, nem tudja mi lesz vele. Közel az ötvenhez, hová menjen dolgozni? Még a rehabilitációs foglalkoztatóba sem kell, nem alkalmazza a munkáltató, mert nem kap utána állami támogatást. 

       Hogy miből fog élni, az egy dolog.. De miből váltja ki a gyógyszereit? A betegsége ugyanis megmaradt, az nem múlik el jogszabályi változás miatt.

       Hoppá, mondom neki! Intézkedjen az egészségügyi hozzájárulása fizetése iránt, ami hatezer-hatszázhatvan forint havonta, mert mivel nem dolgozik és ellátást sem kap, nincs, nem lesz biztosítási jogviszonya. Ezt az összeget fizetnie kellene, hogy legalább egészségügyi ellátásra jogosult legyen.

       Ezen aztán még jobban kiakadt. Öt perc méltatlankodás után megkérdezte, hogy miből.

       Tanácstalanul néztem magam elé. Tényleg, ilyenkor mit lehet mondani?

x x x

Néhány nappal ezelőtt hunyt el Kézdy György színész, a híradások szerint betegsége miatt öngyilkos lett. 

       Abban a szerencsében volt részem, hogy a kilencvenes évek elején többször láttam játszani a Szolnoki Szigligeti Színházban.  Nagyon szerettem a játékát. Verset meg különösen szépen tudott mondani.

Szentpéteri Csilla: Filmetűd

Hobó - Viszockij: Az én cigánydalom

Napló

Tesszük a dolgunkat, és valahogy mégis egyre rosszabb, egyre rosszabbul érezzük magunkat. Vagyis valamit mégiscsak rosszul csinálunk. 

       Ez a mostani helyzet engemet nagyon emlékeztet Fassbinder - a német filmrendezők fenegyerekének - a filmjére, Csak azt akartam, hogy szeressetek. A főhős mindent megtesz azért, hogy szeressék, és egyre kevesebben szeretik, a társadalom kitaszítottja lesz. 

       Épp most hozta nyilvánosságra az Állami Számvevőszék az elmúlt nyolc év foglalkoztatási rehabilitációjáról szóló vizsgálati anyagát. Első olvasatra sem szívderítő olvasmány. Ez ismét a minden rokkant csaló szindróma. Az átlagember pedig felkapja a fejét és levegő után kapkodva csak annyit tud majd mondani, huha.

       Igen, biztosan volt visszaélés itt is. De nem kellene - majd - általánosítani.

       Szóval elindult felénk egy újabb mélyütés. Ezt is kellene valahogy védenünk, holott még az elsőből sem ocsúdtunk fel. Egy újabb kriminalizálási terület, amelyben érintettek vagyunk. 

       De ezzel még nincs vége! Már jön az újabb ütés is. Az Alaptörvény módosító csomagjában szerepel többek között az is, hogy az Alaptörvényből kikerülne a rokkantság fogalma és helyette a fogyatékosság fogalma kerülne be. A rokkantság szélesebb kört jelöl, mint a fogyatékosság. A módosítás azt eredményezné, hogy Alaptörvényben foglaltak értelmében csak fogyatékosság esetén járna törvényben meghatározott ellátás, támogatás az érintetteknek. Indokolt inkább a bővítés volna és nem a szűkítés.

       Vagyis valamit mégiscsak rosszul csinálunk. És ahelyett, hogy erről beszélnénk, védjük a nemlétező bástyákat, elintézzük az egészet azzal, hogy hát ilyen ez a kormány... Ha pedig valaki szóvá mer tenni bármit is egy érdekvédelmi szervezetben, egy közösségi fórumon, annak mindjárt neki ugranak többen is. 

       Nem véletlenül nem írok, lájkolok a facebookos Heine-Medin Klub/gyermekbénulás fórumon. Az a stílus és mód, ahogy a fórum létrehozója kezeli az oldalt, számomra elfogadhatatlan. Kitörli a neki nemtetsző véleményeket, emberi méltóságot sértő módon és hangnemben ledorongolja a hozzászólókat... Teheti, mert hagyjuk, hagyják. 

       Többször leírtam már, ha a sérült emberek egymással szemben nem toleránsak, akkor mit várnak a társadalomtól, annak mindenkori kormányától! Világgá kellene ordítanunk a problémáinkat, a veszélyeket, és nem egymással, egymáson dagonyázni.

x x x

Jirzi Menzel cseh filmrendező hetvenöt éves. Ifjúságom egyik legnagyobb filmélménye volt a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmje. Ez a filmje is Hrabal írása alapján készült, mint a filmjei legtöbbje.

Agnes Vanilla: Egyszer csak

Üzenet - 49.

Ha mi nem változunk, miért változna a világ körülöttünk?

Üzenet - 48.

Vannak, akik menekülnek az érzéseik elől, leginkább a munkába vagy egy harmadik személyhez. Még nem tudják, nincs menekvés.

Napló

Ma hír: Soltész Miklós államtitkár országjárása tegnapi állomásán arról beszélt Salgótarjánban, hogy indokolt és szükséges a rokkantsági nyugdíjrendszert megváltoztatni. Az eredményekről beszélt, hogy minél több ember visszakerülhet a munka világába. Utalt rá, hogy régen a leszázalékolás a munkanélküliség szociális megoldása volt sokaknál (ez sajnos igaz). Kitért arra is, hogy az állam közel másfél milliárd forintot költ a rehabilitációs szakigazgatási szervek intézményi hálózatának fejlesztésére, hogy ezek a hatóságok jobb körülmények között tudják fogadni a sérült embereket. Az államtitkár úr sikertörténetről beszélt. 

       Lassan elkezdek restelkedni, hogy miért nem tudok én ennek örülni?  És a többiek, akiket mindez érint? Az állam mindent megtesz azért, hogy ne érezhessük magunkat élősködőnek az államon, a dolgozó embereken, mi meg csak háborgunk, méltatlankodunk. Egyértelmű, hogy a sérült emberekben, bennünk van a hiba. 

      Néha olyan érzésem van, hogy minél több a sikertörténet ebben az országban, ezzel egyenesen arányosan egyre többen rosszul érzik magukat.

       Amiről az államtitkár úr nem beszélt: A legtöbb rokkant ember, akit visszaminősítettek a komlex felülvizsgálaton, az anyagi ellehetetlenülés útjára lépett. A mai magyar munka világa egyáltalán nem várja a rehabilitálható sérült embereket. Sőt, a legújabb foglalkoztatási rehabilitációs rendszer azt éri el, hogy egyre kevesebb lesz a rehabilitációs foglalkoztatott. 

       A minap voltam egy rendezvényen, ahol sokadjára is meg kellett állapítanom, hogy ma többen élnek a sérült emberekből, mint valaha. Ezek az emberek és a háttér-infrastruktúra többe kerül az államnak, mint a sérült emberek közvetlen ellátásai. 

x x x

Most beszéltem egyik barátommal, másfél-két hét alatt hárman haltak meg környezetében, köztük egy negyvenkilenc éves férfi is.

   

Üzenet - 47.

Amíg fájsz, élsz.

Üzenet - 46.

Van, akiben a megfelelési kényszer erősebb, mint a szeretet ereje.

Üzenet - 45.

                                                                        
     Ha valamit megbocsájtasz, azt ne hánytorgasd fel többet.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

Vad Fruttik: Lehetek én is

Üzenet - 44.

Ha nagyon magad alatt vagy, tanulj!

Üzenet - 43.

Az aggodalommal nem oldasz meg semmit, csak nem tudsz aludni.

Üzenet - 42.

Tehetsz számtalan jót valakivel, ha egy olyat is teszel, amit ő nem tart annak, arra az egyre fog emlékezni leginkább.

Ez a hang

                                  Ez a hang

                                  egy

                                  az ezernyi hang közül,

                                  csapódik embertől emberig,

                                  utcákon bolyong

                                  értetlenül,

                                  házak falait átjárja,

                                  míg nem némaságában

                                  az arcon

                                  megfeszül.

Füstölgés - 30.

A hír: 2013-ban nem lesz filmszemle. Ez azt jelenti, hogy tavaly nem készült magyar film, vagyis nincs mit bemutatni. Ilyenre még nem volt példa, mióta van magyar filmszemle.

Ez már épp elég volna a füstölgésre, de még nincs vége.

Egy mai filmes főember belemondja a kamerába, hogy az öncélú művészfilmek kora lejárt. Egy ilyen elszólás, beszólás után nehéz megszólalni.

Mi az, hogy öncélú? Mi az, hogy az öncélú művészfilmek kora lejárt? Aztán ki mondja meg, hogy mi az öncélú?

Láttam művészieskedő filmet, amit fél óra után nem tudtam nézni. Igen, csökken a mozifilmek nézettsége, köztük a magyar filmeké is.

Egy művészfilm sosem volt közönségfilm. Ha volt is ilyen, az egy kivételes pillanat volt.

Erős kétségeim vannak, hogy ma egy Fábri Zoltán, egy Ranódy László, egy Jancsó Miklós, egy Mészáros Márta… készíthetne-e egyáltalán filmet? Vagy olyan külföldi nagyságoknak, mint Menzel, Tarkovszkij, Antonioni, Bergmann… esélyes volna-e?

Mi soha nem fogunk olyan közönségfilmeket csinálni, mint például az amerikaiak, mert soha nem lesz annyi pénzünk.

Mitől lehetett népszerű nemzetközileg is Fábri Zoltán Körhintája, Jancsó Szegénylegényekje, Szabó István Mephistoja?

Nekünk ilyen filmeket kellene készítenünk. Addig pedig bosszankodhatunk, füstölöghetünk a a mai helyzeten…

Annna&The Barbies: Márti dala

 

Napló

A húgom középiskolai tanár, és mesélte, hogy  filmesztétikai órán megnézték az Életrevalók című filmet. Ezt követően pedig a következő órákban beszéltek a filmről. A legnagyobb meglepetésére a gyerekek szerették és élvezték a filmet. 

     Philippe, a gazdag arisztokrata ejtőernyős balesete miatt nyaktól lefelé teljesen lebénul, tolószékbe kényszerül. Egy segítőre, gondozóra van szüksége a mindennapi ellátásában. Választása egy börtönből most szabadult külvárosi fekete srácra. Driss először igazolásért keresi meg Philippe-ket, hogy kaphassa továbbra is a segélyt, esze ágában sincs dolgozni. Aztán mégis elvállalja a munkát úgy, hogy kezdetben elutasítja az egyes munkafeladatokat (a harisnya felhúzását, a fürdetést...). A két férfi aztán fokozatosan összehangolódik, már-már barátságra emlékeztető kapcsolat alakul ki közöttük, Driss fokozatosan mindent megcsinál, amitől először elzárkózott. 

        A fiatalokhoz Driss áll közel, ő a ma embere, szabad szájú, kemény csávó, akitől korábban a kisebb-nagyobb bűnök elkövetése sem állt távol. Humorával és rámenősségével elbűvöli környezetét. 

    Abban már csak én reménykedek, hogy ezeket a középiskolás fiatalokat megérinti valamennyire a sérült ember sorsa is.

x x x

Az idén van Weöres Sándor költő, drámaíró, műfordító születésének századik évfordulója. Az egyik legkedvesebb költőm.

       A nyolcvanas években nagy olvasmányi élményem volt a Gita Govinda, amelyet ő fordított. Csak Weöres tud ilyen mondatot fordítani: "szegfűviráglehelletzuhatagos délövi szélben Hari vigad". 

       Versei játékosak, filozófikusak, csupa zene. 

 

 

Szentpéteri Csilla: Intro inferno

Szenpéteri Csilla: Sirály

Üzenet - 41.

Nem a remény hal meg utoljára, hanem a reménykedő.

Mi a szerelem? - 9.

9.

A jobban szerető

a szerelem koldusa;

várja, de hiába,

hogy mi a jussa.

Mi a szerelem? - 8.

8.

Egy hajó,

mely kikötőt keres;

bolyong

távoli vizeken,

zászlaján ennyi:

Szeress!

Hobo - Viszockij: Ballada a gyemrekkorról

Puccini Zümmögő kórus

Zümmögő kórus
hangja parttalan éjben,
fáj ott lent mélyen.

Napló

Rosszkedvünk tele mikor akar véget érni?
       Ismerőseim közül sokan csodálkoznak azon, ami az LMP-n belül történt. Ha jól végiggondoljuk, nincs min csodálkozni.
       A Fidesz részéről "zseniális húzás" volt az országgyűlési választás egyfordulóssá tétele. Ezzel az ellenzéket, ha komolyan gondolják a kormányváltást, mintegy összefogásra kényszeríti. Ha az ellenzékiek ugyanis nem fognak össze, szétaprozódnak ezen az oldalon a szavazatok, és semmi esélyük. 
       Egyre inkább látszik, hogy nem lesz összefogás. Erre jó példa az LMP. Ha már egy párton belül sincs összefogás, akkor nincs mit várni különböző pártok, érdekkörök között. Aztán némelyek túlzott nyomulása eleve rontja az összefogás esélyét (lásd Gyurcsány Ferenc, az MSZP levitézlett öregjei...).
       Valljuk meg őszintén, a Fidesznek nem okozott különösebb erőfeszítést ez a fölismerés. Az összefogás érdekében mindenkinek le kellene mondania valamiről, de senki nem akar lemondani semmiről. Nem akar itt alkalmazkodni senki senkihez. 
       A lemondásra, az együttműködésre még a házastársak, a szerelmesek sem képesek a legtöbbször (nem véletlen a sok válás, az egyre több szingli, az egyre több magányos ember).  A legtöbb ember olyasmit várna el az ellenzéki pártoktól, amelyre önmaguk sem képesek szűkebb környezetükben.
       Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha a magyar társadalom előbb-utóbb nem ismeri fel a korporáció lényegét, mi leszünk a legbalkánibb ország Európában a kontinens közepén.
       Most már csak az a kérdés, hogy az ellenzéki pártok valóban szeretnének kormányváltást?

x x x

Szombaton lett volna hetvenöt éves Vlagyimir Viszockij költő, dalszerző, dalénekes. Magyar szöveggel Hobótól ismerem a számait. Mintha tényleg ma íródtak volna, holott szerzőjük évtizedek óta halott. A maradandóság valahol itt kezdődik. 

x x x

Most olvasom, hogy nagyon fiatalon meghalt az Anna&The Barbies együttes Márti dala című számának ihletője. Pásztor Anna egyik rajongójukról - Mártiról -beszélt, akiről ezt a számot írták, aki példaképük volt, neki és az együttesnek...

Mi a szerelem? - 7.

7.
 

Mint egy fonott kalács,
egybefonódik két szál.

Mi a szerelem? - 6.

6.

A szerelem erotikája

a szenvedélyek bálja.

Üzenet - 40.

Egy bejegyzésben olvastam, és milyen igaz: "Amikor elveszítetek valakit, akkor jöttök rá, hogy nem éltetek. Kezdjetek szeretni!"

Mi a szerelem? - 5.

5.

A szerelem
esztétikája:
akkor is szép vagy,
ha nem vagy az;
aminek érezlek,
annak látlak.

Mi a szerelem? - 4.

4.

Nem ölel, nem szorít, 

szenvedni tanít.

Vegyes saláta

- ajánló sorok Spiró György Magtár című kötetéhez –

Ez a kötet cikkeket, tanulmányokat tartalmaz, amelyek 2004 és 2012 között íródtak. Tényleg olyan, mint a vegyes saláta. Az embernek olyan érzése van, mintha volna itt minden, amiből salátát lehet készíteni.

            Vannak itt egy-másfél oldalas regényismertetők, emlékezések kortársi művészekre, hosszabb értekezések mai társadalmi viszonyainkról.

            Kardos G. György új kiadásban megjelent regényei kapcsán beavat bennünket az olvasás rejtelmeibe: „És úgy kell olvasni, ahogyan ma kevesen szoktak, mert azt hisszük nincs rá idő: lassan, tűnődve. És persze reménytelenül” (Kardos G. György regényei új kiadásban).

            Spiró regényismertetői, ajánlásai kis remekek. Egy több száz oldalas regényről mit lehet írni egy-másfél oldalon úgy, hogy a teljesség érzetét adja, összeszedett és lényegre törő?

            Például: „A fekete város egy keserűvé bölcsült ironikus mesemondó elfogulatlan meséje, amelyben a remekül prosperáló, mert példaszerűen szigorú szász város , Lőcse derék polgármesterei közül ketten is számító gyilkossá válnak, szemben a felindulásból gyilkoló, amúgy jóravaló tépett lelkű alispánnál”.

            Később: „Tanácstalanul nézünk frl a végén – hát ilyen ez? Ilyen kiszámíthatatlanok az emberek, a viszonyok, amennyire iránytalan, céltalan az élet? Ezt akarta mondani Mikszáth? Ezt” (Mikszáth Kálmán A fekete város).

            Ezek az ismertetők nyílván többet mondanak azoknak, akik már olvasták az ajánlott művet. Abban is biztos vagyok azonban, hogy ezekből az ajánlásokból bárki kedvet kaphat az adott mű olvasására.  Aki pedig úgy olvas, ahogy azt  fentebb citáltam, az meg végképp.

            Spiró mai viszonyainkat elemző írásai vitathatóak. Miben értünk ma egyet? Ezek a vélemények viszont arra nagyon jók, hogy állásfoglalásra késztessék az embert.

            Egyik írásában – Hogyan győznek a provinciák? – a Római Birodalom elemzésétől eljut az aktuális európai problémákig. Lásd a következő sorokat: „A Szovjetunió széthullását sem csak a fegyverkezési verseny okozta, hanem az is, hogy a perifériáról a centrumba kerültek a a teljesen sohasem pacifikált kaukázusi népek jól működő érdekképviseleti szervei, a maffiák. Európa mai problémáiról is lehet ezen a nyelven beszélni: a perifériáról a centrumba áramlottak más vallású, eltérő mentalitású tömegek, Európában nem sikerült integrálni őket, létszámuk nő, és Európa nem tudja, mihez kezdjen velük, immár saját állampolgáraival”.

            A 2005-ben keletkezett A tanuló diák című írásában már arról ír, hogy az oktatásban már vagyoni cenzus van, a tehetséges szegény gyerek a középiskolába se jut be. Az elmúlt hét év csak igazolta ezt az igazságot, a mai oktatáspolitika pedig betetőzte.

            Spiró György Magtár című kötete (Magvető, 2012.) szellemi kalandra hívja az olvasót. Tartsunk vele!

Idézet - 17.

„Egyszer régen, már egy hónapja is lehet, azt tanácsolta valaki, hogy a friss gyászt úgy a legkönnyebb elviselni, ha fölszed az ember egy bigét, leissza magát, és lefekszik vele. Nem hittem volna, hogy ennyien kipróbálják a receptet. Akkor is sejtettem, hogy ez nekem nem fog menni. Kavargott a gyomrom, amíg a jó tanácsot hallgattam. Úgy látszik, az életkor növekedésével a gyomor is erősödik. K tudja. Bár az is lehet, hogy csak a fantázia gyöngül.”

x x x

„Az agresszivitás nem szerzett tulajdonság. Ilyeténképpen örökölhető.”

x x x

„Abban meg igen válogatós vagyok, hogy kitől fogadok el szívességet.”

x x x

 

„Vedd végre észre, milyen piti ostobaságokért szarunk bele egymás életébe.”

x x x

„Nekem is van fegyverem, nem is kevés. Az egyik nesztelen, akár a vajba futó kés, a neve könnyű mosollyal elsuttogott rágalom. A másik hangos sikoly, fület tépő zokogás. A harmadik édes-mérges, veszedelmes gyümölcs, úgy hívják, jól forgatott szó. De akad kövér könnycsepp, mitől a szív szakad. Ha kell, betegség. Bízzátok csak rám, válogatok közülök.”

x x x

„… ha egy lány a fenekén ül, beszélhetsz napestig, nem érhetsz célba.”

x x x

„Minden háborúba bele lehet halni.”

x x x

„Szakbarbárnak lenni nem kényszer, csak lehetőség.”

x x x

„Ha már túl sűrű az unalom, valamit mindig ki lehet találni.”

  

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Bizalom

Rozsdálló lélek,

napról napra remények -

holnapi tétek.

Üzenet - 39.

A gyógyszer festék a rozsdásodás ellen.

Üzenet - 38.

A segítség eredményénél mindig fontosabb a segítség maga.

Idézetek - 16.

„Mi tagadás, félelmem a talpamig ér.”

x x x

„Éljen a szabadság, ha már végre eljött.”

x x x

„A friss halott némi kis tekintélyt kölcsönöz az itt hagyott élőknek is.”

x x x

„Nem szelídített törvényszerűséggé megalkuvást. Azt tartotta, nem érdemes a vízbe szarni, mert nem lehet elúszni tőle.”

x x x

„De az, hogy a világon lényegeset nem változtathatok, mentségem sem lehet. Elismerem, egyetlen ember rémítően keveset tehet. De azt a keveset legalább minden körülmények között meg kell tennie. Nekem is, másnak is. Az, hogy kevés a lehetőségem, nem menlevél arra, hogy semmit nem kell megkísérelni sem.”

x x x

„De tudnod kell, csúnya dolog a világ, ha nem létező tekintélyt védeni fog össze.”

X x x

„A valódi tekintély nem szorul védelemre. Az áldolgokat meg hiába védik.”

x x x

 „Nem okosnak látszani szeretnék, megoldást keresek.”

x x x

„Mindenki maga dönti el, mikor, hogyan hagyja magára a barátait.”

x x x

„A sok pénz igyekszik elmosni a korkülönbségeket.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Sulic és Hauser: Benedictus

Üzenet - 37.

"Nyerges szamarak, terhes szamarak, meglássátok, szép lesz az élet, s a kis csacsik víg legelőkön várhatják az új dolgokat. Hála néked, kis fiatalember, a kövek most már a maguk helyén, az útszélen maradhatnak, s nem potyognak ezentúl, mint eddig, a szamarakra. Még valamit. Tulajdonképpen mért olyan vesződséges az utunk, minek az a  sok lejtő meg az az örökös hegymászás? Nem volna-e jobb mindenkinek, ha minden út sík volna? S hogy van, hogy ez az ökör itten, amelyik sokkal erősebb nálam, sose hordoz a hátán senkit?  Mért oly hosszú a két fülem, mért olyan csupasz a farkam, mért oly kicsik a patáim, mért oly szűk a szügyem, és a hangom mért hasonlít a rossz idő színéhez? De ugye, mindez nem végleges s van remény a változásra?" (Jules Supurvielle: A jászol szamara meg az ökre, fordította Gyegyai Albert)

Széljegy - 59.

Számomra kideríthetetlen, hogy eredetileg mit értettek a nemzeti együttműködés rendszerén, valójában a hivatalos kommunikációban sem találtam erre magyarázatot. Sőt, a gyakorlat alapján sem volt mit megállapítanom.

       Aztán egyszer csak kezembe került Gárdonyi Géza Szunyoghy miatyánkja című regénye (Kossuth Kiadó, 2012.). A regény ezzel a párbeszéddel kezdődik:

       "- Nálam nélkül nincs kenyere a királynak se! - mondta a gazdatiszt.

       - Nálam nélkül meg neked se! - vágta rá a pap. - Nem az én kezemből száll-e az áldás, az Ég áldása?

       - S ha én nem őrlöm meg? nevetett a gőzmolnár.

       - Hát a pecsenyét ki adja a kenyeretekhez? - durrant rájuk a fővadász.

       - De megehetitek-e, ha betegek vagytok? - mosolygott az orvos."

       Hát ez a nemzeti együttműködés rendszere! Szerintem. 

2013.01.09.

Holdviola: Egyszer egy madárka