Virágom, virágom,
drága világom,
arcod formáját
kezemben látom.
Amit látok, annak
úrnőjét várom...
Percek, napok,
hetek múlhatnak;
vágyam erősödik,
ébren is álmodlak.
Szerelmünk lángja
mások szemében fáklya;
egymásnak vagyunk, lettünk,
egymásban erősitjük hitünk.
Ahogy a gyertya ég,
dúdojuk szerelmünk
szép énekét.
A szerelem, a szeretet
velünk mozgat hegyeket.
Jó hogy kaptuk az életet,
dúdolhatjuk ezt az éneket.
Látjátok, lássátok emberek,
ezt teszi a szerelem,
ezt teszi a szeretet!
Lelked fénye
arcodon ragyog...
Ehhez képest
halványak a csillagok
Meztelen karjaid
ölelő karok;
szivemnek szereteted
melegét adod.
Amit immár
egymástól kapunk,
az ad erőt,
azzal szárnyalunk.