2013. december 31., kedd

Napló


Lassan alakulok. Pakoltam Luca napján és annyira előrecsúsztam a kerekesszékben, hogy valahogy megbillent és kicsúszott alólam, én meg ráestem a lábaimra, különösen a két térdemre. Akkorák lettek, mint két cipó. Lassan lappadnak le, és még fáj a hajlítás.
    A százszázalékos sérültből hirtelen háromszáz százalékos lettem, ez szinte egyenlő volt a totális tehetetlenséggel.  
       Másfél hétig ki se tudtam kelni az ágyból.
     Így telt a karácsonyom. Ünneplés helyett próbáltam végiggondolni, újraértékelni egy sor dolgot, hogy hogyan kellene csinálnom a jövőben.
     A legfőbb tanulság a számomra, hogy a bajban kegyetlenül egyedül van az ember. Csak magára számíthat, de arra meg éppen nem tud.

x x x

December 08-án Martfűn koncertezett a harmincéves Ghymes együttes, Mendika című legújabb lemezüket mutatták be a martfűi általános iskola gyerekkórusával. Meghitt és felemelő zene, igazi karácsonyi hangulat. 
       A gyerekkórus végig a színpadon volt, ez bizony közel két órát jelentett. Ezek a gyerekek valószínűleg soha nem felejtik el ezt az estét. Őket biztosan megérintette karácsony misztériuma.
      Az együttes más településeken is hasonló módon mutatta be legújabb lemezét. A helybeli gyerekkórusok bevonása az együtt zenélésbe nagyon jó kezdeményezés volt a részükről.

x x x

Úgy zajlik az országos évzárás, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Pedig hát tudjuk, érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben.
    A hivatalos tájékoztatók szerint örülni kellene, mert jövőre több pénz fog jutni a foglalkoztatási rehabilitációra, a szociális szférára, az egészségügyre. Az elfogadott 2014. évi állami költségvetésben több nem, jobb esetben annyi, mint az idén, de  például a szociális területen egyértelműen kevesebb költségvetési keretet terveztek. 
      A kommunikációban viszont a kevesebbet is el lehet adni többnek.
       A sérült emberek pedig szép lassan csúsznak lefele. 
     Az is egyre egyértelműbben látszik, hogy itt bizony jövőre nem lesz kormányváltás. A mai ellenzék mintha nem is akarna nyerni. Ezt nyilván nem mondhatják ki, ha kimondanák, az egyenlő lenne egy politikai öngyilkossággal, de minden "megnyilatkozásukból" ez érződik.
       Mit lehet várni a jövő évtől? Ha már mindenképp lefelé megyünk, akkor inkább csúszunk, mint zuhanjunk.






2013. december 29., vasárnap

Hol lakik a boldogság?


Hol lakik a boldogság?
Keresed,
bármerre jársz...
Hol lakik?
Az ablakok mögött,
a szívedben,
a hajnali ködben,
a zsigereinkben,
a zuhanásban,
a repülésben,
mindenben
és sehol sem.
Hol lakik a boldogság?
Az idő kevés
és nehéz...
Ha már úgy érzed
nincs, ne feledd,
a másikban leled meg!

Szösszenet - 14.


Évekkel ezelőtt, egy akkori miniszteri állítás szerint, dübörgött a gazdaság. Ma azt láthatjuk, hogy dübörög az állam, most éppen a tankönyvkiadás államosítására kerül sor.
       Már csak az a kérdés, ki az állam?

2013. december 26., csütörtök

Ima


Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Magamat rád hagyom,
vezess utamon!

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Add, hogy kérjen,
kérése bennem érjen!

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Érte a szélben,
a kékes fényben.

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Add, hogy a születésben
őt is elérjem!

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem.
Teherrel a vállamon
segíts utamon!





Üzenet - 88.


A szegénység ellen orvosság a pénz.

2013. december 12., csütörtök

Készülődés


Készülődnek 
az angyalok,
csitulnak
a napi tamtamok;
zajos kavalkád
a világ,
kicsit minden
a csendért kiált.

Készülődnek 
az angyalok,
úton vannak
a pásztorok.
Kit érdekel,
maradsz vagy mész?
Kit szeretnél,
másfelé néz.

Készülődnek 
az angyalok,,
nem a jövőt,
a múltat számolod.
Mennék, repülnék,
hol gyereksírást hallok,
ott messze
az a csillag ragyog.

Készülődnek 
az angyalok,
úton vannak
a pásztorok.
Az emberek
magukba néznek,
befelé félnek, 
kifelé remélnek.

Készülődnek
az angyalok,
már megjöttek
a pásztorok.
Előtted a várakozás
gyümölcse...
Akarom, kiálthatnád
a jövőbe.






2013. december 11., szerda

Örömünnep


Örömünnep készül...
Szíved miért nem békül?
Mindjárt oda ez az év,
ez a csatatér;
születik a jövő,
ha szívem szívedig ér.

Örömünnep készül...
Szíved miért nem békül?
Mindjárt itt
az új esztendő,
az egynél mindig
több a kettő.

Örömünnep készül...
Szíved miért nem békül?
Születésre vár a család,
a születéssel
örömünnep ölel át.

2013. december 10., kedd

Füstölgés - 33.


Ma az emberi jogok világnapja van.
       Megint egy világnap. Folytathatjuk, és...?
       A süllyedő életekben mit jelentenek, jelenthetnek az emberi jogok? Természetesen a túlélésen kívül.
       A mai hírekben olvasom, hogy az országgyűlés tegnap módosított sérült, megváltozott munkaképességű embereket érintő jogszabályhelyeket. A MEOSZ - a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége - ezekhez nyújtott be előzetesen egy szerintem nagyon jó módosító javaslatcsomagot. A kormány, illetőleg a parlament ezekből kettőt vett csak figyelembe. Ezek jelentőségét nem akarom kisebbíteni, de pont olyan javaslatokat nem vettek figyelembe, amelyekkel esély lehetett volna az érintett társadalmi csoport tagjai elszegényedésének, további süllyedésének megakadályozására. 
       A süllyedő életekben mit jelentenek, jelenthetnek az emberi jogok?
       Egy fuldoklót már nem taníthatunk meg bekiabálással úszni! Oda kell menni, a hóna alá kell nyúlni és segíteni kell neki partot érni.
       Lehet, hogy itt már sokan azért szurkolnak, hogy minél kevesebben érjenek partot? 
       Lehet, hogy a stadionok is ezért épülnek?
       Füstölgök egyre csak magamban. 
       Ha valami csípi a szemed, az már lehet, hogy az emberi jogok füstje. . 
      

2013. december 7., szombat

Napló


A héten tudtam meg, hogy Szolnok megyében a nyári osztáskor új személygépkocsi vásárlására megítélt tizenkilenc gépjárműszerzési utalványból tizenegyet adtak vissza a sérült jogosult emberek.Vagyis ebből a körből nyolcat használtak csak fel.
       Mindez jól mutatja a sérült emberek, családjaik anyagi, szociális helyzetét. 

x x x

Egy száznégy éves hölggyel, aki idősek otthonában él, hallottam ma riportot. A hosszú életkorát azzal magyarázta, hogy mindig másokért élt, sosem magáért.
       Isten éltesse még sokáig közöttünk!  
       Lehet, hogy sokan azért halnak meg korán közülünk, mert nem ismerik az idős hölgy receptjét?

x x x

A Xavér nevű vihar járja be Európát. Nálunk már a Kisalföldön van száztíz kilométeres sebességgel. Ennek az előszelét már az elmúlt éjszaka lehetett hallani. Mi lehet még itt!

x x x

A héten volt a fogyatékossággal élők világnapja. Ilyenkor a politikusok egy része úgy érzi, hogy a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatosan "üzenni" kell a társadalomnak. Egy ilyen üzenetben hallottam, hogy tízezerrel több embert foglalkoztatnak a foglalkoztatási rehabilitáció körében. Arról nem volt szó, hogy mihez képest. De nem is akadt egy újságíró sem, aki megkérdezte volna?

x x x

Ma a Kossuth adó egy beszélgetős műsor keretében foglalkozott azzal a fideszes képviselői fölvetéssel, amelynek értelmében akár csökkenteni is lehetne a nyugdíjaknak a mértékét. A nyugdíjak finanszírozásának problémáját a beszélgetés résztvevői valamennyien elismerték, de a képviselői fölvetést elutasították. Csak remélhetem, hogy mások ésőb is ugyanezt gondolják.



  

Takáts Eszter: Nyári dal


2013. december 6., péntek

Nem tervezek


Én már nem tervezek...
Miért is? Kiért is?
Miért is tervezzek?
Bennem a szeretet,
benned a hárítás,
tagadása a jónak.
Van értelme a szónak?

Én már nem tervezek..
Miért is? Kiért is?.
Van értelme a jónak?
 Minden előtt
és túl mindenen,
a holnapot keresem.
Miért nincs értelme a szónak?

2013. december 2., hétfő

Szösszenet - 13.


A bajai önkormányzati képviselői választás már intőpélda volt. Ezt az időközi fóti polgármester-választás csak tovább fokozta. 
    Mindenki följelentett mindenkit. Egy idő után az ember már nem is érti, hogy miről is van szó tulajdonképpen.
        Míg nem rájöttem, hogy pontosan ez a cél. Az egész váljon a szemünkben komolytalanná. Ez pedig a jövőévi választások előtt intőjel.

2013. december 1., vasárnap

Napló


Tegnap láttam a Szkafander és pillangó című filmet, ami egy megtörtént esetet dolgoz föl az azonos című regényből. 
       A hasonló témájú filmek körében is az egyik legdöbbenetesebb. 
     Egy férfit szélütés ér, aminek következtében teljesen lebénul, az egyik szemére a látását és a beszédkészségét szintén elveszti, gégemetszést kell nála csinálni. Innentől kezdve gyakorlatilag ágyhoz kötötten éli az életet, csak alkalomszerűen viszik ki a kórházból.
      A környezetével úgy kommunikál, hogy hangosan mondják neki az ábécét, ő pedig a szemével jelez, hogy melyik betűnél kell megállni. Szó szerint minden betűért meg kell harcolnia, neki is és a környezetének is.
      Egyik logopédus segítőjével így kezdi el írni a könyvét. A könyv elkészül, megjelenik és sikeres lesz. 
      És így is, ebben az állapotában is szeret és szeretik, szerelmes.
      A könyv megjelenése után tíz nappal meghal. 
      Mi a teljes élet? 
      Mindenkinél más. Ez a férfi teljes életet élt. A betegsége előtt is, és utána is.

x x x

Advent első vasárnapja van.
     Már megint elmúlt egy év.
     Nem csak most így decemberben, de egész évben, egész életünk várakozásban telik. 
    Mindig várunk valamit, valakit.

x x x

Az utóbbi napokban egyre többször olvasok arról, hogy mi lesz Magyarországon a nyugdíjrendszerrel.
       Félek ezektől a híradásoktól. Mindig így kezdődik. Először amikor halljuk, képteleségeknek tartjuk az elképzeléseket. Aztán már azt vesszük észre, hogy a korábbi képtelenség realitás lett, benne élünk.
       De ekkor már késő!

  

Füstölgés -32.


Nem egy rendkívüli eset, hogy valakinek összejön minden egyik pillanatról a másikra. Ma világunkban még kevésbé, mint korábban.   
    Az se egy különleges eset, hogy valakit elhagy a párja, válik.Itt is mondhatjuk, különösen manapság.
      A lehetséges következmények is ismertek. Gyakran szóba jön a legrosszabb is, a végső megoldás, az öngyilkosság. 
      Az viszont ritkán fordul elő, hogy valaki egy pesti szálloda ötödik emeleti ablakából meztelenül kiugrik a Rákóczi útra.
    Egy fiatalember akart, szeretett volna segíteni, segítséget kérni, hogy legalább letakarják a meztelen testet.
     A forgalmas pesti utcán csak egy, egy legény volt a gáton. És körülötte közömbös, közönyös világunk.
    Valakiknek az egészről csak az jutott az eszükbe, hogy - akár mobillal is - fényképezzék az áldozatot.
       Hu....! Csak füstölgő gondolatok jutnak az eszembe.
       Se hagyománya, se kultúrája nincs a segítségnek nálunk. A másik sosem fontos, sosem érdekes. Néhány ember füstölgése kevés megváltoztatni a világot.
        Meddig van lefelé?
 

2013. november 28., csütörtök

Piaf hangján


Az égre, nézz az égre!
Valahol ott úszik, lebeg
álmaink, szárnyaink képe.
Piaf hangján
a szerelem,
egy veréb énekli,
velem, csak velem.

Az égre, nézz az égre!
Foszló álmaink,
törött szárnyaink
szivárványfénye.
Piaf hangján
szól az ének,
az égiek nekünk
zenélnek.

Az égre, nézz az égre!
A semmiségből
az örök kékre
lépkedsz képből képbe,
csendből a mennydörgésbe;
múlnak az évek,
a zene átkarol,
Piaf hangja szól valahol.

2013. november 27., szerda

Szécsi Noémi


"... nem lehet mindig politikai bosszúállást folytatni, mert ez működésképtelenné teszi a társadalmat. Ha egymást váltják a bosszúállások, akkor egy csoport mindig rosszul érzi magát, mert más van hatalmon, mint akit szeretne. És csak arra vár, hogy ha majd csere lesz, akkor végre visszavághat. Közben arra senki nem gondol, hogyan lehet mindenki számára jobb helyzetet teremteni. Finnországban töltött hónapjaim során kívülállóként úgy láttam, ott a politika elsődleges célja az országban élők életminőségének javítása. A finnek sosem értették a Magyarországról érkező híreket, tőlem kérdezgették, hogy miért vagyunk mi állandóan hiszterizált állapotban. Akkor döbbentem rá, hogy a mi világunk kívülről tébolydának tűnik" (interjú, Nagy Gergely, Alexandra Könyvjelző 2013. évi 9. szám).

Borisz Akunyin: Színház az egész világ


"Mit jelent jobban élni? Olyan körülményeket, amelyek közt az ember saját méltóságát biztosíthatja" (fordította: Szabó Mária, Európa Könyvkiadó).

Frédéric Beigbeder: 2999

"A reklámszakma megvetési sorrendje így fest: a rendező lenézi az ügynökséget, az ügynökség lenézi a hirdetőt, a hirdető lenézi a fogyasztót, a fogyasztó lenézi a szomszédját" (fordította Bayer Antal, Európa Könyvkiadó).

2013. november 21., csütörtök

2013. november 20., szerda

A jövő felé


Nyelek, csak nyelek;
körbefújnak
mindenféle szelek;
kisértenek
részei a múltnak;
a szemek, a szemed,
a jövő felé húznak.

2013. november 19., kedd

Napló


Nem győzöm kapkodni a fejem. Próbálom megérteni a világot, és egyre kevésbé értem. Próbálok eligazodni a világban, és egyre kevésbé tudok.
       Nem győzöm kapkodni a fejem. Annyi a hír, az információ, hogy beleszédülök.
       Ki kit csap be a politikában? A politikai pártok egymást, és önmagukat. A politikusok egymást, és önmagukat. A legbecsapottabbak mi, választók vagyunk. A politika nem megnyerni akar bennünket magának,  hanem csak hülyíteni. És ez látszólag nekünk így jó.
     A kormány konszolidálta az önkormányzatok adósságának nagy részét első körben. Rezzenéstelen maradt mindenki arca. Hát akkor most konszolidálják az önkormányzatok teljes adósságát. Rezzenéstelen mindenki arca. Végül is az adófizetők, a mi pénzünkről van szó. Végső soron mi teszünk jót az adós önkormányzatokkal.
        A legfrissebb bejelentés, hogy a kormány hat budapesti sportegyesület adósságát konszolidálja, amihez 2020-ig bezárólag évi támogatás járul egyesületenként a működési költséghez és állami támogatás lesz a fejlesztésekhez is. Szerény számításaim szerint is ez legalább hetvenmilliárd forint. Rezzenéstelen marad mindenki arca. Végül is ez is a mi pénzünk.
       Miskolcon könyveket égettek el nyilvánosan a hétvégén. Mintha ez magától értetődő lenne. Talán néhány fölháborodás. 
       Van még. Mondjam még?
       Mi következik mindebből? Az egyes ember számára abszolút semmi.
    Az emberek nem különbek egymással szemben sem, mint a politika velük. Még a másik szeretetével sem tudnak - a legtöbbször - mit kezdeni. 
       A helyzet kulcsa - akár akarjuk, akár nem - bennünk van.
       
  
      

Szösszenet - 11.


Még a kilencvenes években is a legtöbb kulturális, ideológiai vita mögött sokan a népi-urbánus ellentétet látták.
       Ma senki nem hivatkozik erre az ellentétre.
       Hová tűntek a népiek? Ma hol vannak a mélyszegénység krónikásai, Illyés Gyula, Féja Géza, Nagy Lajos, Szabó Zoltán... utódai?
       Hová tűntek az urbánusok?

2013. november 15., péntek

Nézd a kezem...!


Nézd a kezem, két kacsóka!
Megcsípte a csúnya csóka.
Hej te csóka, csúnya csóka,
milyen lett már a kacsóka!
Irult és pirult a csóka, 
rosszul sikerült a móka.

2013. november 14., csütörtök

Szösszenet - 10.


Két ember beszélget, egyikőjük ezt mondja a másiknak: "Elől már nincs fogam, annyira spórolnék, hogy a fogamhoz verem a garast."

2013. november 12., kedd

Mi a szerelem? - 10.


Mi a szerelem?
Az életem;
folyamatos keresésben,
folytonos lebegésben.
Mi a szerelem?
Előttem a végtelen.

2013. november 6., szerda

Mit neked...!


Mit neked 
az igenek
és a nemek;
mit neked
az akarás
és a szeretet;
mit neked
a vágy és
a szenvedély;
mit neked
a magas
és a mély;
mit neked
a magány
és a közöny;
mit neked
szerelem
és dörgedelem;
mit neked
a minden
és a semmi sem;
mit neked
ez az egész,
ha bennem égsz!



2013. november 5., kedd

Lebegő világ


Lebegő világ, 
valaki felkiált...
Kiért is, miért is?
Csak azért is!
Valaki felkiált,
kirakatba
teszi magát, 
hirdeti 
saját igazát.
Nézzétek a kezem,
lebegő a világ,
de stabillá teszem!

Szösszenet - 9.


Amikor a 4-es metrót elkezdték építeni, "Demszky metrójaként" aposztrofálták. Most Tarlós István főpolgármester büszkén adta át a metró egyik szakaszát. Mióta megkezdték az építkezést, a legkevesebb szó arról volt, hogy ez a mi metrónk.

2013. november 3., vasárnap

Napló


Mindenkinek vannak halottai. Mindenkinek van kiért gyertyát gyújtania.
       Többszörös kört tettem a martfűi temetőben. Voltam a családdal és a barátaimmal. Emlékeztünk. Beugrott egy-egy kép, történet.
       Sokakról tudjuk, hogy utolsó mohikánjaik vagyunk, akik még emlékszünk rájuk. Utánunk a feledés. A felejtés vízözöne.
       Láttunk néhány új "beton- és márványcsodát". Szörnyülködtünk. Nekünk ilyen aztán nem lesz! Nem is lehetne, nincs miből. 
        Arról beszélgettünk, hogy a legtöbbünknél veszélyben van a méltóságteljes búcsúztatás lehetősége, esélye. És mindez anyagi okok miatt.

x x x

Ha valamiről beszélünk, az nem azt jelenti, hogy az a valami azért van, lesz, mert beszélünk róla. Erre gondoltam, miközben olvastam, hogy január elsejével emelkedik a rokkantsági és a rehabilitációs ellátás összege. Ez a kérdés most úgy került az asztalra, mintha valami új dologról lenne szó.
       A rokkantsági nyugdíj például az öregségi nyugdíjjal együtt emelkedett mindig. Sőt, nem azzal azonos, hanem magasabb mértékben. És ez mellett az egyes rokkantsági csoportok között is volt differenciálás.

x x x

Alice Munro, kanadai írónő kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. Nálunk kevésbé ismert íróról van szó, bevallom én sem olvastam még tőle semmit.
        Ismét hiányosság, amit pótolni kell, kellene.



Semmit magamról, avagy a titkok titka a szerelem






- filmajánló -



A film a csenddel kezdődik. Egy fiatal nőt látunk, aki csak megy, megy, leginkább gyalog, hátizsákkal a hátán, mintha egyre távolabb akarna kerülni az élettől, mindentől. Nincstelenül megy, kukázik, azt eszi, amit a kukában talál, stoppol és a sofőr ki akar kezdeni vele, míg egyszer csak egy tanyán találja magát valahol Írországban…
             A tulajdonos gazda kérésére ott marad a tanya körül segédkezni ellátás fejében. Egymással szemben azonos feltételeket támasztottak, nem firtathatják a másik múltját. Kezdetben tartják is magukat mindketten ehhez a feltételhez. Ahogy azonban múlik az idő, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre nehezebb betartaniuk fogadalmukat.
            A két zárkózott ember nagyon messziről közelít a másikhoz. A nő kezdetben a közeli erdőben felállított sátorban alszik. Aztán egy külön szobában a tanyán, míg végül már összebújnak.
            De valójában ki is ez a nő és ez a férfi? Ahogy a két ember egyre közelebb kerül a másikhoz, úgy érdeklődnek a másik iránt annak tudta nélkül. A férfi elmegy Hollandiába megkeresni azt a helyet, ahol a nő valamikor élt. A nő a házban rendezkedve megtudja a férfiról, hogy beteg. Amit megtudnak egymásról, inkább csak jelzésértékű. Mi nézők nem is igazán tudjuk meg, hogy ők mit tudtak meg a másikról teljes egészében.
            A nő gyakran hallgatja a férfi lemezeit. A zene is egymáshoz viszi közelebb a két embert.
            Anne és Martin megszeretik egymást. Amint a lassú folyású víz a maga képére formálja a sziklát is, úgy csiszolódnak egymáshoz, egymásba.
            Ez az Ursula Antoniak által rendezett ír-holland film a szerelemről szól, két különös ember szerelméről.
            Egymásra-találásuk  beteljesíti sorsukat is. Martin egy reggelre meghal. Halála esetére úgy végrendelkezett, hogy a tanya Anne legyen.
            Az Annet alakító Lotte Verbeek és a Martint játszó Stephen Rea nagyot alakítanak. Az Annet játszó színésznő különleges szépségével is kitűnik.
            Annak, aki szép filmet szeretne látni a szerelemről, annak ajánlom ezt a filmet. Föltétlenül nézze meg a Semmit magamról című filmet és többet fog tudni a szerelemről.


                                                                                                       

2013. november 2., szombat

Szerelem és más drogok





- filmajánló -



Egy romantikus vígjáték nagyon komoly dolgokról. A filmet Edward Zwick rendezte, korábbi filmjei közül most csak Az utolsó szamurájt említem meg.
            Jamie Randall gyógyszerügynök – orvos-látogató -, Maggie Murdock kezdődő parkinson-kórban szenvedő képzőművész.
            A srác tevékenységén keresztül megismerjük a gyógyszerügynökök világát. Azt a világot, amely a szélhámosságtól, a csalástól, adott esetben az erőszaktól sem mentes. Kemény üzletről van itt szó, s talán legkevésbé az egészségről.
            Akár azon is múlhat, hogy az orvos milyen gyógyszereket ajánl a betegeinek, hogy az asszisztensnőjének mennyire és milyen sikeresen csapja a szelet az ügynök.
            A film ebben a kérdésben kíméletlen. Ne legyenek illúzióink, mondják a film alkotói! Sok minden történik addig – amiknek az orvosláshoz, a betegségekhez semmi közük -, míg az orvos ajánl valamit a betegnek.
            A lány festő. Egyre remegősebb kezével egyre nehezebben megy a festés, a vágás. Alkoholba menekül. Nem mer, nem akar felvállalni komolyabb és tartós kapcsolatot.
            Aztán egy konferencia apropóján elkezdi keresni a kapcsolatot az övéivel, a parkinsonos betegekkel. Itt szembesül azzal, hogy ezzel a betegséggel is lehet és kell élni.
            Így találkozik a srác és a lány egy orvosnál. Egymásba szeretnek. Igazából még önmagukat sem vállalják, nemhogy a másikat. Jamie sikeres ügynök szeretne lenni, most éppen a Viagra értékesítésével próbálkozik, hogy kiemeljék és Chicagoba mehessen. Maggie szinte taszítja magától a fiút, nehogy komolyra forduljon a kapcsolatuk.
            Aztán körforgás, kötélhúzás a szerelem körül. Persze minden jó, ha a vége jó. Mégiscsak egy romantikus vígjátékról van szó.
            A film főszerepeit Anne Hathaway és Jake Gyllenhal játssza. A karakterszerepekben jót alakít Oliver Platt (mint öregedő utazó ügynök), Hank Azaria (a doki, aki megvehető) és Josh Gad (mint Jamie öccse, a bátyja nyakán élő szexmániás).
            Azzal kezdtem, hogy egy romantikus vígjáték nagyon komoly dolgokról. Könnyed szórakozás a szerelemről, önmagunk és a másik elfogadásáról, a sikerről, a siker áráról. Aztán a szerelem mindent megold és felold. Végül is ez a lényeg.


2013. október 30., szerda

Elmenőben


- Apám emlékére -


Őszi délután,
a Nap lemenőben,
kint vagyok 
a temetőben.
A sírodnál
üldögélek,
hangtalanul beszélek,
csak beszélek.

Már elmenőben,
a Nap lemenőben...
Nem értik az angyalok,
itt is vagyok,
ott is vagyok,
mégis megvagyok.
Mondjátok,
megmaradok?


2013. október 29., kedd

Egy régi dal


Egy régi dal,
egy régi kép;
új az ének, 
várod az estét,
az emberek félnek.

Egy régi dal,
egy régi kép;
kérés a reménynek,
miért és minek,
minek éljek?

Egy régi dal,
egy régi kép;
túl az őrültségen,
a napi keménységen.
Szólj a halál jegyesének!

Egy régi dal,
egy régi kép;
tánc az éjszakába,
nem enged, visszatart,
szívem kalodája.

egy régi dal,
egy régi kép;
forgás a tegnapból
a mába,
egy lépés halálba.

Egy régi dal,
egy régi kép;
zuhanás, zuhanás
az éjszakába, 
ölelésre várva.

Egy régi dal,
egy régi kép;
új az ének,
álomba zuhant idegek,
ölel sötétje az éjnek.



2013. október 27., vasárnap

Szösszenet - 8.


Vannak szolgáltatók, amelyek a hibabejelentéstől számított huszonnégy órán belül vállalják a hibaelhárítást.
       Ha mondjuk kardiológiai vizsgálatra kérünk időpontot, jó esetben is két hónappal későbbre lesz időpontunk.

2013. október 25., péntek

Velünk eltűnik a múlt







1930-1960 között Magyarországon is sokan lettek áldozatai a Heine-Medin kórnak, a járványos gyermekbénulásnak. Akik az ötvenes évek végén lettek áldozatok, már azok többsége is inkább közelebb van a hatvanadik életévéhez, mint az ötvenhez.
            A legtöbben gyerekként kezdtük meg a hátrányok leküzdését, önmagunk rehabilitációját. Voltak időszakok, mikor többet voltunk kórházban a különböző kezelések, korrekciós műtétek miatt, mint otthon.
            Aztán jött az iskolás időszak. Volt egy-két intézmény, ahol el lehetett végezni az általános iskolát, majd a középiskolát, szakmát lehetett tanulni. A legtöbbünk esetében viszont az történt, hogy családi segítséggel integrált körülmények között tanulhattunk. Főiskolára, egyetemre is viszonylag sokat jártak közülünk.
            Felmérési, statisztikai adatok bizonyítják, hogy a heine-medinnesek között az egyéb mozgásszervi problémákkal érintett populációhoz képest magasabb az iskolázottsági, képzettségi arány.
            A tanulás után jött a munkavállalás és a családalapítás időszaka. Tapasztalati tény szintén, és a kapcsolódó adatok is ezt mutatják, hogy a heinések sokan dolgoztak - és dolgoznak jelenleg is -, alapítottak családot, vállaltak gyerekeket. Leginkább megint csak magunkat rehabilitáltuk.
            Ne feledjük, hogy amikor ezeket az életszakaszokat megéltük, kontraktúrások voltunk és gerincferdülésesek, bicegtünk, botot, járógépet vagy kerekesszéket használtunk.
            Így érkezünk el a jelenbe, így érkezünk el oda, hogy már közelebb vagyunk a hatvanhoz, mint az ötvenhez, egy kicsit vagy nagyon is elhasználódtunk, félünk a post politól, félünk, hogy a különböző kormányzati intézkedések következményeként mi lesz velünk.
            Szóval egy jó adag félsz van már bennük a jövőt illetően. A szüleink már vagy meghaltak, vagy nagyon idősek, maguk is segítségre szorulnak, a gyerekeink közül ki erre, ki arra, a barátaink, akiknek a segítségére, számíthattunk, számíthatunk, velünk együtt öregedtek meg.
            Ott tartunk, hogy szaporodnak az életkorból és a heine-medinből adódó problémáink. Nem elsősorban rehabilitációra, hanem kezelésre és ellátásra, adott esetben személyes ellátásra fogunk szorulni. Úgyis mondhatnám, hogy visszatértünk gyerekkorunk problémáihoz, csak más hangsúlyokkal.
            Bennünk van a félsz a jövőtől. És ebből következnek a Heine-Medin Szekció és a MEOSZ jövőbeni feladatai is bennünket érintően.
            Hogy legyenek kórházak, ahol kezelni, fogadni tudnak bennünket. Hogy legyenek olyan otthonok, ahová felvételünket kérhetjük és a térítési díjat is tudjuk fizetni. Hogy legyenek gyógyászati segédeszközeink az adott helyzetnek megfelelően. Hogy legyen általában anyagi lehetőségünk megfizetni a személyes gondoskodást.
            Ahány heine-medines, annyi eset. Probléma-hasonlóságaink vannak, éppen ezért fontos, hogy a tapasztalatainkat megosszuk egymás között, egymástól is sokat tanulhatunk. Ennek viszont minimális előfeltétele egymás problémáinak elismerése, magunk között a tolerancia é s a szolidaritás érvényesítése. Ezt nem pótolja az, ha a társadalommal szemben fogalmazunk meg ilyen elvárásokat. 
            Meg kel tanulnunk kérnünk, és ha kell, követelnünk is.
            A heine-medinesek motorjai voltak és még jelenleg is azok a mozgássérült emberek mozgalmának, érdekvédelmi, érdekérvényesítő szervezeteinek létrehozásában, működtetésében. Ahogy azonban az öregedő motor is egyre több odafigyelést és gondoskodást kíván, úgy mi is.
            A heinéseknek már nem lehet, nincs ifjúsági csoportjuk. Velünk eltűnik a múlt egy szelete és marad az emlékezet.
            Annak pedig csak örüljünk, hogy voltak, vannak köztünk olyan emberek, mint Rádai Sándor volt. Négy végtagbénultként teljes életet élt, szakmailag pedig olyan dolgokat tett le  az asztalra, amikre a szakemberek mindig fognak emlékezni. Élete példa lehet valamennyi heinés számára, de általában is valamennyi ember számára.

(Elhangzott 2013. október 24-én a MEOSZ - a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége - székházában rendezett megemlékezésen a Polio Világnapján. Ennek keretében került felavatásra Rádai Sándor emléktáblája. Rádai Sándor heine.medines gépészmérnök volt, elévülhetetlen érdemeket szerzett az építési szabványokra vonatkozó ajánlások kidolgozásában az akadálymentesítés területén és kezdeményezője volt a nyolcvanas években a mozgáskorlátozott embereknek járó parkolási kártya valamint a benzinjegy bevezetésének is.)                                                                             
                                                                                                           


2013. október 23., szerda

Bűnös vagy


Bűnöd nagy,
ha szegény vagy;
a nincsben 
kihúzhatod magad;
nem árulkodik
rád a forint,
néma a némával
összekacsint;
az utcakép
része voltál,
nem több 
egy foltnál.

Új hitek,
új arcok,
nekik a folt
már sok.

Bűnös vagy,
bűnöd nagy;
mint egy 
gyereknek,
mondták,
ne is lássalak!
Új a kép,
az utcakép,
a szavakkal
repültél,
életünk titkos 
része lettél. 




2013. október 22., kedd

Napló


A bajai önkormányzati képviselői választás legnagyobb tanulsága, előre vetíti, hogy a jövő évi választásokon körülbelül mire számíthatunk. Ilyenre vagy akár még rosszabbra is. Nem jó előjelek.

x x x
 
Nyár az őszben. Néha még nyáron se volt olyan jó idő, mint amilyen pár napja van.
       Az ősz kétségtelen jele viszont a korai sötétedés és a hulló levelek.

x x x

Hallgatom Hamkiss Elemér előadását, amelyet Életstratégiák a XXI. században címmel tart Szolnokon a Megyeháza dísztermében. A tudása lenyűgöző. A bibliai Évával kezdi, aki az első döntéshozó volt és akinek a döntése irányt adott a sorsunknak.Íve volt az előadásnak, ahogy eljutottunk a mához.
       A dilemmák, sajnos, nem lettek kevesebbek. Az előadás viszont nagyon jó volt. 
       Két könyvét is dedikáltattam vele. Személyesen másodjára találkoztunk, először Pesten a Vörösmarty téren néhány évvel ezelőtt az ünnepi könyvhéten.

2013. október 20., vasárnap

Takáts Eszter: "Szeressünk!"


Csendes meditáció


Csendes meditáció
a fák alatt,
vonszolod magadban
a fátylakat,
nincs kecsesebb,
mint egy női nyak.
Ha egyszer túl leszel
azon, ami nem
ereszt el,
ha melegszik benned
a hűvös nyugalom,
a gyengülő napfény
pírjával arcodon,
a férfi szívvel
játszhatsz, velem...
Megtudhatnám egyszer,
miért engeded Istenem?

A tér közepén,
a fák alatt,
csendes meditációmba
téged vártalak.
A gyérülő napfény
őszies színében,
ízzik a vágy,
izzik a lélek.
Az esti vonat
dübörgő zajában,
a harangzúgásban,
én már csak kérek,
azt is inkább csak úgy,
magamban beszélek,
hidegen játszol velem.
Megtudhatnám egyszer,
miért engeded Istenem?


2013. október 17., csütörtök

Martfű levelek - Örök szegénység





Kedves Barátom,

A minap fejeztem be Hamvas Béla Levelek című kötetének olvasását és olvastam egy recenziót Krúdy Zsuzsa Apám, Szinbád című kötetéről.
            Krúdy Zsuzsa arról ír, hogy az apja a húszas-harmincas években micsoda szegénységben élt. Ezt emeli ki a recenzió is. Hamvas Béla is többször ír arról, hogy a negyvenes-ötvenes-hatvanas években milyen nélkülözéseknek van kitéve. Utal arra, hogy fél a nyugdíjazástól, mert akkor még rosszabb lesz.
            Szellemóriások voltak mindketten, Krúdy Gyula a szépirodalomban, a publicisztikában, Hamvas a filozófiában, az eszmetörténetben. Mindketten a magyar kultúra csillagai lehettek volna már életükben is. Ehelyett mindketten méltatlanul, a társadalom perifériájára szorulva éltek.
            Hamvas köszönő leveleiből kiderül, hogy több ismerőse, barátja nem egyszer segítették ki anyagilag (vissza nem térítendő támogatásként).
            Felötlött bennem, hogy ma hányan állnának ilyen önzetlenül az ember mellé?
            És ezek az emberek, és a családtagjaik sem kérkedtek ezekkel a támogatásokkal később sem, amikor Hamvas egy kicsit fénykörbe került.
            Szintén a minap láttam egy fényképet, amely a Nyugat folyóirat 25. születésnapján készült. A fényképen tizenketten vannak, tizenkét magyar író, költő, valamennyien irodalmi nagyságok, óriások.
            A mára gondoltam. Ma tizenkét magyar írót, költőt egymás mellé lehetne-e állítani, akár egy fénykép erejéig is? Vagy a már nagyok közül?
            Hát, nem tudom.
            Igaz, ma nincs egy Nyugatunk sem.
            A példák a gyakorlatban, a napi praxisban és a példázatok hiányoznak a mindennapokban. Ezek ráolvasásból, ilyen-olyan döntésekből nem lesznek.
            Móricz Zsigmond  Sárarany című regényének végén Dani így szól:
            „- Minek éltem? – mondta. – Hát ugyan minek lettem erre a világra?
            Mi az élet?
            Sár.
            És az ember benne?
            Arany a sárban.
            Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett?
            - Ki?
            Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.”
            Mintha már valóban csak az Istenben bízhatnánk.
            És hol vagyunk mi, kedves Barátom?
            Üdvözöl barátod:


Szösszenet - 6.


Ma van a szegénység elleni világnap.
       És akkor most...? Háborogjunk? Örüljünk? Vagy van valakinek valami ötlete is, hogy mit kellene tenni?

Üzenet - 84.


Nem akkor kell tanítani úszni valakit, vagy úszásoktatást szervezni a részére, amikor fuldoklik.

Szösszenet - 5.


Sem Bélapátfalva, sem Szilvásvárad "nem kért" a fogyatékossággal élő emberekből. Erről még önkormányzati képviselő-testületi döntés is született.
       Aztán mindenki elkezdte magyarázni a bizonyítványt.
       Néha olyan érzésem van fogyatékos ügyben, hogy ott tartunk, hogy sehol.

2013. október 16., szerda

Fejezetek egy önéletrajzból





- emlékezés és folytatás -

XVIII.



Ahogy a kilencvenes évek elején elkezdtük járni N. Margóval a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szociális otthonokat, szörnyű tapasztalatokra tettünk szert. Az intézmények szinte kivétel nélkül lepusztult állapotban voltak. Fiatal és középkorú mozgássérült emberek éltek egy-egy otthonban hetven-nyolcvanéves emberekkel.
            Találkoztunk olyan esetekkel, hogy a mozgássérülteket - kerekesszékeseket – az emeleten tartottak és az épületben nem volt lift. Első fölindulásunkban megkérdeztük, hogy tűz esetén ezeket az embereket hogyan menekítenék. A válasz az volt, hogy még nem volt tűzeset.
            Találkoztunk olyan emberekkel, akik évek óta nem voltak kint a szabadban, nem sütötte őket a Nap, nem érte őket a szél.
            Egy ilyen felderítő látogatáskor fogalmazódott meg bennünk először, hogy szükség volna egy speciális otthonra, ahol csak munkaképes korú mozgássérült emberek lennének.

x x x

1989. decembere: a karácsony előtti napok izgalomban teltek a romániai események miatt. Egyértelműen látszott, hogy az addig megdönthetetlennek, örökérvényűnek látszó Ceausescu-rendszer recseg-ropog. Ahogy teltek az órák, még inkább a napok, annál jobban.
            Néhány nappal karácsony előtt többünkben fölvetődött, hogy gyűjtést szervezzünk az erdélyi, legfőképp az aradi és temesvári magyaroknak. Ez a gondolat elsősorban az SZDSZ Martfűi Szervezetének tagjaiban fogalmazódott meg.
            Másfél nap alatt annyi, elsősorban gyógyszer-, élelmiszer-adomány gyűlt össze, hogy hat személygépkocsi lett vele tele.
            Karácsony este csöngettek hozzánk, ami ilyenkor ritkaság volt. A főnököm volt. Azért jött, hogy hozzájuk még beférek, ha gondolom, menjek velük, másnap reggel indulunk Aradra.
            Így is történt. Reggelre azonban jégpáncél lett az út, de a Jóisten velünk volt.
            Aznap késő délután értünk haza. Akkor este tudtuk meg, hogy a Ceausescu-házaspárt kivégezték.

x x x

Érettségi találkozóra készültünk, amikor hírül vettük, hogy elhunyt Szabó András tanár úr, Szabóka, ahogyan magunk között hívtuk. Negyvenéves sem volt.
            Valamennyiünket megdöbbentett a hír, ami rá is nyomta a bélyegét az osztálytalálkozónkra. Azóta minden találkozónkon kimegyünk a sírjához. Nekünk zarándokhely lett.
            Többünk között egyöntetű a vélemény, hogy ebben a mai világban rosszul érezné magát, pedagógusként pedig kifejezetten rosszul.
            Nézetei alapján valószínűsíthetően baloldali volna, egész pontosan szociáldemokrata. Nem véletlenül szerette nagyon Déry Tibor írásait.
            Vagyis a mai palettán nem találná a helyét. Hol vannak ma a baloldaliak, a szociáldemokraták? Az egyes csoportok nevezik magukat valahogy, minden valóságtartalom nélkül.
            Szabó tanár úrnak a tanterv arra kellett, hogy legyen mit beírnia a naplóba. Mégis megtanított bennüket az irodalom, a film, a színház szeretetére, a hazaszeretetre, a hazafiságra és az ostobaság, a méltatlanság elleni háborgásra.
            Egyik ismerősöm mondta, mikor meséltem neki Szabó tanár úrról, hogy irigyel bennünket miatta. Valóban szerencsések voltunk, hogy ilyen magyar tanárunk lehetett!


2013. október 15., kedd

Szösszenet - 4.


Hallgatom Szalait, a labdarúgó-válogatott csatárát. Évek, évtizedek óta hazudozunk össze-vissza, mondja, és csak mondja. Becsapjuk önmagunkat és a szurkolóinkat is.
       Mintha már ehhez hasonlót hallottam volna.
       Ez is egy öszödi beszéd.
       És még hány ilyen lesz?

2013. október 13., vasárnap

2013. október 10., csütörtök

Tajtékos napok



 - filmajánló -



Boris Vian halála olyan volt, amilyen az élete. Olyan nem mindennapi. De ne szaladjunk ennyire előre!
            Életében nem lehetett pontosan tudni, hogy mi volt inkább: zeneszerző, dzsessztrombitás, énekes, feltaláló, színész, író… Ma íróként tartjuk számon.
            Még írósága is vargabetűs. Első regényei nem arattak sikert. Aztán vesz egy fordulatot és Vernon Sulliven néven kezd el írni, megjelentetni regényeket (Köpök a sírotokra, A holtaknak már mindegy, Pusztuljon minden rusnyaság, és mindezt a nők miatt).
            A  saját nevén megjelentetett művei között van a Tajtékos napok, a Venyigeszú, a Plankton, a Pekingi ősz. Ezek a negyvenes években született regények a lassan értek be, a hippikorszakban – a hatvanas években, Vian halála után – lettek sikerkönyvek. Az álnéven írt regényei mindjárt sikeresek voltak.
            Vian sokoldalú tehetségére mi sem jellemzőbb, hogy a negyvenes években a kor legjobb amerikai dzsesszmuzsikusaival is együtt játszott (Miles Davis).
            A Tajtékos napoknak ez a mostani a harmadok filmfeldolgozása Miichel Gondy rendezésében.
            A történet egy szerelem szürreális ábrázolása, feldolgozása. Colin és Chloe szerelme szokványos. Aztán Chloe beteg lesz, a gyógyításába beleszegényednek. Annyira, hogy a nő halála után már a tisztességes temetése is problémát jelent. A temetés körüli kálvária nagyon is a mi időnket idézi szociális temetéstestül, mindenestül.
            Viharos végzetes szerelem. A Chloet alakító Audrey Tautou és a Colint játszó Romain Duris nagyon jó. Ha semmi másért, Tautou miatt mindenképp érdemes megnézni a filmet.
            A film mellékszála a másik férfifőszereplőhöz, Chickhez kapcsolódik. Gyűjti Jean-Sol Partre filozófus könyveit (a név Jean-Paul Sartre-ra, Vian barátjára utal). Chick jegyesének, Alise-nek, annyira elege van ebből a mániából, hogy megöli Partre-t és minden könyvesboltost, aki a könyveit árulja.
            Ezt a mellékszálat azért említem, mert kétségeim vannak afelől, hogy a mai barátságok elbírnának-e egy ilyen művészi fricskát.
            Kíváncsi volnék rá, hogy Viannak vajon tetszene-e ez a filmváltozat? Mit szólna hozzá?
            Boris Vian a Köpök a sírotokra film-feldolgozását megnézte és annyira elégedetlen volt, annyira felháborodott, hogy szívroham következtében meghalt.
                       

                                                                                                                   

2013. október 8., kedd

Napló - The Shadows



Közel hatvan éve játszanak együtt, minden különösebb felhajtás, fakszni nélkül. Botrányok, pletykák miatt soha nem kerültek címlapra, mégis sikeresek voltak mindig.
     Még soha nem voltam olyan hangulatban, hogy ne lett volna jó hallgatni a zenéjüket. Megnyugtat és feldob. 
       Egy jó házibulin még ma is lejátsszák a számaikat.
       Ők a Shadows.
       A számaik túlélik a zenekar tagjait, de még az én generációm tagjait is.
       Hallgassátok, hallgassuk őket!



2013. október 6., vasárnap

2013. október 5., szombat

Napló


A Hamlet szellemiségét idézem, valami bűzlik Dániában, valami nagyon nincs rendben a Pető Intézet körül.
     A Lurdy Házban tartott legutóbbi MEOSZ - a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége - elnökségi ülésen fölvetettem, hogy valami tiltakozó nyilatkozatot kiadhatna a MEOSZ (ekkor még nagyon az elején voltunk a Pető-ügynek). Akkor a fölvetésem, az előző esti illetékes nyilatkozatra hivatkozással elvetésre került, az illetékes úgy nyilatkozott, hogy az állam rendezi a problémát.
        A Pető-ügy azóta - augusztus vége óta - is tovább tart, nap mint nap jelennek meg ilyen-olyan nyilatkozatok. Jómagam a gyerekeket, a Pető szellemiségét féltem, a sok bába közt elvesznek, elveszhetnek. Na ezért, erre a veszélyre történő  figyelmeztetéssel kellene - szerintem - felemelnie a szavát a MEOSZ-nak. 
        Mert valami bűzlik Dániában.

x x x

Az idei ünnepi könyvhétre jelent meg Borbély Szilárd Nincstelenek  című regénye és Szilágyi Zsófia Móricz-monográfiája, mindkettő a Kalligram Kiadónál. Ma egyiket sem lehet már kapni a könyvesboltokban, egyik sem rendelhető meg a különböző netes könyves oldalakon. Az elmúlt húsz évben ilyenre - hogy ilyen rövid idő alatt új kiadványok elfogyjanak - nem emlékszek.

x x x

Szeptember végére december eleji hideg lett, hideg rekord dőlt meg. A meteorológusok biztatnak bennünket, nem kell félnünk, nincs még itt a tél. Hiszem, ha érzem!

2013. október 4., péntek

Szösszenet - 3.


Azon meg már nem csodálkozok, hogy a Vígszínház igazgatói pályázatát érvénytelenítették. Eszenyi Enikőt, a korábbi igazgatót, nem szeretnék kinevezni, Balázs Pétert pedig az előzmények alapján nem lehetett. Így maradt ez a megoldás. Így maradt az a megoldás, hogy mégiscsak az legyen, amit a fideszes többségű fővárosi közgyűlés szeretne.