Nem érzed?

Nem értem,

nem érzed,

hogy ez nem

átmeneti állapot,

ha tovább tart,

belehalok?

Istenem, adj erőt,

hogy megértsen

és megértsem őt!

Nem magyarázkodok,

voltam fent,

immár lent;

nincs átmenet,

végállomás

a kereszt lehet,

mint földi halandót

megfeszítenek.

Ha látsz,

hogy könnyezem,

érted a könnyem,

neked szól

a szerelem.

Füstölgés - Lánchíd

A tizenkilencedik században a szabadságharc árnyékában megépülhetett a Lánchíd, most a huszonegyedik században nem vagyunk képesek dönteni és felújítani. A politika áldozata lehet az ország, a főváros szimbóluma.

         Ellehet vitatkozni azon, hogy kinek mire van hatásköre, illetékessége, kinek mennyi pénze van és mire. Ahogy azon is, kinek mi a felelőssége, de ettől még a híd nem lesz felújítva. Vita tárgya lehet az is, ki lesz ennek a politikai nyertese, vagy vesztese, a híddal azonban marad minden a régiben.

       Nem legyőzni kellene egymást, hanem a hidat felújítani. Az a baj, hogy a döntési helyzetben lévők nem is tudnak másban gondolkodni, csak ellenzéki és kormánypártokban.

          A Lánchíd többet érdemel, Széchenyi István emléke nemkülönben. 

         Tegyünk róla, hogy ne a kisszerűség győzzön. Erről csak mi tehetünk.

         Egyébként marad a füstölgés.  

Martfűi levelek - Számvetés

Kedves Barátom,

ez a koranavírus járvány jó alkalom volt arra, hogy kellő időnk legyen a számvetésre.

         Mit csináltam jól, rosszul, mit mulasztottam? Mi az, ami még pótolható?

          Ha újra kezdhetném, sok mindent másképp csinálnék. Leginkább jobban gazdálkodnék az idővel, nem pazarolnám felesleges dolgokra, emberekre.

          Az igazán fontos dolgokra nem sajnálnám az időt, lényegesen több időt fordítanék rájuk.

         Szeretni pedig szépen és okosan szeretnék. Ahogy segíteni is szeretve és okosan kell. A szándék ma kevés, bár kétségkívül azzal kezdődik minden. A jó szándékú kéretlen segítőktől azonban ments meg, Uram!

         Bármilyen furcsa, a segítésnek is megvannak az írott és íratlan szabályai. Először is segíteni is akkor kell, amikor arra szükség van, vagy kérik. A legritkább esetben fordul elő ennek az ellenkezője. Ha kéretlenül akar segíteni valaki, az tolakodásnak minősül.

          Úgy kell segíteni, ahogy azt a segítésre szoruló kéri. Feltételezzük, hogy ő tudja legjobban, mit akar.

         Bőhm Andrásról költőről, festőről hallottam ezt a történetet. Egy paraplég - négy végtag bénult - emberről van szó, aki kerekes-székkel közlekedett és egyszer át akart menni az út túloldalára. Önállóan úgy közlekedett, hogy hátrafelé ment előre, az egyik lábával tudta egy kicsit lökdösni magát a kerekes-székkel. Még át se ért a zebrán, mikor egy segítőkész járókelő visszatolta oda, ahonnan eredetileg indult: Andrásnak tiltakozni sem volt egyszerű, mert nehezen beszélt.

         Persze van, akinek nem lehet segíteni, nem fogadja el. Nem szabad erőltetni a segítést.

         Azon szurkoljunk, hogy akkor legyen segítség, amikor szükség van rá, de akkor föltétlen legyen.

         Most elköszönök, üdvözöllek:

                                                                                Urbán-Szabó Béla

Mondanám

Csendes szóval

mondanám,

ha meghallgatnál,

figyelnél rám.

Mondanám, hogy

szerencsés vagyok,

ahogy megismertelek,

áldom azt a napot.

Még nem láttalak,

de elvarázsolt hangod;

mondhatom, hangod

után lettem rabod.

Mondanám,

ha figyelnél rám,

évek óta tart

a varázs,

érted szól napi imám.

Érted szól minden szó,

érted van minden érzés,

értünk lesz a megértés;

együtt kérjük

az Urat, segítsen,

helyzetünkön

átbillentsen,

értsük egymás szavát,

ünnepeljük

a szerelem diadalát.

Martfűi levelek - Elmaradt a puszi és az ölelés

Kedves Barátom,

észre sem vettük, hogy közben tavasz lett. Április szeszélyes volt, mint általában, májusban hiába vártuk az esőt, de csak nem akart esni. Olyan szárazság van, hogy szikrát vet a kapa. Ha rövidesen nem lesz eső, nagy szárazság lesz, az együtt járó következményekkel. Már benne járunk a júniusban és csak nem akar esni.

         Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy csendesedik a koronavírus járvány, lassan meg is szűnik. Fokozatosan föloldják a korlátozásokat, amik vérmérsékletünk szerint megnehezítették életünket. Hozzájuk igazodtunk, hogy mit lehet tenni és mit nem.

         Aki eddig még nem tanult meg együtt élni önmagával, az most megtanulhatott. Összeszokhattak a szomszédok, a családok is. Kiismerhették egymást jó és rossz oldalukról. Vagy végképp elidegenedtek egymástól, vagy megutálhatták egymást.

         Próbatétel volt ez a járvány, még ha nem is tudtuk, vizsgáztunk. Hogy mennyire van kitartásunk, fokozatosan kiderül, mentálisan is nehéz, és anyagilag is.

         Sőt, az anyagi helytállás a legnehezebb. Sokan elveszítették a munkahelyüket és csak reménykedhetnek a jövőben.

         Kedves Barátom,

         különleges anyák napja volt az idei. Nem köszönthettük személyesen az anyákat.

         A virágot is csak tisztes távolból adhattuk át. Elmaradt a puszi és az ölelés.

         Majd bepótoljuk, és bízunk benne, hogy bepótolhatjuk. Most a járvány miatt igazolt a puszi és az ölelés elmaradása.

         Maradt a képeslapon, e--mailen, telefonon… történő köszöntés. A személyes találkozás pótolható. Ajánlott volt szeretteinknek, ha otthon maradtak.

         De akarja-e mindenki pótolni, vagy alibinek tekintették sokan, hogy most nem lehetett? A kérdés marad.

         Most elköszönök, üdvözöl barátod

                                                                                     Urbán-Szabó Béla