Elmentél,
magad után
űrt hagytál;
hiányom lettél,
meg se
kérdeztél,
se szó, se beszéd,
ahogy jöttél,
úgy mentél.
Elmentél,
magad után
űrt hagytál;
hiányod lettem,
nem panaszkodtál,
nagy benned
a büszkeség,
vissza se fordultál.
Összerakjuk magunkat,
egymást,
mozaikszerű a kép…
Lenne egy
kis belátás,
még meg is
válthatnánk egymást;
rövid az élet
szomorú a világ.
