Martfűi levelek - Furcsa hangulatban

Kedves Barátom,

Mondhatnám azt is, hogy miért ne lenne melankolikus a hangulatom? Az elmúlt háromnegyed évben havonta, másfél havonta jártam temetésre. Meghalt az a munkatársam, aki huszonkét évig volt gépkocsivezető az egyesületünkben… Meghalt a barátnőm, akit épp csak megismertem, de bármi is lehetett volna a kapcsolatunkból… Elment a keresztanyám, és még sorolhatnám…

            Az elmúlt időszakban többet voltam temetésen, mint az elmúlt tíz évben együttvéve. Volt olyan temetés, amire azért nem bírtam elmenni, mert azzal egy időben máshol egy másikon voltam.

            A Mama kórházban is volt. Mára rendeződött az egészségi állapota, de jól ránk ijesztett.

            Soroljam még?

            Szóval nem nagyon van, ami földobjon.

            Az írás az, ami elviselhetőbbé teszi számomra az életet, a világot. Ha minden jól megy, szeptemberben kijön egy novelláskötetem.

            Tudod, Barátom, az ember a magánéleti problémáival így vagy úgy még csak kezd valamit, a közéletünkben zajló eseményekkel viszont nem tudok mit kezdeni. Bántanak, de nem tudok hatni rájuk.

            Azt írod, hogy a következő időszak nem a liberális szabadságjogok ideje lesz, nem csak nálunk, az egész világon. Ebben sok igazság van.

            A fél életemet tettem rá, hogy a sérült emberek problémáiról emberjogi megközelítésben beszéljünk, gondolkozzunk.

            A miniszterelnök úr kijelentette Tusnádfürdőn, hogy "ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal". Ez egy valóban keresztény szellemiségű erkölcsi elv. Ez alapján is a sérült embereket ért méltánytalanságok számon kérhetők, vagy még inkább számon kérhetők volnának. Ezzel együtt is látom leépülni azt, amit nagyon nehéz volt fölépíteni.

            A miniszterelnök úr hivatkozik említett beszédében „az erősebb jogára”, az erősebb mondja meg, hol legyen a kocsibejáró…, és hogy ez nem jól van így. Ebben igaza van. De ki mondja meg, hogy a kereszténységből, a szabadságból, az emberi jogokból mit tekintünk - ma – értéknek, követendőnek? Nem ugyanúgy az erősebb?

            Jó volna már bizonyos kérdésekben konszenzusra jutni. Társadalmi szinten.

            Kertész Imre esete is jól példázza közéletünket. Annak idején a Nobel-díjának sem tudott örülni mindenki, ahogy mostani állami kitüntetésének, a Szent István Rendnek sem. Örülni kellett volna mindkét esetben mindenkinek, és csendben maradni, nem pro és kontra teleírni az újságokat, a folyóiratokat. Abban a pillanatban, ha elkezdünk méricskélni, hogy ki, melyik oldal a hibás, a hibásabb, már nincs is miről beszélni.

            Ha Nádas Péter legutóbb megkapja, vagy egyszer megkapná az irodalmi Nobel-díjat, félek, megismétlődne a Kertész-ügy.

            A minap gondoltam rá, hogy Móricz megírhatná korunkról a Rokonok 2-tőt, Bacsó Péter elkészíthetné a Tanú 3 című filmet. De Mikszáth Kálmán is találna témát.

            Kérdések sorjáznak bennem, amiket nem értek és nem találom rájuk a választ. Csak néhány: Hol van az emberekben a demokrácia-minimum határa, aminek a megsértése az emberekben már kiveri a biztosítékot? Miért gondolják azt sokan, hogy amiről már sokadjára bebizonyosodott, hogy rossz, az jó lesz, jobb lesz, ha mások csinálják? Miért gondolják sokan, ha mi csináljuk, társadalmi igazságosság, ha ők, társadalmi igazságtalanság?

            Keressük együtt a válaszokat!

            Addig is üdvözöl barátod:

Napló

Martfű Város Önkormányzatának képviselő-testülete posztumusz „Martfű város díszpolgára” címet adományozott dr.Bakonyi Péternek a város 2006-2010. közötti polgármesterének 2014. augusztus 20-án.

        Tizennyolc évesen elkerült Martfűről. Bölcsész- és jogi diplomát szerzett, letette a jogi szakvizsgát. Két nyelven, angolul és franciául társalgási szinten beszélt, de jól beszélte és értette az orosz és a német nyelvet is. Iskolái elvégzése után különböző önkormányzati szakigazgatási területeken dolgozott, volt ügyintéző és jegyző. Ezzel egyidejűleg tanított az ELTE-n magyar jogtörténetet. A Jogtörténeti Szemlébe rendszeresen írt recenziókat.

         Ezekkel az előzményekkel jött vissza 2006 nyarán-őszén Martfűre polgármester-jelöltnek többek, köztük az én kezdeményezésemre is.  Szerencséjére (szerencsétlenségére?) megválasztották  Martfű polgármesterének.

            Polgármesteri munkája mellett sem adta föl a tanítást. Ekkor már a szolnoki főiskolán tanított gazdasági jogot magyar és angol nyelven.

         Most is csak azt mondhatom, hogy az ilyen kvalitású fiatalemberek vagy maradnak a fővárosban, a főváros közelségében, vagy mennek külföldre, de legkevésbé vissza a szülővárosukba. Ő visszajött.

            Amikor megválasztották polgármesternek, két-három év arról szólt, hogy Martfű elkerülje a csődhelyzetet, megpróbálja stabilizálni gazdaságilag-pénzügyileg a helyzetét.

            2006-2010 között a város ötszázmillió forint körüli adósságot dolgozott le úgy, hogy a ciklus végére közel háromszázötven millió forintos többlete lett. És közben pályázott folyamatosan és fejlődött a város.

         Ezekre az eredményekre is figyelemmel 2010-ben közel kilencven százalékos szavazati eredménnyel választották újra polgármesterré. Az általa is támogatott képviselő-jelöltek is elsöprő többséggel kerültek a képviselő-testületbe.

          Örök szívfájdalma volt, hogy a martfűi közéletben a legtöbb támadást, bántást jobboldali pártok tagjaitól kapta, fideszesektől és jobbikosoktól. Keresztény érzelmű, jobboldali beállítottságú ember volt, amivel sosem hivalkodott.

            Annyi más mellett gondnoka volt a helyi református gyülekezetnek.

          A 2010. évi önkormányzati választásokat követő néhány nap múlva váratlanul elhunyt. El se tudjuk képzelni, milyen élet zárult le ilyen tragikus hirtelenséggel!

            Dr.Bakonyi Péter rendkívül képzett, művelt polgármestere volt a városnak.

           Ilyen előzményekkel érdemelte ki a posztumusz díszpolgári címet harmincnégy éves korára. Ilyenre nem is tudok másik magyarországi példát.

        Szellemi örökségét közel négyezer kötetes könyvtárával emlékszoba őrzi a martfűi városi könyvtárban.

     Egy felmérés alapján elmondható, hogy négy évvel a halála után is a legismertebb, legelfogadottabb személyiség Martfűn. Beépült a város történetébe és a helyi köztudatba.

            Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy ismerhettem, barátja és munkatársa lehettem.

A befejezetlen ember, avagy Meddig építjük magunkat?

- Hankiss Elemér A befejezetlen ember, könyvajánló -

Az idei könyvhétre jelent meg a Helikon Kiadónál Hankiss Elemér A befejezetlen ember című könyve (Budapest, 2014.). Egy életút összefoglalása, egy olyan életé, amelyben mindig ott volt a teljességre törekvés. Ezzel együtt is ez a törekvés kísérlet, az ember befejezetlen.

     Hankiss nem szakmai összegzést készít. A tapasztalatait az emberekről, az emberek egymáshoz való viszonyulásáról, az állam, a hatalom és az emberek kapcsolatáról, a társadalom működési elveiről foglalja össze.

     Teszi ezt nem okoskodó, kioktató módon. Szinte minden kérdésre, szempontra életszerű példákat hoz fel, vagy a személyes életében megtapasztaltak, vagy a különböző irodalmi példák alapján. A példákkal tanít, nevel bennünket, ezekkel tükröt tart elénk, hogy lássuk, milyenek is vagyunk.

    Az alábbi példa, amelyre korábbi írásaiban is többször hivatkozik, jól mutatja az emberek együttműködési képtelenségét, a hatalom arroganciáját:

„Haditengerészeti tiszt: Kérem, hogy ütközés elkerülésére módosítsa pályáját 15 fokkal észak felé.

Civil: Javaslom, hogy az ütközés elkerülésére Önök módosítsák pályájukat 15 fokkal dél felé.

Haditengerészeti tiszt: Itt Egyesült Államok Haditengerészetének hajóskapitány beszél. Ismétlem, módosítsanak pályát.

Civil: Nem. És ismétlem, Önök módosítsák pályájukat.

Haditengerészeti tiszt: Ez itt Enterpise repülőgép-anyahajó. Az Egyesült Államok Haditengerészetének nagyméretű hajója. Azonnal módosítsák pályájukat.

Civil: Ez itt egy világítótorony. Döntsenek.”

    Hankiss vesszőparipája a polgári értékek védelme, hangsúlyozása, sulykolása. Személyes élményeinek egyik esetét is fölhozza példának:

„- De nagyapa, miért tépted el a jegyeket? - kérdeztük döbbenten.

- Mert nem jött a kalauz - felelte.

- De hát ez tiszta szerencse! Legalább nem kellett fizetnünk.

- Uraim (általában így szólított minket, ha valami haszontalanságot mondtunk vagy követtünk el), a villamoson jegyet kell váltani…

- De hát nem jött kalauz…

- Nem a kalauz miatt. Hanem azért, mert Budapest polgára vagyok, és így ez a villamos az enyém is. Miért csapnám be önmagamat?”

     Élvezetes olvasmány A befejezetlen ember (alcíme: Gondolatok a világról, az emberről, a szabadságról). Könnyen adja magát, közérthető. Sok részlet ottmarad az emberben, amik továbbgondolásra érdemesek.

Nyitott ajtó

Nyújtottam kezem...
Miért is?, kérdezem.
Van, akinek sok voltam,
van, akinek kevés,
nincs menekvés,
nincs egyenleg,
nincs egy meg egy;
maradok egy szál magam,
pedig az ajtó
nyitva van...
Marad a magány,
a napi talány...

Üzenet - 100.

Nyitott vagyok, úgy akarom, ahogy lesz.

Részeimet keresem

Mozaikokból áll életem,
részeimet keresem,
ami még hiányzik,
az a jövő,
jelenleg hiánycikk.

Kötések, lassú oldások,
szóvirágos utak
a mához,
lovagolhatok 
a hiányrészeken
diadalittasan, részegen.

Teljesedik a kép, 
nem lett jobb, 
nem lesz jobb.
Mit is akarok? 
Mit is akarhatok?
Még üres foltok
a hiányzó mozaikok.

Napló

Múlnak a napok és közben tudomást sem veszünk arról, hogy Ukrajna és Oroszország között gyakorlatilag háború van. Itt Európa keleti szélén.

       A legszembetűnőbb, hogy senkinek nem jut eszébe tiltakozni. Ahogy látom, nem csak nálunk, de úgy általában Európában sem. Mintha a világ legtermészetesebb dolgáról lenne szó.

x x x

A minap olvastam Pétervári Zsoltnak egy írását az Élet és Irodalomban (a 2014. augusztus 08-i számában), 2022 címmel. Írásának a lényege, hogy új baloldalt kell szervezni, új névvel, új stratégiával...

       Valójában mit lehet várni attól a baloldaltól, amelyiknek az újonnan megválasztott elnökét már az első héten védhetetlenül lehet támadni (lásd a jogosulatlanul fölvett költségtérítést). És itt bizony nem mentség, hogy a másik oldalon is csináltak, csinálnak hasonlót.

       Akkor lesz remény ebben az országban egy normális közéletre, ha a másik oldalon is megjelennek a Pétervári Zsoltok.

x x x

Robin Williams halála megrendített. Mit számít a siker, az Oscar-díj, ha az ember méltatlan körülmények között hal meg!

Ki véd meg?

Fogy az élet...
Esőben, szélben,
földön fekve
ki véd meg?
Sok a beszéd,
kevés a bajra,
mindenki jelen,
senki se hallja;
elszáll a szó,
nincsen alja;
földön fekve
a segítség késik;
jó lett volna,
de elfogyott a mégis,
társaid nem
látnak, nem hallnak,
nem lesznek 
tartozékai a bajnak.
Fogy az élet...
Esőben, szélben,
földön fekve
ki véd meg?

A pap gyerekei

- filmajánló –

Azzal kezdem, hogy nekem tetszett a Vinko Bresan által rendezett horvát film. A műfaját tragikomédiának határoznám meg. Kétségtelenül több benne a vígjátéki elem, de a film utolsó harmada inkább tragikus.

            A film első kétharmada erősen kusturicás, még a zenei betétek is erre hajaznak.

            A történet egy jó alapötletre épül. Fabijan atya az adriai kis szigeten lévő falu demográfiai helyzetét úgy kívánja megoldani, hogy a trafikossal szövetkezve kilyukasztják az óvszereket.

            Amikor a kezdeti eredmények nem olyan mértékben jelentkeznek, ahogy várnák, a trafikos felvilágosítja az atyát. Az a baj, mondja, hogy a piacnak csak az egyik felét uralják.

            Szövetkeznek a gyógyszerésszel, aki ezek után a fogamzásgátló tabletták helyett, azok nevében vitaminokat árul.

            Híre megy a születések száma növekedésének.  Beindul a turizmus, az üzlet. Fabijan atya ötletét még egyházi előjárója is jónak tartja.

            A film tele van komikummal, beszólással. Az egyik szintén a trafikoshoz kapcsolódik, aki arról beszél, hogy a két ellentétes helyi párt képviselői, akik melegek, egymással vannak. 

            A gyerekszületés azonban nem föltétlenül csak örömmel jár. Fabijan atyának is nagy tanulság, hogy egy gyerekkel nem lehet viccelni. A teher alól úgy kíván szabadulni, hogy meggyónja bűneit, s akinek meggyón, az is meggyónja, amit hallott…   

            Van mivel szembesülnie társadalmainknak, a horvátok mellett nekünk, magyaroknak is. Sok az áthallás a filmben, amiken ugyan a legtöbbször jókat nevetünk. A film végén talán azt is érezzük, hogy valami nagyon nincs rendjén.

Szemed

Szemed tükrében
lubickol tekintetem,
szemed tükrében
magamat keresem,
szemed könnyében
áztatom szívem,
szemed fényében
bomlik ki végzetem.

Michéle Torr: Premier amour

Napló

Napok óta 313-314 forint körül van az euró árfolyama. Ezen már nem háborodik föl senki, nem is igazán hír. Úgy vesszük tudomásul, ahogy a Nap este nyugszik, reggel pedig kél.

x x x

Napok óta próbálom értelmezni, megemészteni Orbán Viktor miniszterelnök úr tusnádfürdői 2014. július 26-i beszédét. 

       Komolyan kell venni az itt elhangzottakat. Amiket annak idején a kötcsei beszédében fölvázolt, előrevetített, azt valósította meg tulajdonképpen 2010 és 2014 között. Amit most elmondott, az lesz valószínűséggel a következő négy év menetrendje.

        Ahogy látom, ezzel a beszéddel az ellenzék végképp nem tud mit kezdeni.

x x x

A közelmúltbeli Budapest Pride-n állítólag három-négyezren is voltak. Kétségeim vannak a tekintetben, hogy a mai ellenzék egy ilyen mértékű tiltakozást ki tudna-e állítani.

x x x

Egy hír szerint közel egymillió-négyszázezer magyar munkavállaló fizet társadalombiztosítási járulékot Angliában, ebből egymillióan havonta rendszeresen. 

       Sokan kétségbe vonják ezeknek az adatoknak a valódiságát. az adatok nekem is soknak tűnnek. De nekem sok lenne a nyolcszázezer, a hétszázezer, sok az ötszázezer munkavállaló is. Az ilyen adatokat mellesleg  könnyű ellenőrizni az angliai statisztikai nyilvántartások alapján.

      Sok olyan ismerősről tudok, akik a nyári szabadságukat arra használják, hogy egy-másfél hónapot kint dolgoznak Angliában.

       Az elmúlt néhány héten szintén az ismeretségi körömben két család költözött ki Németországba. Olyan esetekről - sajnos - nem tudok, hogy az elmúlt években kiköltözött családok közül bárkik is végleg hazaköltöztek volna.

       Lehet a számokat vitatni, de valami nagyon nincs jól.

A felhő és én

Ha belém kapaszkodsz,
mintha felhőbe kapaszkodnál;
jövök-megyek,
száz felé szakad a szál,
lökdösnek a szelek.

Ilyen is, olyan is vagyok,
változó alakzatok.
Felhőarcomon
ne keresd a holnapot,
a reményt maszatolom!

Ha kapaszkodsz belém,
a széllel röpül a felhő,
te meg én,
ahogy oszlik, a zuhanás,
csak a zuhanás jő.

Dolgozni, de hol?

Ha jól értem, a munkaalapú társadalomnak az a lényege, hogy a társadalomban minél többen dolgozzanak, dolgozhassanak és elsősorban munkabért kapjanak az érintettek különböző ellátások, segélyek helyett. Úgy gondolom, ezzel általában mindenki egyetérthet. Még a liberális demokrácia hívei is.

            Egy Tiszán-túli kisvárosban hallottam a következőket: A helyi könnyűipari cég munkavállalókat vett volna föl viszonylag nagyobb létszámban. Alig volt jelentkező mind helyben, mind a környékről.

            A bérezés minimálbér körüli, amit, mivel teljesítménybérezés van, csak kemény munkával és túlórával lehet elérni.

            A kisvárosban a munkaerő-piaci és a munkanélküli helyzet az országos átlag körüli vagy annál valamivel jobb.

            A beszélgetésből kiderült, hogy ebből a városból is sokan eljárnak az ország más részeire, sőt, külföldre is dolgozni a minimálbérnél sokkal jobb bérezés miatt. Inkább vállalják az együtt járó körülményeket.

            Szóval a helyi vállalkozás, amely egyébként külföldi érdekeltségű, előbb-utóbb kénytelen lesz a béreket emelni, mert elveszíti a munkavállalóit, vagy tovább áll keletre. Még keletebbre.

            Munkaerő-piaci szempontból mondhatjuk, hogy egyre jobb a helyzet, egyre többen dolgoznak. Csak nem mindegy, hogy hol. Egyre többen távol a családjuktól, vagy elköltözve családostul. És mindez jó, ha országhatáron belül történik.