2014. június 28., szombat

Patrick Ness író


"... érzelmileg függünk másoktól, és néha nem viszonozzák az érzéseinket. Ezért formáljuk történetté azokat az eseményeket, amelyeket nem tudunk feldolgozni." --- "Azt gondolom, hogy pontosan annyi igazság van, ahány történetmesélő." --- "Van híres Bertrand Russell-idézet arról, hogy a leghangosabban és legmagabiztosabban mindig a tudatlanok kiabálnak. Ezért nem szabad megbízni a politikusokban sem, mert túl biztosak magukban. Én nem hiszem, hogy ha valaki mélyen átérzi és megéli, végiggondolja az életét, a minket körülvevő világot, annak nincsenek kételyei. Az élet csupa ellentmondás, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne boldog az ember" (interjú, Gócza Anita, Könyvjelző, 2014. május).

2014. június 27., péntek

A múlt árnya






Mindennek lehet hírértéke, ha azt csinálnak belőle. Egyik ismerősöm mesélte a minap, azért magyarázkodott, mert leállt az utcán beszélgetni egykori osztálytársával, aki közismerten jobbikos érzelmű, és a társaságból látta őket valaki.
            Miért magyarázkodtál?, kérdeztem.
            Ismerősöm zavarba jött. Ha jól belegondolok, magam se értem, mondta.
            Mondhatta volna azt is, hogy sajnos ma magyarázkodnod kell, de legalábbis szükségét érzed, hogy magyarázattal tartozol. És ez igaz.
            Esterházy Péter az ünnepi könyvhét debreceni megnyitóján emlékeztetett rá: „… meglehet, a társadalom megosztott, de a könyvespolcaink nem. Hát ..., nem tudom. Határeset” (Kisujjgyak, Élet és Irodalom, 2014. évi június 13-i szám).
           Esterházy sem biztos a dolgában, nem is lehet. Ma ott tartunk, hogy ismét hírértéke van annak, hogy kivel állsz meg az utcán beszélgetni, milyen újságot, könyvet olvasol, milyen filmet, színdarabot nézel meg. Szinte automatikusan besorolódsz ide vagy oda.
          A hivatalos véleményen kívül senki nem kíváncsi mások véleményére. Ugyanis csak ez számít.
          A múlt árnya ránk vetül.

2014. június 26., csütörtök

Kisértet


Európát kísérlet járja be,
az egyenlőtlenség 
kísérlete,
ott kísért, ott van,
az egyenlőség kísértete,
valamennyiünk álma,
egy  jobb jövő ígérete.

Európát kísértet járja be, 
az egyenlőség kísértete;
sokan sokkot 
kiáltanak, 
sokaknak ez a végzete.

Hogy is van ez?
Álom és valóság igézete,
egy elfelejtett jövő,
megcsúfolt életünk ígérete.

2014. június 25., szerda

Arthur Phillips (amerikai író)


"... A tökéletes regény számomra mindig az, amelyik így vagy úgy, de segít élni. Amiben magamra ismerek, vagy ami segít megérteni valamit, például, hogy mi zajlik egy másik ember fejében. Mindegy is, hogy az író minek szánta a regényt, sőt valószínű, hogy egyáltalán nem az volt a célja vele, mint amire én, mint olvasó használom. Lehet, hogy csak egy szerencsés véletlenről van szó, épp jókor került elém egy könyv, épp olyan passzban voltam, hogy  egy bekezdés berántott, nem tudom. Fura képződmény a regény; olyan, mint egy fekete doboz, egy varázslatos fekete doboz." -  "Ha írok is kritikát, a kortársaimat messze elkerülöm. Csak akkor teszek kivételt,  ha valami egészen rendkívüli kerül a kezembe. Sajnálom, de rosszat csak halott írókról vagyok hajlandó leírni. Könyveket írni nehéz mesterség. Megélni az írásból még nehezebb. Kinek kell még több nehézség?" (interjú, Köves Gábor, Könyvjelző, 2014. május).

2014. június 21., szombat

Ismét a Pető Intézetről





- megválaszolatlan kérdések -



Balog Zoltán, az emberi erőforrás minisztere, egy újabb hétfői nyilatkozatában ismét problémás ügyeket, kérdéseket vetett föl. Az egyik ilyen terület a felsőoktatást érintő változások, a másik szerint az állam - mégiscsak – államosítaná a Pető Intézetet.
       A Pető Intézettel már tavaly is voltak problémák. Mint egy vegyes tálban, volt ott minden. Valakik szemet vetettek a Pető ingatlanjaira, államosítás, a Pető anyagi ellehetetlenülése az állami támogatás csökkenése miatt… Ez utóbbi biztosan igaz lehetett, mert végül is az intézet kapott kiegészítő finanszírozást.
          A különböző tiltakozások hatására csend lett.
      Aztán jött Balog miniszter úr bejelentése itt a nyári uborkaszezon idején. A miniszter úr reményei szerint a szükséges törvénymódosításokat még a nyári szabadság előtt elfogadja a parlament. Mire a szabadságon lévők nyár végén visszatérnek a fedélzetre, új helyzet lesz.
        A Pető Intézet államosításával nem föltétlenül kell, hogy csorbuljanak a sérült gyerekek érdekei. Az érdekvédelmi szervezeteknek ezért is kell résen lenniük.
          Az érdekvédelmi szervezetek az előzőek érdekében néhány kérdést föltehetnének. Mi indokolja az államosítást? Mi a garancia arra, hogy a sérült gyerekek érdekei nem sérülnek? Az angol királyi ház alapítványa - amelyhez csatlakozott a belga és a dán királyi ház is – az államosított intézetet is fogja-e támogatni? Vagy az így kieső pénzt az állam pótolja?...
        Szóval volnának itt megválaszolandó kérdések. Amíg nincsenek megnyugtató válaszok, marad a találgatás, hogy mire is mehet ki ez az egész…


2014. június 14., szombat

Napló


A sérült embereknek úgy tűnik, ismét van mitől félniük. Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere egy hétfői interjúban bejelentette, hogy a minisztériumon belül szociális és felzárkózásügyi államtitkárság foglalkozik az önhibájukból vagy önhibájukon kívül rászorulókról, köztük a fogyatékossággal élőkről, a gyermekvédelmet igénylő gyerekekről és a cigányokról. A család- és ifjúságügyi államtitkárság foglakozik majd az általa teherhordozóknak nevezettekről. Azóta már tudjuk, hogy kik ezeknek a területeknek az államtitkárai.
       A kormányzati tendenciában sajnos semmi új nincs. Amiről Balog miniszter úr beszél, az a korábbi tendenciák betetőzése. A tendencia lényege, hogy egyre inkább a partvonalra  vagy még inkább a partvonalon kívülre szorítsák a sérült embereket. Ebben az elképzelésben sajnos az is benne van, hogy szimpla teherként kezeljék a sérült emberek problémáit.
         Az idén harminc éve lesz, hogy folyamatosan dolgozok. Ennek alapján nekem is kijár, hogy én is a vállamon viszem Magyarországot, vagyis "teherhordozó" vagyok (gondoskodok a gyerekemről, magamról...).
        A régi és új kormány intézkedései viszont egyre inkább rászorulttá tesznek. Nem önhibám miatt leszek rászorult, hanem a kormány intézkedései miatt (lásd az előző négy év intézkedéseit).
     Amit most látunk, az ellentétes a nemzetközi - és Magyarországon is hatályos - jogelvekkel, szerződésekkel.

x x x

Csütörtökön Brazíliában megkezdődött a foci VB. Az eddigi legnagyobb meglepetés, Hollandia 5:1-re győzött Spanyolország ellen. A hollandok szó szerint lemosták a pályáról a spanyolokat.

 

Reménytelenül


Kiüresedett pohár,
csordul belőle
a semmi,
nem nyúl
érte senki.
Kire, mire
várok?
Van erre
száz ok,
csak az a pohár
nem lesz teli már.

2014. június 9., hétfő

Pünkösd üzenete







A szeretet egynyelvű, gesztusait mindenütt értik. Érteni pedig ott van bármit is, ha vannak erre irányuló szándékok, jelek.
            Az alapprobléma már a szándékoknál van. Ki akar itt a szeretet nyelvén beszélni,
       Ez megmaradt a közösségek – és a minél inkább kisebb közösségek – privilégiumának. Elsősorban nem vallási közösségekre gondolok.
          Miért van az, hogy a politikai adok-kapok írásoknak nagyobb az olvasottságuk, mint a szeretet tanításának?
         Amikor 2008-ban kitört a gazdasági válság, egyik barátom fölvetette - jobboldaliként -, hogy társadalmi kiegyezésre volna szükség a politikai erők között. Ma már ő sem beszél erről.
        Ma, amikor Kiss János filozófus – liberálisként – fölveti ugyanezt, éppen csak megmosolyogják. Úgyis mondhatnám, a téma nem aktuális.
     Az egyik tévécsatornán ismét megnéztem Az utolsó szamuráj című filmet. Egyik másik barátommal, aki már sajnos nincs közöttünk, időről időre megnéztük ezt a filmet, együtt is és külön-külön is.
        Nekünk ez a film a küzdésről, a méltósággal való veszteni tudásról, a szeretetről és a szerelemről szól. És leginkább arról, hogy az ellenfeleinket is tisztelhetjük, becsülhetjük.
         Nekünk ez a film rengeteg - lelki – erőt adott, és nekem ad a mai napig is.
         Pünkösd üzenete is adja ezt az erőt. Halljátok meg!  


2014. június 8., vasárnap

A Nagy Füzet





- filmajánló -



Szász János rendező időről időre megtalálja azt az irodalmi művet - Csáth Géza, Büchner és most Agota Kristof írását -, amelyet érdemes filmre vinni.
            Agota Kristof regényeit az utóbbi években ismerhették meg Magyarországon az olvasók. Önmagában már ez is egy kellemes fölfedezés. A kellemes jelző itt inkább eufémisztikus, inkább ütős felfedezésről, szembesülésről lehet beszélni.
            Az elkészült filmen soha nem lehet számon kérni az irodalmi alapanyagot. Két műfaj, kétféle stílus.
            A film egy ikerpárról szól, akik a második világháború idején vidékre, egy határ menti tanyán élő nagyanyjukhoz kerülnek. Anyjuk abban a hiszemben viszi oda őket, hogy ott nagyobb biztonságban vannak, mint a fővárosban. Ezt megelőzőleg a katonaságtól éppen hazalátogató apjuktól kapnak egy füzetet, amibe be kell írniuk, hogy mi történik velük.
            A nagymama akkor látja sok év után a lányát, amikor rá akarja bízni a fiait. A lányáról azt sem tudta, hogy férjhez ment. A fiúkat ezért csak szukafattyúknak hívja.
            A nagymama és az ikrek lassan kerülnek egymáshoz egyre közelebb. A túlélésért küzdenek.
            A film egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetek sorozatából áll.
            A szereplők nem szerethetők. Valahol a felszín alatt ott van bennük az emberség, de az éppen csak meg-megvillan.
            A nagymama, aki megmérgezte a férjét, folyamatosan dresszírozza, dolgoztatja a fiúkat. Az élet kemény oldalát mutatja meg nekik, hogy túl tudják élni azt, ami körülveszi őket. Kiáll a fiúk mellett, amikor az anyjuk el akarná vinni tőle őket. A fiúk ekkor már a nagyjuk mellett maradnak, mintsem elmennének az anyjukkal.
            A fiúk folyamatosan tanulják meg a kegyetlenséget a túlélés érdekében. A nagymamát is megmérgezik annak kérésére a második szélütés után.
            Zokszó nélkül fölrobbantják a plébániát, mert a cselédlány halálba küldte barátjukat, a zsidó cipészt. Az apjuk életét is föláldozzák, hogy egyikük külföldre mehessen.
            A film legkevésbé a háborúról, a fasizmusról szól, egyes kritikák ezt próbálják sulykolni. A film ennél sokkal inkább általános. Adott körülmények között hogyan állatiasodik el az ember. Ezért tud a film általános érvénnyel szólni bárhol a világon. Mindenütt sikert arat.
            A színészi játék magával ragadó, kezdve a pedofil-gyanús pappal a zsidógyűlölő szolgálólányig.
            Vagy ott a lány, aki először megvezeti a fiúkat, majd barátok lesznek. A siket és vak anyja miatt koldul, kéreget, majd kiderül róla, hogy nem is siket és nem is vak. Vállalja az orosz katonák szexuális erőszakosságát, amibe belehal, csakhogy mentse az anyját.
            Molnár Piroska a nagymama, a Gyémánt testvérek a fiúk szerepében nagyon jók, kimagaslót alakítanak.   
            A film tanulságait tanítani kellene.

2014. június 5., csütörtök

Ők döntenek

Budapest még nem a mienk. Ezt gondolhatták a tavaszi két választást követően fideszes politikusok.
       Aztán jön a nagy ötlet: át kell alakítani a főváros önkormányzati választási rendszerét. A részletek persze még nem ismertek. Nem kell azonban túlzottan nagy fantázia annak belátásához, hogy mire megy ki a játék.
           És mindez természetesen így lesz. Ne legyenek kétségeink!
      Mire a fél ország felocsúdik, túl vagyunk ezen is. Mármint az önkormányzati választásokon.

2014. június 2., hétfő