2013. október 30., szerda

Elmenőben


- Apám emlékére -


Őszi délután,
a Nap lemenőben,
kint vagyok 
a temetőben.
A sírodnál
üldögélek,
hangtalanul beszélek,
csak beszélek.

Már elmenőben,
a Nap lemenőben...
Nem értik az angyalok,
itt is vagyok,
ott is vagyok,
mégis megvagyok.
Mondjátok,
megmaradok?


2013. október 29., kedd

Egy régi dal


Egy régi dal,
egy régi kép;
új az ének, 
várod az estét,
az emberek félnek.

Egy régi dal,
egy régi kép;
kérés a reménynek,
miért és minek,
minek éljek?

Egy régi dal,
egy régi kép;
túl az őrültségen,
a napi keménységen.
Szólj a halál jegyesének!

Egy régi dal,
egy régi kép;
tánc az éjszakába,
nem enged, visszatart,
szívem kalodája.

egy régi dal,
egy régi kép;
forgás a tegnapból
a mába,
egy lépés halálba.

Egy régi dal,
egy régi kép;
zuhanás, zuhanás
az éjszakába, 
ölelésre várva.

Egy régi dal,
egy régi kép;
új az ének,
álomba zuhant idegek,
ölel sötétje az éjnek.



2013. október 27., vasárnap

Szösszenet - 8.


Vannak szolgáltatók, amelyek a hibabejelentéstől számított huszonnégy órán belül vállalják a hibaelhárítást.
       Ha mondjuk kardiológiai vizsgálatra kérünk időpontot, jó esetben is két hónappal későbbre lesz időpontunk.

2013. október 25., péntek

Velünk eltűnik a múlt







1930-1960 között Magyarországon is sokan lettek áldozatai a Heine-Medin kórnak, a járványos gyermekbénulásnak. Akik az ötvenes évek végén lettek áldozatok, már azok többsége is inkább közelebb van a hatvanadik életévéhez, mint az ötvenhez.
            A legtöbben gyerekként kezdtük meg a hátrányok leküzdését, önmagunk rehabilitációját. Voltak időszakok, mikor többet voltunk kórházban a különböző kezelések, korrekciós műtétek miatt, mint otthon.
            Aztán jött az iskolás időszak. Volt egy-két intézmény, ahol el lehetett végezni az általános iskolát, majd a középiskolát, szakmát lehetett tanulni. A legtöbbünk esetében viszont az történt, hogy családi segítséggel integrált körülmények között tanulhattunk. Főiskolára, egyetemre is viszonylag sokat jártak közülünk.
            Felmérési, statisztikai adatok bizonyítják, hogy a heine-medinnesek között az egyéb mozgásszervi problémákkal érintett populációhoz képest magasabb az iskolázottsági, képzettségi arány.
            A tanulás után jött a munkavállalás és a családalapítás időszaka. Tapasztalati tény szintén, és a kapcsolódó adatok is ezt mutatják, hogy a heinések sokan dolgoztak - és dolgoznak jelenleg is -, alapítottak családot, vállaltak gyerekeket. Leginkább megint csak magunkat rehabilitáltuk.
            Ne feledjük, hogy amikor ezeket az életszakaszokat megéltük, kontraktúrások voltunk és gerincferdülésesek, bicegtünk, botot, járógépet vagy kerekesszéket használtunk.
            Így érkezünk el a jelenbe, így érkezünk el oda, hogy már közelebb vagyunk a hatvanhoz, mint az ötvenhez, egy kicsit vagy nagyon is elhasználódtunk, félünk a post politól, félünk, hogy a különböző kormányzati intézkedések következményeként mi lesz velünk.
            Szóval egy jó adag félsz van már bennük a jövőt illetően. A szüleink már vagy meghaltak, vagy nagyon idősek, maguk is segítségre szorulnak, a gyerekeink közül ki erre, ki arra, a barátaink, akiknek a segítségére, számíthattunk, számíthatunk, velünk együtt öregedtek meg.
            Ott tartunk, hogy szaporodnak az életkorból és a heine-medinből adódó problémáink. Nem elsősorban rehabilitációra, hanem kezelésre és ellátásra, adott esetben személyes ellátásra fogunk szorulni. Úgyis mondhatnám, hogy visszatértünk gyerekkorunk problémáihoz, csak más hangsúlyokkal.
            Bennünk van a félsz a jövőtől. És ebből következnek a Heine-Medin Szekció és a MEOSZ jövőbeni feladatai is bennünket érintően.
            Hogy legyenek kórházak, ahol kezelni, fogadni tudnak bennünket. Hogy legyenek olyan otthonok, ahová felvételünket kérhetjük és a térítési díjat is tudjuk fizetni. Hogy legyenek gyógyászati segédeszközeink az adott helyzetnek megfelelően. Hogy legyen általában anyagi lehetőségünk megfizetni a személyes gondoskodást.
            Ahány heine-medines, annyi eset. Probléma-hasonlóságaink vannak, éppen ezért fontos, hogy a tapasztalatainkat megosszuk egymás között, egymástól is sokat tanulhatunk. Ennek viszont minimális előfeltétele egymás problémáinak elismerése, magunk között a tolerancia é s a szolidaritás érvényesítése. Ezt nem pótolja az, ha a társadalommal szemben fogalmazunk meg ilyen elvárásokat. 
            Meg kel tanulnunk kérnünk, és ha kell, követelnünk is.
            A heine-medinesek motorjai voltak és még jelenleg is azok a mozgássérült emberek mozgalmának, érdekvédelmi, érdekérvényesítő szervezeteinek létrehozásában, működtetésében. Ahogy azonban az öregedő motor is egyre több odafigyelést és gondoskodást kíván, úgy mi is.
            A heinéseknek már nem lehet, nincs ifjúsági csoportjuk. Velünk eltűnik a múlt egy szelete és marad az emlékezet.
            Annak pedig csak örüljünk, hogy voltak, vannak köztünk olyan emberek, mint Rádai Sándor volt. Négy végtagbénultként teljes életet élt, szakmailag pedig olyan dolgokat tett le  az asztalra, amikre a szakemberek mindig fognak emlékezni. Élete példa lehet valamennyi heinés számára, de általában is valamennyi ember számára.

(Elhangzott 2013. október 24-én a MEOSZ - a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége - székházában rendezett megemlékezésen a Polio Világnapján. Ennek keretében került felavatásra Rádai Sándor emléktáblája. Rádai Sándor heine.medines gépészmérnök volt, elévülhetetlen érdemeket szerzett az építési szabványokra vonatkozó ajánlások kidolgozásában az akadálymentesítés területén és kezdeményezője volt a nyolcvanas években a mozgáskorlátozott embereknek járó parkolási kártya valamint a benzinjegy bevezetésének is.)                                                                             
                                                                                                           


2013. október 23., szerda

Bűnös vagy


Bűnöd nagy,
ha szegény vagy;
a nincsben 
kihúzhatod magad;
nem árulkodik
rád a forint,
néma a némával
összekacsint;
az utcakép
része voltál,
nem több 
egy foltnál.

Új hitek,
új arcok,
nekik a folt
már sok.

Bűnös vagy,
bűnöd nagy;
mint egy 
gyereknek,
mondták,
ne is lássalak!
Új a kép,
az utcakép,
a szavakkal
repültél,
életünk titkos 
része lettél. 




2013. október 22., kedd

Napló


A bajai önkormányzati képviselői választás legnagyobb tanulsága, előre vetíti, hogy a jövő évi választásokon körülbelül mire számíthatunk. Ilyenre vagy akár még rosszabbra is. Nem jó előjelek.

x x x
 
Nyár az őszben. Néha még nyáron se volt olyan jó idő, mint amilyen pár napja van.
       Az ősz kétségtelen jele viszont a korai sötétedés és a hulló levelek.

x x x

Hallgatom Hamkiss Elemér előadását, amelyet Életstratégiák a XXI. században címmel tart Szolnokon a Megyeháza dísztermében. A tudása lenyűgöző. A bibliai Évával kezdi, aki az első döntéshozó volt és akinek a döntése irányt adott a sorsunknak.Íve volt az előadásnak, ahogy eljutottunk a mához.
       A dilemmák, sajnos, nem lettek kevesebbek. Az előadás viszont nagyon jó volt. 
       Két könyvét is dedikáltattam vele. Személyesen másodjára találkoztunk, először Pesten a Vörösmarty téren néhány évvel ezelőtt az ünnepi könyvhéten.

2013. október 20., vasárnap

Takáts Eszter: "Szeressünk!"


Csendes meditáció


Csendes meditáció
a fák alatt,
vonszolod magadban
a fátylakat,
nincs kecsesebb,
mint egy női nyak.
Ha egyszer túl leszel
azon, ami nem
ereszt el,
ha melegszik benned
a hűvös nyugalom,
a gyengülő napfény
pírjával arcodon,
a férfi szívvel
játszhatsz, velem...
Megtudhatnám egyszer,
miért engeded Istenem?

A tér közepén,
a fák alatt,
csendes meditációmba
téged vártalak.
A gyérülő napfény
őszies színében,
ízzik a vágy,
izzik a lélek.
Az esti vonat
dübörgő zajában,
a harangzúgásban,
én már csak kérek,
azt is inkább csak úgy,
magamban beszélek,
hidegen játszol velem.
Megtudhatnám egyszer,
miért engeded Istenem?


2013. október 17., csütörtök

Martfű levelek - Örök szegénység





Kedves Barátom,

A minap fejeztem be Hamvas Béla Levelek című kötetének olvasását és olvastam egy recenziót Krúdy Zsuzsa Apám, Szinbád című kötetéről.
            Krúdy Zsuzsa arról ír, hogy az apja a húszas-harmincas években micsoda szegénységben élt. Ezt emeli ki a recenzió is. Hamvas Béla is többször ír arról, hogy a negyvenes-ötvenes-hatvanas években milyen nélkülözéseknek van kitéve. Utal arra, hogy fél a nyugdíjazástól, mert akkor még rosszabb lesz.
            Szellemóriások voltak mindketten, Krúdy Gyula a szépirodalomban, a publicisztikában, Hamvas a filozófiában, az eszmetörténetben. Mindketten a magyar kultúra csillagai lehettek volna már életükben is. Ehelyett mindketten méltatlanul, a társadalom perifériájára szorulva éltek.
            Hamvas köszönő leveleiből kiderül, hogy több ismerőse, barátja nem egyszer segítették ki anyagilag (vissza nem térítendő támogatásként).
            Felötlött bennem, hogy ma hányan állnának ilyen önzetlenül az ember mellé?
            És ezek az emberek, és a családtagjaik sem kérkedtek ezekkel a támogatásokkal később sem, amikor Hamvas egy kicsit fénykörbe került.
            Szintén a minap láttam egy fényképet, amely a Nyugat folyóirat 25. születésnapján készült. A fényképen tizenketten vannak, tizenkét magyar író, költő, valamennyien irodalmi nagyságok, óriások.
            A mára gondoltam. Ma tizenkét magyar írót, költőt egymás mellé lehetne-e állítani, akár egy fénykép erejéig is? Vagy a már nagyok közül?
            Hát, nem tudom.
            Igaz, ma nincs egy Nyugatunk sem.
            A példák a gyakorlatban, a napi praxisban és a példázatok hiányoznak a mindennapokban. Ezek ráolvasásból, ilyen-olyan döntésekből nem lesznek.
            Móricz Zsigmond  Sárarany című regényének végén Dani így szól:
            „- Minek éltem? – mondta. – Hát ugyan minek lettem erre a világra?
            Mi az élet?
            Sár.
            És az ember benne?
            Arany a sárban.
            Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett?
            - Ki?
            Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.”
            Mintha már valóban csak az Istenben bízhatnánk.
            És hol vagyunk mi, kedves Barátom?
            Üdvözöl barátod:


Szösszenet - 6.


Ma van a szegénység elleni világnap.
       És akkor most...? Háborogjunk? Örüljünk? Vagy van valakinek valami ötlete is, hogy mit kellene tenni?

Üzenet - 84.


Nem akkor kell tanítani úszni valakit, vagy úszásoktatást szervezni a részére, amikor fuldoklik.

Szösszenet - 5.


Sem Bélapátfalva, sem Szilvásvárad "nem kért" a fogyatékossággal élő emberekből. Erről még önkormányzati képviselő-testületi döntés is született.
       Aztán mindenki elkezdte magyarázni a bizonyítványt.
       Néha olyan érzésem van fogyatékos ügyben, hogy ott tartunk, hogy sehol.

2013. október 16., szerda

Fejezetek egy önéletrajzból





- emlékezés és folytatás -

XVIII.



Ahogy a kilencvenes évek elején elkezdtük járni N. Margóval a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szociális otthonokat, szörnyű tapasztalatokra tettünk szert. Az intézmények szinte kivétel nélkül lepusztult állapotban voltak. Fiatal és középkorú mozgássérült emberek éltek egy-egy otthonban hetven-nyolcvanéves emberekkel.
            Találkoztunk olyan esetekkel, hogy a mozgássérülteket - kerekesszékeseket – az emeleten tartottak és az épületben nem volt lift. Első fölindulásunkban megkérdeztük, hogy tűz esetén ezeket az embereket hogyan menekítenék. A válasz az volt, hogy még nem volt tűzeset.
            Találkoztunk olyan emberekkel, akik évek óta nem voltak kint a szabadban, nem sütötte őket a Nap, nem érte őket a szél.
            Egy ilyen felderítő látogatáskor fogalmazódott meg bennünk először, hogy szükség volna egy speciális otthonra, ahol csak munkaképes korú mozgássérült emberek lennének.

x x x

1989. decembere: a karácsony előtti napok izgalomban teltek a romániai események miatt. Egyértelműen látszott, hogy az addig megdönthetetlennek, örökérvényűnek látszó Ceausescu-rendszer recseg-ropog. Ahogy teltek az órák, még inkább a napok, annál jobban.
            Néhány nappal karácsony előtt többünkben fölvetődött, hogy gyűjtést szervezzünk az erdélyi, legfőképp az aradi és temesvári magyaroknak. Ez a gondolat elsősorban az SZDSZ Martfűi Szervezetének tagjaiban fogalmazódott meg.
            Másfél nap alatt annyi, elsősorban gyógyszer-, élelmiszer-adomány gyűlt össze, hogy hat személygépkocsi lett vele tele.
            Karácsony este csöngettek hozzánk, ami ilyenkor ritkaság volt. A főnököm volt. Azért jött, hogy hozzájuk még beférek, ha gondolom, menjek velük, másnap reggel indulunk Aradra.
            Így is történt. Reggelre azonban jégpáncél lett az út, de a Jóisten velünk volt.
            Aznap késő délután értünk haza. Akkor este tudtuk meg, hogy a Ceausescu-házaspárt kivégezték.

x x x

Érettségi találkozóra készültünk, amikor hírül vettük, hogy elhunyt Szabó András tanár úr, Szabóka, ahogyan magunk között hívtuk. Negyvenéves sem volt.
            Valamennyiünket megdöbbentett a hír, ami rá is nyomta a bélyegét az osztálytalálkozónkra. Azóta minden találkozónkon kimegyünk a sírjához. Nekünk zarándokhely lett.
            Többünk között egyöntetű a vélemény, hogy ebben a mai világban rosszul érezné magát, pedagógusként pedig kifejezetten rosszul.
            Nézetei alapján valószínűsíthetően baloldali volna, egész pontosan szociáldemokrata. Nem véletlenül szerette nagyon Déry Tibor írásait.
            Vagyis a mai palettán nem találná a helyét. Hol vannak ma a baloldaliak, a szociáldemokraták? Az egyes csoportok nevezik magukat valahogy, minden valóságtartalom nélkül.
            Szabó tanár úrnak a tanterv arra kellett, hogy legyen mit beírnia a naplóba. Mégis megtanított bennüket az irodalom, a film, a színház szeretetére, a hazaszeretetre, a hazafiságra és az ostobaság, a méltatlanság elleni háborgásra.
            Egyik ismerősöm mondta, mikor meséltem neki Szabó tanár úrról, hogy irigyel bennünket miatta. Valóban szerencsések voltunk, hogy ilyen magyar tanárunk lehetett!


2013. október 15., kedd

Szösszenet - 4.


Hallgatom Szalait, a labdarúgó-válogatott csatárát. Évek, évtizedek óta hazudozunk össze-vissza, mondja, és csak mondja. Becsapjuk önmagunkat és a szurkolóinkat is.
       Mintha már ehhez hasonlót hallottam volna.
       Ez is egy öszödi beszéd.
       És még hány ilyen lesz?

2013. október 13., vasárnap

2013. október 10., csütörtök

Tajtékos napok



 - filmajánló -



Boris Vian halála olyan volt, amilyen az élete. Olyan nem mindennapi. De ne szaladjunk ennyire előre!
            Életében nem lehetett pontosan tudni, hogy mi volt inkább: zeneszerző, dzsessztrombitás, énekes, feltaláló, színész, író… Ma íróként tartjuk számon.
            Még írósága is vargabetűs. Első regényei nem arattak sikert. Aztán vesz egy fordulatot és Vernon Sulliven néven kezd el írni, megjelentetni regényeket (Köpök a sírotokra, A holtaknak már mindegy, Pusztuljon minden rusnyaság, és mindezt a nők miatt).
            A  saját nevén megjelentetett művei között van a Tajtékos napok, a Venyigeszú, a Plankton, a Pekingi ősz. Ezek a negyvenes években született regények a lassan értek be, a hippikorszakban – a hatvanas években, Vian halála után – lettek sikerkönyvek. Az álnéven írt regényei mindjárt sikeresek voltak.
            Vian sokoldalú tehetségére mi sem jellemzőbb, hogy a negyvenes években a kor legjobb amerikai dzsesszmuzsikusaival is együtt játszott (Miles Davis).
            A Tajtékos napoknak ez a mostani a harmadok filmfeldolgozása Miichel Gondy rendezésében.
            A történet egy szerelem szürreális ábrázolása, feldolgozása. Colin és Chloe szerelme szokványos. Aztán Chloe beteg lesz, a gyógyításába beleszegényednek. Annyira, hogy a nő halála után már a tisztességes temetése is problémát jelent. A temetés körüli kálvária nagyon is a mi időnket idézi szociális temetéstestül, mindenestül.
            Viharos végzetes szerelem. A Chloet alakító Audrey Tautou és a Colint játszó Romain Duris nagyon jó. Ha semmi másért, Tautou miatt mindenképp érdemes megnézni a filmet.
            A film mellékszála a másik férfifőszereplőhöz, Chickhez kapcsolódik. Gyűjti Jean-Sol Partre filozófus könyveit (a név Jean-Paul Sartre-ra, Vian barátjára utal). Chick jegyesének, Alise-nek, annyira elege van ebből a mániából, hogy megöli Partre-t és minden könyvesboltost, aki a könyveit árulja.
            Ezt a mellékszálat azért említem, mert kétségeim vannak afelől, hogy a mai barátságok elbírnának-e egy ilyen művészi fricskát.
            Kíváncsi volnék rá, hogy Viannak vajon tetszene-e ez a filmváltozat? Mit szólna hozzá?
            Boris Vian a Köpök a sírotokra film-feldolgozását megnézte és annyira elégedetlen volt, annyira felháborodott, hogy szívroham következtében meghalt.
                       

                                                                                                                   

2013. október 8., kedd

Napló - The Shadows



Közel hatvan éve játszanak együtt, minden különösebb felhajtás, fakszni nélkül. Botrányok, pletykák miatt soha nem kerültek címlapra, mégis sikeresek voltak mindig.
     Még soha nem voltam olyan hangulatban, hogy ne lett volna jó hallgatni a zenéjüket. Megnyugtat és feldob. 
       Egy jó házibulin még ma is lejátsszák a számaikat.
       Ők a Shadows.
       A számaik túlélik a zenekar tagjait, de még az én generációm tagjait is.
       Hallgassátok, hallgassuk őket!



2013. október 6., vasárnap

2013. október 5., szombat

Napló


A Hamlet szellemiségét idézem, valami bűzlik Dániában, valami nagyon nincs rendben a Pető Intézet körül.
     A Lurdy Házban tartott legutóbbi MEOSZ - a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége - elnökségi ülésen fölvetettem, hogy valami tiltakozó nyilatkozatot kiadhatna a MEOSZ (ekkor még nagyon az elején voltunk a Pető-ügynek). Akkor a fölvetésem, az előző esti illetékes nyilatkozatra hivatkozással elvetésre került, az illetékes úgy nyilatkozott, hogy az állam rendezi a problémát.
        A Pető-ügy azóta - augusztus vége óta - is tovább tart, nap mint nap jelennek meg ilyen-olyan nyilatkozatok. Jómagam a gyerekeket, a Pető szellemiségét féltem, a sok bába közt elvesznek, elveszhetnek. Na ezért, erre a veszélyre történő  figyelmeztetéssel kellene - szerintem - felemelnie a szavát a MEOSZ-nak. 
        Mert valami bűzlik Dániában.

x x x

Az idei ünnepi könyvhétre jelent meg Borbély Szilárd Nincstelenek  című regénye és Szilágyi Zsófia Móricz-monográfiája, mindkettő a Kalligram Kiadónál. Ma egyiket sem lehet már kapni a könyvesboltokban, egyik sem rendelhető meg a különböző netes könyves oldalakon. Az elmúlt húsz évben ilyenre - hogy ilyen rövid idő alatt új kiadványok elfogyjanak - nem emlékszek.

x x x

Szeptember végére december eleji hideg lett, hideg rekord dőlt meg. A meteorológusok biztatnak bennünket, nem kell félnünk, nincs még itt a tél. Hiszem, ha érzem!

2013. október 4., péntek

Szösszenet - 3.


Azon meg már nem csodálkozok, hogy a Vígszínház igazgatói pályázatát érvénytelenítették. Eszenyi Enikőt, a korábbi igazgatót, nem szeretnék kinevezni, Balázs Pétert pedig az előzmények alapján nem lehetett. Így maradt ez a megoldás. Így maradt az a megoldás, hogy mégiscsak az legyen, amit a fideszes többségű fővárosi közgyűlés szeretne.

2013. október 1., kedd

Szösszenet - 2.


Azon csodálkozok, hogy senki sem csodálkozik, háborodik föl a Himnuszunk "sportos" változatán!
       Ez ennyire magától értetődő?