2015. április 22., szerda

Füstölgés (Hangulat van)


Nem szeretnék hangulatot gerjeszteni. Ha hangulat van, az a helyzet miatt van, és nem azért, mert valaki, most történetesen én írok róla.
       A minap arról írtam ugyanis, hogy valakinek elsőfokú orvosi felülvizsgálatra kell mennnie - a közeli megyeszékhely helyett -, és az illetőnek szociális járadékosként hó közepén már nincs négyezer forintja utiköltségre. 
       Az egyik kommentelő erre azt írta, hogy ilyen esetben a betegszállítás ingyenes. Hát nem, ilyen esetben nincs betegszállítás.
       A másik kommentelő azt írta, hogy megtérítik az utiköltséget. Ez igaz, de egyrészt utólag, másrészt ha az illető beviszi az  igazolást a megyeszékhelyen lévő OEP-hez, az előzetesen plusz ezer forintés szerencsés esetben gyorsan (gyorsabban) megkapja a térítést, vagy postán küldi el az igazolásokat, ebben az esetben közel egy-másfél hónapot várhat.
       Egy harmadik kommentelő pedig arról írt, hogy neki nemhogy utiköltségre nincs pénze, de már gyógyszerre sincs.
       Hát ennyit a hangulatról! Úgyis mondhatnám, hogy ennyit a helyzetről és ami körülötte van.
       Én meg csak füstölgök magamban.

2015. április 20., hétfő

Körforgás


Kínlódás volt élete,
már csak játszik vele;
fájt neki minden,
nem érdekelte a nincsen;
benne fészkelt a zene,
a lélek örömünnepe.

Körbefonta a végzet,
számtalan felsült ígéret;
a hajnalt követi a Nap...
Mivégre a holnap?
Az össszhang üzenete
életének lényege.

2015. április 17., péntek

Egy pillanat - a távolságról

Egy hölgy meséli, időpontot kapott az elsőfokú orvosi felülvizsgálatra. Az igazi meglepetés nem ez, mert várható volt, hogy előbb-utóbb hívni fogják. A felülvizsgálat helye nem a közeli megyeszékhely, hanem a százhúsz kilométerre lévő város.
     Kérdőn néztem rá, mire így válaszolt: Az a baj, hogy huszadika után már nincs négyezer forintja útiköltségre a szociális járadékából. Mi lesz, ha el se tud menni a felülvizsgálatra?

2015. április 13., hétfő

Martfűi levelek - Tenni kellene


Kedves Barátom,


a legbanálisabb kérdés, hogy vagy?
     Magamra vonatkoztatva sem kerülöm meg a kérdést. Magánéletileg jól érzem magamat, közéletileg pedig rosszul.
     A Jobbik képviselőjelöltje nyerte a tapolcai időközi országgyűlési képvislő-választást. A Fidesz-KDNP és a baloldali pártok egy lépéssel és egyre több lépéssel  - ha a tendencia ez marad - hátrébb szorulnak.
     Mi következik ebből a jövőre nézve? Alapvetően még semmi.
     Itt állok, nem tudom, hogy mi van valójában, és nem tudom, hogy mi várható. És tényleg?
    Barátom, azt írtad legutóbb, hogy visszavonultál a közéleti aktivitásból, és a gyerekeid jövője foglalkoztat. 
     Nincs mit mondanom a háttérbe vonulásoddal kapcsolatosan. Viszont ebben ellentmondást érzek a gyerekeid sorsa iránt érzett aggodalmad miatt. 
     Ha aggódsz a gyerekeidért, nem értük, miattuk kellene tenned? Mit ér az aggódás, ha a cselekvésben ez semmit nem jelent, különösen a gyermekek számára.
     Mit jelent az aggódás számodra?
    A lehetséges tenniakarást illetően is vannak kétségeim. Az viszont egyértemű, hogy tenni kell a jövőért.
     A lányomért, a lányom miatt azért szeretnék tenni, hogyha lehetséges ne menjen külföldre tanulni, dolgozni. Ha viszont kimegy, előbb-utóbb jöjjön vissza. 
     Barátom, számomra az a legkritikusabb pont, hogy a mai döntéshozóink, nem ismerik a társadalmat. Sajnos az elleenzékiek sem.
     Egy ilyen helyzetben kellene tenni valamit. Természetesen a jövőért. Mellesleg pont a jövőről fogalmuk sincs.
      Mi következik mindebből? Ha nem szeretnénk, akarunk változást, semmi. Ha szeretnénk, akarunk változást, akkor további lépéseket.
     És mik a további lépések?
     Hát ez az!
    Először is többet kellene tudnunk a környezetünkről, ahol élünk. Megértőn és brfogadón.Innen indul minden. Az indulásig is üdvözöllek.