2018. január 18., csütörtök

Ébren is álmodlak


Virágom, virágom,
drága világom,
arcod formáját
kezemben látom.
Amit látok, annak
úrnőjét várom...
Percek, napok,
hetek múlhatnak;
vágyam erősödik,
ébren is álmodlak.                                        

2018. január 8., hétfő

Fáklya


Szerelmünk lángja
mások szemében fáklya;
egymásnak vagyunk, lettünk,
egymásban erősitjük hitünk.
Ahogy a gyertya ég,
dúdojuk szerelmünk
szép énekét.
A szerelem, a szeretet
velünk mozgat hegyeket.
Jó hogy kaptuk az életet,
dúdolhatjuk ezt az éneket.
Látjátok, lássátok emberek,
ezt teszi a szerelem,
ezt teszi a szeretet!

2018. január 4., csütörtök

Társam


Lelked fénye
arcodon ragyog...
Ehhez képest
halványak a csillagok
Meztelen karjaid
ölelő karok;
szivemnek szereteted
melegét adod.
Amit immár
egymástól kapunk,
az ad erőt,
azzal szárnyalunk.

2017. december 18., hétfő

Martfűi levelek - Szeretetre vágyunk


Kedves Barátom,

Advent, a várakozás ideje van. Ha jól belegondolunk, bizonyos értelemben egész életünk a várakozásban telik. Mindig várunk valakire, valamire.
            Már a csecsemő is. Várja az anya melegséget árasztó közelségét, a cicit, a hamit.
            Aztán, ahogy múlnak az évek, mindig várunk valakire, valamire… Úgyis mondhatnám, mindig meg akarunk felelni valakinek, valaminek…
            Aztán van egy pont, amikor már csak annak az egynek szeretnénk megfelelni: a párunknak, a társunknak… Ez a legnehezebb, a legtöbbször ez nem sikerül…
            Miért? Mikor ezt szeretné legjobban mindenki… Miért nem sikerül?
            Pál Feri atya mondta, mit ér az igazam, ha boldogtalan maradok, leszek…
            Mit számít az igazunk, ha nincs, aki szépeket mondjon nekünk, ha nincs, aki megöleljen, aki szeretgessen bennünket.
            Nem kell megtagadnunk önmagunkat, de a vélt vagy valós igazságunkhoz mindenáron való ragaszkodás legalább olyan hiba, mintha nem lenne igazságunk.
            Hol van a szeretetünkben az alázat?
            Ahhoz, hogy ne ragaszkodjunk föltétlenül igazunkhoz, alázatra van szükség a másik iránt. Azt kellene belátnunk, hogy ezzel nem veszítünk, hanem nyerünk. Megnyerjük egymást a jövőnek.
            E nélkül mit adunk át a gyerekeinknek, az unokáinknak? Látszatokat, tárgyakat… Hol van életünk példája, ami a legjobb példázat.
            Hol van a szeretet példázata?
            Egy japán mondás szerint a kenyér az élet, értelme a rózsa.
            Érted, a tövises, szúrós rózsa, ami ezzel együtt szép, amire ezzel együtt vágyik minden ember.
Igen, szépek, szerethetőek, szeretetre vágyók vagyunk, erre vágyunk, de tüskéink, hibáink is vannak. Ezeket a tüskéket kellene egymáson, egymásban elsimítanunk.
            Tudod, amikor most adventi készülődésben vagyunk, ezeket is végig kellene gondolnunk. Legalább egyszer-egyszer, legalább így karácsony előtt, és akkor talán a világ is szebb lehetne – egyszer, egy pillanatra legalább.
            Ezzel a gondolattal búcsúzok most, barátod:



                                               

2017. december 13., szerda

Napló

Még Martfű fölött is lehetett látni, hallani, hogy a vadlúdak vonulnak. A természet egyik csodája, ahogy ezek a madarak összerendeződnek v-alakba. 

x x x

Jókat mosolygok, mikor ellenzéki politikusok kormányváltásról beszélnek.
       Mintha nem ebben az országban élnének. Ahogy látom, sok - legtöbb - ellenzéki pártnak még az is kérdéses, hogy egy jelöltjei is, illetve a párt képviselői közül bárki is bejut-e a partlamentbe.
        A mostani tendenciákat látva nem az a kérdés, hogy a Fidesz-KDNP eléri-e a kétharmados többséget, hanem az, hogy elérik-e a nyolcvan százalékos többséget. Vagyis több mint kétharmados többségük is lehet.

2017. december 12., kedd

Ne engedjük el egymás kezét!


Semmi baj, semmi baj,
csak nagy a zaj,
nagy a gyerekzsivaj.
Csibészkedő unokák
szórakoztatják
a nagymamát.

És a főzős mami,
mert hát ő a nagyi,
játszik és ugrana,
ha kéri a négy unoka.

"Gyertek gyerekek,
fogjátok a kezet!
Ne engedjétek el
egymás kezét,
vigyétek a szeretet hitét!

Mellettetek sorban állok,
veletek tán jóvá válok."
Ha a mama magához ölel,
kérhetem Istent,
karjaiban én is férjek el.

2017. december 6., szerda

Dorka és Lacika ajándéka



Odakint mi ez a kopogás?
Erősen dolgozik a Mikulás,
ide egy csomag,
oda egy csomag,
az Öregnek
ez éjszakai műszak.
Egyszer csak felkiált:
„Hahó, mi ez itt!?”
A nagy szakállú
talált valamit.
Bemászott az ablakon,
üzenetet talált
egy lapon,
egy szépséges rajzot,
ami rá hasonlított.
A lap alján egy írás,
fordíts lapot Mikulás… 
És ott a szöveg:
„ Ez ajándék, kedves Öreg…”
Az írás ennyi, a fejét
csóválja a piros ruhás:
„ Ebben nincs hiba…”
És ott a feladó: 
Dorka és Lacika.