Nézd...!

Nézd, az élet

oly csodás,

nem enged,

rabul ejt a varázs!

Nézd, megannyi csoda,

mely minket vár!

Úgy megmutatnám,

mit tartogat

nekünk a világ!

Nézd, elmondanám,

nem tehetek róla,

de dadog a szám!

Keresem a szót,

a bátorító jót…

Karomba zárnálak,

ott tartanálak,

gyöngéden szeretnélek,

szeretnélek, amíg élek.

Szeretni kell,

mérlegelni nem lehet,

nem mérlegel

a szeretet.

Tisztelem, becsülöm

benned az örök nőt,

a szerelmemet, őt.

Köszönjük Miatyánk

a figyelmet,

hogy vigyázod

ezt a szerelmet.

Martfűi levelek - Karácsonyi béke

Kedves Barátom,

a szeretet ünnepére készülünk. Ki-ki az anyagi lehetőségei szerint.

           

Itt vidéken általában nyugodt és csendes minden. Budapesten, és néhány vidéki városban tüntetés-tüntetést követ a túlóratörvény miatt.

Ők így készülnek a karácsonyra, vagy így is készülnek. Ezt kaptuk karácsonyra a kormánytól.

Az emberek egy része azt sem tudja, hogy   mik ezek a történések. Akik tudnak róla, azok pedig megosztottak, van, aki közömbös, van, aki tudomásul veszi, van,  aki talán egyetért, van, aki ellenzi. Ez aztán olyan rendelkezés, amely párthovatartozás nélkül, minden munkavállalót érint.

Így készülnek a szeretet ünnepére.

Kettészakadt az ország, nagy a megosztottság. Az még csak hagyján, de még „gyűlölik” is egymást. Ebben bizony szerepet vállalnak olyan emberek is, akik keresztényérzelműnek, vallásosnak vallják magukat.

Komolyan mondom, kedves Barátom, ha visszahallanák néhányan, amit mondtak az elmúlt években, elszégyellnék magukat. Zéró tolerancia van az emberekben. Az már pozitívum, ha meghallgatják egymást.

A szeretet ünnepére készülünk. Próbáljuk elfelejteni legalább egy kis időre háborgásunkat, a háborgó embereket.

A mézeskalács illata terjeng a lakásban, sül a bejgli, fő a halászlé és a töltött káposzta.

Készülünk a szentestére. Megterítjük az asztalt, elmondjuk az asztali áldást és legalább gondolunk azokra, akik nincsenek itt, hagyományőrző helyeken elénelkeljük a Mennyből, az angyalt és egy-két karácsonyi éneket.

Az ünnepi készülődésben és hangzavarban, ha egy percre elcsendesedünk, azt is megérezzük, hogy köztünk jár valaki, egy különös vendég, akit ünnepelünk.

Advent beteljesedett. Áldott ünnepeket kívánok neked és családodnak.

                                                                   

                                                                                        Urbán-Szabó Béla

Ahol te vagy

Ahol te vagy,

ott van az én világom;

ahol te vagy,

ott van az én párom;

ahol te vagy,

ott keresem a kegyelmet,

a kegyelem mellé

a szerelmet;

ahol te vagy,

ott akarok lenni,

veled az úton végigmenni;

ahol te vagy,

ott van az isten,

még egy ilyen nő nincsen;

ahol te vagy,

ott az én világom;

ahol te vagy,

veled lesz halálom.

Üzenet - 143.

Feltétlen szeretet az, mikor nem tehetünk mást, mint szeretünk.

Vigaszod

Vigaszod leszek…

Gyere, repülj velem,

örök szerelmem!

Öröm

Vagy drága gyöngyöm,
szépségem, boldogságom;
immár örömöm.

Vágyam álmán

Az idő szárnyán
végre megtaláltalak
a vágyam álmán

Csak tőled

Suttogásodra

ébredek,

szerelmes

szavadra

révedek.

Kaptam már

hideget,

meleget,

tőled csak

szerelmet.

Széljegy - 79.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mínősítette azt a törvényi rendelkezést, amrlynek alapján sok rokkantat visszamínősítettek és ennek következményeként kevesebb ellátásban részesülnek. 

      A 2012-es évben számtalan következménye volt ennek a rendelkezésnek. Kedvezményektől estek el, és nem beszélve a lelki terhekről. Minden azzal kezdődött, hogy a rokkantakat kikiálltották csaloknak, megbélyegezték őket az intézkedés indokolásául. 

    Most a legelső dolognak kellene lennie, hogy a kormányzat részéről valaki elnézést kér a sérült emberektől. Ennek a gesztusértéke nagy volna.

    Aztán lehetne gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne rendezni ezt a kérdést, ami nem lesz egyszerű, de mindenképp rendezni kell.

Merjük hinni

Hoztad és adtad

a szerelmet,

szerelmeddel

a kegyelmet.

Élesztetted

a lappangó parázst,

lett lobogó varázs;

öledben fészket

rakott szerelmünk…

Már merjük hinni,

boldogok lettünk!

Martfűi levelek - Aki igazán szeret

Kedves Barátom,

túl vagyunk a kétszer négynapos pihenőn és itt vagyunk a karácsonyi ünnepek előtt. Ez az a helyzet, mikor időt kell szakítanunk, hogy végiggondoljuk, mit gondolunk szeretetről, szerelemről. Ez az időszak alkalmas erre. Hátha egy-két felismeréssel gazdagabban újraértékeljük, átértékeljük egymáshoz való viszonyainkat, és hogy mit gondolunk ezekről a fogalmakról.

                                                                   

A minap hallgattam egy beszélgetést Müller Péter íróval a szeretetről, szerelemről és az elengedésről.

Hatvan éve él együtt a feleségével szeretetben, szerelemben. Ebben a hatvan évben volt minden, de mindig visszataláltak egymáshoz. Az utóbbi öt évben a felesége kerekes-székes lett. Ez az öt év mégis a legboldogabb időszakuk.

                                                                   

Beszélt Müller Péter az elengedésről, a szakításról és a halálról. Ha igazán szeret az ember, nem bírja elengedni a másikat. Jobban kötődik a másikhoz, mint valaha.

Ehhez még annyi tartozik, hogy a szeretetbe, a szerelembe bele is lehet betegedni, végső soron halni. Ezért van az, hogy akik hosszú ideje együtt éltek, nagyon szerették egymást, ha az egyikük meghal, nem sokkal utána a másik is.

Tudod Barátom, találtam egy szép idézetet, ami hűen fejezi ki áttételesen, amiről írtam: „Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több és attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez” (Erich Mária Remarque).

Ez az idézet nagyon illik Ilcsikémre, rajta sem fog a kor. És megszépíti a szeretet, a szerelem és a kor. Tartsa meg érző lelkét a jó Isten! A miénk olyan szerelem, hogy ebbe bele lehet halni.

A szép és egyszerű dolgokat nem kell túlmagyarázni. Egyszerűségükben és szépségükben hatnak.        

Szerető szívvel üdvözöllek:

Hittel

Szerelemmel és
hittel, magunkkal együtt
közös reménnyel.

Ady Endre
SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI

Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

Miatyánk

Miatyánk,
jó vagy hozzánk...
Tekints le ránk!

Miatyánk,
szerelmes vagyok,
szeretetben boldog.

Miatyánk,
szeretem őt,
ezt a drága nőt.

Miatyánk,
ez a nő elfogadott,
szerelmével
megajándékozott.

Miatyánk,
örömet okozok,
örömet kapok.

Miatyánk,
nem teljes a békesség,
ha nincs egészség.

Miatyánk,
egyetlen gyógyszerem,
a szeretet, a szerelem.

Miatyánk,
add, hogy fájdalma
ne legyen,
add, hogy
a szerelem segítsen!

Miatyánk,
adj erőt nekünk,
hogy boldogok
lehessünk!

Miatyánk,
tekints le ránk...!
Így együtt tovább.

Miatyánk,
add, hogy örök legyen
ez az üdvös kegyelem!

Miatyánk,
add, hogy örök legyen
ez a boldogságos szerelem!
Ámen.

A szeretet indái

A szeretet indái karjaid,

várom, hogy öleljenek megint.

Várom, hogy magadhoz vonjál,

a jövőnkbe fonjál.

Csókunk legyen pecsét,

rögzítjük magunkban

a reményt.

Rögzítsük magunkban

ezt a csodát,

amit szívünk érez,

szemünk nem lát!

Napló

A Szent Tamás templomban október 20-án a szolnoki szimfónikusok és martfűi női kar közös hangversenyt adott. Ennek keretében adták elő Pergolesi Stabat Materét.Nagyszerű előadás volt, felejthetetlen élmény.

     A Stabat Matert magyarra leforditotta Sík Sándor és Babits Mihály. Sík Sándor fordítása felolvasásra került a koncert előtt. Íme a szöveg:

Áll a fájdalomnak anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát.

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át.

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága,
Egyszülött szent magzatán!

Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián.

Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt?

Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt!

Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.

Látta édes egy szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált.

Szeretetnek szent kútfője,
Add, a fájdalomnak tőre
Járjon át a lelkemen.

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts neki tetszenem.

Esdek, hogy szívembe véssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az Átvertnek sebeit.

Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.

Add meg, kérlek, hogy mig élek,
Együtt sirjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped.

A keresztnél veled állni,
Gyászban veled eggyé válni:
Erre űz a szeretet.

Dicső szűze szent szűzeknek,
Hadd ízleljem kelyhedet meg:
Add nekem fájdalmaid:

Add tisztelnem, add viselnem,
S nem felednem holt Szerelmem
Krisztusomnak kínjait.

Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorba részegítsen
Buzgó vérével Fiad.

Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz te,
Ha az ítélet riad.

Krisztusom, ha jő halálom,
Anyád szeme rám találjon,
És elhívjon engemet.

S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg.

       A martfűi  Szent Tamás templom már többször méltán adott helyt koncerteknek. Jó az akusztikája, szép a környezet.

x x x

Megszűnt a Heti Válasz és Megyar Nemzet... Sajnálom, jó konzervativ szellemiségű újságok voltak. Vagy már ez is baj?

Amíg élek

Szeretlek,

amíg élek,

csak téged,

csakis téged.

Szeretlek

szép virágom,

életem,

újulásom.

Madaram

Riadt kismadár,

fáj ami fáj,

fáj a világ.

Karomba várlak,

ölelő melegségbe,

karomba zárlak,

örök védettségbe.

Riadt sirály,

repülj szállj;

velem repülj,

velem szállj!

Karomból nem engedlek,

fészked ez már…

Úristen, de szeretlek!

Szívünk-lelkünk

erre várt,

riadt madár,

riadt sirály.

Napló

Napközben még most is húsz fok felett van a hőmérséklet.
     Csodálatos ősz... Aranyló fényben gyönyörködhettünk a naplementében.

x x x

Ma van a szegénység elleni világnap... Milyen abszurd, hogy a héten lépett életbe az életvitelszerűen tartózkodás tilalma a közterületeken. Nem látszik a szegénység, mert eldugjuk.
     Mennyivel szebb világnap az ölelés napja... Tegnap volt.

Üzenet - 141.

"Ne feledjünk a csillagokba nézni és ne a lábunkra." (Stephen Hawking)

Üzenet - 140.

Mi kell a boldogsághoz? Szeretni és megbocsájtani kell tudni.

Nyárutó

Őszi verőfény,
napsütéses melegség;
nyári végjáték.

Álom

Várom, csak várom,

kerülget az álom;

ha eljön egyszer,

álomba dől az ember.

Csillagok közt járok,

egyikről a másikra

ugrálok...

Gyere, gyere vezess,

milyen csodás,

ha az ember szerelmes!

Kedvesem karomba

zárom,

együtt ér el

bennünket az álom.

Üzenet

A nap írása
üzenet a palackban:
Szeretni szépen.

Szívedet kérem

Bármit feladhatsz,
attól függ, mit kapsz érte;
szívedet kérem,
szívemet adom cserébe.

Csillag születik

Álom kerülget, 
a homályban születik
egy fénylő csillag,

Szerelemtől részegen

Gyere velem,
röpít a szerelem!
Mit nekünk 
a magasság,
nincs bennünk
félelem!
Bódulat van,
szerelemtől részegen.

Hiszed-e....

Hiszed-e a szerelmet,

amely mindent áthat,

amely ott van a percben,

hóban, fagyban, napsütésben.

Hiszed-e, hogy szeretlek

és nem engedlek,

szeretni nem felejtek,

ez a napi egyszeregy.

Hiszed-e, hogy restellem

minden hibám,

de hibát mindig találsz,

ezért ne listázz!

Hiszed-e, hogy a szeretet

nélkül nem lehet élni,

a szeretettől nem,

a szeretetnélküliségtől

kell félni.

Hiszed-e, hogy a szerelem

nélkül nem lehet élni,

a szerelemtől nem,

a szerelemnélküliségtől

kell félni.

Hiszed-e, hogy nincs jobb

dolog, mint kiülni a teraszra

és gyönyörködni abban,

milyen szép Toscana.

Hiszed-e, hogy a teraszon

verset olvasni egymásnak,

ami jó időtöltés

és szól nem csak a mának.

Hiszed-e a csókot,

az ölelést a parkban,

ott voltam legnagyobb

békében és nyugalomban.

Hiszed-e, hogy jóban, rosszban

kitartok melletted

és mindig is vigaszod

és gyógyítód leszek.

Hiszed-e, ha túlgondolod

a problémát,

távolabb kerül a megoldás,

mert mindig lesz egy szempont,

amire nem gondoltál.

Hiszed-e, hogy rózsaszín

ködből nem kérek,

de az agyongondolt

dolgoktól meg félek.

Hiszed-e, hogy minden valós

vagy vélt sérelemért

bocsánatod kérem

és magam részéről

viszonzást nem kérek.

Hiszed-e, ha ketten kérjük,

megsegít a jó Isten,

békében és szeretetben

figyelemre érdemesítsen.

Martfűi levelek - Ami láthatatlan

Kedves Barátom,

tudjuk-e a bántásnak hol a határa? Tudjuk-e, hogy a nem látható sérülések olykor több kárt, nagyobb fájdalmat okoznak, mint a láthatóak? És tudjuk-e, hogy ezek évtizedek múlva is hatnak? Tudjuk-e, hogy elég egy félvállról odavetett szó?

            Tudjuk-e, hogy a bántást legtöbbször közvetlen hozzátartozók, szeretteink, szerelmeink, barátaink, ismerőseink okozzák? Tudjuk-e, hogy a legnagyobb rizikófaktor a kapcsolatrendszerünk?

           Nem beszéljük meg, nem beszéljük ki a problémákat… Néha tapintatból, nemtörődömségből, de legtöbbször, mert nincs idő rá, és a probléma csak gyűlik-gyűlik ott belül.

            És aztán egyszer csak, néha a legjelentéktelenebbnek tűnő dolog miatt kipattan, kitör, robban a helyzet. De nincs mindig így, lappang a dolog és egyszer csak megjelenik valamilyen betegség formájában.

            De megvan-e az érzelmi inteligenciánk, kulturáltságunk ahhoz, hogy megbeszéljük a problémákat? Már ahhoz is érzelmi inteligencia, kulturáltság kell, hogy ezt belássuk, felismerjük.

            Nem tudjuk, mitől vagyunk betegek, mitől érezzük rosszul magunkat, mitől fáj ez vagy az a testrészünk…

       És ha beláttuk, felismertük, vállaljuk-e a probléma megoldását, kezelését? Ki kezdeményezzen? Ki lesz a kezdeményező fél, aki nem érzi ettől magát kisebbnek, gyengébbnek?

            Barátom, tudjuk-e a felelősségünket?

            Nem elég jól élnünk, okosan és szépen kellene. Na, ez aztán a feladat!

            Amiről nem beszélünk, az nincs is… Inkább betegek vagyunk, kapcsolatok mennek tönkre, válások, szakítások lesznek.

            Járunk Pál Feri atya, Bagdy Emőke… előadásaira és még fizetünk is érte, s utána megy minden, mint annak előtte… Vagy hetekig, hónapokig járjuk az orvosokat, míg végül sejtetnek valami bajt és még gyógyszert is fölírnak.

            Közben nem vagyunk elnézőek, megbocsátóak... Persze van, amit nem lehet elnézni, megbocsátani… Például az emberi méltóság megsértését.

            A fordulópont kérdése, a gyógyítás kezdete, hogy ki kezdi? Tényleg, ki kezdi el…?

            Üdvözöl barátod:

                                                       

Bárcsak

Veled könnyezem...
Bárcsak többet tehetnék!
Ez az én tisztem.

Társad leszek

Lassan kezdted,
lassan nyíltál meg...
Montad, csak
mondtad,
mint a megáradt
patak,
mi átszakítja
a gátakat,
fölszabadítottad magad.
Hallgattam én,
hallgattam,
mert nagysokára
megtanultam...
Ahogy jött belőled
a szózuhatag,
végképp elnyertem
bizalmadat,
miközben lemeztelenítted
magad.
Mire a vallomás
véget ér,
jobban ismerem
életem szerelmét.
Több bántást kapott,
mint ember kaphatott...
Haragudtam a  világra,
igazságtalanul mér
csapást csapásra,
bántást bántásra.
Nem lehet a régi
álmokat visszahozni,
újakat kell álmodni.
Én ebben társad leszek,
gyógyít a szeretet.

Örömhir

Megüli lelkem
a bánat, de örömhirt
hozol a mának.

Otthonra lelnék

Karjaidban otthonra lelnék...
Végre szeretni is mernék!
Csókjainkban elmerülnénk,
vágyainkban szárnyra kelnénk.

Szélben szeretni

Alkonyi szélben
szeretni szépen, ének
lebeg a szélben.

Fohász érted

Mindenható Istenem,
távol van kedvesem,
mégis vele vagyok,
ha nyárvégi órán
rágondolok.
Valaki kérdezi-e,
ittál-e, ettél-e?
Betakargat, meg
ne fázz,
éjjel-nappal rád vigyáz...!
Hányan mondják,
milyen csinos vagy,
húsz évet letagadhat?
Köhögésedre összerezzenek,
ideges, feszült leszek...
Ó, ha azt kórt 
megválthatnám!
Érted szól minden imám,
érted szól minden
fogadásom,
érted szól minden, Angyalom.
Mindenható Istenem,
csak  azt kérem,
tartsd meg nekem,
csak azt kérem,
hosszú életű legyen.

Forgásban

Forognak a kerekek,
magamat hajtom,
hogy legyek.
Forognak a kerekek,
hogy érted
és magamért tegyek.
Forognak a kerekek,
hogy elérjelek,
mert szeretlek.
Forognak a kerekek,
visz a lendület,
megyek érted.
Forognak a kerekek,
hogy melletted legyek,
fájdalmadat enyhítsem,
lelkedet jobb
kedvre derítsem.
Forognak a kerekek,
nem érted, érted,
érted élek.
Forognak a kerekek,
hajtom kifulladásig,
hajtom hajnalhasadásig.
Forognak a kerekek,
forog a négy kerék,
látni akarom
szívem szerelmét.
Forognak a kerekek,
feléd röpítenek,
szemedből törlöm
a könnyeket.
Forognak a kerekek,
forog a négy kerék,
vár egy ölelés.
Forognak a kerekek,
utánad semmi nincsen,
a rózsát viszem.
Forognak a kerekek,
vár a szerelem,
vár a jó Isten.

Veled

Veled sóhajtok,
veled könnyezem, neked
örül a szivem.

Tárt karokkal

Vágyom a csendet,
a csendben hallhatót;
várom érkezésed,
addig szótlan vagyok...
Hallom cipőd kopogását,
sűrűn kop-kop-kop,
lázas szívverések...
Mosolyra mosollyal 
válaszolok,
tárt karokkal
rohansz felém,
tárt karokkal
fogadlak én,
mint két angyal
szállunk a madarakkal.

A te életed

Szállni tanítalak...
Örülük, hogy vagy;
bilincsek akadnak
lépten-nyomon,
ezektől szabadítalak.

A te életed
csak te élheted,
mikor, ha most nem,
mikor vagyunk ketten
és van a szerelem.

A béklyók vannak,
maguktól szaporodnak...
Együtt könnyebb,
azért is vagyok,
hogy szabadítsalak.

Röpülni, szállni,
a széllel szárnyalni,
a földtől elemelkedni
és csak úgy merengeni,
és szeretni, csak szeretni.

Szeretni, úgy szeretni,
szerelembe lenni,
felhőkön lépkedve,
felhőkön lovagolva...
Lelkünknek mi a gondja?

Ha egyszer végre megértjük,
tettünk, amit tettünk,
a jó Isten meg értünk...
Egy életünk és halálunk,
de közös az álmunk.

Teljes

Törött szárnyaim
csak veled lehet teljes;
így vagyok egész.

Nehéz szerelem

Nehéz szerelem...
Segítsél nekem,
könnyítsük meg
egymás életét,
fogadjuk el 
a másik szeretét...
Könnypárában
úszik a szemünk,
tisztán ragyog
szerelmünk,
átbukdácsolunk
egy életen,
segítsél nekem.

Hú, de nehéz
ez a szerelem,
de nincs 
szebb nekem,
etttől szép
az életem
és kell nekem
ez a nehéz
szerelem.

Üzenet

Sugárzó arcod
arnyló mosolyát
lelkemnek adod át,
az üzenet
lélektől lélekig,
erre vágytam évekig;
reggeltől estelig
tőled kapom,
amit még soha,
az életem
volt mostoha...
Éljük a szerelmet,
míg életünk engedi,
mi, két szerelmes,
egymást szeretgeti.

Rózsa

Kopik a testem,
de a szivem
hevesen kalapál,
ha rád gondolok,
ha téged lát,
mert vagy nekem
egy rózsaszál.

Jó Uram

Jó Uram,
egy kérésem volna,
ha kedvesemnél
értem szólna.

Jó Uram, 
volna egy kérésem,
hogy szerethessem
szerelmem szépen.

Jó Uram,
egy kérésem volna,
bajban és örömben
hozzám hajolna és tolna.

Jó Uram,
volna egy kérésem,
csak ő, csak ő,
legyen a feleségem.

Jó Uram,
egy kérésem volna,
változnék örömmel,
ha hozzám szólna.

Jó Uram,
volna egy kérésem,
boldogságban
hadd részesítsem.

Jó Uram,
egy kérésem volna,
ha úgy láthatnám,
hogy boldog volna.

Jó Uram,
volna egy kérésem,
ketten üdvözöljünk
a keresztségben.

Dicsérem az Urat

Dicsérem az Urat
és a nőt, mit veled adhat,
dicsérem jóságát, szépségét,
különösképpen kedvességét,
figyelmességét,
dicsérem a konyha művészét,
nem felejthető főztjét,
dicsérem több szintes
süteményét,
két kecses keze
minden szüleményét,
dicsérem a nagymamát,
vele a négy unokát,
dicsérem benned a nőt,
a mindig szerethetőt,
dicsérem nőben a szerelmet,
velem szemben
gyakorol kegyelmet,
dicsérem a szerelem 
művészetét,
amiből soha, de soha
nem elég,
dicsérem teste nőiességét,
merész szépségét,
dicsérem nyakad, melled,
öled befogadó melegét,
dicsérem hátad, combod ívét,
dicsérem lankás hasad,
lassan, csendesen 
bejárom az utat,
dicsérem arcodon a tisztaságot,
nem feledhetem azt a simaságot,
dicsérem benned a szerelmem,
áldjon és éltessen a jó Isten.

Nyugalmam kerestem

Felhőkkel táncolunk,
vezet bennünket
őrangyalunk...
Engem te vezess tovább
hegyeken-völgyeken át,
át a Golgotán...
Hosszú éveken
nyugalmam kerestem,
melletted immár
megleltem...
Hagyd, hogy 
veled pihenjen
megfáradt életem.

Fénylő csillag

Ha adsz reményt,
adsz esélyt,
eséllyel lehetőséget,
lehetőséggel reménységet...
Ott az én helyem,
hová másnak bejárása nincsen;
szépszerelmemnek titkai,
szerelmünk örök pillanatai;
arcod holdfényben ragyog,
ezt a fényességet
nekem tartogatod...
Ha adsz reményt,
vele adsz esélyt,
eséllyel lehetőséget,
lehetőséggel reménységet,
a reménységgel új távlatot,
egy fénylő csillagot,
az a csillag benned ragyog,
az a csillag nekem ragyog.

Megváltozott minden

Megváltozott minden
mióta vagy nekem;
megvátozott minden,
lettél az életem;
megváltozott minden,
hogy vagy nekem;
megváltozott minden,
értelme van a napot újrakezdeni,
van értelme a napot újratervezni;
megváltozott minden,
kigyulladt a fény előttem,
megcsillant a remény;
megváltozott minden,
életemnek van értelme,
életemnek van már szerelme;
megváltozott minden,
magadhoz emeltél,
átöleltél és nem engedtél;
megváltozott minden,
visszaadtad a hitem;
megvátozott minden,
most már elhiszem, van Isten.

Dal

A megszólaló dalban
fölhangzik a dallam;
szépszerelmemnek éneke,
kedvesemnek szép üzenete.
Halld a jóság, a szépség énekét,
kedvünkre örömzenét.

Fohász

Szeretlek, mint
anyját a gyermek,
szeretlek, mint
ember az Istent.
Nélküled oly
sekély az élet, 
nélküled semmit
nem érek;
valaki lehetek veled,
de ne legyek 
a játékszered.
Ha már melletted
valaki én lehetek,
örök társad leszek,
amíg élek.

Szerelemmel

Harangok szólnak,
hogy Toscana már vár rád,
szerelemmel vár.

Hol vagy?

- könyvajánló -

Schäffer Erzsébet különleges szereplője, szerzője irodalmunknak. Évtizedek óta munkatársa, újságírója a Nők Lapja című hetilapnak.

            És időről időre könyvvel is jelentkezik. Ennek egyik példája a Hol vagy? című kötete, amely 2017-ben jelent meg a Centrál Médiacsoport Kft. gondozásában.

       A könyv műfaját szinte lehetetlen meghatározni. Talán napló, emlékirat, szerelmi vallomás…. A kötetet elolvasva mindegyik külön-külön is igaz, és együtt is.

            A könyv Schäffer Erzsébet és férje kapcsolatáról, szerelméről szól visszaemlékezésszerűen.

            Találkozik egy fiú és egy lány, szerelmesek lesznek, összeházasodnak, lesz négy gyermekük, három lány és egy fiú, és aztán lesz hét unoka.

Eddig ez egy hagyományosnak tekinthető családmodell. Amitől eltér és különleges, hogy a családfő, Schäffer Erzsébet férje beteg lesz, teljesen magatehetetlen és kommunikációra képtelen.

A könyv címe Hol vagy? A válasz maga a könyv, a másik ott van, jelen van, akit elfogad, akiről gondoskodni kell, aki ott van a másik szobában, akit lehet simogatni, szeretgetni.

A gondoskodás, a szeretet kötelezettsége belső kényszer, ezért jelenthet boldogságot. A szerző írja: „…Itt kell lennem…itt kell lennem minden reggel fél hétkor. Amíg csak lehetek. Nem teher, nem kereszt, valami másféle kényszer. Belülről jön, és szorongató boldogságot okoz…”

A szeretet vállalás kérdése, és ahol szeretet van a vállalás nem kérdés.

A feleség, amikor a férje beteg, teljesen magatehetetlen lesz, akkor döbben rá, hogy mennyire szereti ezt a férfit, a férjét. Ez a szerelem akkor teljesedik ki, amikor a köznapi tapasztalat szerint be szokott fejeződni.

A férfi és nő kapcsolatról - a szeretetről, a szerelemről – a legszebb leírás amit valaha olvastam: „…Most a testemmel ráhajolok a testedre, a két kezemmel fogom a beteg kezedet, a szám az arcodat simogatja, mint kinyílt szirom, úgy érintem az arcodat, finoman a szádat, éppen csak érintés ez, hogy a bőrödön át az érzékeny idegszálak üzenete a rendeltetési helyére érjen – a megtépázott agyba és szívbe. Hogy itt vagyok, hogy nem hagylak el, hogy veled, mindig veled, egészen, míg lélegzetet hagy venni a Végtelen Rend…”

A szerelem regénye ez.

            A test apró rezdülésekkel, ellazulásokkal válaszol… Ez a „közös hang”.

Egy szerelem, egy házasság általában nem viseli el ezeket a problémákat, amiket az ő házasságuk. Ettől viszont ők erősödtek, és nem gyengültek.

            Ahogy az írónő mondja Elisabeth Kübler Ross szavaival: „… Minden próba. A csapás, a legnagyobb veszteség – még amikor azt mondjuk is, „ha ezt előre tudtam volna, inkább halált választom” – ajándék,…”

Mert mi a szeretet, a szerelem? Mi a boldogság?

Schäffer Erzsébet könyve arról is szól… Ez egy végtelen egyszerű történet. Szeretni kell szerelemmel. És ez erőt, hitet ad az embernek minden körülmények között.

Ebben a könyvben a szerelem nem egy szentimentális lányregény, nagyon is földön járó.

Schäffer Erzsébet évek óta nap, mint nap gondoskodik a férfiról. És közben éli a boldogságot, amit az a másik jelent, hogy van.

Arról szól ez a könyv, hogy nem sok kell a boldogsághoz. Feltétel nélkül szeressünk… Schäffer Erzsébet ezt tudja, érzi, vállalja és lehet, hogy éppen ezért boldog. Így legyen és így maradjon, amíg a jó Isten is így akarja!

Ezt a könyvet, a benne foglaltakat tanítani kellene. Egyszer azért, hogy milyen kevés kell a szeretethez, a boldogságunkhoz, másrészt milyen sok, amikor át kellene lépnünk a korlátainkon. Változtatnunk kellene, amikor, amikben jól éreznénk magunkat a magunk és párunk örömére.

A szeretetszolgálatról szól ez a könyv, arról, amiről a mindennapi életünk a legkevésbé szól…

Sajnos. 

Ima érted és magunkért

Uram, Mindenható Istenem,

a jót miért bünteted?

Hol az irgalmasság?

Hol a kegyelem?

Büntetésed én is szenvedem…

Szerelmemet segítsd át

a nehézségeken!

Tudom, próbára teszel

bennünket

és kimondatlanul is biztatsz,

ne veszítsük el hitünket.

Mindenható Istenem,

segíts, hogy ismerjem

magam és páromat!

Segítsd szerető szerelmes

fiad és lányodat!

Mindenható Istenem,

adj türelmet és kellő alázatot,

hogy méltósággal tűrje

betegségét és a gyarló

emberektől a rosszat!

Adj neki erőt, hogy elviselje

aggódásomat és

akaratlanul is bántásomat!

Mindenható Istenem,

őrizz meg bennünket

szeretetben, szerelemben!

Őrizz meg bennünket

egymásnak életünk tartamában!

Mindenható Istenem,

adj erőt nekünk,

erőt a fáradtságban,

a fájdalomban, csüggedésünkben,

erőt a gyengeségben!

Uram, Mindenható Istenem,

adj erőt boldogságban,

békességben!I

A csalóka csóka

Nézd a kezem, két kacsóka,

megcsípte a csúnya csóka.

Hej, te csóka, csúnya csóka,

milyen lett már a kacsóka!

Irult és pirult a csóka,

rosszul sikerült a móka.

Jó volna melletted

Jó volna, melletted lenni

és téged csak szeretgetni,

kezed kezembe venni.

Ahol érnélek,

tested simogatnám,

mondhatnál bármit, hagynám.

Jó volna, melletted lenni,

nem okoskodni, csak úgy lenni,

mondanék jókat, szépeket,

mi vagy nekem,

mi vagyok én neked.

Jó volna, melletted lenni,

szófüzérből csokrot

kezedbe tenni;

jó volna, fájdalmadra

vigasztalást adni,

jó volna, örökké így maradni.

Jó volna, melletted lenni,

csendben szerelmesen szeretni,

jövőnkbe együtt utat keresni;

jó volna, mindent úgy adni,

hogy gyógyszerként

tudjon hatni.

Jó volna, melletted lenni,

neked és az angyaloknak

társa lenni;

jó volna, együtt lélegezni,

hajnalban veled lélegezni.

Jó volna, melletted lenni,

soha többé nem keseregni;

 jó volna, veled minden jó volna,

legfőképp, ha életünk

és halálunk egy volna.

Jó volna, melletted lenni,

a jó Istent együtt kérni, szeretni,

hogy együtt menjünk át

ezernyi tű fokán,

közösen üdvözüljünk  a Golgotán.

Szabad...

Szabad szeretnünk,

boldognak lennünk;

szabad terveznünk,

előre mennünk;

szabad szárnyalnunk,

vadrózsák közt sétálnunk;

szabad egymásért aggódnunk,

egymásért fáradnunk…

Szabad a szépnek,

jónak örülnünk;

szabad egymás karjaiban

csókba merülnünk;

szabad a Mindenhatót kérni,

szabad a holnaptól

nem félni;

szabad a  Mindenhatót kérni,

szabad egymásért,

egymásnak élni…, élni…

Szolgálat

Mi a szerelem?
Egy szeretetszolgálat
éjjel és nappal.

Martfűi levelek - Ami vállalható

  

Kedves Barátom,

tavasz derekára kitört a nyár, ennél melegebb már nyáron sem kell.

            Évek óta próbálom megérteni a világot. Ahogy múlik az idő felettem, egyre kevésbé értem. Ez a nagy meleg még rátesz egy lapáttal, elájulás ez a korai kánikula.

            Képzeld, Martfűn is lesz Ki kicsoda? című könyv, amelyben várhatóan én is benne leszek. Ha minden jól megy, jövőre jelenik meg.

            Írni kell magamról egy rövid ismertetőt, bemutatkozást. Nincs is ezzel baj és mégis lett egy pillanatnyi dilemmám.

            Tudod, a kilencvenes évek végén pályázat útján elnyertem egy Soros-ösztöndíjat három évre. Sérült emberek részére végeztem jogvédelmi tevékenységet.

            Ebben a mai Soros elleni kampányban egy pillanatra fölmerült bennem a kérdés, hogy ezt az ismertetőben szerepeltessem-e. De a következő pillanatban máris elhesegettem a gondolatatot.

            Hülye vagyok én? Miért ne szerepeltetném?

            Nem loptam, nem csaltam, megdolgoztam az ösztöndíjért, a sérült emberekért tettem.

            Barátom, az az őrület, hogy egy pillanatra is fölvetődhetett bennem ez a gondolat. Restellem is… Na, ezt restellem!

            A világ megbolondult, hogy egyáltalán ilyen kérdések fölmerülhetnek.

            Eszembe jut néhai barátom, Hideg Anti, aki biztatott erre a pályázatra. Mit szólna mai világunkhoz? Hogy nem érezné jól magát, az biztos.

            Azért, mert a világ megőrült, nekünk még nem kell, nem kellene.

            Az a pályázat, az a három év az én vállalásom, az életem része, amire büszke vagyok.

            Akinek meg nem tetszik, Barátom, tehet egy szívességet.

            Egyébként is, leginkább már csak magamnak és a páromnak szeretnék megfelelni.

            Most elköszönök, barátod:

                                                           Urbán-Szabó Béla