Majd egyszer

Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
túl a Golgotán
nem lesz majd
talán,
hogy jelent
valamit a szó
és nem
életelleni só,
hogy amit reméltél,
hittél,
több a lidércnél.

Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
nem kell több,
mint amit látsz,
elkopik a máz,
hogy egyszer majd
hiheted
a neked múló 
perceket,
hogy hiheted,
túl vagy mindenen,
mert ölel a szerelem.

Napló

Hatvanhat éves korában elhúnyt Esterházy Péter.

       Közel egy éve lehetett tudni, hogy beteg, közel egy éve küzdött a betegséggel. Közben még írt egy könyvet Hasnyálmirígynapló címmel, ő nyitotta meg a legutóbbi könyvhét budapesti rendezvényeit... Aztán júlis 14-én jött a hír.

        Örülök, hogy a kortársa lehettem.

x x x

És elment Somló Tamás is, a valamikori LGT együttes oszlopos tagja, egyik számuk után Arthúr.

        Az LGT sem adhat már teljes létszámmal bucsúkoncertet.

x x x

Az Underground Kiadónál Credo a kedveshez címmel megjelent egy verses kötetem, ez már a negyedik önálló kötet (http://undergroundbolt.hu/konyv/credo-a-kedveshez).

        Ez az első, amit valakinek ajánlok, a jelen esetben szerelmemnek. 

      Az ember merje bevallani bánatát, kudarcait, de merje vállalni örömét, boldogságát is. Én ezt tettem ezzel a kötettel.

        A könyvet László Cecilia illusztrálta.

x x x

Portugália nyerte a labdarugó EB-t. Velük és Izlanddal, Ausztriával voltunk egy csoportban, ahol még mi szerepeltünk a legjobban. 

     Aztán a legjobb tizenhat közül kiestünk, Izland  a legjobb nyolc közül, Portugália pedig megnyerte az EB-t.

     Ha a korábbi éveket, évtizedeket nézzük, most szerepeltünk a legjobban. A magyar futball egészét tekintve viszont túl sok okunk nincs az örömre, a magyar csapatok, a Videotont kivéve, az első fordulóban kiestek a nemzetközi kupákból.

Mikor nem elég

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Versenyt futok 

az idővel,

hogy találkozhassak 

a nővel,

veled, csakis veled,

kit a sors

utamba vetett.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Nem elég

szemedben látni

a fényt,

nem elég a csók,

az ölelés...

Hol vannak

a megismerési próbák,

az alvatlan éjszakák,

hol vannak

a hajnali álmok,

hol vannak

a suttogó sugallatok?

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Az alagút

végét látod, 

addig kellene

kibírni,

addig kellene

megírni,

egyszer végre megírni,

hogy ezt az egészet

már csak veled

lehet bírni.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Versenyben a nővel,

versenyben az idővel,

hogy ideát még

lássuk meg a fényt,

éljük meg

a reményt,

hogy kéz a kézben

egybeforrva,

a jövőnkbe együtt

összemosódva.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Voltak az álmok,

voltak,

vannak az álmok,

vannak

és álmok

mindig maradnak,

hogy egyszer csak

átléphesd a falat,

mit emeltél magadnak.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Majd annyi

idő után

pihenünk a Golgotán,

lelkünkben mosollyal

az Úr után

a keresztfán.

Lepke volt

Talán lepke volt,
vagy inkább angyal;
karjaival átkarolt
és már nem engedett.
Súgta, hoztam
szerelmet neked;
nem számított a múlt,
testünk egymásba húllt.

Velem álmodtál

Álmomban veled voltam,
azt mondtam holtodiglan;
mosolyoddal körbefontál,
te pedig velem álmodtál;
szívünk egymásba zárt,
álmunkból lett valóság.

Szomjazom

Nem a melegtől szomjazom,
hanem utánad;
oltanám veled
a bennem lévő lázat...
Ez nem hirtelen jött
nyári hevület,
belénk fészkelt
a szerelmi szédület...
Egymásra lelt
két kereső lélek,
milliónyi gondolat, érzés,
jók és szépek;
egymást óvjuk,
védjük, szeretjük,
jövőnkbe visszük
szerelmünk.

Melled eprével

Melled eprével számban
szerelmes szemedben
jövőmet láttam;
pihenve a kéjes
elnyúlásban,
gyönyörtől gyönyörig
szerelembe zártan.