Napló

Örülök a Saul fia című film sikerének, az Oscar-díjnak. Még 2015. júniusában írtam a filmről egy ajánlót, amit most a sikerkor is aktuálisnak érzek:

Saul fia

- filmajánló -

Felfokozott érdeklődéssel kezdtem el nézni a filmet, amely Cannes-ban megkapta a filmfesztiválon a zsűri nagydíját. A jó híre megelőzte a filmet.

            Mondhatjuk, ismét egy lágertörténet, megint a holokauszt a téma. Mit lehet még erről mondani, amit eddig még nem?

        Nem kifejezetten lágerfilmről van szó, a kiindulópont kétségtelenül az. Egy sonderkommandósról és társairól szól a film.

              A sonderkommandósok végzik a „piszkos munkát”, ők „takarítják el” a halottakat a lágerben.

            A film tulajdonképpen a végrehajtókról szól, ha tetszik, általában a végrehajtókról, akik maguk is áldozatok. Halálraítéltek ők is. Köztük van a főszereplő is, aki felismerni véli egy halott fiúban a fiát. Zsidó szertartás szerint szeretné eltemetni.

              Végrehajtók pedig mindig, mindenütt vannak.

            A vizuális technika is kiemeli az egyén felelősségét: közeli kép az arcról, a háttér viszont elmosódottan látszik. Te vagy a fontos, a te felelősséged számít, a többi mintha mellékes volna.

            A sonderkommandósok tudják, mi történik a tábor lakóival, és azt is tudják, de legalábbis sejtik, hogy velük mi fog történni. Ilyen körülmények között is végtelenül gyarlók az emberek. Halálba menő társaik pénzét, ékszereit elveszik, mintegy meglopják őket és a németeket is.

            A helyszín szürke, homályba vesző. Irritálók a hangeffektusok. Mindenféle hangokat, zörejeket lehet hallani, aztán egyszer csak sötétség lesz és csend. Itt már az ember sem ember, darabszám tartják nyilván.

            Néhányan megszöknek a táborból, reménytelen vállalkozás.

            A főszereplő néz egy fiúcskát. Mintha múltját, egykori önmagát látná. Mintha a jövőt is látná a fiúban, a halál kapujában.

            A főszereplőt Röhrig Géza, Amerikában élő költő alakítja szenvtelenül, kifejezőn.

            Nemes Jeles László rendezőnek első nagy játékfilmje a Saul fia. Elsőre sikerült nagyot dobnia, magasra állította a mércét nekünk is és önmagának is.

            A rendező is, a film is bizonyítja, hogy egy művészfilm is lehet sikeres. A nézők szeretik ezt a filmet, holott olyan tükör ez, amely miatt szégyellniük kellene magukat.

 

 x x x

 

Meghalt hatvannyolc éves korában Johan Cruyff, a legendás holland futballis. Játszott a holland válogatotban, az Ajaxban, éveket töltött a Barcánál, háromszor volt aranylabdás. 

       Elegáns focit játszott, olyat, amilyet ma a legritkábban látni. 

 

Vallomás

A vallomásom
nem szó, szó... Ez egy élet,
ami csak érted.

Napló

A következő írást néhány - közel nyolc - évvel ezelőtt írtam, sajnos semmit nem veszített aktualitásából. Sőt, ha lehet mondani, valahogy mindennek rosszabb a kicsengése. Íme az írás:

Virágvasárnap

Készülődés a nagyhétre, a tavaszra…. Vagy már a nyárra?

            Sokunk előtt ismert lehet a történet: Gróf Széchenyi István a tizenkilencedik század első harmadában egyszer csak fölállt és egy évi javadalmát fölajánlotta a magyar nemzetnek. Tudta, hogy a fejlődéshez, a reformokhoz nagyon sok pénz kell. Jelképesen ezzel a példázatszerű cselekedettel vette kezdetét a reformkor.

            Széchenyi nem mások zsebében kívánt kotorászni, nem a jobbágyság megsarcolására tett javaslatot…. A közös asztalra tett az övéből.

            Ja, azok ilyen idők voltak!

            Mindennek ideje vagyon. Ma minek van ideje?

            Széchenyi óta sokat változott a világ, de a reformokhoz még ma is nagyon sok pénz kell.  Ezért nem hiszek a ma lépten-nyomon meghirdetett reformokban, abban, ha egy reformot megszorításokkal, pénzelvonásokkal kezdenek, és nem mondják meg, hogy az így felszabadult anyagiakat ezen és ezen a területeken fordítják fejlesztésekre. Ez az, ami, de nem reform.

            Ne vegyük el a szavak értelmét! Adjuk vissza azt! Ez pénzbe sem kerül.

x x x

Készülődés a nagyhétre, a tavaszra…. Vagy már a nyárra?

            „A magyarok a legpesszimistábbak az Európai Unió 27 tagállamában 2008. nyár elején végzett felmérés szerint..”

            „Magyarország népessége

2001.: 10 millió 200 ezer,

2008.: 10 millió 40 ezer.

            „Magyarországon a nők 1/3-a nem szül gyermeket.

A 18 éven aluliak száma 2 millió 150 ezer.

100 megszületett gyermekre 70 terhesség-megszakítás jut.

3 gyermek közül legalább 1 olyan anyától születik, akinek nincsen férje.

850 ezer gyermek – üt gyermek közül kettő – szegénységben él.”

            „Válás

2001.: 1000 házasságkötésre 559 válás,

2007.: 1000 házasságkötésre 610 válás.”     

„ Nyugdíjban

Közel 3 millió nyugdíjas él Magyarországon. Közülük 2 millió töltötte be a nyugdíjkorhatárt.

A létminimum összege 2007-ben 60 ezer forint volt.

A nyugdíj minimális összege 29 ezer forint.

A nyugdíj átlagos összege 74 ezer forint.

A 3 millió nyugdíjas közül 100 ezer nyugdíjas kap havonta 150 ezer forintnál magasabb nyugdíjat”

„Orvos

2001: Magyarországon 38 000 orvos dolgozott.

2007: Magyarországon 33 000 orvos dolgozott.”

„Adó

Magyarországon 100 forint jövedelemből 70 forintot elvesz az állam adóba.

Ausztriában 100 euró jövedelemből 43 euró az adó.”

            A fenti idézetek - adatok - Csendes Csaba „Hozz rá víg esztendőt…” – Magyarország állapota 2008. nyarán című írásából valók, az írás a Hitel című folyóirat 2008. októberi számában jelentek meg.

             Ezeknek az adatoknak is a figyelembevételével kellene terveznünk a jövőt 2009. tavaszán Magyarországon.

Tavasz

Rügyeznek a fák,
kinyílik a természet,
ahogy megnyíltál.

Credo a kedveshez

  Kezem kezed kereste,

                          mondanám a szemedbe:

                          szeretlek,

                          akkor is szeretlek,

                          ha bolondnak neveznek.

                          Mondanám a szemedbe:

                          én csak kérek;

                          mondanám,

                          a mának élek,

                          a jövőnek remélek.

                          Kezem kezed kereste,

                          hogy lelkem vezesse,

                          át a mán,

                          ezen az ingoványon,

                          túl lenni a lázálmon.

                          Mondanám:

                          befelé üvöltök,

                          ki akar egy újabb nyűgöt.

                          Suttogja a szám,

                          mit mondhatnék,

                          fogom a kezed,

                          hogy vezessen
                          át az életen,

                          mert mit nekem minden,

                          ha ez a szerelem!

Üzenet- 125.

A legtöbb ember képtelen engedni az egójából. Azért is tartanak ott, ahol tartanak. Pedig ha engednének, csak gazdagodhatnának.

Martfűi levelek - Cselekvő szeretet

Kedves Barátom,

a Saul fia megkapta az idegen nyelvű filmek kategóriájában az Oscar-díjat. A 2015. tavaszán kezdődött diadalmenet után ez várható volt, de legalábbis benne volt a levegőben.

            Nemes Jeles László filmrendezőnek ez az első nagy játékfilmje. Akármilyen hosszú is lesz alkotói pályája, ezt a sikert, nem tudom, meglehet-e még fejelni valaha.

            Nemes Jeles László személyében egy fiatalember kapta az Oscar-díjat. Vagyis nem egy befutott rendező, és ez nagyon jó.

            A díjátadás után az egyik alkotó azt nyilatkozta, hogy holnap is szeretnék megőrizni tegnapi értékeiket. Ma már az is csoda, ha valaki értékekhez, értékrendhez ragaszkodik. A film alkotóinak ez a szemlélete mindenképp értékelendő, és csak azt lehet kívánni, hogy így legyen.

            A film főszereplőjét - életét is kockáztatva - a cselekvő szeretet vezeti, amikor el szeretné temetni zsidó szertartás szerint a halott fiút, akiben a fiát véli felfedezni. Nagyon közeli ismerősöm előtt a minap használtam ezt a kifejezést, mire azt mondta, hogy ezt így még nem hallotta, és megkérdezte, hogy mit értek ezen.

            Könnyű kimondani, szeretlek, és azután nem történik semmi, amivel kiüresítjük az egyik legszebb szavunkat.

            A cselekvő szeretet azt mondja, jelenti, hogy vállalak, vállalom, megteszem érted ezt és ezt. Nem érdekel senki és semmi, megteszem, mert valamiért fontos, és akkor is megteszem, ha csak neked fontos, mert szeretlek. Megteszem nem egyszer, nem kétszer…, és nem várok semmit,, legfeljebb „csak” szeretetet.

            Az emberek a szeretetért, hogy kísérletet tegyenek a mentális felüdülésükért, ezreket, tízezreket költenek ezoterikus könyvekre, tréningekre, előadásokra. Átmenetileg jobban is érzik magukat, aztán minden kezdődik újra… Csak önmaguknak ne kelljen csinálniuk semmit.

            Barátom, sokáig azt hittem, a szeretet, a szerelem mindent visz…. Hát úgy tűnik nem… Egyik ismerősöm szerint, ha nem visz mindent, ott nem is volt. Néha már magam is azt hiszem, hogy a cselekvő szeretet, szerelem talán csak filmen, könyvben van.   

            Üdvözöl barátod: