Búcsúzok egy facebookos fórumtól

Türelmes embernek tartanak, és én is jómagamat, de van egy pont, amikor nálam is elszakad a cérna. Ez a pont nálam akkor van, amikor egy hely, egy helyzet, ahelyett hogy ösztönözne, visszahúz. A Heine-Medin Klub/gyermekbénulás fórumon most itt tartok.

            Nekem ott nincs helyem, ahol akár mást, akár engemet méltatlanul és az emberi méltóságot sértő módon bántanak, és még a lehetőségét sem adják meg, hogy védekezhessen az érintett. Nekem nincs ott helyem, ahol ha megpróbálsz védekezni, az előzményekkel együtt kitörölnek mindent. Ahol ha megpróbálod magyarázni – nem magyarázkodva! – a helyzetet, te ugyanúgy kapsz, mint akit próbálnál védeni. Ahol nem az számít, hogy mit mondasz, hanem az, hogy ki mondja. Ahol fölháborodunk egy kérdésen, ahol nem érzi senki, hogy egy kérdésre illik válaszolni, ahol egy-egy fölvetést csípőből leminősítenek… És ez egy ilyen hely – lett.

            Itt bárkit lehetett bántani anélkül, hogy a közösség többségi tagjai kiálltak volna, hogy azért ezt már nem! Higgyétek el, az igazság, a valós történések, a tények nem szekértáborok, baráti társaságok szerint vannak, rendeződnek!

            Közösek lehetnének a félelmeink, a feszültségeink, a várakozásaink, az elvárásaink és urambocsá, az örömeink. Nem lettek azok, nem lehettek azok vélt vagy valós sérelmek, érdekek miatt. Ha az egyikünk félelme fontos, akkor ne vonjuk kétségbe a másikét. Az pedig már régen rossz, ha egymás sérültségeit méregetjük egymáshoz.

         Higgyétek el, a megválaszolatlan kérdések a levegőben maradnak! Lehet rajtuk poénkodni, megkerülni azokat, de előbb-utóbb bumerángként fognak visszaütni.

            Higgyétek el, lehet a kérdéseket megválaszolatlanul hagyni és minősíteni a kérdezőt! Ezzel azt lehet elérni, hogy gyengül a közösség, és előbb-utóbb elveszít egy csapattársat, harcostársat. Ezzel azt is el lehet érni, hogy másnak eszébe se fog jutni „kényes” kérdésekben megszólalni.

            Az utóbbi időben már ritkábban fordultam meg ezen a fórumon. Most eldöntöttem, hogy kivonulok, nem teszek föl több írást, nem kommentelek, nem lájkolok. Egyszer-egyszer talán benézek – amíg tehetem -, és ennyi.

            A félreértések elkerülése érdekében mondom, nem sértődtem meg, nem haragszok senkire. Azt viszont bánom, sajnálom, hogy olyannak kellett megismernem Kertész Tamást és Nagy Annamáriát, mint amilyennek végül is megismertem. De rájuk se haragszok, ez az én egyéni szocproblémám.

            Azt viszont sose felejtsétek, ha az érdekeink területén bárhol felszólalok, írok, az érdeketekben is teszem, ugyanis vannak közös érdekeink!

Kérdések a foglalkoztatási rehabilitáció új rendszeréről

 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális, Család és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának oldalán megjelent 2012. október 27-én egy tájékoztató Átalakul a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rendszere címmel. A tájékoztatóból szinte semmi konkrétum nem derül ki, úgyis mondhatnám, hogy az eddigi lózungok megismétlésére került sor. Bennem csak a kérdések szaporodtak.

Az átalakulásra vonatkozólag van-e tervezet? Ha igen, az miért nem publikus? Az érintettek megint az utolsó pillanatban tudhatják meg, hogy mi vár rájuk? Sem a kormány, sem a szaktárca honlapján erre vonatkozólag nem lehet találni jogszabály-tervezetet.

Ha van tervezet, azt miért nem egyeztetik az érintett érdekvédelmi szervezetekkel? Megjegyzem, hogy a védett szervezetek harmincezer megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatnak. A MEOSZ-nál, illetőleg a MEOSZ akkreditált tagegyesületeinél és az általuk fenntartott intézményekben szintén több ezer súlyos mozgássérültet foglalkoztatnak.

Az átalakulást mikortól tervezi a kormány, illetőleg a szaktárca? Ha 2013. január 01-től, akkor nem vagyunk máris jelentős késésben? A jelenleg akkreditált szervezeteknek csak 2012. december 31-ig van érvényes támogatási szerződésük a foglalkoztatásokra vonatkozólag az illetékes munkaügyi szervezetekkel.  Az meg már a jelenlegi helyzet csimborasszója, hogy a védett szervezeteknek 2012. szeptember 01. óta nincs érvényes és hatályos támogatási szerződésük. Ha nagyon profán akarok lenni, ezek a gazdálkodó szervezetek szeptember 01. óta „nem szabályosan foglalkoztatnak” az állam hibájából.

Szóval nagy késés és bizonytalanság van. A jelenleg foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalók körében nő a feszültség és a félelem. A felülvizsgálatok „eredményeként” egyre többen kerülnek ki a foglalkoztatásból. Az átminősítésekkel olyan státuszba kerülnek, amelyre tekintettel a korábbi foglalkoztató már nem tudja foglalkoztatni őket, mert semmilyen állami támogatásra nem lesz jogosult az új munkavállalói státuszok alapján. Vagyis a rehabilitációs foglalkoztatás nemhogy nő, hanem csökkenő tendenciájú.

Az eddigi felülvizsgálatok másik eredménye, hogy több mint hatvanezer felülvizsgált személy lett jogosult az úgynevezett rehabilitációs kártyára. Közülük körülbelül hatezren tudtak elhelyezkedni, mintegy tíz százalék. Ez siker történet?  A kilencven százalék jelenleg kisebb mértékű ellátásra jogosult, mint korábban. Ebben a körben anyagi ellehetetlenülés van, a szociális feszültségek csak nőnek.

Az eddigi új szabályozásból adódó anomáliákra a tervezett további átalakítás nyújt-e változtatást, korrekciót?

Az átalakítás figyelembe veszi-e, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció teljesen mást jelent, jelenthet Budapest V. kerületében mint egy vidéki  kisvárosban, faluban?

A hivatkozott tájékoztató – is – a nyílt munkaerőpiacot a minden probléma megoldására alkalmas eszköznek tekinti a megváltozott munkaképességűek körében. Mi lesz azokkal, akik valóban csak védett környezetben foglalkoztathatók?

Az átalakulás során mi várható a milliárdos hiányokkal küszködő állami foglalkoztatókkal?

Kérdések vannak, és lesznek továbbiak is abban a pillanatban mihelyst a tervezett intézkedésekről konkrétumokat is tudunk.

                                                                                                                 

 

Albinoni: Adagio

Kijelölik helyed

Kijelölik helyed:
ettől eddig, attól addig lehet.
Értsd meg, és nem tovább!
Miért akarnád mások baját?

Kijelölik helyed:
jövőd a mának tervezheted.
A holnap mit érdekel,
ha az a két kar ölel?

Kijelölik helyed...
Mondják sokan, jó neked.
Igen, jól tudod,
ha már senki, semmi sincsen,
rendíthetetlenül 
van még az isten.

Interjú Hankiss Elemérrel

http://atv.hu/videotar/20120910_rendkivuli_interju_hannkiss_elemer_1_resz
http://atv.hu/videotar/20120910_rendkivuli_interju_hannkiss_elemer_2_resz

Széljegy - 55.

Olyan ezt, mint a tikitaki. Hol itt kopp, hol ott. Egyszer azt hallani, hogy lesz IMF- megállapodás, másszor azt, hogy nem, nincs is rá szükségünk. Ez megy egy éve.

Ebből a tikitakiból jól megélnek politikusok, újságírók.

Szegény apám az ilyen helyzetekre mondta, hogy nem akarásnak nyögés a vége.

Egyre valószínűbb minden tikitakizás ellenére, hogy nem lesz megállapodás.

    Azt meg már szegény apám nem tudhatja, hogy mi már IMF-megállapodással is és e nélkül is nyögünk.

Beethoven Egmont nyitány

Félelmünk a jövő

Kilenc hónapos voltam, amikor diagnosztizálták nálam a Heine-Medin kórt, a járványos gyermekbénulást. Innentől kezdve ehhez képest kellett gondolkoznom, igazodnom, tennem. De nemcsak nekem, hanem a családomnak, a legszűkebb környezetemnek is.

            Nekem és a hasonló sorsú társaimnak ezzel derékba tört az élete, még szinte el sem kezdődött, de már más irányt vett a jövőnk.

             A legtöbbünk, így vagy úgy, a családba integrálódott, sokunknak azonban megkezdődött az egyik kórházból a másikba járás mellett az egyik intézetből a másikba járás is

Éveken keresztül az év egy jelentős részét a Budai Területi Gyermekkórházban töltöttem. Ez a legtöbbször operációt jelentett. A legtöbbünk számára az orvosi rehabilitáció ezt jelentette.

Engem ezen túlmenően a szüleim rehabilitáltak. Rajtuk múlt, hogy tanulhattam, hogy elkezdhettem dolgozni. Ezen múlott, akarták, hogy tanuljak, dolgozzak. A szándékon kívül ebben segítettek fizikailag, anyagilag és nem utolsó sorban lelkileg.

Aztán jött a családalapítás, szinte a nulláról indultunk a feleségemmel. Megszületett a lányunk. Egyik legnagyobb, legszebb élményem volt a gyermekem születése.

Csak bízhatok benne, hogy a lányomnak sokoldalú és teljes körű gyermekkora volt. Bízok benne, hogy egyszer visszanézve ezt ő is így ítéli meg.

Annak idején lakókörnyezetünkben az ovit is akadálymentesítette a fenntartó önkormányzat, hogy önállóan tudjam vinni a kislányt az oviba, és tudjak érte menni.

Közben elváltam a feleségemtől.. Nem készültem a válásra, de egyszer csak ott volt. Azt szoktam mondani, annyira teljes életet élek, hogy még ez is belefért.

Az előzőekből is látható, hogy nem vagyunk különleges emberek, nem vagyunk csodabogarak. Vannak terveink, vágyaink, vannak szerelmeink, csalódásaink, dolgozunk, gyereket nevelünk…

És közben telnek, eltelnek az évek. A szüleink, legfőbb támaszaink megöregedtek, sokan már elveszítették őket. A párunk, a barátaink velünk öregedtek… A gyerekeink önálló életet kezdtek, ki közel, ki távol…

Egész életünket nehézségekkel, akadályokkal éltük, a jelent valahogy mindig megoldottuk. Legnagyobb félelmünk mindig a holnap. El tudjuk-e majd látni önmagunkat? Lesz-e segítségünk, ha kell? Meg tudjuk-e majd fizetni a segítséget? A társadalom, a lakókörnyezetünk odafigyel-e majd ránk? Önbecsüléssel, méltósággal bírjuk-e zárni a ránk szabott életet?

Ezek ma még nyitott kérdések, azonban valamennyiünkben ott vannak kimondva kimondatlanul.

                                                                                                       

(Évekkel ezelőtt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei ÁNTSZ tartott egy konferenciát a járványos gyermekbénulás apropóján. Ezen felkért előadó voltam, és a fentieket – ami szerkesztett szöveg - mondtam el. Úgy gondolom, az akkor elhangzottak nem veszítettek aktualitásukból.)

Üzenet - 28.

Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Lévai Anikó mondta egy rendezvényen, hogy nem fogunk jobban élni, csak keményebben dolgozni. Hát én azért néhány emberre kíváncsi leszek!

Üzenet - 27.

Nekem az üvegzsebről az üres zseb jut az eszembe.

Üzenet - 26.

"Egy országot, közéleti- és civil kultúráját mélyen minősíti az internetes kommentek kultúrája. A verbális agresszió, amivel a hírportálokon találkozunk, kérdés és ítélet. Vajon mennyire képes a magyar társadalom partnerként, azaz aktívan, a másik felet bevonva, együtt élni fogyatékosaival. (…)" Gábor Bálint.

Napló

Tegnap múlt két éve, hogy elhunyt dr.Bakonyi Péter Martfű újonnan megválasztott polgármestere. Harmincnégy éves volt.

       Minden áskálódás, emberi aljasság ellenére nagy fölénnyel nyerte a választásokat, kiütéses győzelmet aratott a fideszes jelölttel szemben.Ez már önmagában ritkaság volt az akkori önkormányzati választáson.

       A csúcson volt, de a munkát nem fejezte, nem fejezhette be. Nagy tervei voltak a város jövőjét illetően, úgyis mondhatnám, hogy grandiózus tervei.

       A vezetésével olyan pénzügyi gazdálkodás folyt a városban, hogy a martfűi önkormányzat a jelentős adósságállományát ledolgozva jelentős többletre tett szert a ciklus végére úgy, hogy közben szintén jelentős beruházások voltak a városban. Ez még az országban is kivételesnek tekinthető mind előtte, mind utána.

       Jobboldali volt, és "a jobboldaliaktól" kapta a legtöbb támadást.

       Gyakran eszembe jut, hogy mit szólna mindahhoz, ami a halála óta történt ebben az országban. Azt hiszem, jobb, hogy nem tudjuk.

x x x

Tíz évvel ezelőtt kapta meg Kertész Imre az irodalmi Nobel-díjat.

       Nem szeretnék jósolni, de úgy érzem, a legközelebbi irodalmi Nobel-díjasunk Nádas Péter lesz. 

x x x

Itt van az ősz, már megint. 

       Félelemmel gondolok a fűtési szezonra.

Üzenet - 25.

Szokratész állítólag mindennap kiment az athéni piacra, de soha nem vett semmit. Egyik tanítványa meg is kérdezte tőle, hogy miért megy ki a piacra, ha nem vesz semmit. Mire Szokratész azt válaszolta, hogy tudja, mire nincs szüksége aznap.

Keresésben

Napunk hanyatlik.
Az Istennel keressük
letört szárnyaink.

Odett: Megbocsát

Üzenet - 24.

Minden társadalom kiinduló alapja a kultúra, amelynek része az oktatás. Ha ezt elhanyagoljuk, vagy romboljuk, a társadalom alapjait kezdjük ki.

N Y Í L T L E V É L

- mozgássérült sorstársaimhoz -

1./ A szociális ellátások felső határa mértékének meghatározására vonatkozó kormányzati elképzeléseket vegyük komolyan magunkra nézve is.

2./ Az egy dolog, hogy ma miről szól a kormányzati kommunikáció és mi lesz a végső jogi szabályozásban. A korábbi – tavalyi – jogszabályi változások folytán a mostani kormányzati elképzelések bármikor kiterjeszthetőek a rokkantsági és rehabilitációs ellátásra is.

3./ Azokra az ellátásokra, amelyekre a kormányzati kommunikáció szerint vonatkozna a jelenlegi szabályozás, ma is szigorú szabályozás van hatályban a jogosultsági feltételeket illetően. Ezek – további – szigorításával összefüggésben is minimális megtakarítás érhető csak el. Ezzel mintegy azt kívánom nyomatékosítani, hogy kétségeim vannak a tekintetben, hogy a kormányzati szándék az általa hirdetett ellátási körnél megállna.

4./ Ne essünk abba a hibába, hogy azzal hitegetjük magunkat, hogy megússzuk. Az elmúlt két év alatt még egyszer sem úsztuk meg.

5./ Mi következik a fentiekből? A javaslataim:

5.1. Már most tiltakoznunk kell, hogy a kormányzati elképzelések még csak véletlenül se érintsék a rokkantsági és a rehabilitációs ellátást.

5.2. Folyamatosan kommunikálnunk kell, hogy már most milyen – elsősorban anyagi – helyzetben van a rokkant emberek többsége. Célzottan kell szólnunk a hatóságokhoz, az országgyűlési képviselőkhöz és tisztségviselőkhöz, a pártokhoz, az egyházakhoz. Külön célcsoportnak tekinteném az országgyűlési képviselők házastársait. Külön kellene megszólítanunk a köztársasági elnök urat.

5.3. Hangsúlyoznunk kell, ha a jogi szabályozás során további hátrány éri a rokkant embereket, a lehetséges érdekvédelmi eszközökön és a törvényességen belül, semmilyen eszköztől nem riadunk vissza.

5.4. A médiát folyamatosan el kell látnunk esetekkel.

6./ Ne mondjunk azt, hogy mit miért nem érdemes csinálnunk! Mivel a megoldás kulcsát nem ismerjük, folyamatosan próbálkoznunk kell mindennel.

7./ Már most tiltakoznunk kell a legeslegújabb „ötlet”, a rehabilitációs közmunka ellen.

7.1. Ez nem az a rehabilitáció, amit ígértek.

7.2. Ez is csak közmunka, ami jelenleg három hónap lehet egy évben maximum.

7.3. Ez mire megoldás? Honnan lesz rá pénz?

8./ Partnereket kell keresnünk az érdekvédelmi szervezeteknél, a művészeknél, tudósoknál, sportolóknál. Arcokat kell keresnünk és találnunk magunk mellé.

Kelt: 2012. október 03.

                                                                                                      

Széljegy - 54.

Amiről keveset beszélnek. A felülvizsgálatok eredményeként nagyon sokan - csak a kormányzati statisztika alapján -, a felülvizsgáltak 14%-a semmilyen ellátásra nem lesz jogosult. Ezek az emberek ötven felett vannak, egészségügyi problémájuk van (csak nem ér el valamilyen ellátásra jogosító feltételt), szakképzetlenek. Ők lesznek a munkalapú társadalom újdonsült tagjai - elvileg. Számukra készül a rehabilitációs közmunka-program (amiről még senki nem tudja, hogy mi). A Fidesz-KDNP történelmi vétke, amit ma a rokkant emberekkel csinálnak.

Napló

Szombaton Kápolnásnyéken voltam heine-medines találkozón. Egyik társunk, Márta szervezte a férjével, mintegy ötvenen jöttünk össze.

       A csapat egyharmadát már korábbról ismertem, velük jó volt ismét találkozni, a többiekkel - Marikával, Piroskával, Ágival... - pedig megismerkedni.

       Gyerekkorban hasonló sorsot éltünk meg. Aztán a felnőttkor nagyon különböző életpályát jelölt ki nekünk. Onnantól kezdve több lett a különbség közöttünk, mint a hasonlóság. Hasonlóságnak maradt a Heine-Medin minden következményével együtt.

       Hanyas vagy?, kérdezhettük egymást. 54-es 56-os, 58-as, 59-es...? Kihez, hová jártál? Lukácshoz, Tarnóczihoz, Budakeszire..? Hol tanultál? Othon, a Marcin, a Május 1. úton...?

       Gyors körkép a családról, a gyerekekről, néhol már az unokákról.

       Óhatatlanul szóba kerültek mai állapotaink, sorskérdéseink is. Ebből a szempontból senki semmi jóra nem számít. Akikkel beszéltem, azok félnek az anyagi ellehetetlenüléstől, de mindannyiunk legnagyobb félelme a pps.

       Az igazi öröm a másikkal való találkozás öröme volt. Ez tette széppé ezt a napot.

x x x

Őszies nyár.

 x x x

Kormányzati körökben fölvetődött, hogy az ellátás nélkül maradt korábbi rokkantsági nyugdíjasok részére vagy azoknak, akikről megállapították, hogy rehabilitálhatók, de még nem találtak munkát, úgynevezett rehabilitációs közmunkát ajánlanának föl.

       Hogy ez mi? Ne kérdezze senki. Szívem szerint azt mondanám, hogy fából vaskarika, de lehet, hogy valójában is az.

       Elképzelem, hogy automata fűnyíróval közterületen nyírom a füvet.

x x x

Varga Mihály államtitkár ma közhírré tette, hogy a kormány részéről az IMF-nek küldött szándéknyilatkozat két területet tartalmaz a költségvetési szigorításokra vonatkozóan, az egyik a bürokrácia - a köztisztviselők, közalkalmazottak létszámának - csökkentése, a másik a szociális kiadások csökkentése. Konkrétumok természetesen még nem ismertek.Úgyhogy van miért izgulnunk.

Rahmanyinov Rapszódia