Nézem

 

Nézem a fényképet,

egy angyal néz le rám,

egy gondolkodó angyal

és ő az én unokám.

Szerelemben

Szerelemben szeretlek, 

mégsem hiszed,

de jobban már

nem lehet.

 

Mindent megteszek,

felőröl kétkedésed;

itt hagysz, te mész,

a szerelem felemészt.

 

Martfűi levelek - Süllyedünk

 

Kedves Barátom,

 

 

amikor az emberben érik a mondanivaló… Már mondanád, de nem tudod, hogy milyen sorrendben és hogyan. Hirtelen szeretnéd mondani, de visszafogod magad… Gombóc van a torkodban, gyomrod tájéka remeg…

            Aztán hirtelen megered a szó, kibuggyan belőled a sok keserűség, ami kitudja, mióta csak gyűlik benned.

            Hans Falladának van egy regénye, aminek az a címe, Halálodra magadra maradsz. A regény címéről jut eszembe, hogy nem csak halálodra. Akkorra mindenképp, de sokkal előbb is.

            Ha tartod magadat az elveidhez, az értékrendedhez, akkor még inkább. A szervilizmus lett a követendő magatartás. Aki meg akarja magát nyugtatni, arra mindig talál indokot.

            A család, a gyerekek, a munkahely… Én nem leszek olyan, mondják sokan. Elfelejtik, hogy ez egy csapda helyzet… Ha valamiben engedsz, újabb és újabb engedményeket várnak el tőled… Ismerőseid, barátaid a végén már rád se ismernek.

            A legtöbbször csak azért nem szólnak meg, mert kellőképpen szervilisek ők is.

            Aztán, ha ez a magatartás eléggé elterjedt, általános lesz, úgyhogy az emberek már egymáshoz képest lehetnek szervilisebbek, az már a vég, a dolgok legalja.

            Az örök becsü film, A Tanú jut eszembe.

            Persze mindig lesznek, akik nem engednek a negyvennyolcból. Inkább törnek, mint hajlanak… Akik fejjel mennek a falnak. Aztán megkapják a többségtől, hogy nem megmondtuk.

            Nem tudjuk, hogy az általános közérzetünk miért rossz. Hát, kérem, jelentem, mindezért. Ebbe a közegbe az egyéni hang, vélemény nem illik, nem fér bele.

            Akik egyöntetűen, majdnem azt írtam, egyhangúan beszélnek, csak arra kell vigyázniuk, hogy ne beszéljenek ki a csapatból. Ha kiszólnak, az fővesztés kockázatával jár. Annyira vigyáznak, hogy ugyanarról szinte ugyanazt mondják.

            Ezért van az, hogy a közbeszéd ugyanolyan Zalaegerszegen, mint Miskolcon. Akik próbálkoznak ebből kitörni, azt gyorsan szembesítik azzal, hogy merre meddig hány méter.

            A kör bezárul.

            A termő citromról, Bacsó Péter filmje, A Tanú után szabadon, ha kell, kórusban mondják előbb-utóbb, hogy narancs.

           Ezzel köszönök el... Barátod:

                                                                                               Urbán-Szabó Béla