Széljegy - 19.

A politika szereti rossz szinben feltűntetni azokat, akiktől a döntési folyamat során szeretne elvenni valamit. Így nyugtatgatja alelkiismeretét. Ha védekezel, magyarázkodsz, annál rosszabb.

       Nem mgadat emeled ki a rossz színből - "a vádakból" -, hanem a politikának adsz muníciót magaddal szemben.

       Általában mindenki a másikról szereti feltételezni a rosszat. Ezt a politika is tudja. Így nyer szövetségeseket.

       A Bibliából tudjuk, mindennek ideje vagyon.

2011. 11. 29.

 

 

Szzéljegy - 18.

Tegnap hallottam, hogy Karcagon az elmúlt tíz évben ötszáz fővel csökkent az általános iskolás korú gyerekek létszáma. A polgármester úr szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz iskolabezárás.

        Remenyik Zsigmond mondta egyszer, hogy védjük meg a templomainkat és az iskoláinkat.

        Vajon mit védhetünk azon, ami kiürül?

        Mintha az életünk is kiüresedne. Lassan életet kell lehelni belénk, a környezetünkbe.

2011. 11. 27. 

Adventi várakozásban

 

Advent idején a legtöbb ember körül egy kicsit megváltozik minden. A napi verkliből, a mindennapok szürkeségéből, egyhangúságából az ember próbál kilépni, legalábbis lelkileg. Talán még életünk hangsúlyai is átrendeződnek.

            Emlékszek, gyerekkorunkban az unokahúgommal a legképtelenebb helyeket megnéztük a karácsonyi ajándék felkutatása miatt mind az ő, mind a mi lakásunkban. Feszült izgalmak és várakozás. Ez majdnem többet jelentett, mint az, hogy megtaláljuk-e az ajándékot vagy sem. Gyerekkorunknak ezek a napjai hangulatilag megismételhetetlenek.

            A mostani adventi várakozásban némi zavarodottságot vélek felfedezni.

            Az egyik oldalon: „… Reklámok süvöltik fülünkbe, köpik szemünkbe: fogyassz, fogyassz, fogyassz! Csak annyit érsz, amennyit fogyasztasz. A pénz primátusa. Mammon imádata elkárhoztatja a lelket, sivárrá teszi életünket. (….) A pénz diktatúrája terrorizálja az egyént, kiszolgáltatottá, rabszolgává teszi (Fecske Csaba Karácsony misztériuma, Vigilia folyóirat 2010. évi 12. szám).

            A másik oldalon – a nyugdíjjal kapcsolatos napi apropóra figyelemmel – azt kérik tőlünk, hogy takarékoskodjunk, ne költsünk annyit. Kérik mindezt tőlünk akkor, amikor a társadalom tagjainak többsége teljesen eladósodott.

            Mit lehet tenni? A legtöbbször sodródunk a két véglet, a kétféle elvárás között.

            Egy japán közmondás szerint: a kenyér az élet, a rózsa az értelme.

            Ma a kenyérért, az életért is kemény harc folyik. Ezzel együtt is, ennek ellenére is vagy ettől függetlenül találjuk meg életünk rózsáját. Most még inkább, mint bármikor, az adventi várakozásban, karácsony misztériumában.

            Így legyen!

Napló

Egyik barátom kérdezte, hogy mi lesz itt? Mármint ebben az országban. 

       Erre a kérdésre ma a legnehezebb válaszolni. Vannak mai elképzeléseink, és lesznek holnapi csalódásaink Vannak és lesznek holnapi magyarázkodásaink.

       Egyre kevesebb a reményem arra, hogy megérhetem a megnyugvást a környezetemben, a biztonságot és a stabilitást.

       Harminc évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy mire elérem azt életkort, amelyben ma vagyok, lesz egy beállt életem, nem kell úgy izgulnom a holnap miatt, mint egy ma induló kezdőnek. Ehelyett azt kell megélnem, hogy minden évvel egyre rosszabb, bizonytalanabb lesz minden. Napról napra jobban aggódhatok.

       Én meg egyre öregebb leszek. Egyre kevesebb az erőm arra, hogy bármit is megmutassak a világnak.

       És talán már egyre kevésbé is akarok. 

Széljegy - 17.

Azt mondtad, nem félsz a haláltól. Én sem. Azért a haldoklástól egy kicsit. 
        Nem tudom, miért beszélsz mostanában ilyenekről?

       Tudod, "... aki szeret, egy kicsit veled halna. És arra gondolsz, hogy nem halhatsz meg, mert az ég hatalmas és ragyogó, és ilyen ég alatt minden lehetséges. Nem halhatsz meg, mert sokkal többről van itt szó, mint saját magadról ..." (Paola Zannoner Célvonal, fordította Todero Anna, Móra Könyvkiadó, 2011.)

2011. 11. 18.

Széljegy - 16.

Kiléptem az álomból. Novemberi reggel. Kezdődik a napi navigáció. Pillanatok alatt rájövök, hogy ez a földi pokol.

        Néhány óra után már várom az estét. Álmomban még járhatok a földi paradicsomban.

x x x

Segíts magadon...Ne kapcsold be a tévét, a rádiót, a netet, ne olvass újságot! Valamelyik nap az egyik tévéadó híradójának kilencvennyolc százaléka arról szólt, hogy meghalt, lelőtték, összeütköztek... Két százaléknyi műsoridő szólt másról.

2011. 11. 16.

Szzéljegy - 15.

Sok településen ma már büntetik a kukázást.

       És akkor mi van? Pénzbüntetéssel sújtjuk a nyomorúságot? Meg lehet-e szüntetni a nyomorúságot egy rendelettel?

       Oscar Wilde A boldog herceg című írásában mondja a polgármester: "Csakugyan legfőbb ideje rendeletet hoznunk arról, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk" (fordította Lengyel Balázs).

2011. 11. 12.

Széljegy - 14.

Ahogy élünk, úgy halunk. A halálunkban sem tagadjuk meg önmagunkat. 

x x x 

Megyer, kis falu Sümeg és Devecser között.

        Tizennyolc lakosa van., idős ember és gyerek egyaránt. A megyeriek kinyilvánították, Megyer él és élni akar. 

2011. 11. 09.

Széljegy - 13.

Ma nem voltam sehol. Az előző napokban megtettem a halottaimra való megemlékezést, azért gyertyát ma is gyújtok. 

x x x

Az euró árfolyama háromszáztíz forint körül van, a svájci frank kettőszázötvennégy forint. Ezek a hírek fölérnek egy áramütéssel. Mi jöhet még?

x x x

Tele van a törpögőm, hogy mi meg azon vitatkozunk, a szocializmus vezető politikusainak a nyugdíját csökkentsük-e vagy sem, s ha igen milyen mértékben. Tesszük mindezt több mint húsz évvel a rendszerváltás után.

2011. 11. 01.

Széljegy - 12.

A szomszéd már főz. Eltelek az ételszaggal.  

       Akaratlanul is részesei vagyunk egymás életének. 

      Ha találkoznék a szomszéddal, megkérdezném, hogy pörköltön kívúl szokot mást is főzni?

      A nyáron akárhányszor voltam a barátoméknál kint a kertben, valamelyik szomszéd biztosan nyírta a füvet. Olyan volt, mintha motorcsónak-versenyen lettem volna.

2011. 10. 30.

 

Nem mese ez...

Ezt a történetet körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt hallottam.

       Egy kis faluban élt a Doktor úr a feleségével. Mindenki ismerte, pedig már évek óta nyugdíjas volt, és ő is ismerte a falu apraját-nagyját.

       Aztán meghalt a felesége, aki több mint hatvan évig élt vele, társa és segítője volt. A felesége biztosította azt a hátteret, ami ahhoz kellett, hogy a Doktor úr a gyógyításnak szentelhesse az életét.

       Egy alkalommal meglátogatta régi ismerőse, betege az egyedül élő Doktor urat. Áldatlan állapotokat talált a köztiszteletben álló embernél, aki teljesen alkalmatlan volt a háztartási munkára.

       A régi ismerős megkereste a falu elöljáróit, illetékeseit, hogy valamit tenni kellene. Gyorsan kiderült, hogy a lehetséges legjobb megoldás – a Doktor úr életkorára, egészségi állapotára tekintettel -, ha a szomszédos település szociális otthonába költözne. Ezt a megoldást ő is elfogadta.

       Azonban adódott egy újabb probléma. A szociális otthonba a beugró másfélmillió forint volt. A Doktor úrnak nem volt megtakarított pénze, gyermektelenek voltak, szolgálati lakásban éltek…, nem volt miért vagyont gyűjteniük.

       Megmozdult a falu apraja-nagyja. Egy takarékszövetkezet helyi fiókjánál számlaszámot nyitottak egy hétfői napon. Még azon a héten szerdáig a falubeliek – ki mennyit tudott – összeadták a Doktor úr beugró pénzét az otthonba.

      Azóta is sokszor gondoltam erre az esetre. Dobálózhatunk a szavakkal az élet értelméről, a szolidaritásról. Előadásokat is hallhatunk, könyveket is olvashatunk ezekben a témákban. Mind-mind csak szó, szó…

       Amióta ezt az esetet ismerem, az élet értelméről a Doktor úr élete jut az eszembe, a szolidaritásról pedig a falubeliek magatartása.

       Azért ilyen kis csodák is vannak nálunk, Magyarországon.

Halottak napja után

Bárkinek a halála megrendít. Eddigi életemben három ember halála volt sokkoló számomra.

            Apám: Végig dolgozott egy életet. Mindent, aki, ami már vagyok, elsősorban neki köszönhetem. Ötvenkét éves koráig orvos is csak akkor látta, amikor üzemorvoshoz kellett mennie. Ekkorra azonban beteg lett. Tizennégy évig élt együtt a betegséggel, míg végül a szíve nem bírta tovább.

            Kálmán barátom: Velem egyidős volt, ő is gyermekparalízises. Állandóan bizonyítani akart, a munkában, a nők előtt. Jószerivel csak addig pihent, amíg horgászott. Két végén égette a gyertyát. Neki is a szíve mondta fel a szolgálatot. Harmincnyolc éves volt.

            Péter barátom: Az ő elvesztése volt a legváratlanabb. Talán azért is, mert csupán harmincnégy éves volt, olyan idős, mint a húgom. Az ő elvesztése emiatt is érzékenyen érintett, másrészt a temetésén az egyik búcsúztatója voltam,

            Az ezekben a napokban általam gyújtott gyertyák ő miattuk is, ő értük is égnek. Van egy mondás, amely szerint senki nem hal meg mindaddig, amíg lesz, aki emlékszik rá.

            A sok gyertyától, mécsestől a korai sötétedésben kivilágosodnak a temetők. A kegyeleti érzéseinkbe tudjuk be azt is, mily szerencse, öröm, hogy ezeket az embereket egyáltalán ismerhettük.

            Erről az utóbbiról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Holott még a tizenkilencedik században is erről szólt a temetés. Ez mutatkozott meg a ruhaviseletben, amely világos színű, elsősorban fehér volt és erről szólt a halotti tor is. A polgári fejlődés, a polgári kultúra hozta magával a változásokat.

            Emlékezzünk! Ez a túlélők, a mi felelősségünk.

Széljegy - 11.

Ha egy politikus hazudik, akkor minden politikus hazudik? Ha a politika hazug, akkor a politikus is az? Kérdések, amelyekkel naponta szembesülünk. 

x x x 

Csak az egyik politikai oldalnak vannak hazugjai?

        Jó volna tisztán látni. 

       Nézz befelé, önmagadba! Belső teredben nyiss magadnak távlatokat!

x x x

Átkeresztellek. De a lényeg ugyanaz.

2011. 10. 26.

Napló

Szerdán - november 9-én - Hobo Faludy-estjén voltam, Ballada a Senki Fiáról. Nagyon jó volt. Hobo hozta a formáját.

       Szembesülhettem azzal, hogy Faludy mennyire közéleti, politikus verseiben. Ahogy a Biblia is mondja, mindennek ideje vagyon. Ha meg kell szólalni a közért, akkor meg kell szólalni. Faludyban kilencven fölött is több volt a fiatalosság, a fiatalos merészség, mint fiatal kortársaiban.

       Az ilyen estekhez jó terep a szolnoki Frei Kávézó.

x x x

Ami harminc év alatt épült fel, azt ma a körülmények, a politika pillanatok alatt lerombolhatja.

       Tegnap a MEOSZ - a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetsége - elnökségi ülésén voltam. A hangulat lehangoló volt. Még az idén lesz rendkívüli közgyűlés, amelynek fő napirendi pontja a MEOSZ jövője, elsősorban a finanszírozhatóság miatt.

       A szövetség a 2011. évre vonatkozó költségvetési törvényben előirányzott támogatási összegnek csak a felét kapta meg, azt is csak augusztusban. 

       A kormány a második félévre vonatkozó kifizetéseket zárolta a civil szervezetek körében. Ezt az összeget talán 2012. januárjában kaphatják meg ezek a szervezetek, köztük a MEOSZ is. 

       Szóval nagy a baj.

Széljegy - 10.

Minek nevezzelek? Nem mindegy.

       Ugyanígy nem mindegy, hogy valaki rokkantsági nyugdíjat kap vagy járadékot. A kormány úgy tesz, mintha az elnevezésnek nem volna jelentősége.

       Az érintettek egyenlőre úgy tesznek, mintha nekik ia mindegy volna, vagy egyszerűen nem tudják, miről van szó. Na majd felébrednek akkor, ha a sajét bőrükön érzik a különbséget.

x x x

Kadhafi meghalt, megölték. Halálával végérvényesen megbukik a rendszere is. Hát ennyit a diktatúrák örökkévalóságáról! 

2011. 10. 22.

Széljegy - 9.

Nincs annál rosszabb, amikor a hamisság szót kap. Ezzel is együtt kell élnünk.

       Muszáj? Amiíg élünk, igen.Mi mást tehetnénk?

       Lázadozhatunk. És akkor mi van? Tudjuk, hogy az erősebb kutya... Kiugrunk a tizedikről? Azzal csak a hamis szószólóknak teszünk jót.

x x x

Egyre inkább Noé bárkájához hasonlít az ország. 

       Biztosan fölférünk valamennyien arra a bárkára? Kik maradnak le? Kiknek fog az fájni, ha valakik lemaradnak?

2011. 10. 09.

 

Vonzodás

                                                           

                                                Vágytam őt,

                                                vágytam őt, a nőt,

                                                vágytam testét,

                                                a lüktetőt.

                                                Vártam őt

                                                és jött,

                                                magához vont

                                                és ellökött.

                                                Néztem féltőn,

                                                néztem kérőn,

                                                válaszolt reménykeltőn,

                                                adott magából

                                                és nem bőven.

                                                Vágytam ajkára,

                                                ajka csókjára,

                                                a csók némaságára,

                                                a némaságban föloldódásra,

                                                üdvöt hozó föloldozásra.

                                   

                                                Vágytam a lelkesülést,

                                                vágytam a beteljesülést,

                                                vágytam őt,

                                                vágytam őt, a nőt,

                                                vágytam testét,

                                                a lüktetőt.

                                                Tekintete

                                                kacér bűvöletében,

                                                pillantása varázslatában,

                                                gyötrődök gyötrő lázban,

                                                csak őt, a nőt elérjem.

                       

                                                Néztem kibontott

                                                hajával féltőn,

                                                néztem vágyakozva

                                                kérőn,

                                                vágytam és vártam őt

                                                és ő jött,

                                                magához vont

                                                és ellökött.

                                                Céltalanul vártam,

                                                Mert jobb felé

 nem vitt a lábam

 és gondolatban

 nem volt szárnyam.

 Vágytam őt

 és ő jött,

 jelenés volt,

 majd megszökött.

Fustölgés - 3.

Manapság egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy az emberek egy része – talán már a többsége – körbeutálja egymást. Most például sokan haragszanak a rendvédelmiek korai nyugdíjazására. Mások fölháborodnak a mozdonyvezetők időelőtti nyugdíjazásán.

            Azért érdekes mód a bányászok hasonló helyzete nem okoz közfelháborodást.

            Megint mások az orvosok méltatlankodását nem értik. Nem elég nekik a hálapénz? Más semmi pluszt nem kap, mégis csinálja a dolgát.

            A pedagógusok pedig jobban tennék, ha hallgatnának! Ott van nekik az egész nyár. Azt csinálnak, amit akarnak. Az egész nyár már csak félig igaz, de így jobban hangzik.

            Vannak, akik a munkanélküliekre fújnak. A semmiért is pénzt kapnak. Egyesek szerint azért kapnak pénzt, hogy ne találjanak munkát.

            Szóval mindenki haragszik valakire. Legtöbben egyre többekre.

            Dódi bácsi mindenkire haragszik. Az egész világra. Akkor aztán meg pláne, ha felönt egy kicsit a garatra.

            A sok mérges úrnak és hölgynek a döntéshozók örülnek, úgyis mondhatjuk, hogy a hatalom. Addig a jó, míg az emberek egymásra és egymás között füstölögnek. Aztán a hatalom ide is oszt egy kis igazságot, meg oda is, de mindig teret hagyva a füstölgésre.

Széljegy - 8.

Háromszáz forint egy euró. Hol a határ? Van egyáltalán határ?
        Fejünk felett a csillagos ég.
       Ezt néhány héttel ezelőtt már megírtam, hogy így lehet.
 

x x x


Tíz reklámból hét-nyolc arról szól,hogy hol mit nyerhetek. Ennyi lehetőség mellett egyszer majd csak jó lesz nekünk.

2011. 10. 06.