2015. november 24., kedd

Napló


Ma kedd van, a múlt héten szerdán még a szabadban ebédeltem a szolnoki Kossuth téren. Pulóverben voltam, de voltak bátrabbak is, akiken csak ing volt.
       Kegyes időjárás. És a hétvégén már advent első vasárnapja lesz.

x x x

A párizsi merényletek után - százharminc halott, többszáz sebesült - mi jöhet még? 
       Eddigi ismereteink szerint olyanok követtték el a merényleteket, akik évek, évtizedek óta itt élnek a nyugati társadalmakban. Olyanok, akikről még a szomszédjuk is csupa jó dolgot mondott. Valami mégsincs rendjén.
        A bizalom most már teljesen oda? Mindig mindenre fel kell készülni?
        Az ember botlásaival együtt is az, aki. De ezek már nem botlások voltak.

x x x

Hallgatom egyik politikusunkat. Egyszerű, közérthető igazságokat mond. Úgy mondja, mint a vízfolyás. Olyanokat, mint például, aki megszületik, egyszer meg fog halni.   
        Az embereket nem is érdekli ennnél több. De eligazítanak bennünket ezek az egyszerű igazságok bármiben is összetett világunkban? Vagy csak arra jók, hogy megtévesszenek bennünket, elfedjék előlünk a valódi összefüggéseket?

x x x

Hallgatom a négygyerekes anyát, a gyerekvállalás szépségéről beszél.  
        A nő vak.
        Példa és példázat.
 

2015. november 20., péntek

Üzenet - 122.


Egy négygyermekes vak anyától hallottam: Egy anya előbb-utóbb elengedi a gyermeke kezét, de a szívét soha.

2015. november 15., vasárnap

Miattad

Kívül a körön
mi az öröm;
kívül  a körön
hol az öröm?
Kerekesszékem kereke
perdül a kövön;
miattad, érted
magamat töröm.
Belül a körön
mi az öröm;
belül  a körön
hol az öröm? 
Magamat hajtom,
hajt a lendület;
forog a a világ,
érted a hevület.

2015. november 13., péntek

Napló




Mit jelent ma Magyarországon a szolidaritás?
          Talán elmondhatom magamról, hogy a közélet iránt érdeklődő ember vagyok, de erre a kérdésre nem tudok válaszolni.
        Művészek szerveztek egy segélykoncertet az éhező gyerekekért nemzeti minimumként. Alig-alig volt érdeklődés.
          Az országgyűlési képviselők nem arról vitatkoznak, hogy mit kellene tenni a gyerekszegénység ellen, hanem arról, hogy van-e miről beszélni. Az egyik tábor szerint nincs miről beszélni, a másik szerint volna miről.
            Az egésznek semmi társadalmi hatása. A kérdés nem lesz közügy.
            A kérdés egyelőre kérdés, a probléma meg köztünk van.

x x x

Amikor éhező gyerekekről beszélünk, hány embernek jut eszébe vajon, hogy ott a szülők is éheznek?

x x x

Ehhez képest még kevésbé érdekel bárkit is, ha egy rokkantsági ellátott felülvizsgálatát követően rokkantsági ellátásának felét, negyvenezer forintot kap ötvenhét évesen. Ebből kellene megélnie úgy, hogy harminchatezer forint a rezsiköltsége.
            Valahol a túlélés művészetét is tanítani kellene.

2015. november 4., szerda

Charlie Puth - Marvin Gaye


Esti ellazulás.

Keresni


Keresni valami szépet,
valami jót;
feledni a napit,
keresni valamit,
azt az egyetlen szót,
ami nem hazugság.

Keresni valami szépet,
valami jót,
bármilyen a világ;
keresni a nőt,
ki megszabja a jövőt,
keresni egyfolytában,
a tegnapban, a mában,
leállni egy ájulásban.

2015. november 3., kedd

Nem világszám, csak világnap


Október 23-a előtt, alatt és után a legérdekesebb írások - számomra - a járványos gyermekbénuláshoz kapcsolódtak. A téma jelntőségét nem az emelte meg, mert felismerte a média, a társadalom a fontosságát. Arról van pusztán szó, hogy politika most leült, éppen nem szolgáltatott témát.
       Magyarországon az ötvenes évekk végére, a hatvanas évek elejére sikerült megfékezni a járványt.
       Már a legfiatalabb heine-medinesek is hatvan évesek. Alig telik el úgy néhány hónap, hogy ne lehetne hallanni, hogy valaki ismét elment közülünk. 
        Maradék erőnkkel próbálunk megkapaszkodni, , maradék jogainkért harcolunk.. Ma a legkevésbé van biztosíték bármire is, nekünk meg már végképp.
        Ott vagyunk, képviseltetjük magunkat minden fontosabb érdekvédelmi helyen, mégsem tudjuk érvényesíteni jogainkat.
        A MEOSZ elnökségében is ott vagyunk, mindig is ott voltunk. És mégis, folyamatosan hiányérzetünk van.
        A mozgássérüllt emberek érdekvédelme sokat köszönhet a heine-medineseknek. Aztán ami ezeknek az embereknek a hathatós közreműködésével létrejött, most meg kell élnünk ezek lassú leépülését. Ezt legalább olyan nehéz megélni, mint magát az öregedést.
        Nekünk mindig harcolnunk kellett valamiért, az életkori sajátosságoknak megfelelően. Most is kellene - még. Most is kellene, de már fogy az erő.
         Mindez arról jutott eszembe, hogy október 24-én volt a Polió - a járványos gyermekbénulás vírusának - világnapja.