2015. december 23., szerda

Ha kopogtatsz


Ha kopogtatsz,
beengedlek;
kérdésem volna sok,
de most csak
kettő meg egy:
Hol vannak határai
a szeretetnek?
Hol vannak határai
a szépnek és a jónak?
Hol a szerelemnek?

Ha kopogtatsz,
beengedlek,
s ha beengedtelek,
már nem engedlek.
Jöttél és vendéged
voltam,
megtartottál a földi
jóban;
a kereszten is 
társad voltam.

2015. december 19., szombat

2015. december 16., szerda

2015. december 6., vasárnap

Üzenet - 123.


"Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondanivalójuk" (Nicholas Sparks).

2015. december 2., szerda

Napló

Az elmúlt hétvégén Győrben az adventi vásáron jótékonysági célból házi készítésű süteményeket áruló  családokat, aktivistákat büntettek meg. Állítólag évek óta árulnak így karácsony előtt. Még sohasem bűntették meg őket, de most igen.
       Nem tudom, miért kell elvenni a kedvüket azoknak, akik még egyáltalán segíteni akarnak? 
       Vagy már nincs rászoruló, és azért a tíltás?

x x x

Woody Allen filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zenész nyolvan éves. Borányoktól sem mentes élettébe belefért számtalan film, Oscar-díj, számtalan szerelem, házasság és nem utolsó sorban a jazz.

x x x

A KSH adatI szerint Magyarországon a születésszám átmeneti emelkedés után ismét csökkenő tendenciájú. Vagyis fogyunk rendületlenül.

x x x

A magyar női kézilabda-válogatott készül a világbajnokságra. A vezetők elmondták az egyik sajtótájékoztatón, ha a csapat az első hét hely valamelyikén végez, amivel már kijuthatnának az olimpiára is, összesen negyvenmillió forintot osztanak szét a játékosok között.
        A magyar labdarugó-válogatott tagjai közül csak egy játos nyolcvanmillió forintot kapott a legutóbbi mérkőzésen, amelyen a csapat kijutott az EB-re, nyújtott teljesítményéért. 
         Kár, hogy nincs kerekesszékes foci! De az is lehet, hiába volna, mi akkor sem lennénk így jutalmazva.
 
  

2015. december 1., kedd

Jó volna




Esik az eső

odakint;

jó volna,

ami nincs,

valami más,

valami új,

esőre falevél,

falevélre eső hull.

Jó volna

szemedben látszani,

szeretni

és nem bántani.

Jó volna,

hogy végre legyen:

őrjítsen meg

a szerelem.

2015. november 24., kedd

Napló


Ma kedd van, a múlt héten szerdán még a szabadban ebédeltem a szolnoki Kossuth téren. Pulóverben voltam, de voltak bátrabbak is, akiken csak ing volt.
       Kegyes időjárás. És a hétvégén már advent első vasárnapja lesz.

x x x

A párizsi merényletek után - százharminc halott, többszáz sebesült - mi jöhet még? 
       Eddigi ismereteink szerint olyanok követtték el a merényleteket, akik évek, évtizedek óta itt élnek a nyugati társadalmakban. Olyanok, akikről még a szomszédjuk is csupa jó dolgot mondott. Valami mégsincs rendjén.
        A bizalom most már teljesen oda? Mindig mindenre fel kell készülni?
        Az ember botlásaival együtt is az, aki. De ezek már nem botlások voltak.

x x x

Hallgatom egyik politikusunkat. Egyszerű, közérthető igazságokat mond. Úgy mondja, mint a vízfolyás. Olyanokat, mint például, aki megszületik, egyszer meg fog halni.   
        Az embereket nem is érdekli ennnél több. De eligazítanak bennünket ezek az egyszerű igazságok bármiben is összetett világunkban? Vagy csak arra jók, hogy megtévesszenek bennünket, elfedjék előlünk a valódi összefüggéseket?

x x x

Hallgatom a négygyerekes anyát, a gyerekvállalás szépségéről beszél.  
        A nő vak.
        Példa és példázat.
 

2015. november 20., péntek

Üzenet - 122.


Egy négygyermekes vak anyától hallottam: Egy anya előbb-utóbb elengedi a gyermeke kezét, de a szívét soha.

2015. november 15., vasárnap

Miattad

Kívül a körön
mi az öröm;
kívül  a körön
hol az öröm?
Kerekesszékem kereke
perdül a kövön;
miattad, érted
magamat töröm.
Belül a körön
mi az öröm;
belül  a körön
hol az öröm? 
Magamat hajtom,
hajt a lendület;
forog a a világ,
érted a hevület.

2015. november 13., péntek

Napló




Mit jelent ma Magyarországon a szolidaritás?
          Talán elmondhatom magamról, hogy a közélet iránt érdeklődő ember vagyok, de erre a kérdésre nem tudok válaszolni.
        Művészek szerveztek egy segélykoncertet az éhező gyerekekért nemzeti minimumként. Alig-alig volt érdeklődés.
          Az országgyűlési képviselők nem arról vitatkoznak, hogy mit kellene tenni a gyerekszegénység ellen, hanem arról, hogy van-e miről beszélni. Az egyik tábor szerint nincs miről beszélni, a másik szerint volna miről.
            Az egésznek semmi társadalmi hatása. A kérdés nem lesz közügy.
            A kérdés egyelőre kérdés, a probléma meg köztünk van.

x x x

Amikor éhező gyerekekről beszélünk, hány embernek jut eszébe vajon, hogy ott a szülők is éheznek?

x x x

Ehhez képest még kevésbé érdekel bárkit is, ha egy rokkantsági ellátott felülvizsgálatát követően rokkantsági ellátásának felét, negyvenezer forintot kap ötvenhét évesen. Ebből kellene megélnie úgy, hogy harminchatezer forint a rezsiköltsége.
            Valahol a túlélés művészetét is tanítani kellene.

2015. november 4., szerda

Charlie Puth - Marvin Gaye


Esti ellazulás.

Keresni


Keresni valami szépet,
valami jót;
feledni a napit,
keresni valamit,
azt az egyetlen szót,
ami nem hazugság.

Keresni valami szépet,
valami jót,
bármilyen a világ;
keresni a nőt,
ki megszabja a jövőt,
keresni egyfolytában,
a tegnapban, a mában,
leállni egy ájulásban.

2015. november 3., kedd

Nem világszám, csak világnap


Október 23-a előtt, alatt és után a legérdekesebb írások - számomra - a járványos gyermekbénuláshoz kapcsolódtak. A téma jelntőségét nem az emelte meg, mert felismerte a média, a társadalom a fontosságát. Arról van pusztán szó, hogy politika most leült, éppen nem szolgáltatott témát.
       Magyarországon az ötvenes évekk végére, a hatvanas évek elejére sikerült megfékezni a járványt.
       Már a legfiatalabb heine-medinesek is hatvan évesek. Alig telik el úgy néhány hónap, hogy ne lehetne hallanni, hogy valaki ismét elment közülünk. 
        Maradék erőnkkel próbálunk megkapaszkodni, , maradék jogainkért harcolunk.. Ma a legkevésbé van biztosíték bármire is, nekünk meg már végképp.
        Ott vagyunk, képviseltetjük magunkat minden fontosabb érdekvédelmi helyen, mégsem tudjuk érvényesíteni jogainkat.
        A MEOSZ elnökségében is ott vagyunk, mindig is ott voltunk. És mégis, folyamatosan hiányérzetünk van.
        A mozgássérüllt emberek érdekvédelme sokat köszönhet a heine-medineseknek. Aztán ami ezeknek az embereknek a hathatós közreműködésével létrejött, most meg kell élnünk ezek lassú leépülését. Ezt legalább olyan nehéz megélni, mint magát az öregedést.
        Nekünk mindig harcolnunk kellett valamiért, az életkori sajátosságoknak megfelelően. Most is kellene - még. Most is kellene, de már fogy az erő.
         Mindez arról jutott eszembe, hogy október 24-én volt a Polió - a járványos gyermekbénulás vírusának - világnapja.

2015. október 28., szerda

Martfűi levelek


Kedves Barátom,

még egy gondolat Esterházy Péternek az általa a betegségére vonatkozó bejelentéséről. A bejelentést követően sokan megkereshették újságírók, tévések az írót, hogy kérdezzék, hogy nyilatkozzon a betegségével kapcsolatosan. Esterházy mindenkit elhárít azzal, hogy nem beszél, nem nyilatkozik. De megigérte, hogy majd ír róla - ha eljön az ideje, ha úgy érzi, hogy kell.
       Nekem tetszik Esterházy hozzáállása. Nem hagyja, hogy a betegsége bulvártéma legyen.
       Barátom, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének Kenderesi Csoportja 2015. október 17-én fogyatékossággal élő emberek kultárális fesztiválját rendezte meg. Az egész rendezvény nagyszerű volt, katartikus, külön-külön szólhatnék mindegyik szereplőről, csoportról.
        A bánhalmai értelmi fogyatékosok otthonának Csutka Jutka és csodacsapatának mozgásszínházi Szerelem című produkcióját szeretném kiemelni. A mozgás és a zene drámai egységben volt, a hatás fantasztikus.A csoport a darabot Itzhak Perlman által játszott zenére adta elő.
         Még akkor este megkerestem a zenét a YouTube-n. Így tudtam meg, amit addig nem, hogy Perlman mozgássérült.
         Azokon a felvételeken, amiket megnéztem, mindegyiken látszik,, ahogy kétmankósan a pódiumra biceg a világ egyik legnagyobb hegedűse. Mintha ezzel is tudatosítani akarná hallgatóságában, hogy egy mozgássérült is lehet a világ legjobbjai között. Nem magáért, hanem a többi sérültért tette, teszi mindezt.
        Hogy miért hoztam szóba ezt most? Igenis fontos, hogy hogyan viszonyulunk sajátosságainkhoz, betegségünkhöz, testi fogyatékosságunkhoz... Fontos ez önértékelésünk, méltóságunk szempontjából. És fontos ez egy-egy közösség, végsősoron a társadalom szempontjából.
         A minap hallottam egyik ismerősömtől: Amíg az ember húszéves, azt hiszi, hogy mindenki hülye. Harminc és ötven között belátja, hogy nem mindenki az. Ötven fölött pedig abban bízik az ember, hogy vannak nála  is hülyébbek.
        Egy-egy Esterházy után, egy-egy kenderesi rendezvény után, csendesen, szerényen bízok, hogy van remény.
         Ezzel búcsúzok most, üdvözöl barátod.

   

2015. október 27., kedd

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata


- anzix 3. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -



"Irigyelltem a gyertyát, mert én akartam meggyulladni."

"... Az évnek ezen a napján
egy másik boldogság emlékétől szenvedek."

"...te nagyon szereted magadban azt,
amiért én el foglak hagyni."

"Nem múlik el a csuklás, ha hátra felé iszol."

"... próbálom elsiratni,
de még nem fáj eléggé
(Nyílt láng használata)

x x x

"Most majd egyenként siratok el mindent,
ami eltűnt veled."
(Lobogás)

x x x

"Mert ha annyira ragyog minden, ahogy süt,
akkor nem is számít annyira semmi."
(Nem mondunk ki semmit)

x x x

 "Olyan fiatal vagyok még,
hogy hagyhattál volna egyszerűen jelentés nélküli
nagy mondatokat mondani."
(Kamaszvers)

x x x

"Megoldás úgysincs,
hát szelíden szeretetttel rád szabadítom a világot."
(Szelíden, szeretettel)

x x x

"... egy rossz emlékem jó emlékre váltott."
(Nagymosás)

x x x

"... dönthetnék én is másképp,
dönthetnének másképp rólam is."
(Fekete)

x x x

"... otthon hagyta
az istent.
(Responsabilité)

x x x

"Ha trágyaszag van, mindegy,
hogy egyébként levendulaföldön fekszem."
(Mindegy)

x x x

"Én meg akartam valamit, ami végül elüldöz innen."

"Szájkosárból kettő kéne,
végcélból csak egy."

"... nekem sincs már időm
ennél szebben megöregedni.+
(A híres kétfejű)

x x x

"Amit kimondtam, kint fekszik előtted."
(A gyilkosnak)

x x x

"A remény vak, ezért én vagyok a szeme,..."
(Mindennek a tetején)

 

2015. október 24., szombat

Ida



- filmajánló -



Miért van az, hogy egy fekete-fehér film ma a legnézettebb film Lengyelországban és ez a lengyel film a legnézettebb nemzetközi szinten is? Miért van az, hogy lényegében egy kamaradarab éri el mindezt? Miért van az, hogy filmes eszközökben puritán film fogja meg a nézőt?
            Az Ida című film titkai az ezekre a kérdésekre adott válaszokban vannak.
            Anna kolostorban nevelkedett. A szerzetesi fogadalomtétele előtt megkeresi az általa nem ismert nagynénjét, Wandát, aki szórakozásban folytja életuntságát, aki alkoholista és szexmániás. A két nő lassú egymáshoz közeledése a film leginkább kidolgozott része.
            Együtt mennek felkutatni, hogy mi történt a családjukkal, Anna szüleivel, Wanda kisfiával.
            A történetük a második világháborúba nyúlik vissza. Anna Wandától tudja meg, hogy ő zsidó és nem Anna, hanem Ida. A családjuk halálát nem a németek okozták, hanem a szomszédjaik, akiknek kellett aa földjük. Ida azért maradt életben, mert nem nézett ki zsidónak.
            A háború után Wanda kolostorba adta Idát, ő pedig ügyész lett, védte a kommunista rendszert. Megcsömörlött az életétől, a rendszertől. Próbálja lebeszélni Idát a fogadalomtételről, ne mondjon úgy le az életről, hogy nem is ismeri mi az élet.
            Wanda úgy tud menekülni önpusztító életétől, hogy kisétál az ablakon, öngyilkos lesz.
            Ida belekóstol a Wanda által kínált életbe. Iszik, kipróbálja a szexet, a szerelmet a szaxofonos fiúval. Aztán mégiscsak visszamegy a kolostorba.
            Az Angliában élő Pawel Pawlikowski rendező filmje, amely a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjat nyert, puritánságával, fekete-fehér színeivel, árnyaival revelációként hat.
            Nehéz a film után megszólalni. A hit ereje megtart, ez a különbség Ida és Wanda között. Wanda már nem bírt hinni.    

2015. október 21., szerda

Ölelés


Egy világot ölelek,
ha téged ölellek;
bármerre megyek,
körülveszel;
a ma megtart,
a holnapnak 
visz el.

2015. október 18., vasárnap

Napló




Néhány hónappal ezelőtt annak örültek a megváltozott munkaképességű emberek, hogy akik öt éven belül vannak az öregségi nyugdíjkorhatárhoz, azokat már nem hívják felülvizsgálatra.
            Korai volt az öröm. A szakhatóság azt „találta” ki, hogy ezt a határidőt úgy hárítja el, hogy még a határidő bekövetkezte előtt, dömpingszerűen hívják felülvizsgálatra az érintetteket.
            Az már csak hab a tortán, hogy sok esetben nem lakóhely szerinti megyeszékhelyre hívják az embereket, hanem egy másikra.
            A felülvizsgálatok lényegét korábbi tapasztalatból tudhatjuk. Egyrészt visszaminősítik úgy az adott személyt, hogy vagy nem kap ezt követően ellátást, vagy csak csökkentett mértékben, másrészt elég ha csak egy-két százalékot változik az egészségkárosodás mértéke, ilyenkor újra kell számolni az ellátás mértékét, ami tulajdonképpen szintén az ellátás csökkenésével jár.
            Nehéz kommentálni mindezt, nem is kívánom.
       A minap beszélgettem egy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cég vezetőjével. Panaszkodott, hogy elfogynak a megváltozott munkaképességű dolgozói.

x x x

Elhunyt Göncz Árpád volt köztársasági elnök, író, műfordító. Két cikluson keresztül elnökösködött.
          Népszerű ember volt, általában szerették az emberek. A jobboldalon felróják neki a taxisblokád idején gyakorolt szerepvállalását, másrészt azt, hogy Antall József miniszterelnöksége idején nem írta alá az ügynöktörvényt, amit az elmúlt huszonöt év alatt nem sikerült elfogadtatni és hatályba léptetni (de ez nem Göncz Árpád hibája).  


2015. október 14., szerda

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata



- anzix 2. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -



"...Túl közel vagy, de ne aggódj,
van még köztünk pár halál..." 
(Huszonnyolc)

x x x

"... Ne merőlegesek legyünk,
amik valahogy mindig elkerülik
egymást a végtelenben..."
(Csak ne merőlegesek)

x x x

"... Néztük, ahogy elszáll a vég..."

"... Csak azt gykorlom, hogy kell elrontani mindent..."

"... Szóval azért teszek meg mindent,
hogy kiszedjek belőled pár olyn mondatot,
amiért nekem érdemes élni..."
(Egy alternatív vég)

x x x

"Egy ideje magamban
a hibáidat sorolva alszom el.
És a sajátjaim miatt nem tudok aludni.
Félre lettünk mi gombolva,..."
(Törlőrongy)

x x x

"... És ki tudja, hogy az elméleteid merre dőlnek,
de attól félek, bárhol vagyok, mindenképp rám..."
(Fejre állított vulkán)




Napló


Szeretek időzni a könyvesboltokban. Ha már az ember egyre kevesebb könyvet vásárolhat - sajnos -, legalább azt tudja, hogy miről marad le. Legutóbb a Susan Spencer-Wendel - Bret Witter Mielőtt végleg elmegyek című kötetét (Libri Kiadó, 2015) lapozgattam sokáig. A regény alcíme Egy boldog év. Itt találtam meg John Dryden Az boldog ember című versét is:

"Az boldog ember, és boldog csak az,
Kinek a ma, a most igaz,
Ki ép lélekkel látja át,
Holnap, rombolj csak, én már megéltem a mát.
Vihar tombol, ragyog a fény,
Vaksors: ha örömöm betelt, az már az enyém.
A múlt fölött a Menny maga sem úr,
Ami megvolt, marad már változatlanul."

Ettől csak még izgalmasabb, érdekesebb lett számomra a könyv, ami egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszony életének utolsó évéről szól.  Ezt már csak fokozta egy másik idézet dr.Seusstól, ami akár a könyv mottója is lehetne: "Ne sirj, hogy vége. Mosolyogj, hogy megtörtént".
       Aztán így jutok el szép lassan oda, hogy a beleolvasásból egyszer-egyszer vásárlás is lesz.

x x x

A múlt héten bombamerénylet volt Ankarában. Több mint százötvenen haltak meg és rengetegeen megserültek. Kimondva-kimondatlanul a legtöbben a merénylet mögött az Iszlám Államot sejtjük. 
       Egyre fölfoghatatlanabb a világ körülöttünk.

2015. október 12., hétfő

Neked mit jelent a szeretet?



Vass Sándor az I. Magyar Speciális Független Filmszemlén megosztott első díjat nyert a Neked mit jelent a szeretet? című riportfilmmel.
      Ezúton is gratulálok Sancinak. Büszke vagyok rá, és örülök, hogy nyolc évig közvetlenül is figyelemmel követhettem az életét.
        Sanci mozgásfogyatékos, akinek a beszéd is nehézséget jelent.
        Ez a film azonban önmagáért beszél.
      A szociális területen végzett munkám hasznosulását illetően sokszor vannak kétségeim. Vass Sándor (Sanci) példája is bizonyítja, hogy érdemes.


2015. október 11., vasárnap

Cipeled a reményt


Van, amikor a suttogás
is hangosan szól,
mikor néven nevezed
a rosszat, nevén a jót.

Mások mögött
látod, alakoskodás
a szavakban, érzed:
nem szűnő hatalmi vágy.

Örömöd hangos, mikor
meglátod a hajnali fényt,
és már tudod,
hogy a napod miért.

Éltető erőd,
a hit benned él,
napról napra cipeled
magaddal a reményt.

2015. október 9., péntek

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata


- anzix 1. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -


 "Csak felnövök végül, már majdnem
a teljes súlyommal nehezedem."
(Felfürdés)

x x x

'A befektetett érveim épp kamatoznak."
(Szív és érv)

x x x

"Ma este én mindent megteszek érted,
és te is mindent megteszel,
hogy ne tegyek meg érted semmit,.."
(Az éjszakai életről)

x x x

"... eltévedni egy tévúton,
és rátévedni egy helyesre.)"
(Hamisítás)

x x x

"Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:..."
(A kertben, korán)

x x x

"Már tudom, mit kell szépnek tartanom."

"A kapaszkodók együttmozgása vagyunk,..."

"A belém zárt hangok neked szólnak,..."
(Nem komoly)

x x x

"Itt vagyok, teszem a dolgom,
ne szólj bele "az érdekemben"..."
(Hagyjál)

x x x

"... a bűntudatunk ma a lábtörlőn alszik."
(Rénszarvasos)


Martfűi levelek




Kedves Barátom,

megdöbbenéssel olvastam Esterházy Péter írását az Élet és Irodalom 2015. október 02-i számában, A szép, csöndes idő és a szó. Ez a göteborgi könyvvásárra írt beszédének írásos változata.
            Ebből derül ki, hogy Esterházy azért nem bírt ott lenni a könyvvásáron, mert beteg, hasnyálmirigyrákja van.
            Aztán akadt egy ember - aztán több is – aki elkezdett ezen csámcsogni, kétségbe vonta az írónak a betegségére vonatkozó állítását.
            Hihetetlen. Mintha egy hasnyálmirigyrákkal lehetne viccelődni, kamuzni. És ezt a cikket egy magyar napilap, a Magyar Hírlap 2015. szeptember 26-i száma közölte is.
            Erről eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti esetem. Valamelyik netes oldalon leveleztem egy hölggyel, aki érdeklődött felőlem, kérdezgetett rólam. Amikor megírtam neki, hogy járványos gyermekbénulás miatt kerekes-széket használok, az volt a reakciója, hogy ezt bárki mondhatja. Hát igen. Merő viccből szokott az ember magának vállalni életre szólóan egy kerekes-széket.
            Arról, hogy Esterházy ebben a beszédében – írásában – fontos dolgokat, kérdéseket vet föl, szó se essék. Pedig talán inkább ezekről kellene szólni, értelmesen vitázni.
            Barátom, mi lesz ennek a vége? Milyen mély a mélység kútja?
            Ebben az őrült szédületben búcsúzok most.

Üzenet - 121.


Könnyen lemondunk arról, amit nem vagy rosszul ismerünk.

2015. október 7., szerda

2015. október 3., szombat

Napló





Az idei nyár szörnyű volt, már-már élvezhetetlen.
            Egyrészt a forróság miatt. Hetekig volt közel negyven fokos hőség. Ilyenre még nem emlékszek.
            Másrészt nagyok a közéleti, kulturális és ismeretségemben a veszteségek. Elhunyt Fejes Endre író, Pószler György irodalomtörténész, Karátson Gábor író, festő, Czeizel Endre orvos, genetikus…, János bácsi, Marika néni…
            Haláluknak alig-alig volt visszhangja.

x x x

Nehogy azt higgyük, hogy a migránsok problémái új keletű problémák.  Oriana Fallaci olasz író, újságíró több mint tíz évvel ezelőtt megírta, hogy baj van, baj lesz, Kertész Imre szintén közel tíz éve… Senki nem figyelt rájuk, a politikusok a legkevésbé.
            Egy évvel ezelőtt még inkább lehetett tudni, hogy baj van, baj lesz… Senki nem törődött vele.
            Most meg úgy teszünk, mintha derült égből villámcsapásként érne bennünket ez a probléma, ez a krízis.       

x x x

Most azt hisszük, hogy a mai Magyarországon a migránsok a legnagyobb probléma. Nagy probléma, még csak azt sem mondhatnám, hogy a súlyának megfelelően beszélnének róla, foglalkoznának vele, de…
            De volt, van ekkora felhangja, hogy ötszázezer hazánkfia ment el feltehetően véglegesen az országból. Ha csak ideiglenesen, az a jobbik eset.
            A Questor-károsultakon kívül érdekel még valakit a Questor-ügy?
            Érdekel valakit az érintetteken kívül, hogy éppen most rajzolták át a felsőoktatást, a kormányzati struktúrát?
            Kit érdekel, hogy az állami földvagyon jelentős részét éppen most készülnek „kiárusítani”?
            Kit érdekel …?
            Majd évek múlva csodálkozunk, hogy nem is gondoltuk volna… 

2015. szeptember 25., péntek

Bon Jovi: Hallelujah


Csak nézel


Ahol pénzt osztanak,
sorban állnak,
ahol pozíciót,
ott még inkább,
ahol ételt osztanak,
korgó gyomor muzsikál.
A szégyenlős lemarad,
nem neki áll a világ...
Csak nézel,
hová kerültél,
van, ahogy van,
ide születtél.

2015. szeptember 19., szombat

Kerge Gyuri




                                                           Erdő közepén

                                                           a mókus suli.

                                                           Jön már

                                                           Kerge Gyuri.

                                                           Megint elkésett,

                                                           pedig nem

                                                           használ féket.

                                                           „Rövid volt

                                                           az éjszaka,

                                                           hosszú az este”,

                                                           mondta hebegve.

                                                           „Nincs mentségem,

                                                           a szerelem

                                                           nagy vétségem!”



                                                           Erdő közepén

                                                           a mókus suli

                                                           megélénkült,

                                                           ahogy jött

                                                           Kerge Gyuri.

                                                           „A szerelemről

                                                           mesélj!”,

                                                           hosszan kérték.

                                                           Kerge Gyuri

                                                           fejét törte,

                                                           hogyan fogja

                                                           rövidre.

                                                           „Rövid a mese,

                                                           nagy volt a tál,

                                                           mogyoróval tele.

                                                           Mire elfogyott,


                                                           mire elaludtam,

                                                           reggel lett…”

                                                           A mókusok ámultak,

                                                           Gyurinál az ész,

                                                           nem ők az okosak.


Utóirat: Ez a versem jelent meg Az én mesémet adom neked című meseantológiában, amelyet ma mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Sajnos - szándékom ellenére - nem lehettem ott.

2015. szeptember 18., péntek

Új irányok


Volt itt ájulás,
volt itt ámulás;
új hitek, új elvek,
nincs válasz...
De kérdezzetek!
Hiszitek, majd ők...
Keressétek a választ!
Mindenek 
mögött a nők.

2015. szeptember 15., kedd

2015. szeptember 13., vasárnap

Széljegy - 71.



A migránsok ügyében már sok mindent leírtak, elmondtak, meg ezeknek az ellenkezőjét is. És ezen belül butaság butaság hátán. Egy kis csönd nem ártana annak érdekében, hogy végiggondoljuk a következő mondatot.


x x x


Szükség- és kényszerhelyzetek vannak. Egyértelműen látszik, hogy a probléma megoldását sem az Unió, sem az uniós országok politikusai nem látják, sem nálunk nem látja senki.


Jobb híján csinálunk ezt-azt, ragaszkodunk a szabályokhoz, változtatjuk azokat. A probléma pedig marad.


x x x


Arra mindenképp jó ez a kialakult helyzet, hogy ne kelljen másról beszélni (felsőoktatásról, egészségügyről, földkiárusításról, szegénységről…).

 

Üzenet - 118.


A költő minden nőben Aphroditét keresi és szereti.

2015. szeptember 4., péntek

Még fáklya is lehet





- ajánló sorok Kemény Zsófi Nyílt láng használata című verskötetéhez -



Már a kötet címe sem szokványos, olyan fiatalos: Nyílt láng használata.  A cím kifejező is, ezek a versek égetnek, ahogy a tűzhöz is érünk, felszisszenünk.

            „Meg kéne világosodni hirtelen,
            mint egy nem tervezett mozdulat.
            A fájdalom, mint a só, mindenbe kell,
            ezért is jó boldogságra a fájdalomcsillapító.”
                                                           (Felfürdés)

            A kötet megjelenésekor Kemény Zsófi még csak huszonegy éves, vagyis a versek többségének keletkezésekor húsz sem lehetett.

            „Korszakot alkotok magamnak, …”
                                                           (Szív és érv)

 Ilyet csak egy nagyon fiatal írhat, fiatalsága minden öntudatával. Már-már szemtelenül pimasz a megállapítás, de igaz.
            A lényeglátó tömörség összefügg a slammerkedésével is, tizenhét éves kora óta járja az országot. Volt szerencsém látni és hallani. Ezek a fiatalok tényleg tudnak valamit, a szókimondásuk irigylésre méltó. Egyik legismertebb, legtehetségesebb képviselőjük Kemény Zsófi. Költő, író és nem utolsósorban slammer.
            Ezt írja a Szövetség című versében:

            „Úgysem volt semmi mindig így,
            Tudjátok minden csak kialakult.”

            A kötet egyes ciklusainak nem címe van, hanem a címet helyettesítő bevezető gondolata:

Irigylem magam, veszettül irigylem,
mert előttem még ott az „annyiminden”

Ne hagyd magad, ne hagyd magad,
csak ha szeretnéd hagyni

Minden este, mindenestül

            Ideképzellek, hogy segíts elaludni,
            persze nem segítesz

            Kicsit megsértettél,
            mikor utoljára nem beszéltünk

            Nem savanyú a citrom,
            csak rosszul eszed

            Az utolsó ciklus bevezető gondolatával mondhatjuk, hogy nem a mai világunkkal van baj, hanem azzal, ahogyan éljük.
            A legtöbben, akik olvashatjuk Kemény Zsófi kötetét, a Nyílt láng használatát (Libri Kiadó, 2015.), már nem leszünk olyan fiatalok, mint a költő, de a versek hatására okosabbak, szenvedélyesebbek még lehetünk.

Remény


Gyógyítóerő
a hit, út a reménynek,
ezért szól ének.

2015. augusztus 30., vasárnap

Napló



Megjelent a KSH kiadványa, A fogyatékossággal élők helyzete és szociális ellátásuk a 2011. évi népszámlálási adatok alapján. A kiadványból levont következtetések szerint lesújtók a fogyatékossággal élő emberek életkörülményei. Pedig ebben még nincs -- nem lehet -- benne a 2010-t követő kormányzati intézkedések, jogszabályi változások hatása, amelyek a sérült embereket érintették. Szóval rosszabb a helyzet.

x x x

A héten 92 éves korábban elhunyt Fejes Endre író. Feltételezem, hogy sokakban a hír hallatán tudatosodhatott, hogy egyáltalán még élt.
            Ma még nem tudni, hogy az elmúlt tizenöt évben, visszavonultságában írt-e még vagy sem, maradt-e valami az asztalfiókban.
            Meghatározó élményeim fűződnek az írásaihoz. Az első ilyen élmény a Rozsdatemető olvasásakor ért. Ma már tudom, hogy a hábetlerizmus ma van csak igazán.
            Az utolsó ilyen élményem A fiú, akinek angyalarca volt című regényéhez kapcsolódik.  A kötet 1982-ben jelent meg, de én csak most olvastam három évvel ezelőtt. Levegőt alig kaptam, egy nagyregényben megírta a nyolcvanas évek elején, hogy milyenek leszünk évtizedekkel később. Mintha már akkor többet tudott volna a mai Magyarországról, mint mi akik a jelenben élünk.