Egyszer

Egyszer volt,
hol nem volt,
egyszer valahol
útjára indult
egy mosoly.
Köröz körülöttünk,
kit érhet el,
kérdésre kérdés,
dalra dal felel.
Már nem tudod,
mi miért,
ki kivel,
ami fáj, már
az sem érdekel.
A pillanatot várod,
azt a pillanatot,
nem jön el,
kárpótlásul érezheted,
egy mosoly ölel.

Bemutatkozás

Kedves Martfűiek!

56 éves vagyok, elvált, van egy 18 éves lányom, közel 50 éve élek Martfűn. Jogi egyetemet végeztem, kerekes-székkel közlekedek. Számtalan hazai és nemzetközi sikeres pályázatban vettem részt. Több száz közéleti cikkem és szépirodalmi írásom jelent meg. Ötödik ciklusban vagyok a város önkormányzati képviselője.

2006-2010. közötti felelős várospolitikával megteremtettük az alapját egy sikeres Martfűnek, ez folytatódott 2010-2014 között is.

Céljaim:

-         Martfű soha többé ne kerüljön csőd közelbe, biztonságos pénzügyi gazdálkodás folytatása, a város folyamatosan és jó színvonalon tudja működtetni intézményeit,

-  beruházásokban, befektetésekben továbbra is megmutatkozzon az előző nyolc év gazdálkodásának az eredménye, preferálni kell a működési költségekben megtakarításokat eredményező beruházásokat,

-         a foglalkoztatás bővítését elősegítő vállalkozások ide településének segítése az önkormányzat lehetőségeihez képest,

-     a fiatalok tanulásának, továbbtanulásának ösztöndíjakkal történő segítése továbbra is, a fiatalok martfűi letelepedésének elősegítése,

-   megőrizzük és fejlesszük az egészségügyi, a szociális ellátás, oktatás, sportélet és közművelődés színvonalát,

-         a város környezeti kultúrája fejlődjön (még több zöldövezet, fa virág, szökőkút).

Köszönöm a martfűiek ajánlásait, amivel segítették, hogy ismét önkormányzati képviselőjelölt lehetek. Kérem megtisztelő szavazataikat 2014. október 12-én. Segítsenek, hogy képviselő lehessek, hogy továbbra is segíthessem Önt és családját, valamint Martfűt! Segítsenek, hogy folytathassam!

Napló

Már nem érhet bennünket meglepetés. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr egy gazdasági konferencián bejelentette, hogy a következő három évben több mint ezerötszáz-milliárd forintot kívánnak megspórolni a költségvetésen. Bennfentesek tudni vélik, hogy az intézkedések elsősorban az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás területét érintik.

            Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a szociális terület, mint a leggyengébb láncszem, biztosan nem marad ki a változásokból. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de a sérült emberek sem. 

            A változások, a változtatások arra is jók, hogy le lehet cserélni a munkatársakat. Jöhetnek a még inkább lojális emberek, akiknek már annyi fenntartásaik sem lesznek, mint elődeiknek.

            Természetesen a miniszter úr bejelentéséhez azt azért hozzáfűzték, hogy ez nem megszorítás.

            Már nem érhet bennünket meglepetés. De mintha el sem hangzott volna Varga Mihálytól ez a kijelentés. Mindenki a közelgő választással van elfoglalva.

x x x

Az idén lett volna a 45. Filmszemle. Nem lesz.

            Az idén lesz az első Filmhét.

            Nehogy már megmaradjon a régi elnevezés!

           

Képben

Ott volt szemben velem
egyszer csak hirtelen
az értetlenség,
a tükörben,
a tükör előtt
a fölöslegesség;
egy fél fordulat,
más a kép,
marad a tudat:
dióhéjban a védelem,
a jövő már csak
vélelem.

Fáj, ami fáj

Fegyver nélküli harcos,
nem szúr, nem vág,
vér sem folyik,
a szava karcos...
Fáj, ami fáj,
fáj, ami talál.
Egy végig nem
gondolt gondolat, 
súlytalan világ,
súlytalan szavak.

Dokumentum - képekben

Mottó: "Amíg van energiánk, az életünk önmagában maga a szépség és sajnálatos volna nem kihasználni ezt."
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Kérem az Olvasót, hogy mielőtt elolvassa ezt az írást, nézze meg előbb az alábbi linken elérhető összeállítást.

Akik ebbben az összeállításban láthatók, valamennyien a járványos gyermekbénulás - Heine-Medin kór - áldozatai. Ez a közös nevezőnk.

     A kór különböző módon érintett bennünket. Van, aki éppen csak biceg, van, aki gyógyászati segédeszközt használ (bot, járógép, kerekes-szék)...

        Életutak: lehetőségek és sorsok. Valamennyien handicapel indultunk az életbe. Nekünk is megadatott mindaz a nehézség, mindaz a lépcsőfok, ami bárki másnak.

        Tanultunk, dolgoztunk, szerelmesek voltunk, házasodtunk, gyerekeink lettek, olykor váltunk is... Szóval semmi küllönös.

        De az a handicap mindig velünk volt, van és lesz.

        Közöttünk már a legfiatalabb is ötvenöt fölött van.

        Vannak, akiknek  már unokáik vannak. És ez jó, ez fantasztikus.

        Összességében nem teljesítettünk rosszul. Adófizető polgárai vagyunk a társadalomnak.

      Ezzel együtt is félünk a jelenben, félünk a jövőtől. Féljük, hogy elveszítjük a párunkat, a barátainkat, egymást... A szüleink már elhunytak, vagy nagyon idősek. Izgulunk a gyerekeinkért, az unokáinkért... Félünk, hogy lesz-e segítségünk, ha kell...

        Ezeken a képeken szinte mindenki mosolyog. Örülünk, hogy - még - láthatjuk a másikat. Sajnos már nincs mindenki közöttünk.

        Ajánlom mindenkinek ezt az összeállítást. Kevés kell a bánathoz, a tragédiához, de kevés kell az örömhöz, a boldogsághoz is. Addig, amíg együtt vagyunk, együtt lehetünk, biztosan örülünk egymásnak és talán még boldogok is vagyunk. Én biztosan.

 

Üzenet - 103.

A lányom mondta: "Nem az érzelmek sétálnak el csak úgy , hanem az emberek ..." (Urbán-Szabó Emília).

Elmosódott képek

Ódon falak
a  fák alatt,
mesélnek 
a kövek,
beszédes minden
pillanat.
A múlt a jelent 
nem bánja,
a jelen
a jóvőt várja,
mint valami keret:
fák, falak,
a pillanat
a foglalat.

Napló

Bródy János a szöveget megírta, zenét is szerzett hozzá és elénekli. A szám címe Ezek ugyanazok.
        A szöveg nagyon bródys, szóval olyan ütős. És nagyon közéleti.
        Ha az Illés együttes számait hallgatjuk, a szövegeknek ma is van súlyuk.
        Részlet az Ezek ugyanazok dal szövegből:

"Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad "

x x x

Lassan annyi eső esik, hogy kezdhetjük megrendelni Noé bárkáját.
       Vízzel teli útmenti árkok, eldugult csatornák...
       Rendkívüli helyzet. Ez csak úgy jön, hol ilyen, hol olyan. A helyzet adja magát, hogy mikor mit kell tenni.
Nem lehet előre fölkészülni rá. Azért is rendkívüli.

x x x

Minden településen vannak és lesznek problémák. Mindig lesznek kátyúk, lesz lenyíratlan fű.... Ezeket a mindenkori városi vezetés szemére lehet vetni. Különösen önkormányzati választás előtt.
       Választási láz van.
       Mérleget kellene vonni, nem pedig kiragadni egy-egy problémát.

A hegy szelleme

Hetedhét országon innen, a sziklás hegy lábánál elterülő perzsa faluban élt Maladin. A falu utolsó rogyadozó háza volt az övé, itt élt egyedül, magányosan. Nem volt teljesen lusta, de dolgozni is csak annyit dolgozott, hogy éhen ne halljon.

            Tavasztól őszig a kapufélfának támaszkodva nézte a falubeliek szorgoskodását, ki a földre, be a földről. Aztán egyszer csak arra lett figyelmes, hogy fogyott a falubeliek lendülete.

            - Mi van, elfogyott a munka? – kérdezte egyik komáját.

            - Hej, Maladin, csoda történt! Nem kell már annyit dolgozni, pótlást ad a hegy Fényességes Barlangja.

            Maladin oldalát csak addig fúrta a kíváncsiság, míg fogta magát, és fölment a hegyre, oda, amiről a falubeliek beszéltek.

            Szeme-szája tágra nyílt az ámulattól. Annyi aranyportékát elképzelni sem tudott, mint amennyi ott volt. Mérgelődött is, hogy nem vitt magával több tarisznyát.

            Elkezdte telepakolni a magával hozottakat, meg a zsebeit és még a bő bugyogójába is rakott.

            Pakolás közben egy feliratra lett figyelmes, a nagy ákombákom betűk ezt hirdették: „Annyit vihetsz, amennyit dolgozol! Vigyázz, nehogy pórul járj!” 

            - Lárifári! – hahotázott Maladin.

            Szép lassan cihelődött kifelé a barlangból. Csak úgy szuszogott a sok aranytól.

            A barlangbejárat közepe tájékán elakadt, beszorult a nyílásba. Se előre, se hátra nem bírt mozdulni. Maladin kegyetlenül izzadt idegességében, félelmében. Aztán kiabálni, bömbölni kezdett: „Segítség! Segítség!”

            A falubeliek hangfoszlányokat hallottak fentről. Meg is ijedtek rendesen. „Valamiért haragszik a hegy szelleme”, mondogatták. Hetekig nem is mertek fölmenni.

            Amikor fölmentek, megrökönyödve tapasztalták, hogy a Fényességes Barlang bejárata elzáródott. „Tényleg megharagudott ránk a hegy szelleme”, vélekedtek egymás között.

            A nyílást elzáró kőben egyesek Maladin kőarcát vélték fölfedezni, de ezt a gondolatot gyorsan elhesegették maguktól.

            A falubeliek nem tehettek mást, ismét szorgosabbra fogták a munkát. Maladin elárvult házánál senki nem figyelte őket.

            Maladinról az a hír járta, hogy elköltözött valahová, egy másik perzsa faluba, hetedhét országon túlra.

Üzenet - 102.

Esőisten siratja Magyarországot.

Metró: Mária volt

Üzenet - 101.

Kiírás a martfűi Korzó Kávéház hirdetőtábláján: "Nálunk nincs wifi. Beszélgess! Hívd föl anyádat! Élj!"

Napló

Megkezdődtek az önkormányzati választásokra az előkészületek. Első körben az ajánlások gyűjtése zajlik, lassan be is fejeződik. Egy ember egy emberre csak egyszer adhat ajánlást, de több embert is ajánlhat.

            Megszűnt a korábbi szabályozás merevsége, amikor is egy ember csak egy embernek adhatott ajánlószelvényt. De a mostani ajánlási szabályozással komolytalanná vált az egész.

          Mindenesetre, aki ezt a minimális ajánlást sem tudja összegyűjteni, vagy csak nagyon nehezen, annak többet eszébe se jusson polgármester-jelöltnek, képviselőjelöltnek indulni.

x x x

Elhunyt Richard Attenborough filmrendező. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A tíz kicsi néger, A híd túl messze van, Gandhi… A filmes világ egyik nagy öregje volt.

x x x

Néhány nappal ezelőtt az egyik kommentelőm megrótt, mert azt írtam, hogy Ukrajna és Oroszország között háború van.

       Ma már az európai országok neves politikusai is így beszélnek erről a konfliktusról. Ha tévedtem, amit nem hiszek, csak néhány napot tévedtem.

x x x

Hankiss Elemér A befejezetlen ember című kötetében olvastam a következő történetet (nem szó szerinti a hivatkozás): Molotov izgatottan megy Sztálinhoz. „Sztálin elvtárs, teljesen mást tapasztaltam az emberek között, mint amiről a Pravda ír.” Mire Sztálin: „Molotov elvtárs, maga csak olvassa a Pravdát!”

            Ez jutott az eszembe a fideszes martfűi polgármester-jelölt programadó filmjének a kapcsán, ami a youtube-n is látható. Ez a tizenkét perces film olyan mint egy vegyes saláta, van itt minden, csak az élethez, a valósághoz nem sok köze van.

Nem ellened

Mivégre
az áldozat,
ha nincs bocsánat,
csak kárhozat?
Veled
és nem ellened,
jön a hajnal
értünk küzdő
karddal.

Bármi jöhet

Mondanád, 
átmeneti
volt csupán,
egy villanás,
részként
az egészben,
karnyújtásnyira
a feledésben.
Átmenet
a tegnapból
a holnapba,
ma bármi
jöhet,
cipelheted 
naponta a követ.
Marad az átmenet,
a múltról
a látlelet.