Műfajtalanul
Ezt az írást tizenkét éven aluliaknak nem ajánlom.
Történt pedig, hogy az idei nyáron az eső nem csak úgy egyszerűen esett, hanem nagy csinnadrattát csinál maga körül. Vihar és jégeső, meg felhőszakadás.
Ilyen vihar után annak rendje és módja szerint elcsendesedett az idő. Egy alkalommal szivárvány jelent meg az égen. Az emberek értetlenkedve néztek egymásra.
- Ott fent nem tudják, hogy már nincs szivárvány? Tiltás alatt van - mondogatták egymásnak.
Egy pöttöm kis srác örömmel és csodálkozva fordult apjához:
- Nézd, apa, milyen szép szivárvány!
- Csitt! Az nem szivárvány.
- Hát, mi?
- Nincs szivárvány… Ezt jól jegyezd meg! Amit látsz, az legfeljebb festett ég.
Józsika kis idő múlva megszólalt:
- Az mégiscsak szivárvány!
Az apja teljesen kétségbeesett. „Ez a kölyök fejébe vette, hogy bajt hoz a családra” - gondolta és szétnézett maga körül, hogy hallja-e valaki, amit ez a gyerek összezagyvál.
Elpanaszolta magát a szomszédasszonynak, hogy Józsika azt mondja, amit lát és nem azt, amit kell. Biztosan van valami baja, hogy ilyen értetlen.
„Molyos egy kicsit, ez a Krucserák apuka” - gondolta a szomszédasszony, aki egyébként a városbeli pszichiátrián dolgozott asszisztensként.
- Annyit segíthetek, hogy előjegyzem és beszélek a doktor úrral.
- Az jó lesz… És mikorra?
- Írja fel! 2421. február 31. 10 óra.
Krucserák Tónit előjegyezte a szomszédasszonya. Ezzel az ügyet elintézettnek tekintette.
Az emberek többsége magában csendesen örült a természeti látványosságnak, a festett égnek.
