Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

“Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál – a legfontosabbikra –: nézd!
Minden fontos dolog bennük foglaltatik. A szeretet és az alapvető higiénia. Az ökológia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet.
Válaszd ki bármelyik pontot, fordítsd le bölcs, felnőtt szavakra, és alkalmazd családodra, kormányodra, munkádra, egész életedre – meglátod, bölcsnek és igaznak fogod találni.
Gondold csak el, mennyivel jobb volna a világ, ha összes lakója süteményt és tejet uzsonnázna minden délután három órakor, aztán pedig fogná a plédjét és szunyókálna egy keveset. És milyen jó volna, ha az összes kormány oda tenne vissza mindent, ahonnét elvette, és rendet rakna maga után. És akárhány éves is vagy, még mindig érvényes a szabály: a nagyvilágban fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól.”

Üzenet - 137.

A párna nem ölel vissza.

Köszönöm

Köszönöm, ó, köszönöm,

benned van örömöm…

Köszönöm, hogy lettél,

hogy nekem vagy,

évekig álmodtalak

egyfolytában magamnak…

Szivárványban sugárzol,

szeretetedet érzem,

lehetek bárhol…

Köszönöm a napot,

a perceket,

széppé már csak

te teheted.

Köszönöm az együtt

töltött időt…

Uram, tartsd meg nekem őt!

Merj és vállald!

Merj önmagad lenni,

magadat a porból kiemelni!

Vállald az értékeid,

ne hagyd veszni,

azok a te kincseid!

Vállald, nőiességed,

mosolyod,

vállald mindazt,

mit a jó Isten adott!

Vállald, ha nem önmagadért,

értünk, értem,

akkor is, ha nem kértem!

Vállald, és számon tart

a jó Isten,

és ha számon tart,

már van és lesz minden!

Igen, van és lesz minden,                                                                                                                                                 

mint kagyló, magában

tart, óv és véd

a végtelen szerelem,

mert minden korlátos,

legfőképp az értelem,

csak a szerelem végtelen.

Üzenet - 136

Akinek vannak álmai, akár költő, akár író is lehet.

Karodban pihenek

Múlnak a percek,

rossz nélküled…

Ha behunyom szemem,

itt vagy előttem, velem;

érzem tested hevületét,

veszem a kémia üzenetét.

Két karodban pihenek,

légiesen szárnyalok veled;

röpít  a szerelem

föld fölött az egeken,

fönt a kékben

szeretni már szépen.