Martfűi levelek

Kedves Barátom,

még egy gondolat Esterházy Péternek az általa a betegségére vonatkozó bejelentéséről. A bejelentést követően sokan megkereshették újságírók, tévések az írót, hogy kérdezzék, hogy nyilatkozzon a betegségével kapcsolatosan. Esterházy mindenkit elhárít azzal, hogy nem beszél, nem nyilatkozik. De megigérte, hogy majd ír róla - ha eljön az ideje, ha úgy érzi, hogy kell.

       Nekem tetszik Esterházy hozzáállása. Nem hagyja, hogy a betegsége bulvártéma legyen.

       Barátom, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének Kenderesi Csoportja 2015. október 17-én fogyatékossággal élő emberek kultárális fesztiválját rendezte meg. Az egész rendezvény nagyszerű volt, katartikus, külön-külön szólhatnék mindegyik szereplőről, csoportról.

        A bánhalmai értelmi fogyatékosok otthonának Csutka Jutka és csodacsapatának mozgásszínházi Szerelem című produkcióját szeretném kiemelni. A mozgás és a zene drámai egységben volt, a hatás fantasztikus.A csoport a darabot Itzhak Perlman által játszott zenére adta elő.

         Még akkor este megkerestem a zenét a YouTube-n. Így tudtam meg, amit addig nem, hogy Perlman mozgássérült.

         Azokon a felvételeken, amiket megnéztem, mindegyiken látszik,, ahogy kétmankósan a pódiumra biceg a világ egyik legnagyobb hegedűse. Mintha ezzel is tudatosítani akarná hallgatóságában, hogy egy mozgássérült is lehet a világ legjobbjai között. Nem magáért, hanem a többi sérültért tette, teszi mindezt.

        Hogy miért hoztam szóba ezt most? Igenis fontos, hogy hogyan viszonyulunk sajátosságainkhoz, betegségünkhöz, testi fogyatékosságunkhoz... Fontos ez önértékelésünk, méltóságunk szempontjából. És fontos ez egy-egy közösség, végsősoron a társadalom szempontjából.

         A minap hallottam egyik ismerősömtől: Amíg az ember húszéves, azt hiszi, hogy mindenki hülye. Harminc és ötven között belátja, hogy nem mindenki az. Ötven fölött pedig abban bízik az ember, hogy vannak nála  is hülyébbek.

        Egy-egy Esterházy után, egy-egy kenderesi rendezvény után, csendesen, szerényen bízok, hogy van remény.

         Ezzel búcsúzok most, üdvözöl barátod.

   

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata

- anzix 3. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -



"Irigyelltem a gyertyát, mert én akartam meggyulladni."

"... Az évnek ezen a napján
egy másik boldogság emlékétől szenvedek."

"...te nagyon szereted magadban azt,
amiért én el foglak hagyni."

"Nem múlik el a csuklás, ha hátra felé iszol."

"... próbálom elsiratni,
de még nem fáj eléggé
(Nyílt láng használata)

x x x

"Most majd egyenként siratok el mindent,
ami eltűnt veled."
(Lobogás)

x x x

"Mert ha annyira ragyog minden, ahogy süt,
akkor nem is számít annyira semmi."
(Nem mondunk ki semmit)

x x x

 "Olyan fiatal vagyok még,
hogy hagyhattál volna egyszerűen jelentés nélküli
nagy mondatokat mondani."
(Kamaszvers)

x x x

"Megoldás úgysincs,
hát szelíden szeretetttel rád szabadítom a világot."
(Szelíden, szeretettel)

x x x

"... egy rossz emlékem jó emlékre váltott."
(Nagymosás)

x x x

"... dönthetnék én is másképp,
dönthetnének másképp rólam is."
(Fekete)

x x x

"... otthon hagyta
az istent.
(Responsabilité)

x x x

"Ha trágyaszag van, mindegy,
hogy egyébként levendulaföldön fekszem."
(Mindegy)

x x x

"Én meg akartam valamit, ami végül elüldöz innen."

"Szájkosárból kettő kéne,
végcélból csak egy."

"... nekem sincs már időm
ennél szebben megöregedni.+
(A híres kétfejű)

x x x

"Amit kimondtam, kint fekszik előtted."
(A gyilkosnak)

x x x

"A remény vak, ezért én vagyok a szeme,..."
(Mindennek a tetején)

 

Ida

- filmajánló -

Miért van az, hogy egy fekete-fehér film ma a legnézettebb film Lengyelországban és ez a lengyel film a legnézettebb nemzetközi szinten is? Miért van az, hogy lényegében egy kamaradarab éri el mindezt? Miért van az, hogy filmes eszközökben puritán film fogja meg a nézőt?

            Az Ida című film titkai az ezekre a kérdésekre adott válaszokban vannak.

            Anna kolostorban nevelkedett. A szerzetesi fogadalomtétele előtt megkeresi az általa nem ismert nagynénjét, Wandát, aki szórakozásban folytja életuntságát, aki alkoholista és szexmániás. A két nő lassú egymáshoz közeledése a film leginkább kidolgozott része.

            Együtt mennek felkutatni, hogy mi történt a családjukkal, Anna szüleivel, Wanda kisfiával.

            A történetük a második világháborúba nyúlik vissza. Anna Wandától tudja meg, hogy ő zsidó és nem Anna, hanem Ida. A családjuk halálát nem a németek okozták, hanem a szomszédjaik, akiknek kellett aa földjük. Ida azért maradt életben, mert nem nézett ki zsidónak.

            A háború után Wanda kolostorba adta Idát, ő pedig ügyész lett, védte a kommunista rendszert. Megcsömörlött az életétől, a rendszertől. Próbálja lebeszélni Idát a fogadalomtételről, ne mondjon úgy le az életről, hogy nem is ismeri mi az élet.

            Wanda úgy tud menekülni önpusztító életétől, hogy kisétál az ablakon, öngyilkos lesz.

            Ida belekóstol a Wanda által kínált életbe. Iszik, kipróbálja a szexet, a szerelmet a szaxofonos fiúval. Aztán mégiscsak visszamegy a kolostorba.

            Az Angliában élő Pawel Pawlikowski rendező filmje, amely a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjat nyert, puritánságával, fekete-fehér színeivel, árnyaival revelációként hat.

            Nehéz a film után megszólalni. A hit ereje megtart, ez a különbség Ida és Wanda között. Wanda már nem bírt hinni.    

Ölelés

Egy világot ölelek,
ha téged ölellek;
bármerre megyek,
körülveszel;
a ma megtart,
a holnapnak 
visz el.

Napló

Néhány hónappal ezelőtt annak örültek a megváltozott munkaképességű emberek, hogy akik öt éven belül vannak az öregségi nyugdíjkorhatárhoz, azokat már nem hívják felülvizsgálatra.

            Korai volt az öröm. A szakhatóság azt „találta” ki, hogy ezt a határidőt úgy hárítja el, hogy még a határidő bekövetkezte előtt, dömpingszerűen hívják felülvizsgálatra az érintetteket.

            Az már csak hab a tortán, hogy sok esetben nem lakóhely szerinti megyeszékhelyre hívják az embereket, hanem egy másikra.

            A felülvizsgálatok lényegét korábbi tapasztalatból tudhatjuk. Egyrészt visszaminősítik úgy az adott személyt, hogy vagy nem kap ezt követően ellátást, vagy csak csökkentett mértékben, másrészt elég ha csak egy-két százalékot változik az egészségkárosodás mértéke, ilyenkor újra kell számolni az ellátás mértékét, ami tulajdonképpen szintén az ellátás csökkenésével jár.

            Nehéz kommentálni mindezt, nem is kívánom.

       A minap beszélgettem egy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cég vezetőjével. Panaszkodott, hogy elfogynak a megváltozott munkaképességű dolgozói.

x x x

Elhunyt Göncz Árpád volt köztársasági elnök, író, műfordító. Két cikluson keresztül elnökösködött.

          Népszerű ember volt, általában szerették az emberek. A jobboldalon felróják neki a taxisblokád idején gyakorolt szerepvállalását, másrészt azt, hogy Antall József miniszterelnöksége idején nem írta alá az ügynöktörvényt, amit az elmúlt huszonöt év alatt nem sikerült elfogadtatni és hatályba léptetni (de ez nem Göncz Árpád hibája).  

Merre?

Esős éjszaka.
Most vajon merre van ő?
Kopog az idő.

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata

- anzix 2. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -

"...Túl közel vagy, de ne aggódj,

van még köztünk pár halál..." 

(Huszonnyolc)

x x x

"... Ne merőlegesek legyünk,

amik valahogy mindig elkerülik

egymást a végtelenben..."

(Csak ne merőlegesek)

x x x

"... Néztük, ahogy elszáll a vég..."

"... Csak azt gykorlom, hogy kell elrontani mindent..."

"... Szóval azért teszek meg mindent,

hogy kiszedjek belőled pár olyn mondatot,

amiért nekem érdemes élni..."

(Egy alternatív vég)

x x x

"Egy ideje magamban

a hibáidat sorolva alszom el.

És a sajátjaim miatt nem tudok aludni.

Félre lettünk mi gombolva,..."

(Törlőrongy)

x x x

"... És ki tudja, hogy az elméleteid merre dőlnek,

de attól félek, bárhol vagyok, mindenképp rám..."

(Fejre állított vulkán)

Napló

Szeretek időzni a könyvesboltokban. Ha már az ember egyre kevesebb könyvet vásárolhat - sajnos -, legalább azt tudja, hogy miről marad le. Legutóbb a Susan Spencer-Wendel - Bret Witter Mielőtt végleg elmegyek című kötetét (Libri Kiadó, 2015) lapozgattam sokáig. A regény alcíme Egy boldog év. Itt találtam meg John Dryden Az boldog ember című versét is:

"Az boldog ember, és boldog csak az,
Kinek a ma, a most igaz,
Ki ép lélekkel látja át,
Holnap, rombolj csak, én már megéltem a mát.
Vihar tombol, ragyog a fény,
Vaksors: ha örömöm betelt, az már az enyém.
A múlt fölött a Menny maga sem úr,
Ami megvolt, marad már változatlanul."

Ettől csak még izgalmasabb, érdekesebb lett számomra a könyv, ami egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszony életének utolsó évéről szól.  Ezt már csak fokozta egy másik idézet dr.Seusstól, ami akár a könyv mottója is lehetne: "Ne sirj, hogy vége. Mosolyogj, hogy megtörtént".

       Aztán így jutok el szép lassan oda, hogy a beleolvasásból egyszer-egyszer vásárlás is lesz.

x x x

A múlt héten bombamerénylet volt Ankarában. Több mint százötvenen haltak meg és rengetegeen megserültek. Kimondva-kimondatlanul a legtöbben a merénylet mögött az Iszlám Államot sejtjük. 

       Egyre fölfoghatatlanabb a világ körülöttünk.

Neked mit jelent a szeretet?

Vass Sándor az I. Magyar Speciális Független Filmszemlén megosztott első díjat nyert a Neked mit jelent a szeretet? című riportfilmmel.

      Ezúton is gratulálok Sancinak. Büszke vagyok rá, és örülök, hogy nyolc évig közvetlenül is figyelemmel követhettem az életét.

        Sanci mozgásfogyatékos, akinek a beszéd is nehézséget jelent.

        Ez a film azonban önmagáért beszél.

      A szociális területen végzett munkám hasznosulását illetően sokszor vannak kétségeim. Vass Sándor (Sanci) példája is bizonyítja, hogy érdemes.

Cipeled a reményt

Van, amikor a suttogás
is hangosan szól,
mikor néven nevezed
a rosszat, nevén a jót.

Mások mögött
látod, alakoskodás
a szavakban, érzed:
nem szűnő hatalmi vágy.

Örömöd hangos, mikor
meglátod a hajnali fényt,
és már tudod,
hogy a napod miért.

Éltető erőd,
a hit benned él,
napról napra cipeled
magaddal a reményt.

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata

- anzix 1. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -


 "Csak felnövök végül, már majdnem
a teljes súlyommal nehezedem."
(Felfürdés)

x x x

'A befektetett érveim épp kamatoznak."
(Szív és érv)

x x x

"Ma este én mindent megteszek érted,
és te is mindent megteszel,
hogy ne tegyek meg érted semmit,.."
(Az éjszakai életről)

x x x

"... eltévedni egy tévúton,
és rátévedni egy helyesre.)"
(Hamisítás)

x x x

"Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:..."
(A kertben, korán)

x x x

"Már tudom, mit kell szépnek tartanom."

"A kapaszkodók együttmozgása vagyunk,..."

"A belém zárt hangok neked szólnak,..."
(Nem komoly)

x x x

"Itt vagyok, teszem a dolgom,
ne szólj bele "az érdekemben"..."
(Hagyjál)

x x x

"... a bűntudatunk ma a lábtörlőn alszik."
(Rénszarvasos)

Martfűi levelek

Kedves Barátom,

megdöbbenéssel olvastam Esterházy Péter írását az Élet és Irodalom 2015. október 02-i számában, A szép, csöndes idő és a szó. Ez a göteborgi könyvvásárra írt beszédének írásos változata.

            Ebből derül ki, hogy Esterházy azért nem bírt ott lenni a könyvvásáron, mert beteg, hasnyálmirigyrákja van.

            Aztán akadt egy ember - aztán több is – aki elkezdett ezen csámcsogni, kétségbe vonta az írónak a betegségére vonatkozó állítását.

            Hihetetlen. Mintha egy hasnyálmirigyrákkal lehetne viccelődni, kamuzni. És ezt a cikket egy magyar napilap, a Magyar Hírlap 2015. szeptember 26-i száma közölte is.

            Erről eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti esetem. Valamelyik netes oldalon leveleztem egy hölggyel, aki érdeklődött felőlem, kérdezgetett rólam. Amikor megírtam neki, hogy járványos gyermekbénulás miatt kerekes-széket használok, az volt a reakciója, hogy ezt bárki mondhatja. Hát igen. Merő viccből szokott az ember magának vállalni életre szólóan egy kerekes-széket.

            Arról, hogy Esterházy ebben a beszédében – írásában – fontos dolgokat, kérdéseket vet föl, szó se essék. Pedig talán inkább ezekről kellene szólni, értelmesen vitázni.

            Barátom, mi lesz ennek a vége? Milyen mély a mélység kútja?

            Ebben az őrült szédületben búcsúzok most.

Üzenet - 121.

Könnyen lemondunk arról, amit nem vagy rosszul ismerünk.

Üzenet - 120.

Az üzenet legtöbbször ahhoz nem jut el, akihez a leginkább kellene.

Napló

Az idei nyár szörnyű volt, már-már élvezhetetlen.

            Egyrészt a forróság miatt. Hetekig volt közel negyven fokos hőség. Ilyenre még nem emlékszek.

            Másrészt nagyok a közéleti, kulturális és ismeretségemben a veszteségek. Elhunyt Fejes Endre író, Pószler György irodalomtörténész, Karátson Gábor író, festő, Czeizel Endre orvos, genetikus…, János bácsi, Marika néni…

            Haláluknak alig-alig volt visszhangja.

x x x

Nehogy azt higgyük, hogy a migránsok problémái új keletű problémák.  Oriana Fallaci olasz író, újságíró több mint tíz évvel ezelőtt megírta, hogy baj van, baj lesz, Kertész Imre szintén közel tíz éve… Senki nem figyelt rájuk, a politikusok a legkevésbé.

            Egy évvel ezelőtt még inkább lehetett tudni, hogy baj van, baj lesz… Senki nem törődött vele.

            Most meg úgy teszünk, mintha derült égből villámcsapásként érne bennünket ez a probléma, ez a krízis.       

x x x

Most azt hisszük, hogy a mai Magyarországon a migránsok a legnagyobb probléma. Nagy probléma, még csak azt sem mondhatnám, hogy a súlyának megfelelően beszélnének róla, foglalkoznának vele, de…

            De volt, van ekkora felhangja, hogy ötszázezer hazánkfia ment el feltehetően véglegesen az országból. Ha csak ideiglenesen, az a jobbik eset.

            A Questor-károsultakon kívül érdekel még valakit a Questor-ügy?

            Érdekel valakit az érintetteken kívül, hogy éppen most rajzolták át a felsőoktatást, a kormányzati struktúrát?

            Kit érdekel, hogy az állami földvagyon jelentős részét éppen most készülnek „kiárusítani”?

            Kit érdekel …?

            Majd évek múlva csodálkozunk, hogy nem is gondoltuk volna… 

Ismerős Arcok: Szívemben tudlak

Takáts Eszter: Velem mindenki csak szakít