Kedves Barátom,
egyetlen igaz út van, a szeretet útja; egyetlen törvény van, a szeretet törvénye.
Jézusnak egy kérése volt az emberekhez, a szeretet. Ő keresztre feszítette önmagát ezért.
Ahogy Lao-ce mondja:
„Az emberek ma bátrak úgy, hogy szeretetüket feladják,
nagylelkűek úgy, hogy elégedettségüket feladják,
de mindenek fölött feladják az alázatot.
Ez halál.
Csak a szeretet tart ki a harcban
és szilárd a védelemben.
Akit az ég meg akar menteni,
szeretettel őrizteti” (Hamvas Béla: Anthológia humana).
Az emberek többsége erre nem képes. Kevés olyan ember van, mint Ferenc pápa, akinek életét, életútját, gondolatait, tevékenységét áthatja ez az érzés.
Sokan támadják, bántják, akik ezzel nem értenek egyet, nem tudnak mit kezdeni ezzel.
Az önzetlen szeretet ritka, mint a fehér holló. A szeretet méricskélése önmagában méltatlan a szeretethez. Ha számon tartják, mérlegre teszik, hogy mit adnak, kapnak, ott már régen nincs önzetlenség. Ott már valami hibádzik.
Kedves Barátom,
kérdezheted, hogy hol vannak a tanúságtevők, hol vannak az igazak.
Köztünk vannak.
Miért nem látjuk őket? Nem tolakodók.
Mindenre lehet mondani valamit, minden megkérdőjelezhető. Mondunk is valamit mindenre és mindent meg is kérdőjelezünk. Ahogy engemet is megkérdőjelez időről időre a szívemnek legkedvesebbje és elbizonytalanít. Bárcsak sokáig megkérdőjelezne még! Nagyon fáj és mégis hiányzik.
De nem hiszem, hogy én vagyok az, aki megtéveszti. A minap olvastam egy ismeretlen szerzőtől:
„A tiszteletet, az elfogadást, a bizalmat - a szeretetet - csak akkor tudod mások felé irányítani, ha benned, önmagad iránt léteznek.”
Ha mindez nincs meg benned, nincs mit osztogatni.”
Kedves Barátom,
vajúdok a szeretetlenségben, a viszonzatlan szeretetben. Ki tudja meddig?
Üdvözöl barátod:
Urbán-Szabó Béla
.
