Nem hallottad meg

 

Nem hallottad meg

a csendem,

pedig elég beszédes volt,

nem csak az számít,

ki mit mond.

 

Nem hallottad meg

a csendem,

nem voltak titkaim,

nem volt mondanom

mit.

Hallgattalak, hallgattam,

amit mondtál,

veled valami mindig

történik,

én nem mondhatom

el a semmit.

 

Nem hallottad meg

a csendem,

benne volt a kiáltás,

szeretlek és nem számít

semmi más,

nem hallottad meg

a kiáltást,

hogy számítok rád.

 

Nem hallottad meg

a csendem,

rosszat feltételeztél

rólam,

hitted, titkok tudója

vagyok,

pedig csak egy szerelmes

bolond voltam.

 

Nem hallottad meg

a csendem,

nagyon beszédes volt;

nem beszélsz velem,

csenddel növeled

csendem,

ezzel nagyobb

lesz terhem,

még nagyobb

a csendem.

 

Felismerés

 

Gombóc

a torkomban,

fojtogat,

megkeményedett

szavak,

nem hagynak

nyugtot,

kanyargó vonalak.

Életünk szédület,

koppannak a falak,

ma ők vannak

porondon,

mások holnap;

felismerésem

a tehetetlenség,

keresem az utat.

Hárítás

  

Megmentettél magadtól

a szerinted nem hozzám valótól;

hallgatom és szenvedek,

nem érdekel, hogy szeretlek,

magad mindenen kívül helyezed,

s hogy ne érjen szó,

azért teszed, nekem jó legyen.

 

 

Varázslat

  

Ünnepnappá varázsoltad

ezt a napot,

mit kedvességed

elárasztott.

Ha fölébredek,

valóság lesz a magány,

nem hihetem,

hogy talány.

Lesznek festett

napok,

amiket követnek

feslett holnapok.