Keresek

Lehetőséget keresek,

esélyem, hogy lehet;

mérlegre teszem életem.

Egyedül nem megy,

régi igazság,

nem jutottam tovább.

Martfűi levelek - Maradj önmagad!

Kedves Barátom,

 

nehéz kiigazodni a mai világban. Ha jól belegondolunk, nem is lehet.

            Az ember legalább önmagának próbáljon megfelelni, de az is egyre nehezebb. Nagy a csábítás, ami elvileg bármi lehet, a legapróbb dologtól, a csecsebecsétől kezdve a pénzig, a funkcióig bezárólag minden.

            Ha elfogadod, máris benne vagy a csőben, minél inkább, annál nehezebb kimászni belőle. Foglya vagy egy olyan helyzetnek, amit tulajdonképpen nem akartál, a hátad közepére kívántál.

            Viszonzást kérnek és várnak kimondva kimondatlanul. Azt kérik és várják tőled, hogy föladd, azokat a normákat, amiktől az vagy, aki vagy. Kevés kell ahhoz, hogy egy ember föladja elveit. Nagy a csábítás, de tudni kell ellenállnunk, hogy megőrizzük önmagunk.

            A jutalom az emlékezet. Ne mondhassák, hogy nem vagy jobb a Deákné vásznánál.

            Az külön megér egy misét, hogy miért gondolják például azt a férfiak, hogy egy függetlennek gondolt és tartott nőről, hogy kapható bármire is. Azt hiszik, minden nő meghódítható, csak idő kérdése. Nem elég, hogy visszautasítják őket egyszer, kétszer, százszor, orrba kell őket csapni, hogy észrevegyék magukat.

            Szerencsés esetben észreveszik magukat.

Ha nem, újabb és újabb ajánlataikkal ostromolnak. Nem tudnak nyugodni, hiányzik a trófeájukból, akivel itt-ott el lehet dicsekedni. Egy percnyi kétséged ne legyen afelől, hogy ez titokban marad.

            Barátom,

            nehéz megmaradni ilyen helyzetben, ilyen körülmények között. Nehéz megőrizni, megtartani önmagunkat.

            Ezzel mára elköszönök. Üdvözöl barátod:

 

 

                                                           Urbán-Szabó Béla

Fohász

 

Csak szeretni szeretnélek…

Tűrj meg!

Szeretet nem kérek,

csendes társ leszek,

ha kéred,

akkor beszélek,

leginkább hallgatok

és neked szorítok.

Beszéljünk,

csak ez maradt  nekem,

ha elfogadod.

Áldjon meg az Isten!

 

 

Ébredés

 

Megdermed a gondolat,

lassan éled a tudat,

körbejárod a szempontokat,

úton-útfélen tévutak.

Bizalmatlanságod

fölülírja hitedet,

elmarad a föltétlen

szeretet;

mindenből bizonytalanság

fakad,

magad vagy

a legbizonytalanabb.

 

Megdermed a gondolat,

lassan éled a tudat…

Ki ad nekünk szárnyakat,

adhatunk-e egymásnak?

Hiába szeretlek

föltétlen és töretlenül,

mindent összetörsz

bennem ott legbelül…

Magadat menekíted,

közben odaveszek;

hiába itt minden,

semmi nem segíthet,

csak az Isten.