2016. december 30., péntek

Repülj madár...!



Repülj madár,
repülj sirály!
Csókom feléd száll,
ajkadon hosszan
megpihen,
csak te vagy nekem.

Repülj madár,
repülj sirály!
Ölelésed vár,
ölelésem vár,
két-két kar
összezár.

Repülj madár,
repülj sirály!
Két lélek
egymásba száll,
eggyé lett
két világ.

Repülj madár,
repülj sirály!
Vívódás és
vágyódás után,
összetartozás
a múlt után.

Repülj madár,
repülj sirály!
Nekünk már 
szeretni muszáj,
szárnyalásunkban
egy lett két irány.

Repülj madár,
repülj sirály!
A különre
mindig lehet ok,
de együtt
lehetünk boldogok.

Repülj madár,
repülj sirály!
Már egy az irány,
repülni muszáj,
veled az élet vár,
miénk a világ!

2016. december 27., kedd

Martfűi levelek - Egy születés üzenete




Kedves Barátom,

karácsony van. A minap gondoltam rá, hogy milyen zűrös napja volt ekkor Józsefnek és Máriának.
            Mária egy jászolban volt kénytelen szülni, nyilván nem jókedvében szült ott. A jászol melegének báját az állatok melegével a keresztény kultúrkör fűzte hozzá a történésekhez.
            A kisded születése után Józsefnek és Máriának menekülnie kellett a kicsivel a rómaiak, Heródes katonái elől.
            Ha a történéseket önmagukban nézzük, egyáltalán nem volt idillinek nevezhető a helyzetük.
            És mégis!
            Ha visszafelé nézzük a történéseket, valami csoda történt ott a jászolban. Minden születés valami csoda, történhet az bármilyen körülmények között. Annak a születésnek a jelentőségét a rómaiak is tudták.
            Ezek a történések már a kisded születésének misztériumához tartoznak.
            Néha olyan érzésem van, mintha ennek a születésnek a jelentőségét még ma sem tudnánk valójában. Hivatkozunk rá rendületlenül, tartalmilag, lelkületileg mégis messze állnak tőle az emberek általában.
            Aztán a kisded felnőve is hivatkozási pont lett életünkben. A szerint is, hogy milyen arcunk lesz, milyen arcot vállalunk. Merjük vállalni az arcunkat, önmagunkat!
Török Csaba „Míg arcunk nem lesz” a Vigila folyóirat 2016. decemberi számában megjelent tanulmányában írja, hogy önmagunkhoz kell megtérnünk, hogy odataláljunk a Másikhoz, odataláljak hozzád.
Török Csaba írja továbbá hivatkozott tanulmányában, hogy az „arcunkra mindannyiszor kiülnek az érzelmeink is”. Tudod, „amikor a könny rajzolja meg lényünk vonásait. A nem elrejtett, az arcon felvállalt sírás valamiképpen evangéliumi üzenet: hirdeti a gyöngeség erejét”.
Gondoljunk csak a kisded születésére! Milyen körülmények között is volt ez a születés? És mivé lett az a szellemiség, amit ez a születés jelképez?
Ismét Török Csabát idézem: „… Ady Endre sorai visszaadják az emberré lett Isten és a lélek kapcsolatának a szépségét, ahol az arcunkra írt sorsunk, a megküzdött életidőnk válik a szeretet hordozójává és megtartójává: „Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet.” Napjaink előrehaladtával, életünk betelésével társaivá válunk annak az Istennek, aki maga is arcot öltött, amely barázdásodott, s amelyre kiült a lét minden öröme és terhe. Ez az Emmanuel-titok, a nagy karácsonyi ajándék. „Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked”, fogalmam sincs, egyedül Te tudod. Ám Benned arcot öltök, egyetlen egyet, amely a Tiédbe tekint: „a kezedet fogom / S őrizem a szemedet”.
Jó érzés azt tudni, hogy van szeretet és remény „az életteli élethez”. Ez a kisded születésének az üzenete és a karácsonyé.

Búcsúzok, ölel Barátod.

2016. december 15., csütörtök

Ha rád gondolok


Ha rád gondolok,
mindig ott,
veled vagyok.

Ha rád gondolok,
mindig kérdezem,
ugye nem baj,
hogy te vagy 
az életem.

Ha rád gondolok,
már ölellek és simogatlak,
egymásnak vagyunk
éltető magnak.

Ha rád gondolok,
bennem örömtáncot járnak
az angyalok.

Ha rád gondolok,
minden öröm és nevetés,
együttlétünk múltfelejtés.

Ha rád gondolok,
mit nekem
a nehéz élet,
veled szárnyalok!

Ha rád gondolok,
mindig velem vagy,
örökre megtartalak.

Ha rád gondolok,
tudom, ha el
kell menni,
nincs mit tenni,
el kell menni.

Ha rád gondolok,
tudom, előnyben vagy,
de még behozhatlak.

Ha rád gondolok,
már minden után
együtt ülünk
a Golgotán.

2016. december 4., vasárnap

Martfűi levelek -Advent


Kedves Barátom,


Advent idején vagyunk. Gondolj bele, mintha mindig a várakozás idejét élnénk! Mindig várakozunk valamire, valakire.
     Éveket, évtizedeket vártam, hogy megtaláljam őt. Őt, azt a nőt, akit mindig is kerestem társamul. És egyszer csak itt volt előttem, mellettem.
    Németh Lászlónál olvastam valahol, hogy nincs nagyobb öröm, nagyobb megkönnyebbülés, mint egy méltatlan, méltánytalan helyzetből megszabadulni. 
     Erre is vársz éveket, és aztán egy szer csak ott van. Megkönnyebbülsz, a szabadság levegője vesz körül.
    Barátom, az elmúlt év megadta nekem ezt a két történést, ezt a két élményt.
    Az elmúlt évben a szerelmem és én megkaptuk egymást lehetőségként. Igyekszünk is élni ezzel a lehetőséggel.
  Hallom, hogy neked is sikerült egy méltatlan helyzetből, méltánytalan körülmények közül kiszabadulnod.
    Használd ki ezt a helyzetet! Tégy úgy, mintha élnél is! 

   Mit ér, ha szárnyakat kapunk és nem érezhetjük a szél simogatását repülés közben a szárnyinkban?! Érezd a szélt! 

   A párommal próbálgatjuk a szárnyinkat, és már a szél simogatását is érezzük.
 Barátom, itt vagyunk advent idején egy csomó törött szárnyú emberrel, vagy éppen ép szárnyúakkal, akik nem érzik a szelet. Üzenem nekik, merjenek szeretni, szerelemben lenni, merjenek élni!
    A párom, életem rózsája, Milcsike, írta a következő sorokat:


„Újra hinni, újra bízni,
eddig kellene eljutni;
remélni és szeretni,
megpróbálni újra ÉLNI!

Élni a mának s a holnapnak!
Nem törődve kik elhagytak,
feledve a bántót, rosszat,
lenni csak még egyszer 
BOLDOGNAK!”


    Barátom, ezzel a hittel és reménnyel búcsúzok most advent idején. Üdvözöl Barátod:

2016. november 30., szerda

Azonosulás

Ajkamhoz közelít a szó
és már kimondod;
egy mély sóhajtás
és tudod bánatom.

Most is veled vagyok
és veled leszek odaát,
együtt éljük meg
a közös csodát.

2016. november 26., szombat

Csillagvirágok - Egy az egyben


Hallgasd és értsd meg,
mit mondanak az égiek!
Van egy férfi
és van egy nő,
ami összetartozik,
az összenő.
Vagyunk mi ketten
egy az egyben,
vagyunk örök 
szerelemben.

2016. november 18., péntek

Szíved hangja

Csendes vasárnap, 
te ott, én itt;
örülök, hogy látlak.
Csináljuk a dolgunkat,
feledjük múltunkat,
álmodjuk a jövőt,
érezzük a közösben
az erőt.
Magába olvaszt
tekinteted,
gondolat gondolatot
kerget, 
a képzelet
szárnyakat növeszt,
szíved hangját kövesd.


2016. november 14., hétfő

Ölelő ágak


Karjaid ölelő ágak,
teremtői a bennem
születő vágynak...
Sóhajunk a tegnapból
a mának,
szerelmünk nyugalma
a békétlen világnak...
Lettünk immár
mindenben társak,
megtartanak, nem
engednek az ágak.

2016. november 6., vasárnap

Napló

Az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan dalszerző, dalénekes kapta.
     Az utca hírnöke volt mindig is, az amerikai kisember énekese. Ha kellett ttíltakozott a háború ellen.  
   Sokan nem értették a döntést, fanyalogtak. Krasznahorkai László író, aki maga is egyik várományosa volt a díjnak, azt mondta, nincs az a díj, amit Bob Dylan ne érdemelne meg.

x x x

2016. október 08-ával megszűnt a Népszabadság. Ettől a naptól nem jelenik meg a napilap és megszűnt a netes elérhetősége az archivumának is.
       Történt mindez egyik napról a másikra, mintha sosem lett volna. 

2016. október 31., hétfő

Zsákolt meleg

A falubeliek különc embernek tartották. Ha valamiért szóba került a neve, az emberek csak nevettek és legyintettek. Már-már azt is mondhatnánk, hogy elkönyvelték a falu bolondjának.
            Gergő bácsi egyszer meg is mondta:
            - Minden falunak kell, hogy bolondja legyen. Nekünk ő az.
          Egy tikkasztó nyári napon hárman álldogáltak a kerítésnél és nézték, hogy mit csinál Csupaszív Jeromos az udvaron. Zsákot tartott a kezében, széthúzta a száját, tartotta még egy darabig, majd összekötözte a zsák száját. A vállára vetette a zsákot, s mintha valami nehéz lenne benne, még roggyantott is hozzá. Lassan bevitte az alsóépületbe.
           Ezt megismételte kétszer, mikor Juli mama már nem bírta visszatartani magát a kíváncsiságtól:
            - Hát te mint csinálsz, Jeromos?
            A férfi megtörölte izzadt homlokát, és így szólt az utcabeliek felé:
            - Zsákolok egy kis meleget télire.
            Az emberek összenéztek, aztán hangos nevetésben törtek ki.
            - Az már igaz, hogy meleg van – így az egyik. – De ki hallott már ilyet, hogy zsákolni lehet a meleget.
            - Bolond beszéd! – tette hozzá a másik. – Bolond lyukból bolond szél fúj!
            - Akkor csak dolgozzál fiam! – Visította Juli mama.
            Jeromos legújabb bolondságának gyorsan híre ment a faluban. Volt mit beszélniük néhány napig a falubelieknek.
            Lassan elmúlt a nyár, aztán az ősz is, és beállított a tél.. Szokatlanul hideg volt, gyorsan fogyott a fa, amit télire gyűjtöttek az emberek.
            - És ilyenkor mi van Jeromos zsákba gyűjtött melegével? – emlékeztettek néhányan a nyáron történtekre.
            - Az ám! – kapták föl a fejüket erre többen.
            Egyszer csak arra lettek figyelmesek az emberek, hogy a falu ki van plakátolva: „Jeromos este a házában meleggel vár mindenkit.”
            - Ez meg már milyen bolond beszéd megint! – hitetlenkedtek soka.
            Azért a kíváncsiság sokakat összehozott Jeromos házában. Annyian voltak, hogy majd kinyomták a kis ház falát. Az emberek türelmesen várták, hogy mi lesz.
            Jeromos egy kis helyet kért. Leterített egy zsákot, kioldotta a száját.
            - Egy kicsit várjatok! – mondta.
         Kis idő múlva a férfiak kezdték levenni a kucsmájukat, az asszonyok megoldották a kendőjüket.
            - Kezd meleg lenni – mondogatták egyre többen csodálkozva.
            Közben beszélgettek. Volt, aki a vacsorája végét zsebre tette, nem akart lemaradni, most elővette és folytatta az evést. Az emberek jól érezték magukat a melegben.
            Jeromos hamiskásan mosolygott magában.
            - Aztán gyertek holnap is! – mondta a hazatérőknek.
            - Jövünk! – kiáltották vissza.
            - Halljátok, nem is olyan bolond a mi Jeromosunk! –nem győzött csodálkozni az egyik asszonyság.
            - Csak kitartson a zsákba gyűjtött meleg a tél végéig! – így a másik.


2016. október 29., szombat

Imádság szerelmemért

Bizony mondom
az imádságom,
körbe jár,
szívemből 
szívedig száll.

Bizony mondom,
érted minden
szavam, gondolatom;
az Urat kérem,
tanítson meg
szeretni szépen.

Bizony mondom
egyfolytában,
egyként vagy nekem
a világban.

Bizony mondom,
lassan összeállnak
a részletek,
ma már tudom
érted és csak veled.

Bizony mondom
az imádságom,
veled minden könnyebb,
nincs fájdalom,
nincsenek könnyek.

Bizony mondom,
magamban mormolom,
imádságom
neked szóljon,
a végtelenbe fölemeljen,
hozzád szálljon.

Bizony mondom
az imádságom,
nemhiába mondom,
vagyunk immár
az Úrtól kapott 
kegyelemben,
vagyunk örök
szerelemben.

2016. október 17., hétfő

Napló

Kevés olyan esemény van, amivel szerintem a világon mindenki egyetért, egyetérthet. Ilyen Teréz anya 2016. szeptember 04-i szentté avatása.

x x x

Elhunyt Csoóri Sándor költő, esszéíró. A népi költők utolsó mohikánja. 
      A nyolcvanas években a Nomád napló esszéinek olvasása revelációként hatottak rám. Emlékszek, egyik barátommal éjszakákat átbeszélgettünk ezekről az írásokról.
   A rendszerváltás utáán közéleti kérdésekben ritkán hallatta a hangját, pedig lett volna miért megszólalnia, ha a nyolcvanas évekbeli nézeteiből indulunk ki.

x x x

Október másodikán megvolt a kvótanépszavazás. Ez egy különleges esemény volt, a szavazás után minden politikai irányzat győztesként kiáltotta ki magát. Vagyis összességében elmondhatjuk azt, hogy győztünk.
     Na, erre varrjunk gombot!          

2016. október 6., csütörtök

Vártalak és jöttél

Úgy lettél nekem
valóságos alak,
hogy álmaimban
már láttalak.
Tudtam, hogy
valahol vagy,
időtlen idők
óta vártalak.
Aztán egyszer csak
a derült égből jöttél,
az ismeretlenségből
hozzám léptél.
Jöttél pörgős ruhában,
seregtél-forogtál
valóságosabban
minden földi vannál;
gyarló hibáimmal együtt
magadba fogadtál,
két karoddal szerelmesen
magadba karoltál.
A szerelem szépen
szeretve élet és halál,
ránk együtt még
évekig az élet vár.
Immár nélküled az élet
egy rossz álom,
már semmi, még
innen a halálon.
Lásd, Jézus nekünk örül,
miattunk sír a keresztfán,
miattunk és értünk
öröme könnyével az arcán.

2016. október 4., kedd

Stephen King író

King: "Mint egykori irodalomtanár, az olvasás öröméről és fontosságáról beszélt, és arról, hogy a hanyatló műveltség miatt a politikusok teljesen értelmetlen nyilatkozatokat is képesek átverni a hallgatóságukon. King nem hisz Amerika elbutulásában, de szerinte a kevesebb olvasás az analitikus gondolkodás csökkenéséhez is vezet. Ha olvasunk, könnyebben észrevesszük, ha teljesen hülyének akarnak nézni minket.

Arról is beszélt, hogy olyan társadalomban él, ahol a kultúrának sokan nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, legyen az a kultúra Shakespeare vagy a slam poetry. Azt hiszik, hogy a gondolkodás olyan természetes, mint megtanulni járni, pedig ez nincs így. A gondolkodás kemény munka eredmény, és folyamatos erőfeszítést igényel, a kultúra semmibevétele viszont írástudatlansághoz, félműveltséghez vezethet: az emberek egyre kevésbé lesznek képesek felismerni a hozzájuk intézett baromságokat vagy a teljesen általános, semmitmondó gondolatokat, ez pedig jelentősen megkönnyíti a politikusok dolgát" (2016. szeptember 28., konyvesblog, Guardian).

2016. szeptember 30., péntek

Velem futottál

A lábam helyett
lábam voltál,
ha kellett,
velem futottál,
én négy keréken,
te sportcipőben...
Versenyt futottunk
egymásért,
futottunk az időben
kipirosodva, lihegősen,
szerelemben szépen,
melletted, veled
a csúcsra értem.

Az idővel versenyben
a jó Istent kértem,
tartson meg minket,
hitet nem váltunk,
legfeljebb csak inget.

A lábam helyett
lábam voltál,
ha lehetett,
velem szárnyaltál...
Elvoltunk a lebegésben,
megmártóztunk
a másik szemében;
utunkat jártuk,
tettük, amit vártunk;
húztál,toltál,
ha kellett,
velem futottál
kipirosodva a hevületben,
egymásba égve a tűzben,
kötésből az oldásban,
együtt a jövőbe futásban.

2016. szeptember 20., kedd

2016. szeptember 18., vasárnap

Ryan Gosling színész

"Azzal a lánnyal élek, akivel élnem kell." - "...soha ne dönts azon az alapon, hogy mennyit ajánlanak, mert meg fogod bánni! A pénzt elköltöd, a rossz szájíz megmarad" (interjú a szinésszel, Nők Lapja, 2016. évi 30. szám, Návai Anikó).

2016. szeptember 16., péntek

2016. szeptember 4., vasárnap

2016. szeptember 3., szombat

Martfűi levelek - Égi adomány


Kedves Barátom,

Amíg az ember fiatal, hajlamos azt hinni, hogy mindenre van és lesz ideje. Aztán, ahogy az ember öregszik, rá kell jönnie, hogy egyre kevésbé van ideje bármire is.
            És ez nagyon idegesítő, zavaró tud lenni.
            Jómagam ebben az állapotban vagyok jelenleg.
Tudom, hogy nagyon sok könyvet, holott szeretnék, de nem fogok tudni elolvasni. Ugyanígy vagyok a filmekkel is.
Sok helyre szeretnék még eljutni, de egyre kevesebbre fogok. Sok emberrel sokszor szeretnék még találkozni és egyre ritkábban fogok, és egyre kevesebbel.        Sok embert szeretek, de erősen fogyatkozik azok száma, akik fontosak nekem. És lassan marad az az egy-két ember, akiknek a társaságában még jól is érzem magamat.
Esterházy Péternek is mennyi megírásra váró terve lehetett még másfél évvel ezelőtt. Aztán jött a betegsége diagnosztizálása és elkészült a Hasnyálmirigynapló, ami még csak tervben sem lehetett.  Jó, hogy a Hasnyálmirigynapló megíródott és a Magvető Kiadó azonnal, még a szerző életében ki is adta az idei könyvhétre. Esterházy még megérhette a könyv frenetikus sikerét és az olvasók odaadó szeretetét.
Igen, szeretet. Van egy pont az ember életében, amikor már csak a feléd irányuló szeretet, szerelem számít, és az, akitől mindezt kapod.
Döbbenetes, hogy az ember életében mennyire jelentéktelenné tud válni a világ. Az lesz már csak a lényeges, hogy azt az egyetlent szeresd, és ne mulaszd el szeretni. Szeresd minden percben, mert soha nem tudhatod, hogy mennyi idő adatik neked erre!
Vigyázz Barátom, a szeretettel és az idővel a legnehezebb sáfárkodni! Ezzel próbálkozok én is. Ha ehhez társa is van az embernek, az már égi adomány.         Elmondhatom, részem van benne, és így maradjon arra az időre, ami még hátra van. Kívánom, hogy más is részesüljön ebben az érzésben, Ti is Barátom.
József Attila írja Két hexameter című versében:

Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Azért citáltam ide ezt a kétsorost, mert ha a végeredmény így is, úgyis ugyanaz, akkor az ember inkább szeretetben, szerelemben élje az életét.
Így legyen!
Üdvözöl: Barátod






Dés Mihály író

"Mindenki azt mondja, hogy boldog akar lenni, de az emberek jelentős része igazából szerencsétlen akar lenni. Nem tud lemondani az áldozati szerepről."

2016. szeptember 1., csütörtök

Elalvás előtt


Este van,
elcsendesedett 
az utca, a ház;
közeleg az éj,
az arcokon
fáradtság....
Aludni szeretnél
egy nagyot,
de nem hagynak
az események, az ideg,
próbálod összerakni,
értékelni a napot.
A csend motoz
a házban,
a világ dolgaival
forogsz az ágyban.
Füledben zúgás,
a csend kiált,
a zuhanásban
a holnap iránt
félelemmel,
irántad örök
szerelemmel.

2016. augusztus 22., hétfő

Csak veled


Ha lenne is hozzá szavam,
már nem érdekel igazam...
Mert mit ér a szó, 
ha egyre rosszabb nélküled a jó?!
Veled, nekem már csak veled,
Istenhez egyre közelebb....
Kitárt karomba várlak,
egy életre, örökre magamba zárlak...

2016. augusztus 4., csütörtök

Mielőtt megismertelek


- ajánló sorok az azonos című regényhez -



Yojo Moyes regénye a Cartaphilus Könyvkiadónál jelent meg 2012-ben Lányi Judit fordításában. A regényre Magyarországon a belőle készült film irányította a figyelmet, azt is mondhatjuk, hogy a film sikere miatt lett nálunk is sikeres, vagy még inkább sikeres a regény.
            A történet egy mozgássérült fiatalember szerelméről szól és a hozzá kapcsolódva rólunk, az életről.

A szülők


Will egy balesetből kifolyólag lett négy végtagbénult. Egy sikeres üzletember pályája, egy világfi élete tört ezzel ketté.
            Will balesete tartotta egyben a családot. Az apja folyamatosan megcsalta az anyját, de az ő balesete kellett, hogy ne váljanak el.
A magyarországi gyakorlat is azt bizonyítja, ha sérült gyermek kerül a családba, a szülők általában elválnak. Leginkább az anyák maradnak magukra a sérült gyerekkel, fiatallal, a fordított helyzet kivételesen fordul elő.
            Will anyja bíró, a munkájának él és a fia sorsát felügyeli, sorsának a mártírja.

Lou

A történetet elsődlegesen ő meséli. Gondozóként kerül Will mellé hat hónapra, miután elveszítette a munkáját. Mivel sérült, kerekesszékes embert legfeljebb csak az utcán látott, lassan rázódik a munkájába. Lassan szokja meg, mit jelent egy elektromos kerekesszékes ember élete a mindennapi körülmények között, mit jelent egy ilyen embert ellátni, kiszolgálni, akit etetni, fürdetni kell…., akinek az értelme és a nyelve ép csak.
            Lou számára ez egy lassú folyamat. Gondozó és gondozott lassan fogadják el egymást. Aztán Lounál mindez tudatossá is válik, készül, tanulja, mit hogyan kell csinálni egy négy végtagbénulttal.
            Ahogy közelednek egymáshoz, Lou úgy távolodik el korábbi környezetétől, szakad el tőle. Lou és Will között az érzelmi azonosulás, hasonulás szerelem lesz.
            A lány maradéktalanul elfogadja a férfit, felvállalja, felvállalná minden problémájával. A széppel együtt a kötelezettségeket is. Az utolsó pillanatig bízik benne, hogy sikerül teljesítenie azt a feladatot, amit Will anyja tulajdonképpen szánt neki, hogy eltántorítsa a férfit öngyilkossági szándékától.
            Lou teljesen átalakul, megváltozik Will mellett, ezt a szerelem teszi.

Will


Will élete a balesettel megváltozik, erre szokták mondani, hogy háromszázhatvan fokos fordulatot vett. Nem bírja elfogadni az új helyzetet, tüskés lesz mindenkivel szemben.
Kezdetben Louval szemben is. Nem is maradna meg mellette a lány, ha nem volna szüksége a munkára.
A kapcsolatuk lassú változáson megy át. Kezdi irányítgatni, tanítani a lányt. Elfogadja és viszonozza a szerelmét, ez az érzés pedig mindkettőjüket megváltoztatja.
Azonban Willt még a szerelem sem képes eltántorítani eredeti tervétől. Tudja, hogy fizikailag egyre romlik az egészségi állapota, nagy fájdalmai vannak.
A történet a végzet felé halad. Ahogy Will és Lou szerelme beteljesedik, úgy véget is ér.

Összegzés féle

A regény utolsó száz oldala fantasztikus. A világirodalom legszebb szerelmes jelenetei közé sorolható részek vannak benne.
A regény egy szerelmi történet. Történet arról, hogy a szerelem elfogadás és megértés, a szeretet művészete.
E sorok írója bízik abban, aki olvassa ezt a könyvet, kicsit más ember lesz, mint előtte volt. Megértőbb és elfogadóbb lesz a sérült emberekkel. Nem fog csodálkozni azon, hogy egy sérült ember is lehet szerelmes, hogy egy kerekesszékes embert is lehet szerelemmel szeretni.
Ez a regény a szerelemről szól, a mindent elsöprő szeretetről. Ahol nem számít semmi, csak a szeretet, a szerelem. Ahol nincs jelentősége, hogy mi a véleménye a környezetben élőknek, nincs jelentősége, hogy mit gondolnak az egészről. Ahol az ember a szeretet, a szerelem érdekében az igenekre keresi a választ és nem a nemekre. A miért ne csináljuk  helyzetű kérdésekre mindig lesz válasz, mindig lesznek vélt vagy valós indokok az elutasításra.
A szeretet és a szerelem összehúz és megtart.
A szerző megírta ezt a regényt. Ezzel sokat tett azért, hogy a világ jobb legyen. Hogy valóban jobb lesz-e, az már az olvasókon múlik.
E sorok írója bizakodó.


                                                                                             







2016. augusztus 3., szerda

Állati barátság

Egyszer nagyon régen
összegyűltek az állatok
az erdő közepében,
tanakodtak, hogy legyen,
a beteg mókus mit egyen.

Látogatóba ment 
mókusmama, a párja,
messzire, ő meg csak várja;
rátört a nagy szomorúság,
egyedül semmi a világ, 
nincs kivel, nincs mit enni,
nincs más csak keseregni.

Tanakodtak az állatok,
hogy oldják meg a feladatot.
Sünmama óvatosan jelentkezett,
főzött már ő eleget,
nem számít, eggyel többb,
vagy kevesebb.
Megnyugodtak az állatok,
megoldottak egy feladatot.

Sünpapa a napot összefoglalta,
tanulság mindenkinek,
ki-ki, ahogy akarja:
Mindaddig szép a viág,
míg mindenkinek lesz barát.

2016. július 30., szombat

Majd egyszer


Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
túl a Golgotán
nem lesz majd
talán,
hogy jelent
valamit a szó
és nem
életelleni só,
hogy amit reméltél,
hittél,
több a lidércnél.

Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
nem kell több,
mint amit látsz,
elkopik a máz,
hogy egyszer majd
hiheted
a neked múló 
perceket,
hogy hiheted,
túl vagy mindenen,
mert ölel a szerelem.

2016. július 24., vasárnap

Napló

Hatvanhat éves korában elhúnyt Esterházy Péter.
       Közel egy éve lehetett tudni, hogy beteg, közel egy éve küzdött a betegséggel. Közben még írt egy könyvet Hasnyálmirígynapló címmel, ő nyitotta meg a legutóbbi könyvhét budapesti rendezvényeit... Aztán júlis 14-én jött a hír.
        Örülök, hogy a kortársa lehettem.

x x x

És elment Somló Tamás is, a valamikori LGT együttes oszlopos tagja, egyik számuk után Arthúr.
        Az LGT sem adhat már teljes létszámmal bucsúkoncertet.

x x x

Az Underground Kiadónál Credo a kedveshez címmel megjelent egy verses kötetem, ez már a negyedik önálló kötet (http://undergroundbolt.hu/konyv/credo-a-kedveshez).
        Ez az első, amit valakinek ajánlok, a jelen esetben szerelmemnek. 
      Az ember merje bevallani bánatát, kudarcait, de merje vállalni örömét, boldogságát is. Én ezt tettem ezzel a kötettel.
        A könyvet László Cecilia illusztrálta.

x x x

Portugália nyerte a labdarugó EB-t. Velük és Izlanddal, Ausztriával voltunk egy csoportban, ahol még mi szerepeltünk a legjobban. 
     Aztán a legjobb tizenhat közül kiestünk, Izland  a legjobb nyolc közül, Portugália pedig megnyerte az EB-t.
     Ha a korábbi éveket, évtizedeket nézzük, most szerepeltünk a legjobban. A magyar futball egészét tekintve viszont túl sok okunk nincs az örömre, a magyar csapatok, a Videotont kivéve, az első fordulóban kiestek a nemzetközi kupákból.

2016. július 23., szombat

Mikor nem elég


Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Versenyt futok 
az idővel,
hogy találkozhassak 
a nővel,
veled, csakis veled,
kit a sors
utamba vetett.

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Nem elég
szemedben látni
a fényt,
nem elég a csók,
az ölelés...
Hol vannak
a megismerési próbák,
az alvatlan éjszakák,
hol vannak
a hajnali álmok,
hol vannak
a suttogó sugallatok?

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Az alagút
végét látod, 
addig kellene
kibírni,
addig kellene
megírni,
egyszer végre megírni,
hogy ezt az egészet
már csak veled
lehet bírni.

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Versenyben a nővel,
versenyben az idővel,
hogy ideát még
lássuk meg a fényt,
éljük meg
a reményt,
hogy kéz a kézben
egybeforrva,
a jövőnkbe együtt
összemosódva.

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Voltak az álmok,
voltak,
vannak az álmok,
vannak
és álmok
mindig maradnak,
hogy egyszer csak
átléphesd a falat,
mit emeltél magadnak.

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Majd annyi
idő után
pihenünk a Golgotán,
lelkünkben mosollyal
az Úr után
a keresztfán.

2016. július 15., péntek

Lepke volt

Talán lepke volt,
vagy inkább angyal;
karjaival átkarolt
és már nem engedett.
Súgta, hoztam
szerelmet neked;
nem számított a múlt,
testünk egymásba húllt.


2016. július 12., kedd

Velem álmodtál

Álmomban veled voltam,
azt mondtam holtodiglan;
mosolyoddal körbefontál,
te pedig velem álmodtál;
szívünk egymásba zárt,
álmunkból lett valóság.

2016. július 4., hétfő

Szomjazom


Nem a melegtől szomjazom,
hanem utánad;
oltanám veled
a bennem lévő lázat...
Ez nem hirtelen jött
nyári hevület,
belénk fészkelt
a szerelmi szédület...
Egymásra lelt
két kereső lélek,
milliónyi gondolat, érzés,
jók és szépek;
egymást óvjuk,
védjük, szeretjük,
jövőnkbe visszük
szerelmünk.

2016. július 1., péntek

Melled eprével


Melled eprével számban
szerelmes szemedben
jövőmet láttam;
pihenve a kéjes
elnyúlásban,
gyönyörtől gyönyörig
szerelembe zártan.

2016. június 26., vasárnap

Szent Iván éjjelén


Szent Iván éjjelén
víg táncot jár a remény,
szerelemünnep ez,
az érzés nem ereszt.

Szent Iván éjjelén
tűzben lobog a kéj;
karomban a párom,
párom szemében
jövőmet látom.
Körtáncban a szerelem,
körtáncban vagy velem;
érzésünk lobogásban, 
beleszédülve a vágyban.

Szent Iván éjjelén
víg táncot jár a remény;
tűzben lobog a kéj,
magába omlaszt az éj.

Szent Iván éjjelén
már bennnünk a remény,
hevületünk lobogásban,
reggelre újjáéledünk
a vágyban.