Földön járnak

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

része vagyok 

a valóságnak.

Valami mindig

ráébreszt,

lehetek bármilyen,

de kérdés,

kihez, mihez képest.

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

gondolataim feléd,

körülötted szállnak;

része vagyok

valami újnak, szépnek,

része vagyok 

az egésznek.

Bármit mondhatok,

gondolhatok,

itt, igen én itt

és én én vagyok.

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

gondolataim szállnak,

mégsem képzelem

magamat madárnak.

Az idővel 

versenyt futok,

tudom, amit tudok;

üvölt bennem

a fájdalom,...

Kerekem hadd 

forogjon!

Kerekes-székem 

kerekei földön járnak,

részeként

az őrült világnak.

Megszédülten

a körforgásban,

szétégve a vágyban,

átsuhanok az életen,

helyemet keresve

az éteren;

porrá válva

az elmúlásban,

szétszóródva 

a világban.

Együtt szárnyalunk

Önmagunk foglyai

múltunk romjain,

jelenünk csupa talmi,

jövünk túl a haknin.

Kiút a szerelem,

karjaidban a védelem;

minden csupa próba,

együtt szárnyalunk a jóba.

Üzenet - 127.

Csehov Sirály című darabjában mondja Trigorin: "Ha dicsérnek, az kellemes, ha szidalmaznak, akkor két napig depressziós vagyok."

Vágyom...

Vágyom a mosolyodra,
szerelmes csókodra;
vágyom ölelésedre,
vágyom tavaszi
illatodra,
vágyom a beteljesülésre...
Vágyom benned
a szerelmes nőt,
vágyom benned
szívemen az őrt,
vágyom benned
férfiasságom lovasát...
Éltetem a mát,
várom a holnapot,
mindazt, mit eddig
tested-lelked adhatott,
várom veled a jövőt,
fogadalmamra
a mennyegzőt.

Martfűi levelek - Megharcolt boldogság

Kedves Barátom,

az emberek többsége üzemszerűen éli az életét. Ismétlődő történések általában ugyanazokkal a szereplőkkel. Változás, változtatás, változatosság alig-alig.

            Vannak emberek, akik elfogadják ezt az üzemszerű életet, ez jelent nekik biztonságot a mindennapokban. Sőt, kifejezetten félnek, tartanak a változtatástól, a változástól. Megalkuvás ez az élettel, az élet által kínált helyzettel.

            Az ilyen embereknek többnyire csak rossz pillanataik lehetnek. Az ember a megélt pillanatainak az összessége.

            Boldog pillanatokat szeretnék megélni, minél többet.

            Egy plébános ismerősöm szerint a véletlen neve jó Isten. Az atyának valahol igaza is van, meg nem is. Azért tenni, küzdeni kell, szoktuk mondani, hogy semmi nem véletlen. Hát igen, mindennek van előzménye.

            A boldogságért is tenni kell, talán azért a legtöbbet. És leginkább küzdeni kell. Így születnek a csodák.

            Ma már kimerem jelenteni, hogy megérintett a szeretet, a szerelem, megérintett a csoda...
            Kérdezhetném, hogy miért pont most? Miért ennyi évesen? Minderre én csak annyit mondok, hogy miért ne! 

            Hajlamos vagyok még néha azt hinni, hogy álmodok, és egyszer csak fölébredek. Hányszor és hányszor jártam már így!

Kedves Barátom,

hinnünk kell a csodákban! Ha nem hiszünk, nem vagyunk többek az üzemszerű életet élő embereknél. Mondhatjuk akár, hogy élő halottak vagyunk.

            Bármeddig tart ez a megharcolt boldogság, a megélt pillanatok már a miénk. A jó Isten pedig vigyázó szemét rajtunk tartja.

            Üdv a barátod részéről: 

Közös ima

Lelkünk közös imája
szeretetünk rózsája;
utam csak veled,
semmi vagyok nélküled.
Uram, segíts, adj erőt,
hogy szerethessem őt,
őt, angyalkámat,
ezt a drága nőt!
Uram, adj nekünk időt!

Üzenet - 126.

Nyolvankét éves imerősömet, Jani bácsit, kérdezem, hogy van.. Hát tudod, válaszolja, én már látom az út végét, de igyekszek lassan menni, hogy minél később érjek oda.

Anya...

Keresem a szavakat,
mi szóval 

el nem mondható,

félreérthető is 

és oly kevés a szó.

Anya vagy

és nagymagymama,

nekem kedvesem a nőm....

Uram, csak még

legyen időm,

hogy asztalánál egyszer

elmondhassam,

vele tőled

a mindent kaptam.

Keresem a szavakat,

visszahoznám,

de már nem lehet,

a mulasztott napokat...

Közeleg az este,

úton van a naplemente....

Emlékeztetnélek a jóra,

úton útfélen

neked nyilik a rózsa.

Mondanám, hátha hiszed,

bármerre mehetsz,

szívem magaddal viszed.

Anya vagy és nagymama,

nekem kedvesem, a nőm....

Mondanám, míg monndhatom....

Jaj, fogytán az időm......

Mindig tudd,

te vagy a holnapom...