Füstölgés - Hogy is van ez?

Szexuális bűncselekmények gyanújától - zaklatásoktól - hangos a sajtó, mind a baloldali, mind a jobboldali.

       Ki mit csinált? Mit és hol? Ki mit tagadott? 

       Ha politikusról van szó, le kell-e mondania?  

       Mit és hol mutogatott? 

       Le kell-e mondania? Miért nem mond le?

       Ki védi? Miért védi? Ki áll mögötte? Meddig?

       Különbözőek az esetek, de egybemossák őket, és akkor már mindegy.

     Alaptalanul is meg lehet vádolni valakit... Vagy sikerül magát tisztáznia, vagy sem. És egy kicsi mindig marad a gyanúsításból....

       Ilyenkor még a szólás terhelő, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja...

       A szexszuális zaklatás vádjával egy életet tönkre lehet tenni. Éppen ez a cél.

      Sokáig vártam azt a pillanatot, mikor egy megvádolt személy a jogos vád alapján lemond.  Aztán akadt egy példa, Gréczy Zsolt, a DK politikusa, országgyűlési képviselő.

       Úgy látszik, nemhiába a füstölgés.

Martfűi levelek - Melegedni a szeretetben

Kedves Barátom,

a negyedik gyertyát, a szeretet gyertyáját gyújtottuk meg december22-én .

         Bár mindenki a szeretetről beszél ilyenkor, nekem úgy tűnik, hogy a szeretet lényegét egyre kevesebben értik, még kevesebben gyakorolják. A szeretet hangoztatása üres szólam csupán.

         Van, aki látszólag tetszeleg e szólam mögé bújva.

         Advent. A várakozásban érzed a szeretetet, érzed a szeretet és gyertya lángjának melegét?

       Tudtad, hogy az idei télen eddig közel negyvenen haltak meg kihűlés következtében? És egyharmadukat otthonukban érte a kihűlés? Igazából még nem is volt tél.

        Most, amikor készülődünk a családi összejövetelekre, miről beszélgetünk a családi vacsoránál, ebédnél? Szoktunk egyáltalán beszélgetni az eszem, iszom közben?

        Örülünk-e egymás jelenlétének? Éneklünk-e közösen karácsonyi dalokat? Ismerünk-e ilyen dalokat?

        Mi van azokkal, akik egyedül vannak? A kinyújtott kezet, a hívó szót észre se vesszük, meg se halljuk…

        Hallgattam Hodász András atyával készült riportot. Ittam minden szavát... Jó lenne hinni, hogy ezzel sokan így voltak.

   Beszélt az én-központú társadalomról. A kellemesség érzéséért hajtunk. És beszélt a valódi kereszténységről, a keresztényi érzületről.

        A komfortzónánkból le kellene adni, mondta az atya. Legfőképp azoknak, akik kereszténynek tartják magukat. A keresztényi érzület egy emberi tartás, ezzel a tartással igen kevesen bírnak.

        Hát, igen, kedves Barátom… Jó volna, ha egyre többen melegedhetnének a szeretetben és gyertya lángjánál.

         Remélem, sikerül fölmelegednünk. Addig is búcsúzik barátod:

                                           Urbán-Szabó Béla

Advent

Advent idején

megnyugvást várok én,

szeretet adok

és kapni szeretnék.

Őt várjuk

valamennyien,

hogy békesség

legyen.

Megbocsájtást

hozzon,

örömet ezzel

okozzon.

Ő veszi a jeleket,

tudja, mi az üzenet,

majd Szenteste

a szeretet éjjelén

fogadj el,

ahogy elfogadlak én!

Füstölgés - Miért?

Ma is van min háborogni, füstölögni...Ebből nem lehet kifogyni.

       Mi is történt? Az egyik győri középiskolában egy diák bicskával megszurkálta tanárát, mert rosszabb jegyet adott a dolgozatára, mint amire számított.

       Mi vezette az elkövető tanulót? Tényleg a gyengébb jegy a kiváltó ok? Volt-e valami előjele?

       Mit vártak el ettől a gyerektől a szülők, a tanárok, a környezete?

       Megakadályozható, megelőzhető lett volna-e ez az esemény? És hogyan?

       Hogyan lehet folytatni az életet egy ilyen esemény után a győri középiskolában?

     Van-e tanulsága az ügynek? Mit kell tenni annak érdekében, hogy a jövőben ne történjen ilyen?

       Kérdések, melyek megválaszolásra várnak. A válaszokig marad a füstölgés.

Mert...

Mert elhagyatnak

az emberek,

hiába szeretnek.

Biztosra semmi

nem tudható,

minden kétségbe

vonható.

Ha rád gondolok,

nem vagyok egyedül,

még most is szeretlek

ott legbelül.

Álmodok

Magányos vagyok,
mikor éjjel álmodok,
látom az arcod.

Keljünk a Nappal

Életem rózsája,
szívem virága...,
itt a hajnal,
kelünk a Nappal.

Helyem keresem

Nem találom helyem,
bár keresem,
egész életemben kerestem.
Próbállak megérteni,
de nem vagyok zseni;
próbállak megérteni,
a gondokon átsegíteni.
Megértem és átérzem
lelked bánatát;
megértem és látom
a benned lévő csodát.
Próbálsz magadnak
megfelelni,
a szeretetért tenni.
Vártuk és élvezzük
a szerelmi csodát,
amit szívünk oly
régóta várt.
A jó Isten
szerelmünk adta,
szerető szívvel
lelkünk elfogadta.

Martfűi levelek - Mi történt?

Kedves Laci,

mi van, mi történt veled az ominózus írásod óta? Nem csodálkoznék rajta, ha semmi különös, egész pontosan, ténylegesen semmi különös. Nem jársz le hetente többször, nem jött helyre a házasságod, nem gyógyult meg a prosztatád…

            Velem hasonló a helyzet… Mintha megállt volna a történés körülöttem. Mintha arra lennénk kárhoztatva, hogy elmúljon felettünk az élet minden különösebb fakszni nélkül…

            Arra, amit neked válaszul írtam, néhányan - ismerősök és ismeretlenek - leginkább szóban úgy reagáltak, hogy nem is gondolták volna.

            Néhányan megérezték, hogy valami baj van, valami nincs rendjén. Jóindulatúan rákérdeztek egy-két dologra. Minek terheljem őket még jobban.

            Volt ígérgetés is, amiket jó volt hallani, de tudtuk valamennyien, hogy nem lesz a dologból semmi.

            Biztatással tele a padlás. Nem szemrehányásként mondom, csak azt nem mondta senki, számíthatok rá, segít…

            Úgy őszintén, ki akarna, szeretne egy kerekes-székes mögé állni, és felelősséggel fizikailag vagy adott esetben anyagilag segíteni? Hát, nincs tolongás, Barátom!

            Tudod, egy-egy alkalommal még volna is segítség… De rendszeresen? Mikor mindegy, hogy esik vagy fúj, vagy süt a Nap, van kedvem vagy nincs.

            Erre csak nagyon kevesek képesek. Talán csak azok, akik tudják, mert gyakorolják szolgálatból, hogy mi a feltétlen szeretet. Többen mondják, tudják, de lényegében kevesen gyakorolják. Tudod, ez már feladat, elhivatottság, elkötelezettség, vagy nevezd, ahogy akarod, de mindenképpen kivételes dolog, úgyis mondhatnám, hogy adomány.

            Laci, vannak emberek, akik ha találkoznak, abból lesz valami. Mosolyka és a férje hat hét ismeretség után házasodtak össze. Nem foglalkoztak a családdal, az ismerősökkel, megesküdtek és kész.

            Pedig, ha nem tévedek, sokan lettek volna okoskodók, hitetlenkedők, kételkedők…, akiktől még az élettől is elment volna a kedvük. Akik merő szeretetből és féltésből minden áron le akarták volna beszélni a szándékukról.

            Hát, ezt akarták elkerülni! És el is kerülték…

            Minden megélt pillanat az övék, csak az övék. Minden nehézséggel együtt is szárnyalnak…, mert szeretet van és elfogadás. Szabad lélekkel néznek egymásra és a világra… A test lehet korlátozott, de a lélek, Barátom! A lélek a fontos, a legfontosabb volna. Ezt nem lehet shoppingolni, bevásárlóközpontban venni.

            Van - vagy volt? - egy barátom, aki azt nem akarta megérteni, hogy ne csak akkor menjünk el a nagy hőségben sörözni, amikor neki kedve van, hanem amikor csak nekem van kedvem.

            Egymáshoz kellene hajolnunk, fordulnunk, kellő alázattal és a világ már jobb lenne. Fene nagy gőg és büszkeség van a legtöbb emberben, és ki nem nyújtaná a kezét sem azért, hogy adjon, sem azért, hogy elfogadjon.

            Kedves Laci, mondhatnám azt is, hogy a kör itt bezárult. Elfogadjuk, hogy mindenkinek nem lehet mosolykája, nem lehet mindenkinek olyan társa, mint neki, a Sándor.

            De miért ne lehetne?

            Hogy küzdelmünkben egyedül vagyunk-e végérvényesen, ez még kérdés.

            Kezdjük megismerni keresztünket, a terhe már rajtunk van.

            Most elköszönök. Üdvözöl Martfűről barátod:

                                                                                   Urbán-Szabó Béla

Az erdő hegedűse

A nagy-nagy erdőben egy lapulevél alatt húzódott meg a tücsök. Éppen délutáni sziesztáját tartotta. Aztán fogta magát, hóna alá csapta hegedűjét és az erdő legszebb fája alá vette útját.

            A fa alatt a tücskök Paganinije, mert hát így hívták, elkezdett játszani. Olyan szépen játszott, hogy mikor megszólaltatta a hegedűjét, az erdőben megállt az élet. Minden alkalommal az erdő madarai, ha meghallották a tücsköt játszani, a környező fákra leszálltak pihenni, andalogni. Ha játszani hallották, a közelbe gyűltek.

            A tücskök Paganinije csak játszott fáradhatatlanul, télen, nyáron, hóban, fagyban, nyári forróságban rendületlenül, de valójában csak egy valakinek játszott, Mókus Móninak. Neki kereste a kedvét, neki szólt a gyönyörű zene.

            Mókus Móni szerette, ha a bicebóca tücsök neki játszott. A magányos mókus lányok sokat élcelődtek, párjuk nem volt és nem nekik zenéltek.

            Egy volt köztük, a mókus oviban dolgozott, ő értékelte a tücsök zenéjét. És irigyelte Mónit, aminek hangot is adott.

            Mókus Móni néha a levél alatt meglátogatta a bicebóca tücsköt, néha otthonában fogadta, de senki nem láthatta, tudhatta. Ha néha úgy kívánta, zenélt, játszott hegedűjén neki, a tücsök még el is hitte, hogy szereti.

            A tücskök Paganinije játszott, csak játszott, hegedűje lángolt, az ő Mónijában meg a szerelem egyre kevésbé pislákolt. Kétségei voltak, hogy szereti-e a tücsök egyáltalán, vagy csak úgy mondja.

            A mi tücskünk csak nézett ki a fejéből, egyre kevesebbet értett az egészből. Miért úgy húzza a vonót, nem törli le a lábát…

Minden baj lett, minden baj volt … A tücsök csak leste a mókuslány minden szavát, leste minden álmát… Érezte, bele fog pusztulni a meg nem értésbe…

Az erdő lakói zavartan nézték a dolgot… Sejtették, hogy valami nincs rendjén… Már nem úgy szólt a zene, Móni némasága volt rossz kedvének üzenete…

Egy idő után hiába várták az erdei lakók a susogó fák, a zizegő levelek alatt, nem jött a tücsök, nem hangzott a zeneszó…

Mókus Móni mintha mi sem történt volna, sürgött-forgott, lubickolt a jó szóban …

Csak ne hiányzott volna az a zene, a tücsök zenéje, bárcsak még most is szólna..

Mókus Móni tartotta magát, csak akkor sírdogált olykor, mikor nem látta a világ. A tücsök Paganinije nyakába vette az erdőt, az országot, arra ment, amerre senki nem hallott, nem látott, de már nem úgy szólt a zene, már odavolt minden öröme.

Martfűi levelek - Ha erőd elhagy

Kedves Laci,

olvastam a vallomásos beírásod a facebook-oldaladon. Nem tudom, hányan olvasták értőn, beleérzőn… Nem tudom…

            Ismerősök vagyunk az oldalon, de még nem váltottunk személyesen szót. Mégis egy nyelvet beszélünk, és akármikor szót válthatunk.

            Engedd meg Laci, hogy az egész beírásodat  idézzem:

„Ma 10 éve, hogy Járóképtelen lettem! Mindig is Mozgássérült voltam de akkor és most sem tudom elfogadni ezt az állapotomat. Akkor 10 éve vadonatúj életet kellett elkezdenem. Szinte megszűnt körülöttem minden. A városba 1-2 évig szinte le sem jutottam. Így maradt a szobám. Kb.napi 20 órát fekszem és pár órát ücsörgök a kerekesszékemben. Nekem ünnepnapnak számít,  amikor is a segítőim (Agria Speciális Mentő és Tűzoltócsoport) segít levinni lakásomból. Pár óra a városban és már jöhetek is haza. És idehaza ismét várhatom a legközelebbi ünnepnapot. A másik legnagyobb gondom az, hogy nem tudok önálló lenni. Míg élek ki vagyok szolgáltatva és ez ellen nem tudok semmit sem tenni. Borzasztó érzés ilyen kiszolgáltatnak érezni magam. A 10 év alatt rengeteg betegség, fertőzés és műtétek történtek velem. És talán kevesen tudják de prosztata rákom is van. Házasságom is romokban hever. Annyira rossz a közérzetem, hogy azt leírni nem lehet. Bejön 1 negatív gondolat és máris sírok mert ez már jobb nem lesz. Gondolom sokan fognak biztatni de attól én még nem fogok talpra ugrani. De aki megérti amiket leírtam azoknak előre is köszönöm. Hosszú hónapok óta gondolkoztam, hogy leírjam-e ezeket a sorokat. De éppen jött a 10 éves évforduló és megírtam.”

            Ebből nem lehetett volna kiragadni egy-egy részletet, ez így teljes. Ezek a sorok egy jajkiáltás, segélykiáltás…

            Miért is? Kiért is? Egy helyzetért, önmagadért…

        Ahogy az írásodból, úgy életedből sem lehet kiragadni egy-egy részletet. Nem akarom szépíteni a helyzetet, úgy szar, ahogy van. 

            Sőt, tudom, hogy részleteiben sokkal rosszabb, elviselhetetlenebb, kiszolgáltatottabb az életed, mint ahogy azt leírtad… Szóval lehetne még fokozni a helyzetet.

            Kevesebbért, kisebb dolgokért is feladják az emberek, eldobják az életüket.

            Ebben a helyzetben is a társtalanság a legrosszabb. Egy társ, aki ott van melletted jóban-rosszban, aki az önfeláldozást önbeteljesítésnek tartja, kárpótol mindenért, vele gyakorlatilag áthidalható minden akadály. Mindent tud feledtetni, ha van, ha nincs, akkor meg minden hiába.

            Van, akit senki, semmi nem éltet.

           Laci, neked heti négy óra ünnep, ez adjon erőt! A fényképeid  fantasztikusak. Hozzátartozol Egerhez, egy közösséghez, mint az úthoz a jelzőtábla.

            Tudod, Laci, mindannyian cipeljük életünk terheit. Kinél mi a tűréshatár? Van, aki a kevéstől is megroggyan, van, aki hegyeket elvisz a hátán.

            Néha úgy érzem, belefulladok. Négy kerekem alól kicsúszott a talaj. Az utóbbi években a legjobb szándékaim ellenére semmisem sikerült, a társam is elhagyott. Egy csődtömeg az életem. Olyan egyedül vagyok, hogy annál jobban már nem is lehetnék.

Én is gyakran és könnyen sírva fakadok. Egyszer egyik ismerősöm azt mondta, hogy a sírás az erő jele. Hát, Barátom, akkor én kurvaerős vagyok!

            Semmi jövőt, reményt nem látok magam előtt.

            Az eszemmel még bíztatok embereket, mint téged is, de a szívem-lelkem már nincs velem…

            Szerencsésebb óráimban legalább gondolatban Toszkánában vagyok.

            Fel a fejjel , Laci! Nem vagy egyedül!

            Üdvözletem küldöm Martfűről:

                                                                                          Urbán-Szabó Béla

Aki felsegít

Ha hasraesek,
legyen, aki felsegít...
Isten megsegít!

Talán még

Amikor az ember

padlóra kerül,

múltjában elmerül…

Mikor, mit és hogy?

Segítséget nem kapott.

Tanácstalan volt számtalan,

mit, mikor és hogyan…?

Ha az embert

a padlóról fölemelik,

támasz nélkül elesik…

És újra, és újra tanácstalan,

talán még hite van.

Harangzúgás

A főtörzs nézte, addig nézte a forgalmat, hogy néha el-elbóbiskolt. Ilyenkor egy-egy elsuhanó kamion zajára riadt fel. Hunyorogva nézte e közeledő járművek lámpáját.

            Arra gondolt, milyen jó azoknak, akik elnyújtózva az ágyukon aludhatnak.

Azért jó a ti házasságotok, röhögött az arcába egy alkalommal a szomszédja, mert nem vagytok minden éjjel az asszonnyal sülve-főve együtt.

A legszívesebben lenyomott volna neki egyet.

Mi ez, morfondírozott magában? Az ez, harangzúgás! Alig éjfél után? Itt valami nem stimmel.

A község felé vette az irányt.

Micsoda forgalom van ma éjjel, gondolta!

A rendőrautó lassan gurult be a községbe. Ahogy egyre beljebb ért, a lehúzott ablakon keresztül hallotta, hogy a harangzúgás a református templom felől jön.

A főtörzs odahajtott. Kiszállt a kocsiból, szétnézett. Senkit nem látott. Az éjszakai csendben a harangzúgás még hangosabbnak hallatszott, mint általában.

Sötétben a hangok megnőnek.

Lenyomta a templomajtó kilincsét. Zárva volt. Tanácstalanul álldogált, egyik lábáról a másikra dőlt.

Mitévő legyek, tette fel magának a kérdést?

x x x

Az asszony vállánál fogva megrázta a férjét.

            - Te, Lajos, hallod ezt?

            Újból megrázta a férfit. Az álmosan nyöszörgött.

            - A harangzúgás nem a mi templomunkból jön?

            - Miii…!? – ugrott föl egyszeriben a templom kántora. – Ez tényleg az! – hüledezett.

            - Harangzúgás éjszaka? Lajos, ez nem normális.

            - Itt valami történhetett.

            - Nem kellene megnézned?

            - Hát nem is tudom… Valaki bent jár a templomban? A tiszteletes úr nem szólt semmiféle éjjeli rendezvényről. Aztán itthon sincs.

            - Kapd össze magad fiam! Nézd meg mi történhetett!

            A férfi egyik lábát már letette az ágyról.

            - Biztos jó ötlet ez? – kérdezte elbizonytalanodva.

            - Hát nem is tudom… - mondta most az asszony. – Ha idegenek járnak a templomban, még le is üthetnek.

            - Egyedül nem volna tanácsos odamenni.

            - Tudod mit, fiam, jobb lesz ebből kimaradnunk.

            - Igazad lehet, Klári.

            - Muszáj nekünk mindent észrevennünk?

            - Igazad van, Klárikám – mondta a férfi egyetértőn és lábát visszadugta a takaró alá.

            Az asszony lekapcsolta a villanyt. Némán feküdtek egymás mellett, hallgatták a harangzúgást és várták, hogy ismét el tudjanak aludni.

x x x

Csörögni kezdett a mobil. A férfi félálomban nyúlt a telefon felé, kotorászott az éjjeliszekrényen.

            - Halló… - nyöszörögte a telefonba.

            - Halló, polgármester úr! Itt Bandi főtörzs. Polgármester úr, baj van. A református templomban zúg a harang, és nem akar abbamaradni.

            - Micsoda!

            Igen, jól tetszett hallani. Csak zúg, zúg, mintha az automata bekattant volna, nem akar kikapcsolni.

            - Mi van Dezső? – kérdezte felébredve a polgármesterné a férfit.

            - Semmi… Várj!

            - Ezt hogy tetszik érteni polgármester úr? – szólalt meg a vonal túlsó végén a főtörzs.

            - Ezt nem magának mondtam Bandi.

            - Valahogy be kellene jutni a templomba polgármester úr. Mitévő legyek?

            - Várjon már Bandi! Így hirtelen most magam sem tudom… Mindjárt visszahívom.

            - Mi van Dezső? – kérdezte ismét a polgármesterné.

            - Hallgasd csak!

            Jól kivehetően hallottak a harangzúgást.

            Már egészen megszokták, hogy mióta Keller Dezsőt megválasztották polgármesternek, két-három hetente egy éjjel mindig történik valami „esemény” a településen.

            - Valahogy be kell jutni a templomba. Meghibásodhatott az automata. A harang nem halkul el.

            - Még csoda, hogy nem verte fel a községet! – méltatlankodott az asszony.

            - Megvan! – kiáltott fel a férfi.

            Odalépett a vonalas telefonhoz.

            - Fölhívom az E-ont, megkérem őket, hogy áramtalanítsák a községnek azt a részét.

            Az E-on ügyeletese nehezen értette meg, hogy miről van szó, de megígérte, utánanéz, hogy miben segíthet.

x x x

A főtörzs egyik cigit a másik után szívta.

            Hülye helyzet, gondolta. A harang zúg, én meg itt topogok a templom bejáratánál éjnek évadján.

x x x

A polgármester idegesen járkált fel s alá a telefon mellett. Várta a hívást, mégis amikor megcsörrent, összerezzent.

            - Az E-onos ügyeletes volt – magyarázta a feleségének. – Nem tudnak segíteni, mert a templom nem az önkormányzati tulajdon, hanem egyházi. Ezért én nem rendelkezhetek.

            - Most mi lesz? – kérdezte Liz, a felesége.

            - Be kell jutni a templomba, másképp nem fog menni.

            Az asszony némi töprengés után.

            - Hogy hívják azt az idősebb nőt, aki a református templomban takarít? Neki biztosan van kulcsa.

            - Igen, igen…

            - Úgy rémlik, Guti mamának szólítja a többi asszony…

            - Igen, igen… Milyen Guti is? A francba, nem jut eszembe!

            Kicsit később felkiált.

            - A telefonkönyv! Olvasd csak a g-betűs előfizetőket… Hátha így beugrik a teljes neve…

            Líz megkereste a telefonkönyvet.

            - Most már csak az kell, hogy legyen vonalasa…

            Szép lassan kezdte olvasni a neveket.

            - Á, ez az! Guti Andrásné. Hívom gyorsan Bandi főtörzst.

x x x

Már négy-öt perce nyomja a csengőt. Egy öblös hangú kutya a hátsó udvarban hangosan ugatott,

            A bejjárati ajtó mögött világos gyúlt.

            Na, végre, gondolta!

            - Jó estét! Rendőrség. Guti Andrásnét keresem.

            - Rendőrség? – szólalt meg csodálkozva egy férfi hang.

            - Igen. Guti Andrásnét keresem…

            - Rossz helyen jár. Ez a 15-s szám, ő pedig a 17-ben lakik.

            Ó, még ez is, gondolta.

x x x

Az asszony mindjárt nekiesett a férjének.

            - Ki volt az?

            - A rendőrség.

            - A rendőrség? Mit akartak ilyenkor?

            - Guti mamát kereste Bandi főtörzs, a Tóth Pisti fia.

            - Ilyenkor? Mit akarhattak tőle?

            - Honnan tudjam – méltatlankodott  a férfi, miközben visszavackolta magát az ágyba.

            Az asszony meg éppen kiugrott az ágyból. Lekapcsolta s villanyt. Résnyire följebb húzta a redőnyt.

            - Nem látok semmit. Biztosan a fia csinált már megint valamit.

            - Biztosan.

            - Te, Imre, hallod ezt?

            - Mit?

            - Mintha harangoznának.

            - Ilyenkor? Beszélsz már badarságokat…

            Hallgatóztak. Hangok a sötétben.

            - Tényleg – állapította meg a férfi.

            - Micsoda éjszaka/ - szörnyülködött az asszony és visszafeküdt a kihűlőben lévő helyére.

x x x

.A 17-s házszámnál kezdte el nyomni a csengőt. Néha a kaput verte ököllel.

            A szomszédok hamarább felébrednek a zajra, mint Guti mama, gondolta.

            Nem adta fel, csengetett, dörömbölt.

            Nagy sokára megjelent az ajtóban kócosan, leengedett ősz hajjal, hosszú hálóingben egy idős nő.

            - Tessék? – rebegte nyöszörgő hangon.

            - Jó estét! Elnézést a zavarásért, a rendőrségtől jöttem.

            - Tessék?...

            - A rendőrségtől jöttem. Tetszik hallani a harangzúgást?

            - Mi zúg?... A rendőrség?

            Biztosan Józsi fiam csinált már megint valamit, gondolta.

            - Nem tudok semmit…

            - Tessék hozni a templom kulcsait! Elviszem Margit nénit és vissza is hozom…

            -  Hová visz?...

            Éjszaka jönnek, zsörtölődött magában. Autóval, mint régen. Már ezek is kezdik. Szentég, mi lesz itt!

            - Nem tudok semmit! Nem megyek sehova!

            Guti mama becsapta az ajtót. Lekapcsolta a villanyt, ismét sötétség borult a házra.

            A francba! A polgármesterünk csak azt nem mondta, hogy Guti mama süket, mint az ágyú, háborgott a főtörzs.

x x x

- Nem baj Bandi, majd kitalálunk valami mást. Menjen vissza a templom bejáratához és várjon!

            A polgármester tett néhány kört a szobában.

            - Ez a harang meg csak zúg, zúg… Mintha vészhelyzet lenne… Mintha jönnének a törökök, vagy legalábbis tűzvész volna…

            - Nyugodj meg- csitította a felesége. – Majd csak megoldódik ez a probléma is.

            - A választáskor ezt irigyelték tőlem a vetélytársaim!? Éjjel egy órakor hogyan hallgatassunk el egy harangot?

            Rótta a köröket.

            - Megvan!

            Tárcsázott.

            - Jó estét, Géza! Elnézést a zavarásért. Tíz perc múlva találkozzunk a református templomnál! Hozzon magával szerszámos ládát is! Majd mindent megmagyarázok.

x x x

A fiatalasszony értetlenkedett.

            - Nem mondod, hogy a polgármester volt?

            - De igen…

- Ugye, nem csalsz meg, Géza?

Az asszony hangja elég fenyegető volt.

- Jaj, nyuszikám! Ne viccelj már!

- A múltkor is éjjel kettőkor rohantál el, mert állítólag a barátodhoz kellett menned, akihez állítólag betörtek. .. Nekem gyanúsak ezek az éjszakai elrohanásaid.

- Tönkreteszel ezzel az örökös féltékenységeddel! Gondolod, ha randizni megyek, munkásruhában mennék és szerszámos ládával?

- Hát elég különös!

- Nyugodj meg, nyuszikám! – megcsókolta a felesége homlokát.

- Miért kell menned tulajdonképpen?

- Nem is egészen értettem…. Ha jól értettem, a református templomba kell bemenni.

- Éjszaka?

- Én sem értem…

- Nehogy belekeveredj valamibe, Géza!

- Jaj, ne kezd már megint, nyuszikám! Ez az örökös gyanakvás…

x x x

Ott álltak hárman a református templom bejáratánál, a polgármester, a rendőr és egy mesterember a szerszámos ládájával.

            - Hát szépen nézünk ki így a templom előtt. Ha látna bennünket valaki, nem tudom, mit gondolna.

            - Csak ez az istenverte harang hallgatna már el! Bocsássa meg tiszteletes úr az iménti szavaimat! Ami igaz, az igaz, ez a harang most föladta nekünk a leckét – mondta Bandi főtörzs.

            A templomba viszonylag könnyen behatoltak. Ügyes keze volt Gézának.

            A polgármester egyenesen ment a harang automatájához.  Kihúzta a zsinórt a konnektorból.

            - Még szerencse, hogy a templom műszaki átvételekor a tiszteletes úr megmutatott mindent.

            - Szinte hihetetlen, milyen jó ez a csend! – sóhajtotta Bandi főtörzs.

            Fekete Gézának megszólalt a mobilja.

            - Minden rendben van, nyuszikám. Nem sokára megyek, várjál meg!

            Lassan botorkáltak a félhomályban a bejárat felé. Ijedten álltak meg mind a hárman. Az ajtóban állt egy alak.

            - Kik maguk? Rendőrt hívok… - kiáltotta egy férfi.

            - Ne tessék fáradni, már itt vagyunk – mondta nevetve Bandi főtörzs.

            Az esperes úr volt az a szomszédos városból, akinek az E-onos ügyeletes szólt, hogy valami műszaki hiba lehet a templom harangjával. Jót nevettek.

            - Ha én ezt elmesélem az Erdélyből hazatérő tiszteletes úrnak! – így a polgármester.

x x x

A helybeliek közül sokak számára máig kérdés, hogy azon a bizonyos éjszakán kiért is szólt a harang?

Üzenet -150.

Félig nem lehet álmodni. Az álmom másik fele hiányzik.

Drága nő

Holdfényarcú
drága nő,
nekem több
vagy, mint 
drága kő...
Nekem az örök
szerelem,
lettél az örök
kegyelem...
Holdfényarcú
drága kedves,
beléd lettem
szerelmes.

Jóság

A szeretetnél
fontosabb a jóság...
Nekem nyílj, virág!

Úgy szeretnélek

Ha rajtam múlna
úgy szeretnélek, ahogy
senki - ismétlés.

Tenni

Semmi az semmi
és hogy legyen valami,
azért kell tenni.

Üzenet - 149.

"... Az, hogy nem számít, csinos vagy csúnya-e a nő … alapjában véve, ha nem élheti az életét, akkor boszorkánnyá változik …” (Jéckel Ildikó).

Üzenet - 148.

Olyan magasra tetted a lécet, hogy simán átgurulok alatta akadálymentesen. Ettől rosszul érzem magamat, de én legalább bevallom.

Martűi levelek - Amíg nem késő

évek óta beszélünk a globális felmelegedésről, a klímaváltozásról, a klímaválságról. Úgy emlegetjük ezeket, mintha valami távoli, misztikus dologról lenne szó. De, mint az lenni szokott, nem veszünk róluk tudomást, bagatellizáljuk, ahelyett, hogy időben reagálnánk. Amikor majd reagálunk, eső után köpönyeg, késő lesz.

Ez pedig nem titokban történik, a bőrünkön érezhetjük. Csak nézzük meg az idén az esőzéseket, viharokat, hőhullámokat. Egy nap alatt 12 milliárd tonna jég olvadt el az Északi-sarkon.

A válság gyakorlatilag ránk rúgta az ajtót, mi meg úgy teszünk, mintha nem történne semmi.

Pedig izzadunk rendesen. Az egész világon melegrekordok dőlnek meg, hőhullámok érik egymást.

Egyértelmű pedig recept, hogy mit kell, kellene csinálnunk. Visszább kellene fognunk magunkat, lassítanunk kellene.

Egész Európában próbálnak védekezni, a dolog ellen tenni, de Magyarország a kapcsolódó nemzetközi egyezményt sem írta alá. Majd ha megmondja az Európai Unió, mennyi támogatást kapunk, hangzik a vélekedés. Kupeckedünk magyarul. Mintha nem a mi jövőnkről is lenne szó, amiért nem érdemes áldozni. A pillanatnyi előnyökért kockáztatjuk a jövőt.

Lehet, hogy már most is késében vagyunk, de ma még talán nem késő cselekedni.

Kedves Barátom, addig, amíg el nem határozzuk magunkat, fövünk a levünkben. Ne várjuk meg, míg a politikusok felébrednek.. Nekik semmi sem drága, ha anyagi érdekeikről van szó.

Legalább ebben a kérdésben lehetne nemzeti, politikai konszenzus.

Naivitásom és optimizmusom töretlen. Üdvözöl barátod:

                                                        Urbán-Szabó Béla

Melyik?

Melyik álom hal

meg még, a tiéd, enyém

vagy épp a miénk?

Mégis itt vagy

Kezed melege kezemben,

tested melege testemen,

csókod íze nyelvemen…

Nem vagy itt,

mégis itt vagy velem…

Talán ez a szerelem?

Lehet forró nyár,

lehet fagyos tél,

mindig őt keresem.

Akkor is látom,

ha nincs velem.

Igen, ez a szerelem.

Üzenet - 147.

"... bár a legjobb sehol, megérkezni tudni kell" (Hekl Krisztina: A legjobb sehol).

Hangomat

Magamért

is kiállok,

ha érted

kiáltok.

Halld meg

hangomat,

halld meg

dalomat!

Neked és érted

minden hang,

értünk szól

a harang.

Keresőben

Önzetlenséget
keresek és találok
nagy önzőséget.

Kavics vagyok

Életed olyan:
zavaró lenne benne
egy szürke kavics.

Elégedett mosolyod

Gyöngyöző gyönyör.
Elégedett mosolyoddal
napokig vagyok.

Szebb jövő

Mit mondhat

egy szál virág,

száz szóval

mondja szám.

Boldog tavaszi

reggelt;

kezem korábban

hívni nem mert…

Fogadd köszöntésem

Te drága nő,

benned a nekem

édes szebb jövő.

Martfűi levelek - Megértés

Kedves Barátom,

miért van az, hogy nem értjük egymás nyelvét. Egy nyelvet beszélünk és mégsem értjük, vagy félreértjük.

Kommunikációs probléma? Az is lehet. De az is lehet, hogy szándékosan félre akarjuk érteni a másikat. Vagy azt akarjuk érteni, amit szeretnénk.

Vitára okot adó helyzetet pillanatok alatt lehet produkálni. Még egy egyszerű dologból is. És utána vagy helyre tudjuk tenni a dolgokat, vagy sem.

Itt is adódik egy kérdés, helyre akarjuk-e tenni a dolgokat, vagy sem? Ha nem, akkor ott más probléma van.

Miért? Miért nem beszéljük meg?

Barátom, nekem úgy tűnik, hogy régebben sokkal többet beszélgettünk. Ma nincs idő, rohanunk.

                                                                   

Ma még evés közben sem beszélgettünk.  Evés közben is kapkodunk, alig várjuk, hogy befejezzük, és mehessünk a dolgunkra.

Egy rossz szokás is elterjedőben van. A mobil telefon ott van a tányérunk mellett vagy az ölünkben, és evés közben is nyomogatjuk, mindjárt reagálunk mindenre. Félünk, hogy lemaradunk valamiről.

Pedig ezeket a lehetőségeket ki kellene használni, hogy elmondhassuk egymásnak, kivel mi történt. Ha probléma van, mi a megoldás.

Azokat a kivételes alkalmakat sem használjuk ki, amelyek lehetőséget kínálnak a beszélgetésre.

A családok többségében beszélgetés helyett vezényszavak hangzanak el. És közben felnőnek a gyerekek.

Csodálkozunk, hogy sok az ideges ember. Az emberek feszültek, frusztráltak. Egyre több betegségnek pszichikai okai vannak.

Lehet, hogy a beszélgetés, a megértő beszélgetés főleg, sok mindenre megoldás lehetne? Igen, azt hiszem.

Nem kell a spanyolviaszt felfedezni. Csak beszélgetni kellene. Meghallgatni a másikat, és odafigyelni. Ehhez pedig alázat is szükséges. De ez már egy újabb téma lehetne, kedves Barátom.

Most elköszönök, üdvözöl barátod:

                                                                                                                   Urbán-Szabó Béla

Üzenet - 146.

A nagy álmok a kicsiket magukban hordják.

Várlak

Én
várlak,
csak téged,
immár végleg -
elrendeltetett.

Mennyei Atyánk

Miatyánk,

féljük az Istent,

de alig követjük;

végtelenül reméljük,

hogy jobb legyen nekünk.

Miatyánk,

a törődésedet kérjük,

gondviselésedet reméljük.

Miatyánk,

hallgass meg minket;

ne tekintsd túlzónak

reményeinket!

Mérsékletre ints,

bennünket

erősíts,

erősítsd hitünket!

Miatyánk,

tekintsd bűnünk

és bűnhődésünk,

jóravaló törekvésünk!

Ebben segítsél,

a teljesülésben reméljél!

Miatyánk,

segítsd meg őt,

az egyetlent, akit

szeretek, a nőt.

Fájdalmában

enyhülést hozhass,

betegségére

gyógyulást adhatsz.

Miatyánk,

tekints le fiadra!

Könyörögve kérek,

nem magamnak,

akihez húz a lélek

Miatyánk,

gyarló a test,

gyarló a lélek…

Hitében erősítsd,

kérlek!

Miatyánk,

erős lélek, gyenge test.

Hadd üdvözüljön,

az üdvözülésben

hadd örüljön!

Mennyei Atyánk,

más kérésem nincsen.

Segítse meg

a Teremtő Úristen!

Csók a parkban

Úton voltak Hajdúszoboszló felé. Most ez volt a legfontosabb mindkettőjük számára.

            Hetek óta tervezték. Az időpontot, a helyet Milcsike nézte ki. Gézának mindegy volt, az számított, hogy együtt lehessenek. A nő arra is figyelt, hogy akadálymentes legyen a szálloda, a szoba.

            Ez volt az első közös kirándulásuk félévi ismeretségük után. Előzetesen minden jól jött össze. A franciaországi foci EB magyar-portugál mérkőzése is beleesett abba a pár napba. Erre a meccsre külön készültek.

            Úton voltak és ez már önmagában is csodálatos érzés volt.

x x x

Géza tenyerének a forróságát még a ruhán keresztül is érezte a combján. Nem tiltakozott, vezetés közben gyakran rámosolygott a férfira.

            Hetekig tervezte ezt a pár napot. A hely kiválasztása volt a legfontosabb, megszámlálhatatlan szállodaismertetőt elolvasott a neten. Aztán mindent leegyeztetett telefonon is.

            Egy kerekes-székes ember akadálymentes boldogulásának feltételei kérdésében tájékozott lett. Géza is tanítgatta és ő jó tanítvány akart lenni.

            Nem szeretett volna felsülni szerelme előtt.

x x x

Milcsike lépten-nyomon meglepte valamivel. Amikor mondta neki ezt a szoboszlói kirándulást, percekig zavarban volt. Szokatlan volt még neki ez a felé irányuló figyelmesség. Olyasmiket tapasztalt meg folyamatosan Milcsike mellett, amiket előtte soha.

            Úgy érezte, hogy életében most először egy nő komolyan veszi, társnak tekinti.

x x x

Birtokba vették és perceken belül belakták a szállodai szobát. Aztán ebédeltek és rövid séta után a magyar-portugál meccs.

            Természetesen ezek történtek, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy együtt lehettek, egymás közelségében, egymást érintve, érezve. Minden együtt töltött percet csodaként éltek meg.

            Egymás érintésére már remegek. Rezgés és zizegés volt minden együtt töltött percük. Kimondva kimondatlanul fölrémlett bennük, hogyan fogják majd elviselni egymás hiányát.

x x x

Este sétáltak, körútra mentek. A napközbeni forróság enyhült valamicskét.

            Géza majd kibújt a bőréből örömében. Arra gondolt, lehet, hogy ezt nevezik már boldogságnak. Igen, boldog volt.

            Az se számított, hogy séta közben nem bírta átölelni Milcsikét, aki mintha megérzett volna ebből valamit. Időről időre a jobb kezét a férfi jobb vállára tette, ahol pihentette egy kicsit. Közben megsimogatta Géza arcát, majd visszahúzta a kezét.

            Géza alig várta, hogy Milcsike megismételje az iménti mozdulatsort, ami rendre meg is történt.

            Mintha a lelkük ért volna össze, mintha a lelkük ölelkezett volna a mozdulatsorban.

            A parkban megálltak egy padnál. Milcsike leült az egyik végére, Géza pedig úgy helyezkedett a nő mellé, hogy át tudja ölelni.

            Beszélgettek. Nem bírtak kifogyni a szóból, volt mit bepótolniuk. Megismerkedésük előtt nem volt társuk a beszélgetésekhez sem. Mintha most szerették volna mindazt kiadni magukból, amire korábban nem volt lehetőségük. Meg egyáltalán tudni szerettek volna mindent a másikról.

            Hirtelen egymás felé fordultak. Megcsókolták egymást, hosszant, olyan pihe-puhán. Karjaik a másik nyakára fonódtak…

            Emberek jöttek-mentek előttük, szerelmes párok is, fiatalabbak, idősebbek, gyerekkel, gyerek nélkül…         Az emberek mintha észre sem vették volna őket, de őket sem izgatta semmi. Egy park közepén kikapcsolták magukat a világból.

            - Úristen! – suttogta Milcsike.

            - Mi baj? – ijedt meg Géza.

          - Én még soha nem csókolóztam parkban- csodálkozott magán a nő. – Egyébként se nagyon…         

             A férfi kis szünet után:

            - Hát én sem…

            Ezen aztán nevetni kezdtek, miközben egymás kezét el nem engedték volna.

            - Nem csúnya dolog, amit csinálunk? – aggodalmaskodott Milcsike.

            - Nem – mondta a férfi határozottan.

            A nő kérdőn nézett rá.

            - A legtisztább, a legszebb érzések vezetnek mindkettőnket. Csókolózunk egy parkban Szoboszló közepén, de nem ízléstelenkedünk. Olyan érzéseket élünk meg itt is, így is, amikről az emberek túlnyomó többsége még álmodni sem mer.

            Ismét csókolóztak…, majd Géza ott folytatta, ahol az előbb abbahagyta:

            - Különben is, függetlenek vagyunk, senkit nem csaptunk be, bennünket viszont igen… A szeretet parancsa már bennünket köt össze, egymás iránt van immár felelősségünk…

            A nő hálásan nézett a férfira, odahajolt hozzá. Ismét megcsókolták egymást, ismét hosszan… Örökkévalóságnak tűnt az egész. Nem akarták abbahagyni, félték azt a pillanatot, amikor mégis abba kell hagyniuk.

            Akkor este ájulásig szeretkeztek…     

x x x

Másnap, reggeli után megint lementek a parkba. Milcsike határozottan tolta Géza kerekes-székét. Már tudta csínját-bínját, hol kell a járdánál lemenni, felmenni, figyelte a bukkanókat.

            Géza biztonságban érezte magát Milcsike kezei között. Eddigi életében az egyetlen nő volt, akivel ezt érezte…

            Mintha lebegtek volna. A világból ki bírtak volna így menni…

            A parkban ott folytatták, ahol az előző este abbahagyták. A csókokban történő összeolvadásukban kiáltották a világnak összetartozásukat egy életre, örökké, mindörökké.