Ma már Norvégiában sem lehet nyugodt az ember. Van a világon, a Földön olyan hely, ahol igen?
Ahol a legkevésbé várjuk, ott is jöhet egy őrült és közel nyolcvan ember halálát okozhatja. Védtelenek vagyunk. Az őrültekkel szemben különösen.
x x x
Az ember az egyik pillanatban szárnyal, aztán elég egy beszélgetés és máris a földre huppan. Valaki nyújtja feléd a kezét és amikor meg akarod fogni, az utolsó pillanatban visszarántja. Nyújtod a kezed és senki sem akarja megfogni.
Vágysz valamire, és amikor megtehetnéd, mégsem teszed meg. Elfelejtjük, hogy az élethez bátorság kell. A hülyeséghez még az sem.
A félelmeink uralkodnak rajtunk. Emiatt sok mindent nem teszünk meg. A következő pillanatban pedig gondolkodás nélkül a legnagyobb butaságokra képesek vagyunk..
Az embereket leginkább önmaguktól kellene megóvnunk.
x x x
A héten hallottam a következő történetet: A család gondoz, ápol, nevel egy értelmi fogyatékos fiatalembert. Kezdetben emelt szintű családi pótlékot kaptak utána. Amikor lehetett elintézték neki a rokkantsági járadékot és a fogyatékossági támogatást, mind a kettőt meg is kapta, mivel százszázalékos rokkant. Természetesen ekkor már nem kapta az emelt szintű családi pótlékot. A család a fiú után kapott legutóbb már ötvenezer forint körüli összeget.
A fiatal embert a soros orvosi felülvizsgálatkor visszaminősítették, amire tekintettel elveszítette a rokkantsági járadékot, és a következő lépésben el fogja veszíteni a fogyatékossági támogatást is. Vagyis a fiú után a család nem fog kapni semmit sem.
Amíg a szülők élnek, gondoskodni fognak a fiúról. Most már lényegesen nehezebb körülmények között. Ha az államnak kellene gondoskodnia róla, nem havi ötvenezer forint körüli összegbe kerülne. Ez az egy biztos.
x x x
Sztevanovity Dusan: Gyémánt és arany
Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész
Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz
Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép
Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni
Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért
Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz
Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így
