- egy előadás margójára -
Évvégén óriási élményben volt
részem, videó-felvételen láthattam Sík Sándor István király című drámájának
amatőr színjátszók általi előadását. A felvétel 2000 augusztusában készült
egyik vidéki városunkban.
Az
előadás egyszeri volt, a felvétel technikailag sajnos nem tökéletes.
Az
előadók tizenéves fiatalok. Nekik és a nézőknek is egy életre szóló élmény
lehetett ez a darab.
Ez
az előadás megmutatta azt, hogy gyakorlatilag a semmiből egy csapat milyen
nagyszerű művészi teljesítményt hozhat létre hozzáértő felnőttek szervezésében,
irányításával.
Ezeknek
a fiataloknak a játékában látszik az őstehetség, a lelkesedés és az alázat. Ma
már kivétel nélkül tanult, meglett emberek, családosak, több gyermeket
neveltek, nevelnek.
Nem
tudom, hogy ők, mint előadók, vagy a nézők, tisztában voltak-e vele, hogy egy
nagyszerű előadás résztvevői és nézői lehettek.
Az
előadás létrejöttének hozzáértő szervezője, rendezője J. I. tanárnő. Érdemei
vitathatatlanok, elévülhetetlenek.
Az
előadásról készült videó-felvétel, ezt láthattam én is. Nem tudom, hányan
láthatják így utólagosan is ezt az előadást. Egy biztos, ma is nagy élmény.
Az
előadás jó példája a kivételes teljesítménynek. Itt egyáltalán nem a darab
értelmezésére, mondanivalójának a kibontására gondolok, hanem a játékra, a
szereplők teljesítményére.
Kívánom
mindenkinek, hogy része legyen ilyen és ehhez hasonló csodákban.
Nekem
középiskolás korom jutott mindjárt az eszembe, a hetvenes évek és Szabó tanár
úr, a magyartanárunk, és az ő színjátszói.
Nem
volna érdektelen ezt az István király darabról készült videó-felvételt nagy
nyilvánosság előtt akár többször is bemutatni még ma is és a jövőben is.
Az utókor, a
mai pedagógusok, fiatalok is méltán tanulhatnának belőle. Akik pedig részvevői
voltak bármilyen minőségben, büszkék lehetnek, lehetnének rá életük végéig.
Ilyenkor
óhatatlanul fölmerül a kérdés, tudjuk-e becsülni egyáltalán a saját
teljesítményünket… Két veszély van ilyenkor, van egyszer a túlértékelés,
másrészt az alábecsülés.
És hogyan
értékelik annak a véleményét, aki egy ilyen előadást utólagosan értékel? Na, ő
aztán kap, kaphat hideget és meleget… Mit tudhat ő erről az egészről, pláne
tizennyolc év távlatából… Elfogult, meg aztán úgy egyáltalán..!
Tizennyolc
év távlatából is köszönöm ezt az előadást a fiataloknak és a segítőiknek,
felkészítőiknek, nem utolsó sorban J. I. tanárnőnek, a csoda megteremtőinek.
Az
ember olykor hajlamos eldobni a gyeplőt, de amikor ilyet lát, legalábbis az én
szívemben újjáéled remény a jövő felé, mégiscsak van értelme csinálni,
folytatni…
Van
egy álmom: Ezzel a videó-felvétellel járom az iskolákat, a különböző civil
közösségeket, és hirdetem, van értelme a közösségi cselekvésnek, az
önmegvalósító törekvéseknek, a tenni akarásnak, megmutatni, hogy a napi
robotokon kívül még mire vagyunk képesek… És hogy ez semmiben nem hátráltat
bennünket, sőt, előbbre visz…
Erre
az előadásra Sík Sándor is büszke lett volna.
