Martfűi levelek - Kiegyezés

Kedves Barátom,

2017. már nem az én évem, 2016. sem volt az. Szóval a helyzet nemhogy javulna, hanem fokozódik. Azt meg már régről tudjuk, hogy nincs olyan rossz, aminél ne volna rosszabb.

Egy jó azért van, és ez nagyon fontos, ezért elviselhető minden, ettől szép és boldog az életem… Tőle, a páromtól, a szeretetétől és a szerelmétől… Magánéletünk rejtett zugaitól, ami csak a miénk… Kárpótlásunk, vigaszunk, közös utunk, amibe nem engedünk beleszólni senkit.

Ha fölemeljük a fejünket, csupa vitatható világot, életeket látunk. Az idő múlásával nem lett jobb a világ. Bizonyos szempontból gazdagabb, sokszínűbb lett. De az értékek gazdagságától, sokszínűségétől biztosan nem… A jelek nem ezt mutatják… Vajon miért?

Minden nap valaminek a napja, annyi évfordulót ünnepelünk, de valahogy kimaradt a kiegyezésről való megemlékezés…

Lehet, hogy különböző szakmai lapok megemlékeztek róla, volt egy-két tudományos konferencia, a közbeszédből, a közgondolkozásból azonban teljesen kimaradt, még a hivatkozás szintjén is. Holott a kiegyezés 150. évfordulója van.

 Nem divatos ez a fogalom, és ami mögötte van. Ki akarna itt kiegyezni bárkivel is? Senki, társadalmi szinten semmiképp… Sőt! A ki kit nyom le, használ ki dívik… Ez már olyan méreteket ölt, hogy a társadalmi innováció rovására megy.

A kiegyezést követően annak idején soha nem látott fejlődésnek indult az ország mind gazdaságilag, mind építészetileg, mind kulturálisan… Igen, ehhez, ehhez is kellett a kiegyezés.

Hajlamosok vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy ilyen már volt a magyar történelemben és az milyen pozitív eredményekkel járt.

Azért azt sem feledhetjük, hogy akkoriban – a kiegyezés idején – nem akárkik voltak magyarjaink… Elég itt Deák Ferencre, Eötvös Józsefre, Jókaira, Eötvös Károlyra gondolnunk…

Valahogy azért az akkori közhangulat is más volt. Ma elképzelhetetlen volna, hogy Mikszáth Kálmán az Országgyűlési Tudósításokat írja rendszeresen, megjelentesse éveken keresztül, vagy az írásai megjelentetésétől tiltanák el, vagy másnap megszüntetnék az lapot.

Szóval ebben az évben van a kiegyezés 150. évfordulója, ami az első világháború kitöréséig, közel több mint ötven évig biztosította az ország fejlődését minden tekintetben. Volna mit ünnepelnünk, de még emlékezni se nagyon emlékezünk.

Azóta csak folyamatos békétlenség van.

Szerencsésnek mondhatja magát, aki a magánéletében megtalálja a nyugalmát. Én megtaláltam, szerencsére.

Ezzel a tudattal búcsúzok most, barátod:

                                              

                                              

Rekviem önmagunkért

A szeretet
és a szerelem
vezérel..
Bármerre mész,
magaddal
vigyél el!

Ahogy én téged,
így egyszer
szeret az ember;
ha elveszítelek,
magamat
veszítem el.

Sokat láttam
és megéltem,
ma már tudom
és megértem,
szeretni csak
így érdemes.

Nem vagyok
tökéletes,
ne várj tőlem
csodát...!
Szívem érted ver,
szám érted kiállt...

A csoda
magunk vagyunk,
egy az életünk,
egy az álmunk,
egy lesz halálunk.

Csillagvirágok - Szívdobbanás

Hallod? Zizegő levelek
visszhangozzák, szeretlek;
örömzene, szerelmi
suttogás...
Egymásért van
minden szívdobbanás.

Szerelem mindörökké...

Hogy mit gondolok,
szeretnék, akarok?
Hallhatod, olvashatod.
Sosem volt, ma sem,
nem titok.
Remegő hangon,
pőre szavakkal,
itt vagyok...
Ezt tudom, ezt adhatom,
ilyen vagyok
előtted, neked,
és csak neked.
Kötnek a szavak,
az érzések, a gyökerek,
mert szerelemmel szeretlek.
Ebben élek, ebben halok,
veled szárnyalok,
nélküled senki, semmi vagyok. .

Napló

Vénasszonyok nyara. Őszi ajándék néhány napra, néhány órára.
       Egy előrejelzés szerint kemény tél lesz. Ez mondjuk, nem hiányzik.

x x x

Néhány hete hunyt el Makk Károly, a magyar filmművészet nagy öregje, több mint kilencven éves volt. Hatvan évnyi rendezés volt mögötte és még voltak tervei, rendezni készült.

       Olyan filmek rendezése fűződik a nevéhez, mint a Ház a sziklák alatt, Liliomfi, Szerelem, Egymásra néve... Két évvel ezelőtt találkoztam vele a szolnoki Tisza Moziban. Akkoriban írtam a következő naplóbejegyzést: "A szolnoki Tiszamozi most ünnepelte március nyolcadikán működésének hatvanadik évfordulóját, az üzemeltető kft pedig a huszonötödiket.

     Az első film, amit vetítettek a moziban, a Liliomfi volt. Ebből az alkalomból most ismét levetítették. Vetítés utáni beszéllgetésre a szervezők meghívták Makk Károly rendezőt és Báron György filmkritikust.

     A Liliomfi vetítésére nem mentem be, már sokszor láttam. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy a közönségtalálkozóra meghívott alkotók nem nézik meg az aktuális filmet, kint vannak a kávézóban. Most is így történt. 

     Summa summarum, életem egyik nagy elményeként megadatott, hogy fél órát beszélgethettem Makk Károllyal. Beszéltünk filmekről, színészekről, a közelmúltban megjelent könyvéről...

      Megkérdeztem tőle - többek között -, hogy mikor volt rendezőként nehezebb alkalmazkodni, a szocializmusban vagy a mostani viszonyok között, amikor is a pénz diktál mindent elsődlegesen. Azt válaszolta, hogy Kádár egy idő után  rájött, nem lehet irányítani sem azt a társadalmat, amelynek a tagjai nem rendelkeznek véleménnyel, erre Orbán Viktor még nem jött rá" (Napló, 2015. márciua 12.)

Üzenet - 138.

A jóságod a bölcsességed. Így maradjon mindörökké!