2016. február 27., szombat

Napló

Egy tizenkét éves gyereknek miért kell meghalnia? És miért kell öngyilkosnak lennie? És miért választja a fölakasztást?
       Csak kérdések vannak.
       Olvasom, hogy a kisfiú megvárta, míg elalszik a családja és ezután követte el szörnyű tettét.
       Ha tudnánk az indítékokat, értenénk a fiú lelkületét, talán jobban ismernénk a körülöttünk zajló világot.
        De meg se akarjuk ismerni. Monoton módon éli az emberek többsége az életét, és ha már egy iciripiciri változás kerül a gépezetbe, tragédiaként élik meg.

x x x

Nyolcvannégy évesen elhunyt az egyik legnagyobb élő író, ha nem a legnagyobb, Umberto Eco olasz író. Ismét szegényebb lett a világirodalom.

x x x

Pedagógusok tiltakozása az Országház előtt a Kossuth téren. Beszédek szép sorjában. Az egyik fölszólaló Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, aki beszéde végén kéri a jelenlévőket, hogy a tüntetés végén, mielőtt elmennének az emberek, öt percig még maradjanak együtt csendben. 
       Aztán eljött a rendezvény vége... és jött a csend.
       Ez a csend félelmetes volt, legalább ötvenezer ember csendje.... Csak az eső kopogása hallatszott az ernyőkön.
      Ha már a szóból - a kérésből - nem értenek a döntéshozók, vajon a csendből mit hallanak ki?

2016. február 26., péntek

Vadrózsák nyílnak


Hirtelen támadt gyász
ül a szívemen,
tavasz közeleg, vadrózsák
nyílnak majd a kertben.
Látod, a sirály törött
szárnyaival még mindig verdes;
újra és újra a kérdés:
hol van a kedves?
Ameddig látok, nem látom...
Miért van oly messze?
Valahol gyereksírás,
tente baba tente...
Belém fészkelt... a szerelemből
nem lehet csak úgy kilépni,
nem dolog a szeretet,
nem lehet dekára mérni.

Tavasz közeleg, vadrózsák
nyílnak majd a kertben,
rózsafüzér lóg
a megálmodott kereszten.
Lassan múlt az idő,
megtelt a fészek,
részeim kellenének, nem egészen,
szeretetem messzire vigyétek.
Gondolatom riadt madárként
körbe-körbe repdes,
belülről feszít és melegít,
nem enged a kedves.
Hirtelen támadt gyász
ül a szívemen,
rózsafüzér lóg
a megálmodott kereszten.

2016. február 14., vasárnap

Napló

A pedagógus-tiltakozások kapcsán igaza van Rétvári Bence államtitkár úrnak, olyan nagy a sajtószabadság nálunk, hogy bárki elmondhatja a véleményét.
        Ehhez csak annyi megjegyzést fűzök, hogy valóban bárki elmondhatja a véleményét, csak senki nem figyel oda érdemben. Erre mondjuk, hogy pusztába kiáltott szavak.

x x x

Decemberben elhunyt Benkó Sándor, a Benkó Dixieland Band vezetője, klarinétosa. Hetvenhatodik  életévében volt.
       Ez a zenekar már akkor elkezdett játszani, amikor én még sehol sem voltam. Hatvan éve játszanak  együtt.

x x x

Tavasz a télben. Már nem is csodálkozunk, hogy még az időjárás sem olyan, mint amilyennek télen lennie kellene.

2016. február 3., szerda

Jöttél



Csendes magányomban
csak vártam és vártam,
múltak az évek,
társam nem találtam.
És egyszer csak jöttél,
gyorsabban a fénynél;
kezedben tartottál,
a lélek porából kiemeltél.
Megmártózva
a jóban és szépben,
mámoros szerelemben
egészen.
Kérve kértem az Urat,
nyisson nekünk
teret és utat.