2013. január 30., szerda

2013. január 28., hétfő

Napló


Rosszkedvünk tele mikor akar véget érni?
       Ismerőseim közül sokan csodálkoznak azon, ami az LMP-n belül történt. Ha jól végiggondoljuk, nincs min csodálkozni.
       A Fidesz részéről "zseniális húzás" volt az országgyűlési választás egyfordulóssá tétele. Ezzel az ellenzéket, ha komolyan gondolják a kormányváltást, mintegy összefogásra kényszeríti. Ha az ellenzékiek ugyanis nem fognak össze, szétaprozódnak ezen az oldalon a szavazatok, és semmi esélyük. 
       Egyre inkább látszik, hogy nem lesz összefogás. Erre jó példa az LMP. Ha már egy párton belül sincs összefogás, akkor nincs mit várni különböző pártok, érdekkörök között. Aztán némelyek túlzott nyomulása eleve rontja az összefogás esélyét (lásd Gyurcsány Ferenc, az MSZP levitézlett öregjei...).
       Valljuk meg őszintén, a Fidesznek nem okozott különösebb erőfeszítést ez a fölismerés. Az összefogás érdekében mindenkinek le kellene mondania valamiről, de senki nem akar lemondani semmiről. Nem akar itt alkalmazkodni senki senkihez. 
       A lemondásra, az együttműködésre még a házastársak, a szerelmesek sem képesek a legtöbbször (nem véletlen a sok válás, az egyre több szingli, az egyre több magányos ember).  A legtöbb ember olyasmit várna el az ellenzéki pártoktól, amelyre önmaguk sem képesek szűkebb környezetükben.
       Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha a magyar társadalom előbb-utóbb nem ismeri fel a korporáció lényegét, mi leszünk a legbalkánibb ország Európában a kontinens közepén.
       Most már csak az a kérdés, hogy az ellenzéki pártok valóban szeretnének kormányváltást?

x x x

Szombaton lett volna hetvenöt éves Vlagyimir Viszockij költő, dalszerző, dalénekes. Magyar szöveggel Hobótól ismerem a számait. Mintha tényleg ma íródtak volna, holott szerzőjük évtizedek óta halott. A maradandóság valahol itt kezdődik. 

x x x

Most olvasom, hogy nagyon fiatalon meghalt az Anna&The Barbies együttes Márti dala című számának ihletője. Pásztor Anna egyik rajongójukról - Mártiról -beszélt, akiről ezt a számot írták, aki példaképük volt, neki és az együttesnek...

2013. január 25., péntek

Üzenet - 40.


Egy bejegyzésben olvastam, és milyen igaz: "Amikor elveszítetek valakit, akkor jöttök rá, hogy nem éltetek. Kezdjetek szeretni!"

Mi a szerelem? - 5.


5.

A szerelem
esztétikája:
akkor is szép vagy,
ha nem vagy az;
aminek érezlek,
annak látlak.

2013. január 21., hétfő

Vegyes saláta




- ajánló sorok Spiró György Magtár című kötetéhez –


Ez a kötet cikkeket, tanulmányokat tartalmaz, amelyek 2004 és 2012 között íródtak. Tényleg olyan, mint a vegyes saláta. Az embernek olyan érzése van, mintha volna itt minden, amiből salátát lehet készíteni.

            Vannak itt egy-másfél oldalas regényismertetők, emlékezések kortársi művészekre, hosszabb értekezések mai társadalmi viszonyainkról.

            Kardos G. György új kiadásban megjelent regényei kapcsán beavat bennünket az olvasás rejtelmeibe: „És úgy kell olvasni, ahogyan ma kevesen szoktak, mert azt hisszük nincs rá idő: lassan, tűnődve. És persze reménytelenül” (Kardos G. György regényei új kiadásban).

            Spiró regényismertetői, ajánlásai kis remekek. Egy több száz oldalas regényről mit lehet írni egy-másfél oldalon úgy, hogy a teljesség érzetét adja, összeszedett és lényegre törő?

            Például: „A fekete város egy keserűvé bölcsült ironikus mesemondó elfogulatlan meséje, amelyben a remekül prosperáló, mert példaszerűen szigorú szász város , Lőcse derék polgármesterei közül ketten is számító gyilkossá válnak, szemben a felindulásból gyilkoló, amúgy jóravaló tépett lelkű alispánnál”.

            Később: „Tanácstalanul nézünk frl a végén – hát ilyen ez? Ilyen kiszámíthatatlanok az emberek, a viszonyok, amennyire iránytalan, céltalan az élet? Ezt akarta mondani Mikszáth? Ezt” (Mikszáth Kálmán A fekete város).

            Ezek az ismertetők nyílván többet mondanak azoknak, akik már olvasták az ajánlott művet. Abban is biztos vagyok azonban, hogy ezekből az ajánlásokból bárki kedvet kaphat az adott mű olvasására.  Aki pedig úgy olvas, ahogy azt  fentebb citáltam, az meg végképp.

            Spiró mai viszonyainkat elemző írásai vitathatóak. Miben értünk ma egyet? Ezek a vélemények viszont arra nagyon jók, hogy állásfoglalásra késztessék az embert.

            Egyik írásában – Hogyan győznek a provinciák? – a Római Birodalom elemzésétől eljut az aktuális európai problémákig. Lásd a következő sorokat: „A Szovjetunió széthullását sem csak a fegyverkezési verseny okozta, hanem az is, hogy a perifériáról a centrumba kerültek a a teljesen sohasem pacifikált kaukázusi népek jól működő érdekképviseleti szervei, a maffiák. Európa mai problémáiról is lehet ezen a nyelven beszélni: a perifériáról a centrumba áramlottak más vallású, eltérő mentalitású tömegek, Európában nem sikerült integrálni őket, létszámuk nő, és Európa nem tudja, mihez kezdjen velük, immár saját állampolgáraival”.

            A 2005-ben keletkezett A tanuló diák című írásában már arról ír, hogy az oktatásban már vagyoni cenzus van, a tehetséges szegény gyerek a középiskolába se jut be. Az elmúlt hét év csak igazolta ezt az igazságot, a mai oktatáspolitika pedig betetőzte.

            Spiró György Magtár című kötete (Magvető, 2012.) szellemi kalandra hívja az olvasót. Tartsunk vele!



Idézet - 17.





„Egyszer régen, már egy hónapja is lehet, azt tanácsolta valaki, hogy a friss gyászt úgy a legkönnyebb elviselni, ha fölszed az ember egy bigét, leissza magát, és lefekszik vele. Nem hittem volna, hogy ennyien kipróbálják a receptet. Akkor is sejtettem, hogy ez nekem nem fog menni. Kavargott a gyomrom, amíg a jó tanácsot hallgattam. Úgy látszik, az életkor növekedésével a gyomor is erősödik. K tudja. Bár az is lehet, hogy csak a fantázia gyöngül.”

x x x

„Az agresszivitás nem szerzett tulajdonság. Ilyeténképpen örökölhető.”

x x x

„Abban meg igen válogatós vagyok, hogy kitől fogadok el szívességet.”

x x x
 
„Vedd végre észre, milyen piti ostobaságokért szarunk bele egymás életébe.”

x x x

„Nekem is van fegyverem, nem is kevés. Az egyik nesztelen, akár a vajba futó kés, a neve könnyű mosollyal elsuttogott rágalom. A másik hangos sikoly, fület tépő zokogás. A harmadik édes-mérges, veszedelmes gyümölcs, úgy hívják, jól forgatott szó. De akad kövér könnycsepp, mitől a szív szakad. Ha kell, betegség. Bízzátok csak rám, válogatok közülök.”

x x x

„… ha egy lány a fenekén ül, beszélhetsz napestig, nem érhetsz célba.”

x x x

„Minden háborúba bele lehet halni.”

x x x

„Szakbarbárnak lenni nem kényszer, csak lehetőség.”

x x x

„Ha már túl sűrű az unalom, valamit mindig ki lehet találni.”

  
(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

2013. január 12., szombat

Idézetek - 16.





„Mi tagadás, félelmem a talpamig ér.”

x x x

„Éljen a szabadság, ha már végre eljött.”

x x x

„A friss halott némi kis tekintélyt kölcsönöz az itt hagyott élőknek is.”

x x x

„Nem szelídített törvényszerűséggé megalkuvást. Azt tartotta, nem érdemes a vízbe szarni, mert nem lehet elúszni tőle.”

x x x

„De az, hogy a világon lényegeset nem változtathatok, mentségem sem lehet. Elismerem, egyetlen ember rémítően keveset tehet. De azt a keveset legalább minden körülmények között meg kell tennie. Nekem is, másnak is. Az, hogy kevés a lehetőségem, nem menlevél arra, hogy semmit nem kell megkísérelni sem.”

x x x

„De tudnod kell, csúnya dolog a világ, ha nem létező tekintélyt védeni fog össze.”

X x x

„A valódi tekintély nem szorul védelemre. Az áldolgokat meg hiába védik.”

x x x

 „Nem okosnak látszani szeretnék, megoldást keresek.”

x x x

„Mindenki maga dönti el, mikor, hogyan hagyja magára a barátait.”

x x x

„A sok pénz igyekszik elmosni a korkülönbségeket.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)


Sulic és Hauser: Benedictus


2013. január 10., csütörtök

Üzenet - 37.


"Nyerges szamarak, terhes szamarak, meglássátok, szép lesz az élet, s a kis csacsik víg legelőkön várhatják az új dolgokat. Hála néked, kis fiatalember, a kövek most már a maguk helyén, az útszélen maradhatnak, s nem potyognak ezentúl, mint eddig, a szamarakra. Még valamit. Tulajdonképpen mért olyan vesződséges az utunk, minek az a  sok lejtő meg az az örökös hegymászás? Nem volna-e jobb mindenkinek, ha minden út sík volna? S hogy van, hogy ez az ökör itten, amelyik sokkal erősebb nálam, sose hordoz a hátán senkit?  Mért oly hosszú a két fülem, mért olyan csupasz a farkam, mért oly kicsik a patáim, mért oly szűk a szügyem, és a hangom mért hasonlít a rossz idő színéhez? De ugye, mindez nem végleges s van remény a változásra?" (Jules Supurvielle: A jászol szamara meg az ökre, fordította Gyegyai Albert)

2013. január 9., szerda

Széljegy - 59.


Számomra kideríthetetlen, hogy eredetileg mit értettek a nemzeti együttműködés rendszerén, valójában a hivatalos kommunikációban sem találtam erre magyarázatot. Sőt, a gyakorlat alapján sem volt mit megállapítanom.
       Aztán egyszer csak kezembe került Gárdonyi Géza Szunyoghy miatyánkja című regénye (Kossuth Kiadó, 2012.). A regény ezzel a párbeszéddel kezdődik:
       "- Nálam nélkül nincs kenyere a királynak se! - mondta a gazdatiszt.
       - Nálam nélkül meg neked se! - vágta rá a pap. - Nem az én kezemből száll-e az áldás, az Ég áldása?
       - S ha én nem őrlöm meg? nevetett a gőzmolnár.
       - Hát a pecsenyét ki adja a kenyeretekhez? - durrant rájuk a fővadász.
       - De megehetitek-e, ha betegek vagytok? - mosolygott az orvos."
       Hát ez a nemzeti együttműködés rendszere! Szerintem. 

2013.01.09.

2013. január 8., kedd

Holdviola: Egyszer egy madárka


Napló


"Nincsenek meg a szakközépiskolai képzéshez szükséges tárgyi és infrastrukturális eszközök a Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthonban", így hangzik az indokolás, amely alapul szolgált a budapesti mexikói úti intézményben a középiskolai oktatás megszüntetéséhez.Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az iskolának az érintett részét pár évvel ezelőtt újították föl több milliárd forintért.
       Akkor itt most megint kidobtunk egy csomó pénzt az ablakon? 
       Miért csak most tűnik fel, hogy hiányzik egy-két feltétel? 
       Akkor valaki hibázott korábban? 
       Nem egyszerűbb a hiányosságokat pótolni, mint megszüntetni az oktatást?
       Nem inkább építkezni kellene, "a rombolás" helyett? 
       Mi következik mindebből?
       Ismét a sérült embereken akarnak spórolni, és ismét a sérült gyerekeken. 
   Ahhoz, hogy ezek a gyerekek felnőttként sikeresen rehabilitálhatók legyenek, a rehabilitációjukat gyerekkorban kell elkezdeni. Amit gyerekkorban elmulasztanak azt később nem lehet pótolni. Ami tíz év múlva hiányozni fog, kin fogjuk számon kérni? 
       Nádas Pál évtizedekig volt igazgatója az intézménynek. Úgy ment el nyugdíjba, hogy egy modern intézményt hagy az utódjára. Kíváncsi lennék, mi a véleménye a mostani történésekről? Mi a véleménye arról, hogy egy döntéssel tönkre lehet tenni évek munkáját? 

2013. január 6., vasárnap

Napló


Vízkereszt, a háromkirályok napja van, ma fejeződik be tulajdonképpen a karácsonyi ünnep és ma kezdődik a farsang időszaka.
     A héten eltörölte az Alkotmánybíróság a választási eljáráshoz kapcsolódó regisztrációt, illetőleg a regisztrációs eljárást. Csak az életvitelszerűen külföldön élő magyar állampolgárok esetében tartotta meg. 
       A Fidesz mindjárt le is szögezte, hogy 2014-ben nem lesz regisztráció. 
       Természetesen most megy oda-vissza az adok-kapok a politikai szereplők részéről. 
    Maradjunk annyiban, hogy jól van ez így, ahogy van. Azt azért megjegyzem, hogy a mozgássérült emberek regisztrálási lehetősége sem volt megnyugtatóan szabályozva. 
     Arra azért kíváncsi leszek, hogy az Alkotmánybíróság részéről ez egy kivételes döntés volt a demokratikusság irányában és nem "politikai" döntés, vagy egy új időszak kezdődik a bíróság életében.
     Nem tudom, hogy a békemenetesek vajon most mennek-e tüntetni a parlament elé, ahogy azt előzetesen ígérték?
     Még karácsony előtt, advent idején, Budapesten utcanév-változások voltak. Tersánszky Józsi Jenő és Gelléri Andor Endre nevét nem viselheti utca. Mit vétetek? Két jeles íróról van szó. Az ő nevük, műveik akkor is ismertek lesznek, amikor azokra már senki sem fog emlékezni, akik most ellenük kardoskodtak. Ez is Magyarország.
       A fővárosban arra is van idő és pénz, hogy utcanév-változásokkal bíbelődjenek, miközben a nincstelenek - öregek, fiatalok, egyedül élők, családosak - hat órát vártak meleg ételre az ingyenes ételosztáskor karácsonykor. 
       Kiráz a hideg, ha erre gondolok.
   A minap valaki megkérdezte, hogy mit várok 2013-tól. Némi gondolkodás után azt válaszoltam, hogy túléljem.


Mi a szerelem? - 3.


3.

Titkát keresed...
Éled az életed
nap nap után,
s ha úgy érzed,
időd fogytán
és még mindig
nem tudod
a titkot, 
nyugtasson meg,
ez olyan talány,
hogy majd
holnap talán!

2013. január 5., szombat

Idézet -15.


„…nem az a fontos, ami valóban megtörténik, mindössze az, hogy mit hogyan él meg az ember. Hasznos elképzelés. Minden kudarcot eredménnyé, sikerré növeszt. Ha üres mozik előtt pergeti a szerencsétlen gépész a filmet évről évre, hónapról hónapra, az nem jelenti a film készítője kudarcát. Ha a felé áramló közönyt, érdektelenséget úgy éli meg az alkotó, hogy műve sikeres és nagyszerű, akkor melldöngetve követelheti a pénzt és a bizalmat a következő munkájához is. Egyszerűbb, mint valóban jó filmeket csinálni. Ilyenkor mindössze annyi történik, hogy arra költik egy közösség pénzét, nyersanyagát és más emberek munkáját, amire az a közösség nem tart igényt. Az éhező megélheti éhségét a jóllakottság csömörének, a szomjazó szomját üde forrásvíz élvezésének is megélheti.”



x x x



„Énnekem gyilkosság a szó is, ha más ember halálához vezet. És gyilkos az, aki kimondja. És az is, aki engedi kimondani.”



x x x



„… sok ideig együtt levő emberek, barátok, házastársak egy idő után hasonlítanak is egymásra. Nem utánozzák egymást, csak hasonló indulatok hasonló arcrezdüléseket szülnek.”



x x x



„A mások örömét tisztelni kell.”



x x x



„Zsákkal önthetem elé a pénzt. Bármi megtörténhet, csak az nem, hogy (…) egyszer úgy érezze, hogy amije van, az éppen elég.”



x x x



„Én igazam, ő igazuk. Kit érdekel, kinek van igaza? Azt kell megtudnom, hogy mi az igaz. Tekintélytől, hiúságtól, minden hülye sallangtól letisztítva.”



x x x



„… nem igaza van, hanem tekintélye.”



x x x



„… amit evidenciának hittem, csak egy álomvilág álomlehetősége. Álom.”



x x x



„Részt veszünk egy szép örömünnepen, vigyázva, észre ne lehessen venni, hogy a menekülésed ünnepeljük.”


(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)


 

2013. január 4., péntek