Szívedet kérem

Bármit feladhatsz,
attól függ, mit kapsz érte;
szívedet kérem,
szívemet adom cserébe.

Csillag születik

Álom kerülget, 
a homályban születik
egy fénylő csillag,

Szerelemtől részegen

Gyere velem,
röpít a szerelem!
Mit nekünk 
a magasság,
nincs bennünk
félelem!
Bódulat van,
szerelemtől részegen.

Hiszed-e....

Hiszed-e a szerelmet,

amely mindent áthat,

amely ott van a percben,

hóban, fagyban, napsütésben.

Hiszed-e, hogy szeretlek

és nem engedlek,

szeretni nem felejtek,

ez a napi egyszeregy.

Hiszed-e, hogy restellem

minden hibám,

de hibát mindig találsz,

ezért ne listázz!

Hiszed-e, hogy a szeretet

nélkül nem lehet élni,

a szeretettől nem,

a szeretetnélküliségtől

kell félni.

Hiszed-e, hogy a szerelem

nélkül nem lehet élni,

a szerelemtől nem,

a szerelemnélküliségtől

kell félni.

Hiszed-e, hogy nincs jobb

dolog, mint kiülni a teraszra

és gyönyörködni abban,

milyen szép Toscana.

Hiszed-e, hogy a teraszon

verset olvasni egymásnak,

ami jó időtöltés

és szól nem csak a mának.

Hiszed-e a csókot,

az ölelést a parkban,

ott voltam legnagyobb

békében és nyugalomban.

Hiszed-e, hogy jóban, rosszban

kitartok melletted

és mindig is vigaszod

és gyógyítód leszek.

Hiszed-e, ha túlgondolod

a problémát,

távolabb kerül a megoldás,

mert mindig lesz egy szempont,

amire nem gondoltál.

Hiszed-e, hogy rózsaszín

ködből nem kérek,

de az agyongondolt

dolgoktól meg félek.

Hiszed-e, hogy minden valós

vagy vélt sérelemért

bocsánatod kérem

és magam részéről

viszonzást nem kérek.

Hiszed-e, ha ketten kérjük,

megsegít a jó Isten,

békében és szeretetben

figyelemre érdemesítsen.

Martfűi levelek - Ami láthatatlan

Kedves Barátom,

tudjuk-e a bántásnak hol a határa? Tudjuk-e, hogy a nem látható sérülések olykor több kárt, nagyobb fájdalmat okoznak, mint a láthatóak? És tudjuk-e, hogy ezek évtizedek múlva is hatnak? Tudjuk-e, hogy elég egy félvállról odavetett szó?

            Tudjuk-e, hogy a bántást legtöbbször közvetlen hozzátartozók, szeretteink, szerelmeink, barátaink, ismerőseink okozzák? Tudjuk-e, hogy a legnagyobb rizikófaktor a kapcsolatrendszerünk?

           Nem beszéljük meg, nem beszéljük ki a problémákat… Néha tapintatból, nemtörődömségből, de legtöbbször, mert nincs idő rá, és a probléma csak gyűlik-gyűlik ott belül.

            És aztán egyszer csak, néha a legjelentéktelenebbnek tűnő dolog miatt kipattan, kitör, robban a helyzet. De nincs mindig így, lappang a dolog és egyszer csak megjelenik valamilyen betegség formájában.

            De megvan-e az érzelmi inteligenciánk, kulturáltságunk ahhoz, hogy megbeszéljük a problémákat? Már ahhoz is érzelmi inteligencia, kulturáltság kell, hogy ezt belássuk, felismerjük.

            Nem tudjuk, mitől vagyunk betegek, mitől érezzük rosszul magunkat, mitől fáj ez vagy az a testrészünk…

       És ha beláttuk, felismertük, vállaljuk-e a probléma megoldását, kezelését? Ki kezdeményezzen? Ki lesz a kezdeményező fél, aki nem érzi ettől magát kisebbnek, gyengébbnek?

            Barátom, tudjuk-e a felelősségünket?

            Nem elég jól élnünk, okosan és szépen kellene. Na, ez aztán a feladat!

            Amiről nem beszélünk, az nincs is… Inkább betegek vagyunk, kapcsolatok mennek tönkre, válások, szakítások lesznek.

            Járunk Pál Feri atya, Bagdy Emőke… előadásaira és még fizetünk is érte, s utána megy minden, mint annak előtte… Vagy hetekig, hónapokig járjuk az orvosokat, míg végül sejtetnek valami bajt és még gyógyszert is fölírnak.

            Közben nem vagyunk elnézőek, megbocsátóak... Persze van, amit nem lehet elnézni, megbocsátani… Például az emberi méltóság megsértését.

            A fordulópont kérdése, a gyógyítás kezdete, hogy ki kezdi? Tényleg, ki kezdi el…?

            Üdvözöl barátod:

                                                       

Bárcsak

Veled könnyezem...
Bárcsak többet tehetnék!
Ez az én tisztem.

Társad leszek

Lassan kezdted,
lassan nyíltál meg...
Montad, csak
mondtad,
mint a megáradt
patak,
mi átszakítja
a gátakat,
fölszabadítottad magad.
Hallgattam én,
hallgattam,
mert nagysokára
megtanultam...
Ahogy jött belőled
a szózuhatag,
végképp elnyertem
bizalmadat,
miközben lemeztelenítted
magad.
Mire a vallomás
véget ér,
jobban ismerem
életem szerelmét.
Több bántást kapott,
mint ember kaphatott...
Haragudtam a  világra,
igazságtalanul mér
csapást csapásra,
bántást bántásra.
Nem lehet a régi
álmokat visszahozni,
újakat kell álmodni.
Én ebben társad leszek,
gyógyít a szeretet.

Örömhir

Megüli lelkem
a bánat, de örömhirt
hozol a mának.

Otthonra lelnék

Karjaidban otthonra lelnék...
Végre szeretni is mernék!
Csókjainkban elmerülnénk,
vágyainkban szárnyra kelnénk.

Szélben szeretni

Alkonyi szélben
szeretni szépen, ének
lebeg a szélben.