Kedves Barátom,
2022. február 24-e történelmi nap
lesz. Akkor hajnalban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Napok óta sejteni
lehetett, hogy ez várható. Az utolsó pillanatig bíztak benne a politikusok,
hogy a háború elkerülhető lesz, de a politikusok gondoskodtak róla, hogy még
sem.
A
két ország nincs egy súlycsoportban, nyilvánvaló az orosz fölény.
Mi
meg izgulhatunk a kárpátaljai magyarokért. Fölkészülhetünk egy
menekülthullámra, ahogy Európa is.
És
mi hol állunk? Hát a két tűz között.
Tudjuk-e,
hogy vajon jó helyen vagyunk-e, vagy a magyar sors velejárója, hogy mi mindig
rossz helyen legyünk?
Most a szebbik
arcunkat próbáljuk mutatni Európának, az uniónak. Ez vajon mennyire lesz
hiteles, és kiad még a szavunkra?
A
helyzetet bonyolítja, hogy országgyűlési képviselőválasztás lesz április 03-án.
Kinek fog kedvezni ez a helyzet?
Ennek
a háborúnak nem kellene lennie. Gondoskodnak a felek a rokkantak
utánpótlásáról! Mennyi kettétört élet, a sok lelki sérültről nem is beszélve.
Ez
a háború a hazai politikai megosztottságra hogyan fog hatni, merthogy kifog az
biztos. Félek, hogy még nagyobb lesz a megosztottság, mint valaha. Még több
indulat, gyűlölet lesz a szemben álló felekben.
Hol
a politikai, emberi belátás, békesség? Semmi jel nem mutat erre. Ez a kritikus
helyzet alkalom lehetne arra, hogy a politikai ellentéteket félretéve egy-két
kérdésben akár nemzeti egység is lehetne.
Vágyálom?
Meglehet, de merjünk álmodni.
Ha
valaki ebben a kritikus helyzetben a politikai megosztottságot erősíti, remélem,
végleg kiírja magát a közéletből.
Kérdéseim
vannak, a válaszokat az idő nagyon gyorsan meg fogja adni, de most nagyon észen
kellene lennünk.
Vigyázó
szemünket a harcoló felekre, a belpolitikára, Európára és tulajdonképpen az egész
világra szegezzük!
Ezzel
köszönök el.
Urbán-Szabó
Béla