Kedves Barátom,
2022. február 24-e történelmi nap lesz. Akkor hajnalban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Napok óta sejteni lehetett, hogy ez várható. Az utolsó pillanatig bíztak benne a politikusok, hogy a háború elkerülhető lesz, de a politikusok gondoskodtak róla, hogy még sem.
A két ország nincs egy súlycsoportban, nyilvánvaló az orosz fölény.
Mi meg izgulhatunk a kárpátaljai magyarokért. Fölkészülhetünk egy menekülthullámra, ahogy Európa is.
És mi hol állunk? Hát a két tűz között.
Tudjuk-e, hogy vajon jó helyen vagyunk-e, vagy a magyar sors velejárója, hogy mi mindig rossz helyen legyünk?
Most a szebbik arcunkat próbáljuk mutatni Európának, az uniónak. Ez vajon mennyire lesz hiteles, és kiad még a szavunkra?
A helyzetet bonyolítja, hogy országgyűlési képviselőválasztás lesz április 03-án. Kinek fog kedvezni ez a helyzet?
Ennek a háborúnak nem kellene lennie. Gondoskodnak a felek a rokkantak utánpótlásáról! Mennyi kettétört élet, a sok lelki sérültről nem is beszélve.
Ez a háború a hazai politikai megosztottságra hogyan fog hatni, merthogy kifog az biztos. Félek, hogy még nagyobb lesz a megosztottság, mint valaha. Még több indulat, gyűlölet lesz a szemben álló felekben.
Hol a politikai, emberi belátás, békesség? Semmi jel nem mutat erre. Ez a kritikus helyzet alkalom lehetne arra, hogy a politikai ellentéteket félretéve egy-két kérdésben akár nemzeti egység is lehetne.
Vágyálom? Meglehet, de merjünk álmodni.
Ha valaki ebben a kritikus helyzetben a politikai megosztottságot erősíti, remélem, végleg kiírja magát a közéletből.
Kérdéseim vannak, a válaszokat az idő nagyon gyorsan meg fogja adni, de most nagyon észen kellene lennünk.
Vigyázó szemünket a harcoló felekre, a belpolitikára, Európára és tulajdonképpen az egész világra szegezzük!
Ezzel köszönök el.
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése