Kedves Barátom,
a legbanálisabb kérdés, hogy vagy?
Magamra vonatkoztatva sem kerülöm meg a kérdést. Magánéletileg jól érzem magamat, közéletileg pedig rosszul.
A Jobbik képviselőjelöltje nyerte a tapolcai időközi országgyűlési képvislő-választást. A Fidesz-KDNP és a baloldali pártok egy lépéssel és egyre több lépéssel - ha a tendencia ez marad - hátrébb szorulnak.
Mi következik ebből a jövőre nézve? Alapvetően még semmi.
Itt állok, nem tudom, hogy mi van valójában, és nem tudom, hogy mi várható. És tényleg?
Barátom, azt írtad legutóbb, hogy visszavonultál a közéleti aktivitásból, és a gyerekeid jövője foglalkoztat.
Nincs mit mondanom a háttérbe vonulásoddal kapcsolatosan. Viszont ebben ellentmondást érzek a gyerekeid sorsa iránt érzett aggodalmad miatt.
Ha aggódsz a gyerekeidért, nem értük, miattuk kellene tenned? Mit ér az aggódás, ha a cselekvésben ez semmit nem jelent, különösen a gyermekek számára.
Mit jelent az aggódás számodra?
A lehetséges tenniakarást illetően is vannak kétségeim. Az viszont egyértemű, hogy tenni kell a jövőért.
A lányomért, a lányom miatt azért szeretnék tenni, hogyha lehetséges ne menjen külföldre tanulni, dolgozni. Ha viszont kimegy, előbb-utóbb jöjjön vissza.
Barátom, számomra az a legkritikusabb pont, hogy a mai döntéshozóink, nem ismerik a társadalmat. Sajnos az elleenzékiek sem.
Egy ilyen helyzetben kellene tenni valamit. Természetesen a jövőért. Mellesleg pont a jövőről fogalmuk sincs.
Mi következik mindebből? Ha nem szeretnénk, akarunk változást, semmi. Ha szeretnénk, akarunk változást, akkor további lépéseket.
És mik a további lépések?
Hát ez az!
Először is többet kellene tudnunk a környezetünkről, ahol élünk. Megértőn és brfogadón.Innen indul minden. Az indulásig is üdvözöllek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése