Kerge Gyuri

                                                           Erdő közepén

                                                           a mókus suli.

                                                           Jön már

                                                           Kerge Gyuri.

                                                           Megint elkésett,

                                                           pedig nem

                                                           használ féket.

                                                           „Rövid volt

                                                           az éjszaka,

                                                           hosszú az este”,

                                                           mondta hebegve.

                                                           „Nincs mentségem,

                                                           a szerelem

                                                           nagy vétségem!”

                                                           Erdő közepén

                                                           a mókus suli

                                                           megélénkült,

                                                           ahogy jött

                                                           Kerge Gyuri.

                                                           „A szerelemről

                                                           mesélj!”,

                                                           hosszan kérték.

                                                           Kerge Gyuri

                                                           fejét törte,

                                                           hogyan fogja

                                                           rövidre.

                                                           „Rövid a mese,

                                                           nagy volt a tál,

                                                           mogyoróval tele.

                                                           Mire elfogyott,

                                                           mire elaludtam,

                                                           reggel lett…”

                                                           A mókusok ámultak,

                                                           Gyurinál az ész,

                                                           nem ők az okosak.

Utóirat: Ez a versem jelent meg Az én mesémet adom neked című meseantológiában, amelyet ma mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Sajnos - szándékom ellenére - nem lehettem ott.