Életem könyve
2016. november 14., hétfő
Ölelő ágak
Karjaid ölelő ágak,
teremtői a bennem
születő vágynak...
Sóhajunk a tegnapból
a mának,
szerelmünk nyugalma
a békétlen világnak...
Lettünk immár
mindenben társak,
megtartanak, nem
engednek az ágak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése