Kedves Barátom,
tavasz derekára kitört a nyár,
ennél melegebb már nyáron sem kell.
Évek
óta próbálom megérteni a világot. Ahogy múlik az idő felettem, egyre kevésbé
értem. Ez a nagy meleg még rátesz egy lapáttal, elájulás ez a korai kánikula.
Képzeld,
Martfűn is lesz Ki kicsoda? című könyv, amelyben várhatóan én is benne leszek.
Ha minden jól megy, jövőre jelenik meg.
Írni
kell magamról egy rövid ismertetőt, bemutatkozást. Nincs is ezzel baj és mégis
lett egy pillanatnyi dilemmám.
Tudod,
a kilencvenes évek végén pályázat útján elnyertem egy Soros-ösztöndíjat három
évre. Sérült emberek részére végeztem jogvédelmi tevékenységet.
Ebben
a mai Soros elleni kampányban egy pillanatra fölmerült bennem a kérdés, hogy
ezt az ismertetőben szerepeltessem-e. De a következő pillanatban máris elhesegettem
a gondolatatot.
Hülye
vagyok én? Miért ne szerepeltetném?
Nem
loptam, nem csaltam, megdolgoztam az ösztöndíjért, a sérült emberekért tettem.
Barátom,
az az őrület, hogy egy pillanatra is fölvetődhetett bennem ez a gondolat.
Restellem is… Na, ezt restellem!
A
világ megbolondult, hogy egyáltalán ilyen kérdések fölmerülhetnek.
Eszembe
jut néhai barátom, Hideg Anti, aki biztatott erre a pályázatra. Mit szólna mai
világunkhoz? Hogy nem érezné jól magát, az biztos.
Azért,
mert a világ megőrült, nekünk még nem kell, nem kellene.
Az
a pályázat, az a három év az én vállalásom, az életem része, amire büszke
vagyok.
Akinek
meg nem tetszik, Barátom, tehet egy szívességet.
Egyébként
is, leginkább már csak magamnak és a páromnak szeretnék megfelelni.
Most
elköszönök, barátod:
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése